A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 13. szám - Az illetékességi körök túllépése

A seti társas cég tagjai a cégszöveget az eredeti cégbirtokos megkérdezése nélkül saját változott visszonyaiknak megfelelőleg módositották, mennyivel súlyosabb következményűnek mutatkozott megengedni, hogy a uGrilh név az érdekelt fél beleegyezése nélkül több cégnek szövegébe és pedig az eredetileg átruházott szövegtől eltérő jelzőkkel foglaltassák bele. A cikkíró ur által annyira helyeselt, de szerintem a törvény szavaiból és szelleméből ki nem magyarázható biíürcatio mellett megengedhető volna a céghasználatnak többszörös megosztása is. (Trifurcatio etc.) Ugyanis a szerző által vallott liberális szellemű törvénymagyarázat szerint annak sem lehetne akadálya, hogy ugy a (íGrill Károly» cég volt tulajdonosai, mint azoknak jogutódai és a céghasználatot közvetve megszerzők a Grill névnek különböző változatokban felvételét folytatólag (pl. egyes üzletágak partialis átruházásával kapcsolatosan) másoknak is megengedjék. E szerint egyidejűleg következő toldatok volnának bejegyezhetők : «6W//-féle bizományi üzlet, GrilMéle térképészeti vállalat, könyvnyomtató vállalat, könyvügynökség, stb». Ilyen abususokra vezethető törvénymagyarázat térfoglalását elősegíteni a bíróságnak nem lehet hivatása! Ténybeli tévedésben van a cikkíró ur, mikor azt állítja, hogy a uGríll Károly » cég birtokosai a Benkő kérelme után uj cégül jegyeztették be a iGrill Károly könyvkiadóhivatala» cégszöveget. Holott valóság szerint kérelmük a llenkö (iyula beadványát jóval megelőző időben előterjesztett egyszerű cégszövegváltozás bejegyzése iránti kérelem volt. A már kifejtettek eléggé bizonyítják, hogy az elsőfokú cégbíróságnak elvi alapokon nyugvó döntése, — az abban részletesen megokolt álláspont érdemétől el is tekintve, — erős megfontolással járt meditationak eredménye volt. így hát cikkíró ur a cégbíróság felületességének említésével sajnálatunkra alap nélkül tért le a bírálat objectivitásának teréről. Ami azonban mit sem változtat ama tény örvendetes voltán, hogy szerző az oly ritkán szellőztetett cégjogi kérdések közül, egy nem érdektelen controvers eset megoldásához becses anyaggal és kiváló gyakorlati érzékre valló felfogással járult hozzá. Kár, hogy a kir. ítélőtábla is a controversia megoldásába érdemileg nem bocsátkozott bele, abból a felfogásból indulva ki, hogy a fennforgó eset nem cégátruházás, hanem a K. T. 11. >;-a szerint elbírálandó toldat felvételének esete. Nézetünk szerint ez a nézet sem alapos, mert <s.Griih név Benkö Gyulára és annak üzletére nézve feltétlenül idegen név. Az tehát az üzlet megszei zésének tényétől függetlenül semmiféle vonatkozásban nem tekinthető olyan toldatnak, mely a nevezett kereskedő személyének vagy üzletének megjelölésére szolgálna. Vagyis egymagában az a körülmény, hogy a kérdéses üzlet egykor «Grill»-fé\e könyvkereskedés volt, a név használatára vonatkozó engedélynek a jogosultaktól megszerzése nélkül annak a cégbe felvételére való jogosultságot még nem adhat. X Az illetékességi körök túllépése. Irta LÁSZLÓ PÁL kir. tan. a központi dij- és illetékkiszabási hiv. főnöke. Az állam igazgatása oly sok oldalú, hogy azt a kellő elláthatás szempontjából több csoportra kell felosztani, s mindenik csoport ügyeinek intézését más-más testületre bizni. Ezek a testületek azonban nem egymás fölé, hanem szabatosan megvont működési körrel egymás mellé rendelvék, hogy mindenik a maga területén a részére fennálló törvényes rendelkezések szerint a másiktól függetlenül és végérvényesen intézkedjék. Feltétlenül hibának kell tehát ott fenforogni, ahol az emiitett testületek egymás hatáskörét, intézkedéseit nem respektálva, ugyanabban a kérdésben két testület is vindicálja magának az illetékességet és dönt afelett teljesen ellentétes értelemben. Erre a kis elmefuttatásra az a körülmény szolgáltatott okot, hogy ujabb időben mind sűrűbben fordulnak elő esetek, amidőn a polgári bíróságok oly illetékügyi kérdésekben határoznak, amely kérdésekben a határozathozatalt a fennálló illetékügyi törvények és szabályok a pénzügyi hatóságok és a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalják és amig ez a jelenség korábban csak az alsóbbfoku bíróságoknál fordult elő, melyeknek túllépéseit