A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 15. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [1. r.]

60 A JOG szóbeli megállapodás érvénytelen lévén, annak bizonyítása mellŐzeudó' volt. Ezek szerint megilleti felperest az 1900. évi május hó 1-töl 1903. évi szeptember hó l-ig terjedő időre, tehát 41 hóra esedékes havi 800 korona fizetés, azaz 32,800 korona. Ad c) Alperesek a felperes készkiadásaiként felszámított 4,425 korona 58 f.-t elismerték, de azt vitatták, hogy azt megfizetni nem tartoznak, hanem elégséges, hogy azt felperes számlájának, mely a francia szabadalom vételárával is meg van terhelve, javára írják. Ez az álláspontjuk azonban helytelen, mert az A. alatti szerződés 11. pontja szerint a francia szabadalom vételára egyedül felperes eddigi és ezutáni nyereségjutalékából törlesztendő, másrészt pedig ugyanezen szerződés szerint az üzlethez szükséges tőkét II. és III. r. alperesek kötelesek adni, miért is alpereseknek nincs joguk a felperes által előlegezett üzleti kiadások kifizetését megtagadni és azokat a felperes számlájának apasztására fordítani. (Vége következik.) Bűnügyekben. A maganvádló a B. P. 43. és 553. ij^-aiban részére biztosított jogkörből kifolyóan a felebbviteli tárgyaláson személyesen vagy képviselője utján az öt megillető jogokat abban az esetben is gyakorolhatja, ha a tárgyalásra megjelenési kötelezettség nélkül idéztetett. Minthogy pedig magánvádló képviselője az 1904. évi július hó 25-én megtartott felebbviteli tárgyaláson megjelenve, annál tényleg közreműködött; minthogy a bűnösnek kimondott vádlott a B. P. 480. §-a szerint a bűnügyi költségeket megtéríteni köteles ; s minthogy a bűnügyi költségekhez a B. P. 479. §-ának első bekezdéséhez képest a magánvádló képviselőjének megfele'.ő dija és készkiadásai is számitandók: nyilvánvaló, mikép a kir. tszék a magánvádló képviselője által felszámított díjnak a bűnösöknek kimondott vádlottak terhére való megállapítását a fentebb jelzett indokból csak a törvény megsértésével tagadhatta meg. A m. kir. Kúria (1900 március hó 14-én 2,633/1905. B. sz. a.) könnyű t. sti sértés vétsége miatt vádlott Cs. Gyula és Cs. Gergely elleni bűnügyben következőleg végzett.A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a magánvádlónak a kir. tszék mint másodfokú bíróság előtt megtartott felebbviteli tárgyalásra, megjelenési kötelezettség nélkül történt megidéztetése nem szünteti meg a bűnösnek kimondott váolottnak azt a kötelezettségét, mely szerint a magánvádló képviselőjének a felebbviteli tárgyaláson való megjelenésből származó bűnügyi költségeket, nevezetesen a magánvádló képiselőjének megfelelő diját és készkiadásait megtéríteni tartozik. Megsértette tehát a törvényt a kézdivásárhelyi kir. tszék fentebb idézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben a K. J. magánvádlónak az 1904. évi július hó 25-én megtartott íelebbviteli tárgyaláson megjelent képviselője által ott felszámított megjelenési díjnak a könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt Cs. Gy. és Cs. G. vádlottak terhére való megállapítását megtagadta abból az indokból, mert magánvádló a felebbviteli tárgyalásra megjelenés kötelezettsége nélkül idéztetett. