A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [4. r.] - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [1. r.]

144 és alig lesz valaki, aki azok mindegyikében nyomban a hazai, pendantra rá nem ismerne. Hogy pedig sújtó Ítéletének annál nagyobb súlya legyen,— nem saját véleményével, hanem a legkiválóbb angol történetírók nagy szorgalommal egybegyűjtött idézeteivel áll elő. A nagy commonert* gróf Chaíam-ot — Adams nyomán — következőképp jellemzi: «az ő magas, sudár testalkata, büszke pillantása, parancsoló magatartása éppoly emlékezetes marad, mint törhetetlen erélye és szellemének merészsége?* - - Kell-e ehhez kommentár ? <Önérzete — igy folytatja Chatam jellemzését — annyira tulcsigázott volt, hogy gyakran a legfontosabb intézkedései felöl barátaival sem tanácskozott. Egy egész csomó kiváló férfiú, akiket ezzel a magatartásával mélyen megsértett, elkedvetlenedve visszavonult tőle.» . . . «Nemzete nagy és kiváló tulajdonságait, tehetségét, hazafiságát, jellemtisztaságát mindenkor készségesen elismerte, csak a végzetes hibát, hogy hűtlenné lett a nagy hagyományokhoz, soká nem tudta neki megbocsátani. Ezeknek a hagyományoknak egyik büszke hitelve volt: a nemzet jogaiért való küzdelem a korona praerogativái ellen.* Van-e valaki, aki e néhány sorban is a közelmúltnak egy nagy államférfiára rá nem ismerne, aki hasonló szigorú megítélésben részesült ? A második fejezetben, mely: «Meghiúsult kormányalakítás* cimét viseli, — foglalkozik Granville lorddal, akit /'itt nyilt parlamentben «átkozott pribék»-nek, «hannoverai katona-miniszterinek nevezett. Kormányzása alatt — Broscfr szerint: «általános volt az igazságszolgáltatási és közigazgatási tisztviselőknek, az országos méltóságoknnk, a legelőkelőbb udvari tisztségeknek lemondása, le a királyi gárda házipapjáig. >- .... Mind szembetűnőbbé lett, hogy mennyire lehetetlen a parlamentben a többséget megtörni és megakadályozni azt, hogy ez a többség egy legyőzhetetlen ellenzékké ne változzék át.* A «Ki ? Ki f minisztérium* (3-ik fejezet) feje volt Derby lord, kinek minisztériumában — Mc. Carthy szerint — D hraelin kivül, ki akkor vállalt először hivatalt, «nem volt egyetlen ember sem, ki politikai képességgel és alig valaki, ki politikai tapasztalattal birt volna.* Szokás volt róluk, mint <valami nevetséges kabinetről» beszélni, melyet az alsóházban egy nevetséges párt támogatott* Jelentéktelenségét jelezni akarván, mindjárt megalakulása után maró gunynyal «Ki? ki? minisztérium*-nak keresztelték. A következő fejezet «Egy királyi elnapolás története — Palgrave nyomán annak a bizonyítására vállalkozik,— «hogy a királynak a parlamenttel szemben való jogai csak a parlament feloszlatására vagy prorogálására, illetve éves ülései berekesztésére terjedhetnek ki, — de nem arra, hogy azt elnapolhassa. Ez a jog kizáróla? magát a parlamentet illeti meg.» Es midőn Károly király, —l. Ják$ nyomán haladva, aki ismételve meghagyta a parlamentnek, hogy napolja el magát— egyszer ugyanezt akarta cselekedni, —akkor megtörtént az 1629 március 2-iki ismeretes ülésben, hogy a parlament két tagja a speakert, akit a király e célra megnyert és aki az elnapolást kimondva, üléséből távozni akart, — kíméletesen ugyan, de erővel lefogatta, székébe visszaültette és ott tartotta. Lord Eliot pedig, a hazafiak egyik legjelesebbike, akkor, mikor a speaker felállott, hogy a házzal a király elnapoló üzenetét közölje, — szintén