A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 14. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [5. r.]

A JOG óitéke alapján állapítandó meg, a törvény rendelkezéseivel már csak ezért sem egyeztethető össze : ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy «örökösödési eljárásban a kir. közjegyzőt az 1894: XVI. t.-c. 117. §-a szerint megillető díjátalány meghatározásánál a vonatkozó szabályok értelmében felvett és megállapított hagyatéki leltárba foglalt összes vagyonnak, illetve a törvény 61. §-a esetében az összes ingatlanoknak leltári értéke veendő alapul*. Kelt Szegeden, a kir. ítélőtáblának 1906. évi március hó 3. napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1906. évi március hó 24 ik napján tartott polgári teljes ülésben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A Cs. T. 38. §-a nem általánosságban és feltétlenül engedi meg a beszámítást, hanem csak arra az esetre, ha a csődhitelező a fennálló törvények szerint beszámitással élhet. Minthogy pedig a peres felek között fennálló jogviszony kereskedelmi: kétségtelen, hogy az a perdöntő ké dés, hogy van-e vagy nincs helye beszámításnak, a kereskedelmi törvény szerint bírálandó el. A K. T. 86. S-aban foglalt speciális esetre vonatkozó rendelkezésen kivül a kereskedelmi törvény nem tartalmaz a beszámítási jogra intézkedést, de a hivatkozott szakaszban foglalt intézkedésből és abból, hogy a beszámitást ki nem zárja, következik, hogy a kereskedelmi ügyletekből származó követelések beszámíthatok. A kereset tárgyát a csődbejutott felperes részvénytársaság részvénye névértékének be nem fizetett része képezi, amelyre nézve pedig a K. T. 147., 153.. 159., 165., 168., 169., 171., 173 , 204. és 209 §-ának egybevetéséből kétségtelen, hogy az nemcsak a felperes részvénytársaság fennállásának létfeltételét, de a társaság által a vele szerződök részére bármikor előállítandó alapvagyont képez és annak a társaság részére leendő lefizetésére a részvényest már a törvénynél fogva egyenes és feltétlen kötelezettség terheli, vagyis oly kötelezettség, hogy azt szükség esetén minden levonás nélkül a társaságnak befizetni köteles és annak a törvény által megállapított ezen kivételes jogi természetéből következik, hogy a részvényest a nála kint levő alaptőkével szemben beszámítási ;og csődön kivül nem illetvén, a csődtörvény 38. S-a értelmében beszámitással a csődben nem élhet. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1903. nov. 2-án 40,631. sz.) alatt Fridvalszky Sándor dr. ügyvéd mint <az általános aerogengáz részvénytársaság* cég csődtömege gondnoka felperesnek, Fedskó Lajos dr. ügyvéd által képviselt «Bpesti bankegyesület részvénytársaság felszámolás alatt* cég alperes ellen 5,000 korona tőke és járulékai iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperes követelését alperes irányában tőkében 5,< 00 koronában, ez után 1902 január 28-tól 1902 május 7-ig esedékes 5° 0-os kamatban 67 kor. 75 fillérben, összesen tehát 5,068 kor. 75 fillérben megállapítja, de alperes beszámítási kifogásának helyt ad, és ezt a tartozást alperesnek a felperes csődtömeg ellen bejelentett s valódinak elismert 38,283 K. tőke követelésébe történt beszámítása által törlesztettnek kimondja, ehhez képest a kir. törvényszék felperest keresetének az 5,000 K. tőke, és ez után számított kamat megfizetésére irányuló részével elutasítja és a perköltséget a felek között kölcsö- j nősen megszünteti. Felperesi ügyvédnek költségét és munkadíját 250 koronában, alperesi ügyvédet 200 koronában állapítja meg saját feleikkel szemben. Jelen ítéletet a kir. törvényszék az elrendelt beszámításnak a táblás kimutatásban leendő feltüntetése végett a vagyonbukott ált. aerongengáz rt. csődbiztosával közölni rendeli. Indokok: A peres felek egyező előadásából és alperesnek 1. NB. alatt csatolt