A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 13. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [4. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 13. számához. Budapest, 1906. április 1. Köztörvényi ügyekben. Habár felperes megbízta ügyvédét a közte és elhalt nejének oldalági örökösei közt létrejött A) alatti egyezség megkötésével, illetőleg a megkötés körüli közbenjárással, de az ilyen körű meghatalmazás nem jogosítja fel a közbenjárással megbízott ügyvédet az egyezség tárgyának megbízója részére való átvételére, és nem is azonosítható azzal az ügyvédi meghatalmazással, amelyet a megbizó az ügyvédnek per vitelére ad, és amely által az ügyvéd az 1874. XXXIV. t.-c. 62. §-a szerint a beperelt pénzösszeg és pertárgy átvételére és nyugtatványozasára feljogosítottnak tekintendő, hacsak a meghatalmazványban ennek ellenkezője ki nem köttetett. A m. kir. Kúria felülvizsgalati tanácsa (1906. íebr. 22-én L G. 510. szám 1905 polg.) Tóth Kálmán dr. ügyvéd által képviselt Sz. János postaszolga, budapesti lakos felperesnek, P. Jánosné N. Katalin I-sö rendű alperes és társai ellen, örökösödési egyezséggel kötelezett hátralékos 2,000 kor. iránt a budapesti IV. kerületi kir. járásbíróság elö'tt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbczési bíróság Ítélete az I-ső, Il-od és IV-ed rendű alperessel szemben megváltoztatik, ezek az alperesek egyetemlegesen arra köteleztetnek, hog\ felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett 2,000 kor. tökét és jár. fizessenek. A felülvizsgálati kérelem hatálya a III-ad és V-öd rendű alperesekkel szemben megszüntettetik. Egyszersmind elrendeltetik az iratoknak áttétele az illetékes büntetőbírósághoz a N, Pál dr. ügyvéd ellen fennforogni látszó és hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény jelenségei miatt. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 185. §-a a) és c) pontjai alapján a felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel. Felperes azonban a felülvizsgálati tárgyaláson szóbelileg kijelentette, hogy a felülvizsgálati kérelemtől a III-ad és V-öd rendű alperesek irányában eláll, és ezért a felülvizsgálati kérelem hatálya ezekkel az alperesekkel szemben meg volt szüntetendő. Ezt előre bocsátva felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt helytelenül alkalmazott, illetőleg mellőzött azzal, hogy figyelembe vette az egyik alperesnek az I. bírósághoz intézett írásbeli beadványában foglalt előadását arra nézve, hogy milyen körülmények közt fizettek alperesek N. Pálnak, s hogy az egyezség másolatát meg nem kapták, — alaptalannak találtatott; mert a felebbezési bíróság tárgyalási jegyzőkönyve azt tartalmazza, hogy a felebbezési tárgyaláson a felek érdemben tárgyaltak, és nincs nyoma annak, hogy a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletében a peres felek előadása és az A alatti egyezség alapján megállapítottnak kijelentett tényállásnak magáévá tételénél, az egyik alperes részéről az I-ső bírósághoz irt levél tartalmát is figyelembe vette volna. Felperesnek másik panasza lényegileg az, hogy a felebbezési bíróság a meghatalmazásra vonatkozó anyagi jogszabályokat alkalmazza helytelenül, illetőleg mellőzte, amikor N. Pál dr. ügyvédet a felperes részéről meghatalmazottnak tekintette a felperesnek az alperestől járó egyezségi összegnek a felperes' nevében való felvételére, holott felperes N. Pál dr. ügyvédnek a követelés felvételére megbízást nem adott és az A) alatti egyezségben is a fizetés a felperes budapesti lakásán történendőnek köttetett ki. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság magáévá téve az elsőbiróság tényállását, megállapította, hogy a peres felek N. Pál dr. ügyvéd közbenjárása mellett az A) alatti okiratba foglalt egyezségre léptek, amelynek ."i-dik pontjában az köttetett ki, hogy a felperes részére kötelezett 4,01)0 kor. összegnek fizetése Budapesten, a felperes lakásán teljesítendő. Habár a felebbezési bíróság tényállása és felperesnek felülvizsgálati kérelembeli kijelentése szerint felperes megbízta és N. Pál dr. ügyvédet a közte és elhalt nejének oldalági örökösei közt létre jött A) alatti egyezség megkötésével, illetőleg a megkötés körüli közbenjárással, de az ilyen körű meghatalmazás nem jogosítja fel a közbenjárással megbízott ügyvédet az egyezség tárgyának megbízója részére való átvételére, és nem is azonosítható azzal az ügyvédi meghatalmazással, amelyet a megbizó az ügyvédnek per vitelére ad és amely által az ügyvéd az 1874. XXXIV. t.