A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 15. szám - Mily módon ruházható át a kereskedelmi cég?

116 A JOG behaudelt.v «Unter dem Handelsgeschiift versteht mari den Komplex alles dessen, was zum Betriebe des betreffenden Handelsgewerbes gehört.» «Die Veriiusserung eines Theils des Gescliáfts reicht nicht aus: es kaun daher nicht ein Tlieil des Geschafts mit dem Firmenrecht verdi/ssert, eiiie anderer Theil mit dem Firmenrecht sűrítek bchalten werden; auch nicht mit Hinsufügung unterscheidender Zusátze.n aEndlich verliert der Veráusserer die Bcfugiiiss zur Fiihrung der Firma.y>*) Minthogy sajnálattal látom, hogy cikkíró ur általam a cégiratokból előadót* tényeket még mindig nem a helyes világításban tünteti fel, a concret esetre áttérve jónak látom a következőket recapitulálni: 1. Özv. Grill Károlyné volt egyéni cégbirtokos engedélyt csakis a uGrill Károly* cégszöveg használatára adott BalássSti í?.w/--éknak. Ezek azután tényleg ugyanezt a cégszöveget éveken át használták változatlanul. 2. Midőn «Bal/izs-Strasserék» utóbb könyvkiadóhivatali üzletágra szóló uj iparigazolványuk bemutatásával kapcsolatosan azt a kérelmet intézték a cégbírósághoz, hogy a cégszöveg v.Grill Károly könyvkiadónállalata* szövegre módosittassék, — üzletátruházásról és arra vonatkozó szerződés létezéséről említés sem tétetett. A bíróság tehát a Bcnkö Gyulával kötött szerződésről tudomással nem birt. De az előbb emiitett kérelem kapcsán ilyen ügylet létrejöttét még csak nem is sejthette. Cikkíró ur hibáztatja, hogy a cégszövegváltozás megengedésénél a cégbíróság miért gyakorolt méltányosságot?, Hát erre csak azt felelhetem, hogy az általa annyira propagált tibet ális felfogás vezetett arra a megfontolásra, hogy ha a folyamodó könyvkereskedők az ugyanezen üzletággal testvéri vonatkozásban álló üzletágat felvették foglalkozásuk körébe, kinek érdeke látszott útjában állni annak, hogy az ártatlannak látszó cckönyviakdóvállalata» toldat felvétessék? Persze, ha a dolog háttere tudva lett volna (s ebben Benkö is hibás, hogy a szerződésileg megszerzett céghasználati jogát rögtön be nem jelentette), ugy a cégbíróság sem egyszerű cégszövegváltoztatás esetét vonta volna bírálata alá. Denique azzal, hogy v-in optima forma* tett bejelentés alapján a módosított cégszöveg bejegyeztetett, aktaszerüleg be volt fejezve az a tény, hogy a K Grill Károly könyvkiadóvállalata-n cég használatában az eddigi cégbirtokosok benne maradtak. 3. Ezután hónapok múlva Benkö Gyula (a v,Grill-féle könyvkereskedés* toldattal) mint uj cég kérte bejegyzését. Szerződést ő sem mutatott be; ilyenről említést sem tett. Egyszerűen hivatkozott «Balázs-Strasser»-éknak cikkíró ur által (első cikkében) közölt nyilatkozatára, melyben azok megengedték, hogy a aGrill-íé\e. könyvkereskedés» toldatot felvehesse. A cégbíróságoknak ezután hozott első és másodfokú határozatai érdemére többé visszatérni már nem kibánok. Hiszen az ott elfoglalt álláspontokról az érdeklődő szakjogász a határozatok elolvasása utján nyerhet legtisztább képet. De nem hagyhatom szó nélkül a cikkíró ur észrevételeiben előforduló következő elnézéseket: A kereskedelmi eljárás 31. §-ának rendelkezésével, mely szerint valamely fél kérelmére indított perenkivüli eljárás esetén a bíróság csakis a felek által felhozott tények, körülmények és bizonyítékok alapján határozhat, világos ellentétben áll cikkíró urnák az az óhaja, hogy a cégbíróság a íelek szerződési visszonyait hivatalból nyomozni, vagy pláne contradictorius eljárás tárgyává tenni tartozott volna. Az előbb felhívott eljárási szabály értelmében a cégbejegyzési kérelmek tárgyában létrejövő határozatok <s.£X primo decretoi> a felek meghallgatása nélkül hozatnak. Az elintézés alapját a cégjegyzék szerint érdekelt felek egyező bejelentésének tartalma szokta képezni. Ahol a felek jogvisszonya vitás, ott a perenkivüli eljárás utja rendszerint nem vezet célhoz; hanem perbeli határozatra van szükség. Ez a magyarázata, hogy cégbejegyzési kérelmekkel kapcsolatban az alapul szolgáló jogvisszonyoknak, pld társaság keletkezése, feloszlása, üzletátruházás kutatása és okiratok (szerződések) beszerzése rendszerint nem szükséges és nem szokásos. A szóban forgó esetben az üzletátruházási szerződésnek kutatása már azért is alapnélküli lett volna, mert ilyen okirat irásbafoglalása nem kötelező s annak létrejöttéről és tartalmáról a cégbíróságnak tudomása sem volt. Téves az az álláspont is, hogy a <tBalázs-Strasser»-éknek cégszöveg változtatás iránti bejelentése és Benkö Gyulának cégbejegyzési kérelme együtt lettek volna elintézendők. Holott az e tárgyú beadványok egymástól