a felsőbb bíróságok rendszerint rectificálták, addig ujabban az ily hatásköri túllépéseket a felsőbb bíróságok is helybenhagyják, megerősítik. Eltekintve a kézikönyvem (>. i>-ánál felsorolt esetektől, olvastam kúriai Íteletet, | JOG 1"! mely az adás-vételi illetéknek ; olyat, mely a nyugta-illetéknek, s olyat, mely a közvetlenül fizetendő ítéleti illetéknek ki által leendő viselése felett határozott. Ezeket a határozatokat a hatáskörök megóvása szempontjából még akkor sem lehetne helyeselnünk, ha azok érdemben az illetéktörvények és szabályok határozmányaival egyébként nem ellenkeznének. Ámde azokkal legtöbbnyire ellentétben állanak. Már most aztán, ha a pénzügyi hatóságok is megteszik a saját törvényszabta kötelességüket, előáll az a visszás állapot, hogy amig ugyanazt a köztartozást a saját hatáskörét túllépő polgári bíróság az egyik fél ellen itéli meg és hajtatja végre bíróilag, addig ugyanazt a köztartozást az illetékes pénzügyi hatóság, — a saját törvényei szerint, — a másik fél ellen állapítja meg és hajtatja végre közigazgatási uton. Ez alkalommal a fenti szempontokból a kir. Kiír ának csupán legutóbb tudomásomra jutott 1,130—905. sz. a. hozott ítéletével kívánok közelebbről foglalkozni, amely azt a kijelentést tartalmazza, hogy az illetékszabályok 6. §-ában foglalt rendelkezés értelmében csak annak meghatározása nem lehet bírói eljárás tárgya, hogy bélyeg- és jogilleték fizetendő-e vagy sem ? Ellenben a perköltség viselésével egy szempont alá eső annak a kérdésnek eldöntése, hogy a pénzügyi hatóságok által kiszabandó Ítéleti illetéket melyik peres fél köteles viselni mindenesetre a birói eljárásra tartozik. A kir. Kúriának most idézett kijelentése homlokegyenest ellentétben áll a volt p. ü. közigazgatási bíróság 64— 84., 412 — 88. sz. elvi jelentőségű határozataival és az 1887. évben 37. sz. a. teljes ülésben hozott döntvényévei. Itt a Kúria már nemcsak összekuszálja az illetékességi köröket, hanem az Ítéleti illetékre nézve a tárgy és mérv kérdését az alanyi kötelezettség kérdésétől elválasztja, a kiszabandó ítéleti illetéket illetékminőséyétől megfosztja, de azért annak mérvbeli megállapítását a pénzügyi hatóságoknak engedi át, azt meghatározni azonban, hogy a p. ü. hatóságok által kivetendő illetéket kik és mily arányban fizessék, a saját illetékességi körébe tartozónak állítja. Vagy perköltség az ítéleti illeték, vagy illeték. Ha perköltség, akkor abba a p. ü. hatóságoknak semmi beleszólásuk a mérv tekintetében sem; ha pedig illeték, akkor viszont a polgári biróságoknak nem lehet beleszólásuk a kötelezettség alanya tekintetében sem. Azt azonban, hogy az ítéleti illetékilleték, talán csak nem kel) bizonyítgatnunk, s így a Kúria nemcsak szükség nélkül, de illetéktelenül is bocsátkozott a kiszabandó ítéleti illetékre nézve az alanyi kötelezettség kérdésének megállapításába, mert a közvetlenül fizetendő ítéleti illeték mérve és a felett, hogy a kivetett illetéket kik és mily arányban tartoznak, fizetni, — az 1894. évi XXVI. t.-cikknek az illetéki díjjegyzék 48. tétele D) pontja helyébe lépett 11—13. §-ai és az illetékszabályok i)ö. $-ának 6. pontja rendelkeznek. Már pedig ez a pont, amely a p. ü. hatóságokra egyedül kötelező, azt rendeli, hogy a közvetlenül fizetendő cdtéleti illeték» a «perköltségek)) megállapításának arányában vetendő ki a perlekedő felekre. További útmutatásul hozzá teszi, hogy ha a perköltségek megszüntetvék vagy az ítéletben nem említtetnek, az illetéket felerészben felperes, másik felerészben alperes fizetendi. Ez a pont tehát világosan elkülöníti a perköltségeket a kivetendő ítéleti illetéktől. Abba pedig a polgári bíróság egyáltalán nem avatkozhatik, hogy a pénzügyi hatóságok és a közigazgatási bíróság az illetékszabályok idézett pontját hogyan alkalmazzák. Van azonban eset arra is, hogy a mérv tekintetében, az illetékes pénzügyi hatóságok által az arra közigazgatási uton kötetezett felekkel szemben megállapított, vagy megállapítandó illetékek fizetésének kötelezettsége felett határozni: a polgári bíróságok hivatvák, s ez az eset az, amidőn az illetékszabályok szerint kötelezett fél és harmadik személyek közt az illeték iránt magánjogi kötelezettségi viszony keletkezik, vagy valakire az illeték magánjogi kötelezettséggel hárul át, ezekben az