felállott és szólásra jelentkezett (ha a speaker üléséről felemelkedik, nem szólhat többé senki). A speaker állva marad, épp ugy Eliot, bár hallgatva. A speaker kihirdeti a királyi nunciumot, —- Eliot még mindig áll és — ügyet sem vetve a király meghagyására — szólni kezd. A speaker ismételve félbeszakítja, és midőn célt nem ér, elhagyni készül az elnöki széket. Ekkor történik rajta a fenti, a képviselők egyre növekvő méltatlankodása által szült erőszak. Az adott körülmények közt ez volt az egyetlen lehetséges eljárás. Ha a speaker elhagyhatta volna helyét, vége lett volna a Ház hatalmának; speaker nélkül sem törvényes tárgyalás, sem határozat nem létesülhetett volna, — és ő keresztül vitte volna ármányos trickjét. És Eliot folytathatta beszédét ; keményen ostorozta a királyszándékát, a parlament tanácsának mellőzését, a nép bajainak elhanyagolását, a törvénytelen adószedést és a király erőszakoskodásait. Figyelmeztette a királyt, hogy ha folytatni fogja népe iránti bizalmatlanságát, ha továbbra is miniszterei szavára hallgat és maga és parlamentje közt törésre viszi a dolgot, akkor ő fogja e kísérleteket megsinyleni. — Határozati javaslatának felolvasását a speaker megtagadta. Roppant izgalom fogta el erre a képviselőket. Óriási lárma közepett a speakert «családjaszégyenfoltjának*, a thaza csúfjának*, «becstelen elnöknek* nevezték és felszólították, hogy tegye meg kötelességét. Ez könnyekre fakadva beismerte kötelességét, hogy a Háznak engedelmeskedjék és a határozati javaslatot szavazásra bocsássa ; beismerte, hogy neki, a Ház speakerének, a király nem parancsol, —de ö fél a király haragját'ól. Ekkor a Ház, — kötelességét a speaker helyében teljesiti vén :— egyhangúlag elfogadta Eliot javaslatát, hogy mindazokat az államtisztviselőket, mint az ország és a közügy főbenjáró ellenségeit, a legszigorúbb büntetéssel fogják sújtani, akik akár tanácscsal, akár tettel segíteni fogják a királyt alattvalói ellentörvénytelen eljárásban». Fiat applicatio ! Képzelhető-e ennél drámaibb jelenet ? A <Harc a királyi kormányzás ellen* cimü fejezet György korszakával foglalkozik. A parlamenti rendszer akkor (?!) — Beacons//>/,/ szerint — «szervczelt képmutatásnak* jellemezhető. «The king is minister. Olv minisztériumra volt tehát szüksége, akik az ő akaratának a parlamentben való keresztülvitelére kényszeríthetők*. Mc. Carthy szerint: «a fejedelem személyes kedvelt eszméi vagy antipatiái voltak első sorban figyelembe veendők. A király nem akar hallani ilyen vagy olyan intézkedésről, vagy erről a férfiúról, nem akar intézkedni azzal a férfiúval. . . így azután a parlament mint teljesen tekintély nélküli tényező fogna szerepelni, mig a királyi akarat és a titkos befolyások egy láthatatlan szövetkezete lesz a nemzeti kormányzat helyébe ültetve.)) r. I. (Vége következik.) Magyar agrárpolitika. A mezőgazdasági termények áralakulásai és a jövedelem fokozása. Irta Galovits Zoltán dr. Budapest, Pátria irod. vállalat, 1906. Ára 1 K. 50 f. Szerző a tőke és munka visszonyának igazságos rendezését szolgálja e füzetével s ismerteti a hasonló törekvésű mezőgazdasági associatiókat. A földbirtok mozgósítása. Irta és a Magyar Jogászegyletnek 1905 november 4-i ülésén előadta Imling Konrád dr. ítélőtáblai tanácselnök. Dévai Ignác dr., Fellner Frigyes dr., Dömötör László dr., Hegedús Lóránt dr'. és Szentkirályi Kálmán felszólalásaival. A Magyar Jogászegylet! értekezések 