függetlenül, különböző időben kerültek önálló elintézés alá. Tárgyuk összefüggése csak a *) Staub: Kommentár zum Handelsgesetzbuch 6, 7. kiadás 125—130 1. felek által elleplezett szerződési visszonyból lett volna következtethető. Legfeltűnőbb tévedésnek tartom azonban azt az észrevételt hogy a cégbíróság — ha nem látta az átruházott cég bifurcatiójának helyét — utólag miért nem tör ültette a tBtilássStrasseri> ék cégét. Ám az illető érdekelt cégbirtokosok törlési kérelme nélkül perenkivüli határozattal ilyen intézkedést tenni, világosan a K. T. 104. §-ába ütköző eljárás lett volna. Azt hiszem sikerült kimutatnom, hogy ügyviteli és eljárási szabályaink értelmében az adott esetben a felek által nem produkált szerződést kutatni szükséges nem volt, de nem is állott az ügy érdekében. Mert végeredményében annak bemutatása sem változtatott volna azon a tényen, hogy a korábbi cégbirtokosok, céghasználati engedélyt csakis egy üzletágnak (a könyvkereskedésnek) átruházásával és a céghasználatnak a maguk részére megtartásával adtak. Ilymódon a szerződésből is kidomborodott volna a fentebb ismertetett elvi alapba ütköző céghasználati bifurcatio. A cikkíró ur által idézett németországi praecedensekre nem nyilatkozom. Mert azok antecedentiáit nem ismerem. A ajohann Mária Farina* név körül többszörösen előforduló hasonló cégekre való hivatkozás sem talál. Mert nálunk sem ütköznék akadályba, hogy pl.: Brázay Kálmán több fia vagy akár névrokona ezen ismert nevü cég nevét (különösen vezetéknevét) a kellő megkülönböztetésre alkalmas toldatokkal cumulative felvegye (K. T. 11. §.). De ettől lényegesen különböznék —s a fentiek szerint Németországban sem volna megengedhető ha a <i Brázay Kálmán» céget megszerző jogutód magának e cégszöveget megtartva (toldással vagy anélkül) másoknak is megengedné a névhasználatot más toldatokkal. (Pld. : B. K. füszerkereskedő, B. K. sósborszeszgyáros, B. K. ásványvizraktára stb.) Ez ellen elvből küzdeni kellene, talán: v-et si fractus illabatur orBis !» Ami azonban nem azt jelenti, hogy a fennforgó concrét esetnek szerintünk méltányosságra visszavezethető másodbirósági elintézését sérelmesnek és praccedens jelentőségével bírónak kellene tekintenünk. És még egy szerény megjegyzést! Az alapjában véve nem nagy jelentőségű esetből kifejlett polémia eléggé mutatja, hogy a legcsekélyebbnek látszó jogkérdés körül mily ellentétes felfogások kerülhetnek szembe. így nem csoda, hogy köztem és cikkíró ur között némi eltérés az «objectivitás» mértékének megítélésénél is mutatkozik. Ez irányú felfogásomat azzal documentálom, hogy tisztelt ellenfelem személyes vonatkozású megjegyzéseit hallgatással mellőzöm. De fenntartással! Ne consentire videamur ! Eddig a cikkíró. Köszönetem nyilvánítása mellett — azon készségért, melylyel felhívásomnak eleget tett, — egyúttal a vitát berekesztettnek nyilvánítom. Mindegyikünk elmondta a saját véleményét és érveit. Az olvasón áll most már a felhozottakból a kellő tanulságot levonni és önnálló Ítéletet alkotni. Két álláspontot ismerhetett meg: a biróét és az ügyvédét. Az előbbi védi a törvények és rendeletek sáncain belül a cégbíróság hozott határozatát, — az utóbbi küzd a szabad mozgalmat békóba verő minden korlátozás ellen. Nem tiszta dolog-e, hogy e két álláspont — különbözőségénél fogva — soha megegyezésre nem vezethet ? Volnának ugyan némi apróbb ténybeli rectificatióim, — de azokra a figyelmes olvasó (és mi ketten jogászoknak irtunk) önmagától is rá fog jönni. Csak egy ténykörülmény igényel némi magyarázatot. Benkö késedelmes bejegyzése rögtön meg lesz értve, ha kiemelem, hogy ennek foganatbavételével eredetileg ugyanazt az ügyvédet biztameg, aki el a dók érdekében közbejárt és az adásvételi szerződést fogalmazta. Csak eladók cégének bejegyzése után merültek fel Benkö agyában némi aggályok a fennforgó érdekösszeütközés tekintetébeu és csak akkor — a 3*/- alatti nyilatkozat kiállítása után— vonta meg a megbízást eladók ügyvédétől. Itt rejlik egyúttal annak a kulcsa is, hogy miért előzte meg eladók bejegyzése a Benkő-ét; miért nem nyert a bíróság tudomást a szerződés létezéséről és miért hallgattak eladók saját cégük bejegyzése alkalmával Benkö jogos igényeiről. Tout comprendre : c'est tout pardonner! Le gyen szabad végül kiemelnem, hogy a cégbiztos a Tábla határozatát felfolyamodással meg nem támadta és igy az jogerőre emelkedett. De alapos a kételyem — cikkíró ur e két közleményének hatása alatt, hogy a Tábla határozata egyúttal praecedensül és elvi jelentőségű döntés gyanánt fogna-e szolgálni hason cégezési eset elbírálásánál? Ezt szerintem kizárja azon megjegyzés, hogy az