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatállyal. Indokok: A K. S. sósmezői lakos panaszára Cs. Gy. és Cs. G. ugyanottani lakosok ellen könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben elsöfokulag eljárt kézdivásárhelyi kir. jbiróság megállapítván, hogy Cs. Gy. és Cs. G. vádlottak K. Jánost 1903. évi január hó 0-án tettleg bántalmazták és rajta nyolc nap alatt gyógyult sérüléseket ejtettek, nevezett vádlottakat 1903. április hó 7-én 1903. B. 130 6. szám alatt hozott ítéletével a Ki János sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértés vétsége miatt egyenként öt (5) napi fogházra és behajthatatlanság esetén további egy napi fogházra átváltoztatandó tiz (10) korona pénzbüntetésre ítélte el és a bűnügyi költségek viselésére kötelezte. Ezt az ítéletet vádlottak felmentésük végett felebbezvén, a kézdivásárhelyi kir. tszék mint másodfokú biróság az eljárásnak az első izben megtartott felebbviteli tárgyaláson elrendelt kiegészítése után az ujabb felebbviteli tárgyalásra 1904. évi július hó 15-ik napját tűzte ki határnapul és arra a magánvádlót, képviselője utján azzal a megjegyzéssel idézte meg, hogy a tárgyalást elmaradása esetén is meglógják tartani. Az 1904. évi július hó 25-én megtartott felebbviteli tárgyaláson magánvádló képviselője megjelent és a 8 koronában felszámított megjelenési dijának vádlottak terhére leendő megállapítását kérte. A kézdivásárhelyi kir. tszék mint másodfokú biróság 1904. évi július hó 25-én 3,268. sz. a. hozott jogerős ítéletével a kir. jbiróság Ítéletét helybenhagyta; azonban a magánvádló képviselője által felszámított megjelenési díjnak vádlottak terhére való megállapítását megtagadta abból az indokból, mert K. J. főmagánvádló oly figyelmeztetéssel lett a tárgyalásra megidézve, hogy azt elmarasztalása esetén is megfogják tartani; igy tehát a megjelenés tetszésére volt bízva; minélfogva részére költség meg nem állapitható. Ezzel az utóbbi rendelkezéssel a törvény megsértetett. A magánvádló ugyanis a B. P. 43. és 553. ^-aiban részére biztosított jogkörből kifolyóan a felebbviteli tárgyaláson személyesen, vagy képviselője utján az őt megillető jogokat abban az esetbeu is gyakorolhatja, ha a tárgyalásra megjelenési kötelezettség nélkül idéztetett. Minthogy pedig K. J. magánvádló képviselője az 1904. évi július hó 25-én megtartott felebbviteli tárgvaláson megjelenve, annál tényleg közreműködött; minthogy a bűnösnek kimondott vádlott a B. P. 480. §-a szerint a bűnügyi költségeket megtéríteni köteles; s minthogy a bűnügyi költségekhez a B. P. 479. §-ának első bekezdéséhez képest a magánvádló képviselőjének megfelelő dija és készkiadásai is számítandók : nyilvánvaló, mikép a kézdivásárhelyi kir. tszék a K. J. magánvádló képviselője által felszámított dijnak a bűnösöknek kimondott vádlottak terhére való megállapítását a fentebb jelzett indokokból csak a törvény megsértésével tagadhatta meg. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Az 1887 : XXVIII. t. cikk 3. § a szerint ügyvéd által a bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz intézett beadványban a birói vagy közigazgatási hatóságok közegei ellen sértő kifejezések használata csak abban az esetben büntethető csupán mint fegyelmi vétség, ha ama kifejezéseket az ügyvéd meghatalmazotti minőségben használta és a sértés súlyosabb beszámítás alá nem esik. A vádlott ügyvéd pedig nem meghatalmazotti minőségben, hanem a saját ügyében élt a vád alapjául szolgáló kifejezésekkel és ezek, tekintettel arra, hogy valódiságuk esetén a sértett biró ellen fegyelmi büntetést vonnának maguk után, a Btk. 258. és 721. §-a, tehát a fegyelmi vétségnél súlyosabb beszámítás alá esnek. A m. kir. Kúria (1906 március hó 1-én 2,178,1906 B. sz. a.) Ca. Péter elleni rágalmazási bűnügyében következőleg végzett : A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. itélő tábla ilélete ellen a közvédő a B. P. 385. §. 1. a. és 2. pontjának puszta felhívásával, a vádlott pedig ugyanezen pontok alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert nem bűnös és mert a büntetés nagy. A semmisségi panaszoknak a B P. 385. §. 