-c. 62. §-a szerint a beperelt perösszeg és pertárgy átvételére és nyugtatványozására feljogosítottnak tekintendő, hacsak a meghatalmazványban ennek ellenkezője ki nem köttetett. Minthogy pedig a felebbezési biróságnak az elsőbiróság Ítéletéből átvett tényállásban nincs megállapítva az, hogy felperes a csupán egyezség létesítésére, tehát perenkivüli eljárásra megbízott N. Pál dr. ügyvédet a létesített egyezségben felperes részére kötelezett pénzösszegnek átvételére is kifejezetten meghatalmazta volna és arra nézve sem lett tényállás megállapítva, hogy felperes a kötelezettek részéről N. Pál dr. ügyvéd kezéhez történt fizetést utólag jóváhagyta volna, — ennélfogva, habár megállapítást nyert is az, hogy a kötelezettek az egész 4,000 kor. összeget a felperes részére N. Pál dr. ügyvéd kezéhez részben közvetlenül kifizették, részben pedig posta utján megküldötték, azt a megbízás nélküli egyén kezéhez történt teljesítést felperes jogérvényes fizetésnek elfogadni nem köteles, mihez képest az I., II. és IV-ed rendű alpereseket a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett, a hátralékként követelt 2,01 >0 kor. tőke és ennek a lejárattól járó §»/„ késedelmi kamatja megfizetésére az A) alatti okiratban kikötött egyetemleges kötelezettséggel, és mint a per végeredményéhez képest perveszteseket a S. E. 190. és 168. §-a alapján az első és felebbezési bírósági perköltség megtérítésére is kötelezni kellett: Felperes felülvizsgálati kérelme sikerre vezetvén, a marasztalt alperesek egyszersmind a S. E. 204. §-a alapján a felperesnek okozott felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére is kötelezendők voltak. A periratoknak a büntető bírósághoz áttétele iránti rendelkezést indokolja az, hogy a per eredménye szerint N. Pál dr. ügyvéd a kezéhez adott pénzösszegnek rendeltetése helyére eljuttatása tekintetében az alperesek megbízottjának tekintendő, és az 1874. XXXIV. t.-c. 48. §-a 2-ik bekezdésében említett ügyvédi kötelességszegés esetében, ha ez egyszersmind büntető eljárás alá eső cselekmény jelenségeit magában foglalni látszik, az idézett törvény 68. §-a á-ik bekezdése értelme szerint az iratok hivatalból teendők át az illetékes fenyítő bírósághoz. Jogszabály az, hogy a haszonbérbeadó a haszonbérlet kezdetével a haszonbérlet tárgyát a haszonbérlőnek átadni, és azt a haszonbérlet egész tartama alatt a haszonbérlemény birtokában megóvni, ennek elmulasztása esetén pedig a haszonbérlőnek okozott kárt megtéríteni köteles. A bíróság ténybeli meggyőződésének megalkotásánál a perben meghallgatott szakértők véleményét nem köteles elfogadni, hanem a S. E. 65. §-a értelmében, ha valamely kár vagy elvont haszon mennyiségének megállapításánál a felek által ajánlott bizonyítékoknak megnyugtató eredményt nem tulajdonított, a kártérítés összegét az összes körülmények figyelembevételével legjobb belátása szerint állapithatja meg. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 190(5. évi január hó 24. G. 411/905. sz.) A végrendelet nélkül elhalt örökhagyó özvegye és az általa képviselt kiskorúak, kik az öröklésre egyedül hivatvák, az elhalt követeléseinek nemcsak az érvényesítésére, hanem a fölvételére is, a hagyatéki eljárás befejezése előtt is jogosultak. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1905. október 30. E. 409/1905. sz. a.) Megállapítást nyert az, hogy felperes a fogamzási időben, személyválogatás nélkül, négy egyénnel pénzért, egy egyénnel szappanért nemileg közösült, a kapott pénzt keveselte, egyik vele közösülő férfiúnak pedig azt mondotta, hogy mindegy, ha cigány, ha zsidó, ha magyar, csak koronája legyen, ő közösül vele. Továbbá megállapittatott, hogy felperes a vélelmi időben keritőnő közvetítését is igénybe vette, hogy alkalma legyen a nemi közösülésre. És minthogy a felebbezési bíróság ezekből a megállapított tényekből helyesen vont következtetést arra, hogy felperes a fogamzási időben feslett életmódot folytatott és sülyedt erkölcsű nő volt, felperessel szemben a többekkel való közösülés kifogása joggal ellenvethető s ebből kifolyóan felperes törvénytelen gyermeke részére alperestől tartásdijat követelni nem jogosult. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának 1906. évi január hó 26. I. G. 435/1905. sz.) Az engedményezéssel az engedményes csak azt a jogot szerzi meg, mely az engedményezőt az adóssal szemben megilleti; ha tehát az adósnak az engedményezés létrejöttekor az engedményező követelésével szemben beszámításra alkalmas ellenkövetelése van, az adós beszámítási igényét az engedményessel szemben önállóan érvényesítheti, de az engedményezés tudomásul vétele után a beszámítást mással, mint az adós jogaiba lépett engedményessel szemben nem is gyakorolhatja. A beszámítási jogról való lemondásra sem az engedményezés tudomásul vételéből, sem pedig abból nem lehet következtetést vonni, hogy az adós az engedményezés megtörténte után is teljesit fizetéseket az engedményezőnek, mert az engedményes az adóstól csak a beszámítható ellenkövetelést meghaladó összeg