A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 16. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [2. r.]

A JOG 63 A budapesti kir. ítélőtábla (1905. március hó 21-én 3,643. Y. 904. sz. a.) következő ítéletet hozott : A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének azt a részét, melylyel felperes az 1903. évi szeptember hó 1-ső napját követő időre követelt havi 80 ) K. fizetés iránti igényével ezúttal elutasittatott, felebbezés hiányában nem érinti. Ugyanannak az ítéletnek az alpereseket marasztaló felebbezett részét pedig helybenhagyja, felebbezett többi részét ellenben megváltoztatja s II. és III. r. alpereseket az első bíróság által az I. rendű alperes ellen megítélt 39,625 K. 58 f. tőkének, kamatának s 1,661 K. perköltségnek ellenök is megítélt J/s—Wad részén felül levő további 2 —2,3-ad részének is, vagyis az egész 39,625 K. 58 t. tökének s ennek az elsőbiróság ítéletében meghatározott kamatának és I, 661 K. perköltségnek az I. rendű alperessel egyetemlegesen, továbbá I. rendű alperestől külön II. és III. rendű alpereseket maguk között egyetemlegesen 105 K. 85 f. íelebbezési költségnek is 15 nap alatt végrehajtás terhével felperes részére való megfizetésére kötelezi. Indokok: Az első bíróság ítéletének indokolásában foglalás határozat jellegével bíró az a kijelentés, miszerint alperes sek kérhették volna, hogy felperes a Societé anonyme deconstructions en fer beton részvénytársaságnál a közkereseti tárt saság érdekében teljesített munkájának a részvénytársaság által tízetett dijait a közkereseti társaság pénztárába befizesse, a felperesre esetleg sérelmes lehet; ennélfogva és minthogy az a kérdés, hogy felperes a kérdéses dijakat a közkereseti társaság pénztárába befizetni tartozott-e ? a per tárgyát nem képezte s következésképpen elbírálás tárgyává sem tétethetett: az emiitett kijelentés az első birói Ítélet indokolásában helyt nem foghat s ezért a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének ezt az indokát mellőzte. Alpereseknek a kereset ellen emelt azt a kifogását pedig, hogy felperes az A. alatti szerődés 8. pontja ama rendelkezésének, amely szerint minden tevékenységét kizárólag az I, rendű alperes cég vállalata javára fordítani volt köteles, eleget nem tett s ennéltogva az A. alatti szerződés 10. pontja szerint alperesek által neki biztosított havi 8 0 K. fizetést ez okból sem követelheti alperesektől, a kir. ítélőtábla azért nem vette figyelembe, mert az A. alatti szerződés 6-ik és 7-ik pontjai szerint felperes s II.. és III. rendű alperesek közös üzletének vezetésével II. és III. rendű alperesek bízattak meg, ellenben az A. alatti szerződésben felperes részére állandó és rendszeres foglalkozást igénylő munkakör meg nem jelöltetett s nem jelöltek meg ilyet részére alperesek a felperes által hozzájuk intézett felhívások darára sem. (XII. XIV. S. 6. s. és U. 6. u.) Az ügy ily állásában pedig alperesek felperes munkásságának hiánya miatt alaposan csak abban az esetben panaszkodhatnának, ha kimutatták volna, hogy felperes a II. és III. rendű alperesek mint az üzlet vezetésével megbízottak által reábízott, kifejezetten megjelölt s az ő állásának megfelelő munkát alperesek felhívása folytán sem végzett volna el s ebből reájuk valamely vagyoni hátrány hárult volna; ily eset fennforgását azonban alperesek a perben nem bizonyították, sőt amint ezt az első bíróság helyesen megállapította, felperes az alperesek által reá bízott munkálatokat ugy a cég székhelyén, mint Párisban tartózkodása idején mindenkor híven elvégezte. Az elsőbirósági ítélet indokolásának ekként való helyesbítésével a kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének alpereseket marasztaló részét az A) alatti szerződés 8-ik pontjának felperes részéről be nem tartása okából emelt alperesi kifogásokkal szemben az itt