1. pontjára fektetett része a vedelmül előterjesztettekre figyelemmel, a miatt használtnak tekintetett, hogy mivel a vád alapjául szolgáló kifejezések periratban használtattak, megtorlásuk nem bűnvádi, hanem fegyelmi útra tartozik. Minthogy azonban az 1887 : XXXVIII. t.-cikk 3. §-a szerint ügyvéd által a bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz intézett beadványban a birói vagy közigazgatási hatóságok közegei ellen sértő kifejezések használata csak abban az esetben büntethető csupán mint fegyelmi vétség, ha ama kifejezéseket az ügyvéd meghatalmazotti minőségben használta és a sértés súlyosabb beszámítás alá nem esik, a vádlott ügyvéd pedig nem meghatalmazotti minőségében, hanem a saját ügyében élt a vád alapjául szolgáló kifejezésekkel és ezek, tekintettel arra, hogy valódiságuk esetén a sértett biró ellen fegyelmi büntetést vonnának maguk után, a Btk. 258. és 721. §-a tehát a fegyelmi vétségnél súlyosabb beszámítás alá esnek; minthogy másrészről az alsóbbfoku bíróságok, midőn vádlottat a Btk. 258. §-ába ütköző s ugyanazon szakasz szerint hat hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő rágalmazás vétsége miatt főbüntetésül a Btk. 92. §-ának alkalmazásával, behajthatlanság esetén tiz napi fogházzal helyettesítendő száz, mellékbüntetésül pedig behajthatlanság esetén öt napi fogházzal helyettesítendő ötven korona pénzbüntetésre Ítélték, a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket és ezek enyhítésénél és átváltoztatásánál a törvényben vont határokat megtartották, tehát a BP. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmisségi ok nem forog fenn: mindezeknél fogva a semmisségi panaszokat mint mindkét irányban alaptalanokat a BP. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasitani kellett. Kivonat a Budapesti Közlöny-böL Csődök:A komáromi tszéknél Wallfisch Annin volt párkányi lakos ellen, bej. május 3, fsz. máj. 31, csb. Kéri Miklós dr., tg. Szántó Bertalan dr. — Az újvidéki tszéknél Grujits János dr., helybeli lakos ellen, bej. jun. 9, fsz. jun 19, csb. Sántha Armán, tg. Kovács Bódog dr. — A komáromi tszéknc'l Silber Ármin helybeii kereskedő ellen, bej. máj, 7, fsz. jun. 7, Kéri Miklós dr., tg. Polay Aladár dr. — A szolnoki tszéknél Gaál Géza tiszafjidvári szatócs ellen, bej. máj. 7, fsz. máj. 14, csb. Kemény Zoitán dr., tg Schwarz Sándor dr. — A beregszászi tszéknél Schönwald Ignác suranyi lakos ellen, bej. máj. 14, fsz. jun. 8. csb. Illés Andor dr., tg. Reisman Simon dr. — A szatmárnémeti tszéknc'l Bányai Lajos helybeli kereskedő ellen, bej. máj. 12, fsz. máj. 23, csb. Horváth Benő dr , tg. Vass Gyula dr. Pályázatok : A turócszentmártoni jbiróságnál albirói áll. ápr. 21 (80) — A tasnádi jbiróságnál albirói áll. ápr. 21 (80) — A pozsonyi közjegyzői kamaráná kir. közjegyzői áll. ápr. 27 (81) — A kolozsvári közjegyzői kamaránál kir. közjegyzői áll. ápr. 29 (81) — A sziráki jbiróságnál birói áll ápr. 29 (811. Kúriai és táblai értesitések. Erzsébetváros J. Gy. dr. Ravasz —Gyarmathy (8,719/904, ea. Fodor) ápr. 6 fo. — Mezőkövesd R. D. dr. Bán—Nyitrai (8,782/1904. ea. Kársa) ápr. 2 hh. — Kovács—Kovács (9,722/904, ea. Debreczenyi) ápr. 1 hh. — Miskolc H. G. dr. Berkovics—Silbiger (9,257/904, ea. Hűvös) ápr. 5 rmv. — Nagykanizsa F. A. Varga—Gordán érk. 8,385/905 sz. a. ea. Mérey, n. e — Talabér -Talabér nem érk. — Nagykanizsa K. J. dr. Nagyradi-Kremsier (3,916/904 p.) ápr. 3 hh. — Tóth -Csárdás érk. 7,601/905 p. F. sz. a. ea. Vörösmarty n e. — Pécs K. J. dr. Krasznay—Engel (7,282/904, ea. Lehoczky) ápr. 9. hh. — Székelyudvarhely Gy. F. Gyarmathy—Ravasz (S,719/9i)4 ea. Fodor) ápr. 6 fo. — Temesvár U. M. dr. Oprám—Zsikim (10,60ii 004. ea. Popu) ápr. 10. hh. — Veszprém F. M. Levelezőlap ment. PALLA8 RÉSZVÉNY TÁR8A8ÁQ NYOVDAJA BUDAPEST