leveléből kitűnik, hogy B. & Comp. genfi cég, mint az utóbb csődbe került ált. aerogéngáz részvénytársaságának 100 db. részvényének birtokosa, alperes céghez, mint a részvénybefizetésre megjelölt pénzintézethez 1902 január 28-án 2,500 frt, azaz 5,000 korona összeget küldött be, mint a 100 drb. részvény 20,000 K. névérték összegének az idő szerint még fizetetlen 25°/u-át. Ez az összeg alperes védekezése szerint a részvénytársaságnak felperesként fellépett csődtömegét azért nem illetné meg, mert nevezett részvényes a beküldött összeget csak az alatt a feltétel alatt kívánta részvénybefizetésre fordítani, ha a részvényesek között a társaság megmentése tárgyában folyamatban levő tárgyalások sikerre vezetnek és a társaság fennállása a részvénytöke lefizetése által biztositható. Minthogy pedig c feltétel az időközben bekövetkezett csó'dnyitásból kitünőleg be nem állott, a küldött 5,000 korona a beküldő B. & Comp. céget illeti. Alperesnek e védekezése azonban alaptalan, mert azt a körülményt, hogy az 5,000 K. a fenti feltétel mellett küldetett volna be hozzá, felperes tagadásával szemben nem bizonyította. Ugyanis alperesnek 1. NB) alatt csatolt levelében, amelyben a beküldőt az összeg átvételéről értesiti, a részvénybefizetésnek alperes által vitatott feltételes volta bizonyítva nincs, ellenkezőleg alperesnek ezen leveléből az tűnik ki, hogy ez összegnek részvénybefizetés céljából való heküldése minden közelebbi kikötés nélkül történt. Az a körülmény pedig, hogy alperes e levélben a beküldő részvényest arról értesiti, hogy a beküldő érdekét szem előtt tartva, a küldött összeget csak arra az esetre fogja részvénybefizetésre fordítani, ha a részvénytársaság fennállása biztosítottnak mutatkozik, mint nem a beküldő ténye figyelembe nem jöhet, mert hogy alperesnek e különben is teljesen önkényes kijelentéséhez a beküldő B. & Comp. cég hozzájárult volna s a küldött összegre igényt tartana, alperes csak elkésve az ellenvégiratban állítja és kívánja B. A. tanukénti kihallgatásával bizonyítani. De különben is megcáfolja | alperesnek ezt az állítását a beküldő B. & Comp cégnek felperes tömeggondnokhoz intézett F) alatti levele, amelyben 1902 szeptember 12-én, tehát az 1902 február 4-én kelt 1. XB) alatti alperesi levél után a tómeggondnokot arról értesiti. hogy az 5,000 koronát részvényének megváltására (pour liberacion de notre port) küldötte be. Meg kellett állapítani, hogy ^ a részvénybefizetés alpereshez, mint felperesi részvénytársaság által a lefizetések elfogadására megbízott pénzintézethez feltétlenül történt s ennek megfelelőleg az 5,000 K. részvénybefizetés cimén a vagyonbukott részvénytársaságot illeti. Felperes igényének megI áliapitása esetére alperes további védekezésében a jelenleg is nála levő ez összeg tekintetében bes/ámitási kifogással élt és egyúttal megtartási jogot kivánt érvényesiteni azon az alapon, hogy őt a vagy onbukott részvénytársasággal szemben folyó számlára adott kölcsönből keletkezett, a csődben bejelentett s a felszámoláskor valódinak elismert 38,283 K. követelés illeti meg. A megtartási jog gyakorlásának a jelen esetben helye nincs. Mert megtartási jog csupán az adósnak dolgai (pénz, ingóság és értékpapír) tekintetében gyakorolható (K. T. 309. §.1. pont), már pedig a fenti ténymegállapításból az tűnik ki, hogy a jelen esetben nem egyedileg meghatározott 5,000 kor.-ról, amely a vagyonb. részvénytársaság tulajdonát képezné, van szó, hanem alperesnek felperessel szemben fennálló' 5,000 K. tartozásáról, az adós tartozása pedig a hitelezővel szemben esetleg beszámítás alapjául szolgálhat ugyan, de megtartási jog gyakorlatának tárgyát nem képezheti (K. T. 309. §. 