A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [3. r.]

78 A JOG szolgalmát azon a telken, mely jelenleg a csesztei 110. számú telekjegyzőkönyvben a felperesek kizárólagos tulajdonául van felvéve. Minthogy azonban a szolgalmi jognak 32 éven vagy ennél hosszabb időn át való gyakorlása egymagában véve még nem vezethet a szolgalmi jognak elbirtoklása utján való megszerzésére, mivel ehhez az is szükséges, hogy a szolgalmi jog gyakorlásától az uralgó teleknek a tulajdonosa eltiltatott s a szolgalmi jog az eltiltástól számítva és annak ellenére gyakoroltatott légyen, legalább is 32 éven át; minthogy továbbá a fennforgó esetben az alperesek nem is állították azt, hogy jogelődeik eltiltattak volna a felperesek jogelődei által a telkükön szekérrel és gyalogszerrel való átjárástól, hanem éppen ellenkezőleg azt vitatták, hogy a felperesek telkén való átjárás a szomszédos telkek tulajdonosainak a megegyezése folytán gyakoroltatott: a kir. itélő tábla nem fogadhatta ugyan el a neheztelt ítéletben felhozott azt az indokot, hogy alperesek az átjárásra vonatkozó szolgalmi jogot elbirtoklás utján megszerezték, ennek dacára azonban mégis helyben kellett hagyni az első bíróságnak az ítéletét; mert a kihallgatott tanuk vallomásából az derült ki, hogy a peresfelek jogelődei közös megegyezéssel rendelkeztek akként, hogy az alperesek jogelődjei a felperesek jogelődeinek telkén szekérrel átjárhassanak : továbbá mert a felperesek, a miként azt az elsőbiróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, — ingatlanaik megvételekor tudomást szerezhettek a kérdéses szolgalmi jog gyakorlásáról : végre mert a szekérrel való közlekedésre vonatkozó szolgalmi jog, magában foglalja a gyalog járáshoz való jogot mint kisebbet is, ennélfogva az alperesek a gyalogjárás szolgalmi jogától sem voltak eltilthatok, habár erre nézve a gyakorlatot tanukkal nem is voltak képesek bebizonyítani. Az első bíróság ítéletének a perköltséget tárgyazó rendelkezése az abban vonatkozóan felhozott indokok alapján hagyatott helyben. A m. 'kir. Kúria (1905. évi április hó 26-án 710/1904. polg. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva annyival inkább helyben hagyatik, mert a felperesek abban a tekintetben, hogy ők a saját beltelkükre nézve korlátlan, tehát szolgalommentes tulajdonjogot szereztek, mely az alperesekkel szemben is hatályosnak tartandó, a nyilvánkönyvbe helyezett bizalomra az elsőbiróság helyes okfejtése szerint sikerrel nem hivatkozhatnak, azt az állításukat pedig, hogy az alperesi jogelődök az átjárást csakis szívességből, tehát praecario gyakorolták, H. Lenárdné szül. S. Katalin saját tanujuk megcáfolta. A királyi Kúria ismételve kimondotta (I. G. 466 1898. és I. G. 439'1903. számú Ítéleteiben), hogy sommás eljárásban az 1868. évi LIV. t.-c. 321. §-ában foglalt rendelkezés a perújításra nézve csak az egyezségi esküvel eldöntött perekben nyerhet alkalmazást. Oly esetben pedig, melyben az alapperben vesztes félnek ellenfele a S. E. 95. és 96. g-ai értelmében kihallgattatott és vallomására esküt tett, uj bizonyíték alapján a perujitásnak az 1868. évi LIV. t.-c. 321. §-a, vagy az 1881. évi LIX. t.-c. 73. §-a esetének kimutatása nélkül is helye van. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 19u6. évi március hó 2. I. G. ölé/1905, p. sz. a) A peres felek egymással nemcsak bérleti és vételi szerződést kötöttek, hanem felperes eladta alperesnek az egész bordélyüzletet oly célból, hogy alperesek ezt az iparágat továbbra is ugyanabban a házban és ugyanazzal a berendezéssel folytathassák, amint azt felperes azelőtt űzte ; és felperes e szerződés rendén arra is kötelezte magát, hogy ha a bordélyüzlet ugyanott bármi okból folytatható nem volna, alperesek részére hasonnemü, ily célra alkalmas házat fog építtetni és berendezni. Ez az ügylet nyilvánvalóan a jó erkölcsökbe ütközvén, a fennálló jogszabály értelmében az ebből folyó igények bíróilag nem érvényesíthetők ; anyagi jogszabályt sértett tehát a felebbezési biroság, midőn alpereseket ennek ellenére a keresetben elmarasztalta. IA m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi március 7. I. G. 554/1905. p. sz. a.) Állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy az egyszerű adóstársak mindegyike a fizetésre csak a reá eső rész erejéig kötelezhető és az ellenkező bizonyításáig az a vélelem áll fenn, hogy az egyszerű adóstársakat a követelés egyenlő részekben terheli ; egymagában az a körülmény, hogy az adóstársak a nyújtott hitelről váltót állítottak ki, a köztörvényi uton érvényesített követelésre nézve az adóstársak egyetemleges kötelezettségét meg nem állapítja. (A m. kir. Kúria felülvizsgalati tanácsa iy06. évi március hó 6. G. 536/1905. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az a körülmény, hogy alperes a teljesítés elfogadásakor a kártérítéshez való igénye iránt fenntartassál állítólag nem élt; vagy a netáni késedelem megtörténte utan felperest a kárigénye érvényesítésére vonatkozó szándékáról esetleg nem értesítette, felperes kártérítési kötelezettségét meg nem szüntetheti, mivel a K. T. 354. ^-a csak arra az esetre alkalmazandó, amikor a fél a szerződés teljesítése helyett kíván kártérítést követelni, ellenben a késedelem esetében a szerződés teljesítése és a késedelem miatt kártérítés együttesen a K. T. 353. !j-a szerint az erről való értesítéstől és így fentartastol függetlenül követelhető és e tekintetben jelenleg, amikor alperes a vételár jelentékeny részét még ki sem fizette, mi befolyással sem birhat az, hogy alperes a teljesítés elfogadásakor a késedelmes szállításból támasztható kárigényének érvényesítéséhez való jogát kifejezetten fenn nem tartotta. A kolozsvári kir. törvényszék (1904. évi október hó 7-én 10,573/904. P. sz. alatt) Ötvös Lajos dr. ügyvéd által képviselt R. Péter felperesnek, Mihály József dr. ügyvéd által képviselt M. S. alperes ellen, 1,780 K. töke és járulékai iránti ügyében következőleg ítélt: A viszontkereset elutasítása mellett arra kötelezi alperest, hogy 1,102 K. tőkét, ennek 1904. évi január hó 3. napjától járó 5u,0-os kamatait és 220 K. 85 f. perköltséget 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg felperesnek. Az 1,102 K.-t meghaladó részében a keresetet elutasítja. Indokok: Felperes tűzifa hátralékos vételára cimén igényli a kereseti 1,480 koronát. Tényállításául előadta, hogy alperes írásbeli szerződése alapján 120 vaggon fát rendelt és vett át 54 K. egységáron, vételár tehát 6,480 K. Alperes fizetett, a 300 K. foglalót is beleértve, 5,000 K.-t, hátralékban maradt 1,480 K-val. Alperes a kereseti állításokat beismerte, azzal a helyesbítéssel, hogy felperes nem 120, hanem csak 119 vaggon tűzifát szállított neki, s mivel pedig a szállítási szerződés szerint a tűzifának vaggononként 105 mm. sulylyal kellett birnia, felperes pedig 10,000 kgr. sulyu kocsirakományokat szállított, az 1,480 K. követelésbe beszámítani kéri : 1. a nem szállított 1 vaggon árát 54 koronát; 2-or, a szállított 119 vaggonból hiányzó 5—5 mm. 119x5—595 mm., összesen 6 kocsi árát — 54X6= 324 koronát. Felperesnek kereseti követelése a 378 K. levonása után tenne 1,480—378=1,102 K, azonban felperes keresetével szemben viszontkeresetet érvényesít a késedelmes (pontatlan) szállításból eredt kára cimén 1,338 K-ért, kérte a viszontkereset hely adása mellett felperest keresetével