A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 1. szám - A kir. törvényszék mint büntető felebbviteli biróság utasithatja-e a kir. járásbiróságot jogi álláspontjának elfogadására - Francia törvény a tőkegyüjtő társaságokról

A JOG hatalommal, másként mint egyszemélyes rendelkezéssel administrativ, azzal belszervezeti és vezérleti téren intézni nem lehet. — De ki hinné vájjon, hogy azok a köztársasági államok, amelyek a választott, időleges hatalmi elnököt rendelték a hadsereg urává, e rendelkezés által lemondottak volna törvényhozási jogukról ? A miként ez nem hihető, ugy nem hihető, nem magyarázható bele a magyar törvénybe, amely a királynak, mint alkotmányos fejedelemnek a magyar hadsereg fölötti rendelkezési, ügyintézési jogit saját törvényhozási, jogalkotó hatalmával elismeri, — hogy ezzel az intézkedésével a saját hatalmának csorbítását akarta volna sanctionálni, — hogy a magyar törvényhozás összesége le akart volna mondani ezzel, összhatalmának egyik, bár legkiválóbb, legmagasabb rangú tényezője, — a király javára. Királyunk a legfőbb Hadúr, — de hadügyi törvényhozó mégis a magyar törvényhozás, a király és a parlament együtt, — helycsen a magyar szent korona maradt. Az egyetlen nem tisztán magyar jogforrás, amelyet az 1867 : XII. t-c. konstruált, a közös miniszterek rendeletalkotási hatalma. Ez azonban a törvényhozási hatalom teljességének megítélésére annál kevésbbé lényeges, mert a kormány rendeleti hatalma ipso facto, a törvényhozás hatalmával szemben alárendelt, a törvényt nem sérthető, a törvényhozás által bármikor megvonható, a már kiadott rendeletekre nézve is hatályon kívül helyezhető hatalom, amelynek létezése az állam souvérainitását, a törvényhozás jogainak teljességét egyáltalán nem alterálja. De különben, e közös miniszteri rendeleti jogkört magyar szempontból még mint olyant is korlátoltnak kell tekintenünk, a mely saját ügykörén belül csak saját alkalmazottaival szemben hatályos, ahhoz pediglen, hogy akár csak rendeleti erővel is országos érvényű jogszabályt alkosson, valamelyik magyar telelős miniszter hozájárulására szorul. A közös minisztériumok fölállítása nem helyezi hatályon kivül az 1848. IH.t.-c. 3. §-át, a mely a királyi rendeletek érvényeségéröl beszél, sem a 6. §.-t a mely a végrehajtó hatalom gyakorlását a magyar minisztériumra bizza. — Az 1867. XII. t,-c a közös miniszterek hatáskörét 21. §-ában erős korlátok közzé utalja, — arról pediglen sem ez a törvény, sem más nálunk érvényes jogforrás sem rendelkezik, hogy ezek a miniszterek az 185-8. III. t.-c-ben meghatározott magyar telelős minisztérium tagjaivá lennének vagy éppenséggel a magyar minisztereknek ott föntartott ellenjegyzési vagy egyéb végrehajtó hatalmi jog rájuk is kiterjesztetnék. — Ezt az álláspontot fogadta el 1867 óta a kormány gyakorlata is, a mely a közös miniszterek rendeleteit mindig mint magyar miniszteri rendeletet és 0 Felségének közösügyi de általános érdekű rendeleteit mindig magyar miniszter ellenjegyzésével adta ki. A rendeleti jog. amely még legteljesebb alakjában sem sértheti a törvényhozás hatalmi körét, igy, ebben a korlátolt minőségben csak a közös ügyek belső administrációja terén érvényesülhetvén, még alárendelt jogforrásnak is csak e szük körben tekinthető. E visszonyunk körében tehát a magyar állam souverainitása nem a törvény, nem a létező jogállapot, csak az interpretatio ellen szorul védelemre, — és itt sem a külföld, itt sem az osztrák tendentiát szolgálók jogmagyarázata az, amely államfenségünk teljes voltára sérelmes lehet, — a magyar jogot, a magyar törvényhozás hatalmi körét csak a magyar jogalkoló tényezőknek van módjukban csorbitani, és a védelemnek, — ha ugyan szükség van rá, — első sorban azok ellen a kishitű honfitársaink ellen kell irányulnia, akik az 1867-es törvényalkotást, akik Ausztriához való visszonyunkat, — dolose avagy jóhiszemmel, — jogásziatlanul és kishitüen a magyar állam souverainitására, a magyar király, a