1-ső bekezdése). De helyt kellett adni alperes beszámítási kifogásának, mert a felek egyező előadásából kitűnik, hogy alperes cég nem tartozott a részvénybefizetések gyanánt hozzá beküldött összegeket a vagyonbukottá lett részvénytársaságnak készpénzben kiadni, hanem a közöttük fennállott folyószámla összeköttetésből kifolyólag jogosítva volt ez összegeket a részvénytársaság folyószámláján ennek csupán javára írni. Eszerint tehát a beszámításnak felperes által felhozott az az akadálya, hogy a befizetett összeget alperes jogtalanul tartotta meg, elesik. De nem vehető figyelembe alperes által a beszámítás megengedhetősége ellen felhozott az az ellenvetés sem, hogy a kért beszámításnak a Cs. T. 39. §. 1. pontja értelmében nincs helye, mert alperes a keresetbe vett 5,000 koronával csak a csődnyitás után lett a tömegnek adósa. Ugyanis nem áll meg felperesnek az az érvelése, hogy a csődnyitásig azért nem volt alperes a részvénytársaságnak ez összeggel adósa, mert ez összeget a csődnyitásig bármikor a részvénytársaság javára írhatta volna ennek folyó számláján. Alperes éppen azért, mert nem irta ez összeget a részvénytársaság javára, és folyószámlakövetelését ez összeggel nem csökkentette, lett adósa a részvénytársaságnak azon a napon, amelyen az 5,000 K. hozzá beküldetctt, vagyis 1902 január 28. Só't, hogy maga felperes is ezt a napot tekinti a kötelem létrejötte időpontjának, kitűnik magából a keresetből, amelyben felperes alperes ellen a késedelmi kamatokat 1902. január 28-tól tehát a lenti időponttól számítja. Nem gátolja a beszámitást az a körülmény sem, hogy alperes a fenti 38,283 K. követelését, | amelybe a jelen tartozását beszámítani kívánja, beszámításra való tekintet nélkül jelentette be a csődben s e követelése a felszámoláskor egészben valódinak lett elismerve. Mert az adós tartozása tekintetében akkor, midőn a tartozás ellene érvényesíttetik és mindaddig élhet a beszámítás kifogásával, mig követelése kiegyenlítve nincs. Már pedig a jelen esetben felperes nem is állítja, hogy alperes a felek egyező előadása szerint valódinak elismert e 38,283 K. követelése tekintetében kielégítést nyert volna. Ennélfogva meg kellett állapítani, hogy alperes a jelen kereset tárgyát képező tartozását a felek egyező előadása szerint őt a felperes csődtömeggel szemben fennálló 38,283 K. követelésébe beszámíthatja. A beszámítandó összeg meghatározásánál figyelembe kellett venni, hogy alperes beszámítás alá kerülő tartozása az 5,000 korona tőkeösszegen kivül ez után járó késedelmi kamatösszeg is, amely a vagyonb. részvénytársaságot a befizetés időpontjától, 1902 január 28., a csődnyitás napjáig, 1902 május 7., amikor t. i. alperesi ellenkövetelés esedékes lett, megillette. E 3 hónapi és 9 napi időtartamra eső 5%-os kamat 08 kor. 75 f.-t tevén ki, összesen 5,068 kor. 75 fill. összeget kellett a rendelkező rész értelmében alperes követelésébe beszámítani. Minthogy e beszámítás folytán alperesnek jelen kereset tárgyát képező tartozása elenyészett, felperest keresetének alperes marasztalására irányuló részével el kellett utasítani. A budapesti kir itélőlábla (1904 március 29-én 27. szám alatt) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének egyedül felebbezett azt a részét, mely szerint felperesnek 5,068 K. 75 fill.-ben megállapított követelését alperes 38,283 K. ellenkövetelésébe történt beszámítás utján törlesztettnek mondotta ki, a perköltségeket pedig peres felek között kölcsönösen megszüntette, helybenhagyja idevonatkozó indokai alapján és azért, mert az elsőbiróság e részben jogerős Ítéletében megállapittatván az, hogy alperes a kereseti 5,000 korona tőkét a «B. & Comp.- genfi cégtől 1902. évi január 28-án minden fenntartás és feltétel nélkül azzal a rendeltetéssel kapta, hogy azt közadós cég javára mint 25°/o-os részvénytőkebefizetést számolja el, nyilvánvaló, hogy alperes a közadós cégnek ezzel az összeggel már 1902. évi január 28-án adósává vált, annak a felperesi előadásnak tehát, hogv