elutasítani és a többlet 236 koronában marasztalni. Viszontkeresetének három tétele közül az első tétel arra van alapítva, hogy a szállítási határidők be nem tartása miatt sármási téglagyárában az anyag nem volt a rendes határidőre kellően kiégethető és ekként a kincstár (mint a telepes házak építője) 150,000 drb. téglát Il-od osztályúnak minősített, ami 1,000 téglánál 2 K. kárt téve ki, összes kára (15<>X2)= 300 K., a 2. tétel arra van alapítva, hogy ugyanannak a késedelmes szállításnak folytán az állandóan alkalmazott napszámosok közül 8 embert 2 hónapon át (napi 1 kor. 60 f. dij. mellett) munka nélkül volt kénytelen telepén tartani, illetve A. szerződtetett felügyelőt (havi 150 K. fizetéssel) három hónapon át. Kára a 2. tételnél 588 K., a 3-ik tételnél 450 K. Együtt 1., 2., 3. t. 1,338 kor. Felperes keresete arra lévén alapítva, hogy ő alperesnek 120 vaggon tűzifát adott át, miután alperes 119 vaggon átadását ismerte el, felperesnek állott kötelességében bizonyítania további 1 vaggon vasútra feladását. Felperes azonban ezt a tényállítást alkalmas módon a vonatkozó fuvarlevél másolatával esetleg feladási vevénynyel nem igazolta, a felajánlott és bevett tanubizonyitás e tekintetben a birói meggyőződésre alkalmas adatul nem szolgálhatott. Alaposnak találta tehát a kir. törvényszék az 1 vaggon értéke 54 K. erejéig érvényesített beszámítási kifogást. Alperesnek második beszámítási kifogása a szállított 119 vaggonnál felmerült 6 vaggon sulyhiányt öleli fel. Peres felek ezen jogvitáját illetőleg, lényeges e tekintetben a 4,127 904. sz. a. bemellékelt «adásvevési szerződés*, melynek 1. pontja szerint a vaggon tűzifa súlya 105 mm.-ban állapíttatott meg. Alperes a külön csomagban mellékelt 1 — 111. a. íuvarlevelekkel igazolta, de természetes is, az üzleti szokásra tekintettel, hogy a szállított kocsirakományok vegysulya 10,00 J kgr. (1(J0 mm.) volt, ezzel szemben felperesnek bizonyítania kellett volna azt, hogy a vaggononként hiányzó 5 — 5 mmázsát összesen 6 vaggont utóbb tényleg szállította alperesnek. Felperes azonban e tekintetben sem felelt meg bizonyító kötelezettségének. Felperes jogi érvelése e pontnál a Kt. 346. §-án nyugszik. A jelentkező mennyiségi kifogást elévülés cimén kéri elvetni, mert alperes sem az átvételkor, sem azután a sulyhiányra alapított mennyiségi kifogással nem élt, értesítési kötelezettségének meg nem felelt. Lényeges mozzanat e szempontból, hogy felperes az 1902. évi május havától 1902 november 28-ig (lásd fuvarleveleket), tehát egy hosszabb időtartamon belül successive teljesítette 10,000—10,000 kgr. (kocsirakomány) mennyiségben a szállításokat, következőleg alperes a szerződésileg kikötött suly teljes kiegyenlítését a későbbi szállítmányok utján folyton remélhette s így rendelkezésre bocsátásnak lényege és értelme nem lehetett. Nyomatékos mozzanat továbbá — ettől eltekintve—a 2-j. alatti levél (felperesi levél), amelyben felperes összhangzásban a 3"/, alatti felszólító levél tartalmával, a hátralévő famennyiség pontos szállítását ígéri, valamint félbeszakítja a véleményezett elévülést alperesnek 3 •/• a. levele, amelyben a felperest a még el nem szállított faanyag átadására fölhívja. Felperes ezek alapján a 6 kocsi sulyhiány cimén felszámított 324 K.-nak a kereseti követelésébe való beszámítását tűrni tartozik. Felperest ezen 2 tétel levonása után 1,402 K. kereseti követelés illeti. A viszontkereset kártérítést céloz. Amint fennebb kiemelte a kir. törvényszék, arra van alapítva, hogy felperes az alperes téglagyári vállalatához a szükséges tűzifát késedelmesen szállította. Peres felek jogviszonyait szabályzó szerződés (1. 4,127/904.) az eladott famennyiség