256. száma. Budapest, 1906. Ara 1 korona. A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban. Észrevételek a vallás- és közokt. m. kir. miniszter által a jogi oktatásról az 1902. évben közzétett előadói tervezetre. Függelékül uj tanulmányi és vizsgarendjavaslattal. Irta Diószegi Győző dr. borosjenői kir. albiró. Budapest 1906. Kapható Politzer Zs. könyvkereskedésében. Ára ? — Külön lenyomata ez azon érdekes cikksorozatnak, mely lapunkban látott napvilágot, és értékes anyagot nyújtott a codificatorius szakbizottságnak. Vegyesek. A Londonban székelő nemzetközi jogi egyesület (International Law Association), amely egyesület főcélja a nemzetközi érintkezés során legsűrűbben előforduló jogkérdéseknek egységes elvek szerint való rendezése a nemzeti törvényhozások utján, ez évben kongresszusát Berlinben tartja október hó 2-6. napjain. Magyarország képviseletében — értesülésünk szerint — lory Gusztáv dr. igazságügyi miniszteri tanácsos — akinek az egyik elnöki állás is felajánltatott, — továbbá Wittman Ernő dr. bpesti ügyvéd és Král Miklós dr. bpesti kir. tszéki jegyző vesznek részt. Wittnian Ernő dr. ügyvéd a kongresszuson «Az állampolgárságra vonatkozó törvények összeütközéséről* előadást is fog tartani. A kongresszus határozataira még visszatérünk. Helyreigazítás. Lapunk előző számának Vegyes rovatában «Az első audentia* cimü közleményből — szedőnk souverain akarata folytán — egy szó kimaradt, amely egy egész mondatot érthetetlenné tett. A restitutio in integrum alapján e mondat igy hangzik : «Az előző — nem túlságos áldott emlékű — igazságügyér alatti kihallgatásoknál is nagy volt a jelentkezők száma*. Reméljük a legjobbat, mert Állah nagy, de egy szedő hatalma még nagyobb ! Több felperes által indított perben perletétel az egyik felperes részéről. Elsőrendű felperes bontó feltétel mellett adta el az ingatlant alperesnek; a bontó feltétel bekövetkezvén, eladta az ingatlant másodrendű felperesnek. Első- és másodrendű felperes együttesen pert indítottak alperes ellen, az utóbbival kötött szerződés hatálytalanítása és az ingatlan birtokának átadása iránt. Elsőrendű felperes utóbb megvonta a megbízást a közös ügyvédtől, ennek folytán jogerős végzéssel kimondatott, hogy elsőrendű felperes a pert letette. Másodrendű felperes keresetét az alsóbiróságok elutasították, mert elsőrendű felperes és alperes közt létrejött szerződés hatálytalanításával kapcsolatos jogot másodrendű felperes csak az elsőrendű felperesnek fel- vagy alperesi minőségben perben állása mellett érvényesíthetné, utóbbi azonban a perből kilépett és pusztán azon az alapon, hogy a kereset közösen adatott be, másodrendű felperes a szerződés hatálytalanítása iránti keresetet tovább nem érvényesítheti, a nélkül pedig az ingatlan birtokát sem követelheti. A Kúria megállapította a másodrendű felperes kereseti jogát, mert a keresetet, mely tulajdoni keresetnek tekintendő, másodrendű felperes egyedül is megindíthatta volna, következően az a körülmény, hogy az elsőrendű felperes a pert letette, nem áll útjában annak, hogy a per a másodrendű felperes tulajdonjogára nézve megbiráltassék, mert a prdts 67. §-á csak arra vonatkozik, hogy több felperes a pervitel szempontjából mily tekintet alá essék, de nem jelenti azt, hogy a jogközösségben nem álló felperesek keresetjoga egymástól elkülönítetten megbirálás tárgyát ne képezhesse. (1905. dec. 5. 511 sz a) PMJ-AS *UZV*tríT/Ú»M G N.OWI.JU. ODDÍ^-UTm