A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - A szolgálati pragmatika kérdéséhez [3. r.]

OG 155 l'olonyi Géza igazságügyminiszternek a nála tisztelgett főügyész­séghez intézett beszédébúi kitűnik, ő sem osztja ezt a nézetet — és az a meggyőződésünk, hogy a birokra és birói hivatalno­kokra vonatkozó, jelenleg érvényben levő törvények és rende­letek a rendszeres szolgálati pragmatika törvényét nem eléggé pótolják. Mégis, hogy a szolgálati pragmatika alkotása könnyítes­sék, gyorsittassék és az ide vonatkozó nézeteltérés ne szolgál­jon okul a kérdés megoldásának elodázására, egyelőre elégsé­gesnek tartanok, ha a közigazgatási tisztviselők számára alkot­tatnék a szolgálati pragmatika. E célra a már elkészített ter­vezetek és egyéb rendelkezésre álló anyag felhasználásával, egy pragmatika-javaslat a közigazgatási tisztviselők számára, — bele­foglalva a vármegyei tisztviselőket is — volna elkészítendő. E javas­lat a már rendelkezésre álló bő anyag felhasználásával néhány hónap alatt elkészíthető. Mihelyt a javaslat kész, terjeszsze azt a kormány egy szaktanácskozmány elé és közölje azt a szak­sajtóval. Ezek meghallgatása és ezek véleménye alapján eszkö­zölt javítások után a törvényhozó testületek elé. Ily módon, tekintettel arra, hogy a törvényhozó testületek volt tagjai párt­különbség nélkül a tisztviselői pragmatikának szükségességét és fontosságát nemcsak elismerték, hanem ismételve hangoz­tatták és követelték és bizonyára az uj parlament sem fog elzárkózni a pragmatika szükségességének és sürgőségének méltánylásától, rövid idő alatt egy szolgálati pragmatika köz­igazgatási tisztviselők számára törvényerőre fog emelkedni. A közigazgatási tisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotása után azonnal hozzá kell fogni a bírák és bírói hivatalnokok pragmatikája elkészítéséhez, ami nehézséggel nem fog járni, mivel csak némely különleges visszonyok rendezésében fog a közigazgatási tisztviselők pragmatikájától eltérni. Egyidejűleg a vasúti tisztviselők számára is el volna ké­szíthető a szolgálati pragmatika, mely a főbb pontokban ugyanazon elveken alapszik, mint a köztisztviselők szolgálati pragmatikája — és ily módon az államvasuti tisztviselőknek oly gyakran hangoztatott óhajuk is gyorsan volna teljesíthető. Természetesen nagy hiba volna, ha a szolgálati pragmatika alkotása csupán a tisztviselők belső ügyének tekintetnék, melyhez a többi állampolgároknak semmi közük és beleszólásuk nincsen. A pragmatika sikerült vagy sikeretlen voltától jó részben a tisztviselői kar minősége függ és ettől a közigazgatás és igazságszolgáltatás jósága. A szolgálati pragmatika alkotásánál tehát nem csupán a köztisztviselők érdekeltek, hanem az összes állampolgárok, az egész nemzet. Eminens fontosságú tehát, hogy a pragmatika rendelkezései ne csak a tisztviselők igényeinek, hanem az állam és állampolgárok jogainak és érdekeinek is megfeleljenek. Ez érdekek és jogok egymással összhangba hozandók. Sőt az állam és polgárai érdekének a pragmatikában dominálni kell, mivel az állam és nemzet nem hivatalnokok kedvéért létezik, hanem megfordítva a hivatal az állam és közjó érdekében áll fenn. A köztisztviselőknek kielégítő anyagi és társadalmi hely­zete rendkívül horderejű kérdés, melyet államférfiaink hosszú ideig nem eléggé méltányoltak. Nem vették számba, hogy a modern jog-, kultur- és gazdasági állam óriási feladatai nem való­sithatók meg az állami tisztviselők erkölcsi, anyagi és társa­dalmi helyzetének radikális javítása és az államszolgálat sike­res teljesítése összes feltételeinek megteremtése nélkül. Mig a vitális érdekeiben kielégített köztisztviselői kar, a nép- és állam­élet összes területein a legnagyobb haladást, a legjobb sikere­ket biztosítja. Ily hivatalnokság mellett, a polgár élet- és vagyon­biztonságnak örvend és jog- s érdekkörében a buzgó és jóaka­ratú tisztviselői kar által védve és támogatva, a megingathat­lan jogrend oltalma alatt zavartalanul élvezi munkájának gyümölcseit. A jog uralkodik, a közgazdaság minden ága virág­zik, a tudomány és kultúra halad, az erkölcsök nemesbednek, mivel a hatalmas állam szakértő és lelkes közegeivel minde­nütt áldást teremt. Az állam ily hivatalnokság mellett minden irányban a legnagyobb erőkifejtésre képes és abban a helyzetben van, hogy összes feladatait megvalósíthatja. A korunkban mindin­kább elharapódzó államfelbontó és centrifugális törekvések, ily tisztviselői kar mellett hajótörést szenvednek. A legszebb esz­mék, melyek eddig hangoztattak, a legmagasztosabb célok, melyek csak a távoli jövőben megvalósítható utópiáknak lát­szanak, a megvalósítás stádiumába lépnek. Valóban túlzás nélkül állitható, hogy a politika és államművészet összes eszközei eltörpülnek amellett, amit egy hivatása magaslatán álló tisztviselői karral elérni lehet. Azonban természetesen elkerülhetetlenül szükséges, hogy a sikeres közszolgálat összes feltételei