előadott indokokból, egyebekben pedig vonatkozó, a kir. ítélőtábla által is elfogadott saját indokai alapján hagyta helyben. Az elsőbiróság ítéletének azt a részét pedig, amely szerint az elsőbiróság az I. rendű alperes ellen megítélt tőke. kamat és perköltségnek II. és III. rnndü alperesek ellen is megítélt 1 3—i/3-ad részét meghaladó kereseti igényével felperest II. és III rendű alperesekkel szemben elutasította, a kir. ítélőtábla ennek az ítéletnek rendelkező része értelmében azért változtatta meg, mert a mint ezt az elsőbiróság helyesen megállapította, felperes lejárt kereseti követelésére nézve a társaság hitelezője lett s ennélfogva a közkereseti társaságnak ezen tartozásáért II. és III. rendű alperesek is egyetemlegesen felelősek, az a körülmény pedig, hogy a közkereseti társaságnak felperes is tagja, akit a végelszámoláskor esetleg jelentkező veszteség 1 3-ad részben szintén terhelhet, tekintettel arra, hogy az A) alatti társasági szerződés 2-ik pontja szerint II. és III. rendű alpereseket terhelte az üzleti kiadások előlegezése, ez a szerződési kötelezettség pedig őket a kereseti követelés tekintetében felperessel szemben is terhelte, nem szolgálhat indokul arra, hogy a jövőben eszközlendő végelszámolásnak esetleg veszteséget feltüntető eredményére tekintettel, már a társaság fennállása alatt is megtagadhassák a II. és III. rendű alperesek elvállalt és esedékessé vált kötelezettségöknek teljes mérvben való teljesítését. A felebbezési költségben I. rendű alperestől külön II. és III• rendű alperesek azért marasztaltattak egyetemlegesen, mert a felebbezés fő tárgya az, hogy II. és III. rendű alperesek, kik az első bíróság által esak részben marasztaltattak, I. rendű alperessel egyetemlegesen az ez ellen megítélt egész marasztalási összegben marasztaltassanak s ebben az irányban a felebbezés sikerre vezetett. A m. kir. Kúria 1906. évi január hó 30-án 690. V. sz. a.) következő ítéletet hozott : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok.- Minthogy az A. alatti szerződés egész tartalmának egybevetéséből és különösen abból, hogy felperes és alperesek a felperes saját találmányának értékesítése végett társultak, hogy továbbá a budapesti üzlet vezetése G. M. és G. V. társasági tagok kötelezettségévé tétetett, míg felperes munkaköre a szerződés 8. pontja szerint csak általánosságban határoztatott meg akképen, hogy ő minden tevékenységét kizárólag a cég es a vállalat javára fordítani és különösen a vasbeton-épités terén általa eszközölt minden ujitást, javítást vagy ujabb találmányát a cég nevére szabadalmazni s annak tulajdonába bocsátani köteles, kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes részére az idézett szerződés 10. pontjában fizetés címén kikötött havi 800 ív. (400 frt.) javadalmazás, nem valamely szabatosan meghatározott munkakör betöltésének ellenértékéül, hanem annak fejében köteleztetett felperes javára, hogy a találmányának értékesítésére alakult közkereseti társaságban legjobb tudása és belátása ^ szerint a maga részéről is közrehasson a társasági cél elérésére. A felperes részére kötelezett ezen 800 K. havi javadalmazás kifizetését, a társaság fennállása alatt az alperesek joggal csak akkor tagadhatnák meg, ha a felperes részéről fennforgó valamely oly mulasztást vagy kötelességszegést bizonyítottak volna, mely a közös üzlet érdekeit kárósitólag érintette és ebben az esetben a felperes még a társaság fennállása alatt sem tarthatna jogos igényt a részére a haszonban való részesedésen felül biztosított javadalmazásra. Minthogy pedig az alsóbiróságok ítéleteik vonatkozó indokolásában helyesen fejtették ki, hogy ilyen mulasztásnak vagy köteleségszegésnek az a körülmény, hogy felperes az épen a közkereseti társaság szabadalmát képező lalálmány értékesitésére alakult ^Société anonyme des constructions