megvalósíttassanak. Az összes jogosult igényeknek megfelelő hivatalnoki kar képződésének feltételei három osztályba sorozhatok: 1. anyagi feltételek; 2. képzettségi feltételek és 3. erkölcsi feltételek Az anyagi feltételeket képezik : elégséges szolgálati jövedelem és helyes nyugdíjintézmény; a képzettségi feltételeket a köz­tisztviselők minősítését szabályozó törvények és végre az erkölcsi feltételt képezik az államcélok magas szempontjából zserkesztett szolgálati pragmatika. Ezúttal fejtegetésünk tárgyát csupán a szolgálati pragma­tika kérdése képezvén, az anyagi és képzettségi feltételek kérdésével jelen cikk keretében nem foglalkozunk. A nemzet összes tagjai jóléte megalapítására, biztosí­tására és előmozdítására rendelt államnak és következőleg az összes állampolgároknak érdekében fekszik, hogy a közszolgálat a lehető legtökéletesebben teljesíttessék. E cél elérésére szükséges, hogy ugy a közigazgatási tisztviselői, mint a birói állások a lehető legalkalmasabb és legképzettebb egyénekkel töltessenek be, — olyannyira, hogy bátran állitható, hogy a jó igazságszolgál­tatásnak és jó közigazgatásnak «Kolumbus tojásán: a hivatása magaslatán álló tisztviselői kar. Igaz, hogy a jó közigazgatás­nak és igazságszolgáltatásnak lényeges feltételeihez tartoznak a céljuknak megfelelő anyagi és alaki törvények és szabá­lyok. De nagyon csalatkozik, aki azt hiszi, hogy ha meg­vannak ezek, már biztosítva van a jó igazságszolgáltatás és a helyes közigazgatás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a törvények és eljárási szabályok helyes alkalmazása első sorban a végre­hajtással és alkalmazással megbízott személyektől függ. Hogy ezek a személyek birnak-e a törvények, rendele­tek és egyáltalában a jogszabályok helyes és igazságos alkal­mazására szükséges minden kellékkel, képzettségi, gyakorlati és jellembeli kvalitással, —az oly nagy horderejű kérdés, hogy e mellett az anyagi és alaki szabályok minősége másodrangú kérdéssé törpül. A hivatása magaslatán álló tisztviselő még hiányos tör­vény és eljárási szabály mellett is sikeresen működhetik, — mig a képzetlen, képtelen és lelkiismeretlen tisztviselő, akármilyen jó törvény és eljárási szabályok mellett sem fog eredményesen működni. Azért nagy súlyt kell helyezni a szolgálati pragmatika ama részének is helyes konstruálására, mely a hivatalok minél sikeresebb betöltését biztosító intézményeket és garantiákat tartalmazza. Voltak és vannak hazánkban egyes államférfiak, kik a szolgálati pragmatika nagy fontosságát méltányolták. Ezt kép­viselőházi és programmbeszédekben hangoztatták, de amikor kormányra jutottak és alkalmuk lett volna a szolgálati prag­matikát megvalósítani, — mintha ennek fontosságáról megfeled­keztek volna. Pedig általán el van ismerve, hogy Bismarck állam­férfiúi éleslátásának fényes bizonyítékát adta akkor, midőn az északi német szövetség alapításakor azonnal és annak német birodalommá való átalakításakor még fokozottabb buzgalom­mal iparkodott, mihelyt lehetett, egy szolgálati pragmatikát a birodalmi hivatalnokok számára alkotni és életbeléptetni. Nálunk is valódi államférfiúi hivatottságának egyik fényes bizonyíté­kát szolgáltatná az a kormányférfiu, ki a szolgálati pragmati­kát nemcsak megígérné, hanem annak törvény utján való megalkotását és életbeléptetését keresztül is vinné. Utalunk a nyugdijtörvényjavaslat képviselőházi tárgya­lása alkalmával 1885-ben Darányi Ignác és Országli Sándor által elmondott beszédekre. Különösen előbbinek következő szavaira : «Hogy a szolgálati pragmatika miben áll, azt a t. Ház előtt részletesen felsorolnom, azt hiszem, nem szükséges. A főjellege nézetem szerint az, hogy a tisztviselő állásának biztosi­tékát ne a változó kormányok jóakaratában, hanem a törvény világos és kétségtelen rendelkezéseiben találja. . . Némelyek a pragmatikát azon szempontból ellenzik, hogy az a hivatal­nokok egyoldalú érdekében van és a hivatalnokokat az állam­mal és polgártársaikkal mintegy szembeállítják. En kijelentem t. Ház, hogy midőn felszólalok, nem az a célom, mintha eme pragmatikával egy kastot akarnék teremteni, mely elzárja magát a földmivelés, ipar és közgazdaság nagy érdekei előb. . «Kijelentem t. Ház azt is, hogy midőn a pragmatikát sürgetni bátorkodom, távol vagyok attól, hogy az államhata­lom és parlamenti kormány hatáskörének csorbítását kívánjam, mert értem és érzem, hogy a nagy felelősséggel szemben, — már pedig a felelősséget, azt hiszem, mindnyájan megvárt juk a kormánytól, — kell nagyobb hatáskört és több jogo­is adnunk és ha valahol, akkor Magyarországon szükségünk van arra, hogy nekünk erős kormányunk legyen. Mert higyjék el uraim, erős Magyarország csak akkor fog lenni, ha Magyar­országnak erős kormánya lesz. . . Ha a kötelességek vala­hol körül lesznek irva, ugy mindenkitől fokozottabban lehet megkövetelnünk, hogy ezen kötelességeket teljesítse is. De az

Next

/
Thumbnails
Contents