en fer beton > párisi részvénytársaságnál igazgatói állást viselt, egyáltalában nem tekinthető, és minthogy helyesen fejtették ki az elsőbiróságok azt is, hogy alperesek a felperes ellen fennforgó egyéb mulasztást vagy köteleségszegést nem bizonyítottak : a másodbiróság ítéletét az itt felhozott és az ezekkel nem ellenkező egyéb indokai alapján annyival inkább helyben kellett hagyni, mert az alperesek által e részben kihallgattatni kért tanuknak a csatolt kérdőpontokra adandó vallomásaival sem nyerhetne bizonyítást ily mulasztás vagy kötelességszegés, mivel a 2., 9., 12. és 13. alatti kérdőpontok szerint bizonyítandó körülmények részben olyanok, a melyek még az A. alatti szerződés kelte előtti időbe esnek, részben pedig olyanok, a melyek nem valamely konkrét mulasztást vagy kötelességszegést állapitanának meg, hanem csak azt igazolhatnák, hogy felperes a tanú véleménye szerint kötelességeinek teljesítését elhanyagolta. A váltótörvény 1. §-ának második bekezdése, s az ebben hivatkozott 1872: VIII. t.-c. 2. §-a helyébe lépett 1884 : XVII. t.-c. 2. S-a szerint a 18 életévüket betöltött kiskorúak csak atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóvá hagyott beleegyezésével űzhetnek önállóan ipart, s csak az ilyen 18 életévet meghaladott kiskorúak birnak szenvedő váltóképességgel, ilyen beleegyezést pedig felperes sem a csatolt árvaszéki iratokkal, sem más módon nem igazolt. A pécsi kir. törvényszék (1904. évi július hó 1-én 8,599. sz. alatt) Darányi Ferenc dr. ügyvéd felperesnek, S. E. dr. ügyvéd által képviselt B. G. alperes ellen 300 K. tőke és jár. iránti ügyében következleg ítélt: A kir. törvényszék mint váltóbiróság B. G. II. r. alperes kifogásainak helyt ad s ehhez képest az 1904. évi február hó 7. napján 1,861/p. 904. sz. a. kelt sommás végzésnek a kifogásokkal élő B. G. II. r. alperesre vonatkozó része hatályon kívül helyezése mellett ezen alperes ellenében felperest keresetével elutasítja ; a perköltségeket pedig a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Az idézett sommás végzésnek özv. B. A.-né I. r. alperesről rendelkező részét a kir. törvényszék nem érinti. Indokok : II. r. alperes abbeli kifogása alapján kérte a sommás végzés hatályon kivül helyezésével a kereset elutasítását és perköltségében a felperes elmarasztalását, hogy ő a kereseti váltó kiállításakor 1900. évi okt. 31-én nem bírt szenvedő váltóképességgel, mert a 2'/, a. családi értesítő tanúsága szerint akkor még nem volt 24 éves. Felperes elismerte, hogy B. G. II. r. alperes a váltó kiállításakor még nem volt 24 éves, de azt vitatta, hogy ennek dacára is az 1876. évi XXVII. t.-c. 2. bekezdése értelmében szenvedő váltóképességgel bírt, mert önállóan ipart űzött s ennek igazolására a B. a. községi bizonyítványt csatolta be, valamint a 86/1903. és 12,606/901. számú árvaszéki iratokra hivatkozott. .Minthogy azonban a B. a. községi bizonyítvány az önálló iparűzés bizonyítására alkalmas bizonyítékul nem szolgálhat, mert ennek a ténynek igazolására nem a községi elöljáróság, hanem az iparhatóság van hivatva, de különben is a D) a. bizonyítvány is arra mutat, hogy B. G. özv. anyjával folytatott szitási ipart, tehát nem önálló iparos volt; minthogy továbbá a beszerzett árvaszéki iratok sem bizonyítják a felperes által vitatott tényt, hanem azt, hogy II. r. alperes csak özvegy anyja által ennek férje halála után az anyja neve alatt folytatott szitás iparüzletben csak mint üzletvezető működött. Minthogy végül a II. r. alperes által a jkv.-höz 4 \. a. csatolt iparigazolvány azt bizonvitja. hogy 11. r. alperes az önálló iparűzésre csakis 1901. évi január 12-én szerzett jogosultságot : mindezek alapján a kir. törvényszék megállapítja, hogy II. r. alperes a V. T. I, ^j-ában megkívánt szenvedő váltóképességgcl a váltó kiállításakor nem bírt, minek folytán