magyar szent korona hatalmi körére megszorító módon interpretálják. A kir. törvényszék mint büntető felebbviteli bíróság utasithatja-e a kir járásbiróságot jogi álláspontjának elfogadására? Irta TYRNAUER ALBERT dr. kir aljárásbiró. Az alább közölt esetben G. I. főmagánvádló a ('.. A. 17-éves fián elkövetett könnyű testi sérlés vétsége miatt vádat emelt B. A. ellen. A kir.járásbíróság a B. T. K. 113. §-ának 1-ső bekezdéséhez képest a B. P. 326. § ának 4. pontja alapján vádlottat jogos vád hiányában fölment ette azon indokból, hogy a B. T. K. hivatkozott §-a szerint a törvényes képviselő csupán a 16-ik évét be nem töltött kiskorú helyett jogosult a magánvád indítványozására. A kir. törvényszék a B. P. 380. S-ának 1. c. p.,-ába ütköző semmisségi okból a kir.j árásbiróság ítéletét végzésileg megsemmisítette, a tanuk kihallgatását elrendelte, foganatosításával a kir. járásbíróságot megbízta és «utasította a kir. járásbíróságot, hogy a kir. törvényszék által meghatározott jogi álláspontra helyezkedve» hozzon az ügy érdemére kitér jedő ujabb határozatot! Végzését azzal indokolván, hogy a B. P. 47. §-a értelmében — mely a B. T. K. 113. £-át hatályon kivül helyezte — a 16-ik életkorát betöltött korú helyett a törvényes képviselője is képviselheti a vádat! Eltekintve attól, hogy a magánvádnak a 16-ik évét betöltött kkoru helyett, törvényes képviselője általi képviseletet illetőleg a kir járásbíróság avagy a kir. törvényszék áll-e a helyes alapon, — ezzel jelen cikkem keretében foglalkozni nem óhajtván — vitatom csupán a kir. törvényszék megsemmisítő végzésének ama részét, melylyel a kir. járásbíróságot arra utasítja, hogy az általa (a kir. törvényszék általi meghatározott jogi álláspontra helyezkedjék. Foglalkozva behatóbban a kir. törvényszék eme a utasításával)), az alább közölt végzésének ezen sajátszerű utasítására vonatkozó részét boncolás alá véve, tagadom annak helyességét! A kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság nem utasíthatja arra az első fokban ítélkező kir járásbíróságot, hogy helyezkedjék az ő (t. i. kir. törvényszék) jogi álláspontjára, mi egyenértelmü azzal, hogy a kir törvényszéknek jogi meggyőződését a kir. járásbíróság fogadja el! Ilyesmire nem utasíthatja a felebbviteli biróság az elsőfokon eljárt bíróságot! Ez egy túlhaladott álláspont a kir. törvényszék részéről ! A birói meggyőződés független volta még ennyire nem sülyedt! Vagy igen ? így hol maradt az országszerte hangoztatott birói függetlenség ?! Tul ment ezzel a kir. törvényszék, mint felebbviteli biróság, a felebbezési bíróságnak a törvény által megadta jogán ! A felsőbb biróság megváltoztathatja, megsemmisítheti az alsóbb biróság határozatait, utasíthatja utóbbit bizonyos cselekvények teljesítésére, pótlására, kifejtvén az ő nézetét, odamutathat, hogy az alsóbb biróság álláspontja téves etc. . . . Azonban sohasem utasíthatja arra a felebbviteli biróság az alsóbb bíróságot, hogy fogadja el az ő (felebbviteli biróság) jogi meggyőződését ! — Erre joga nincsen ! Ily jogkört B. P.-unk nem ismer! Az ilyen «utasitás» fonák és értelem nélküli! A felsőbb fokon eljárt biróság jogi meggyőződését reá nem oktroyalhatja, reá nem tukmálhatja az alsóbb bíróságra. De eltekintve az előadottaktól, különben is szó fér a kir. törvényszék tárgyalt végzéséhez, a mennyiben abban az elsőfokú biróság ítéletének megsemmisítése mellett és az ügy érdemére kiterjedőleg hozandó szabályszerű ujabb határozat hozatalára való utasítás mellett, W. Gy. és B. I. tanuknak kihallgatását is rendelte el a kir. törvényszék, mely intézkedése perrendellenes és helytelen volt. — Nézetem szerint — ugyanis a kir. törvényszéknek nem lett volna szabad tanuhallgatást elrendelni, mert bizonyítást csakis az ítélőbíró rendelhet. Külföld. / Francia törvény a tökegyüjtő társaságokról. A francia kamara a napokban fontos törvényjavaslatot fogadott el minden vita nélkül. Miután ez év tavaszán az 1905. március 17-iki törvénynyel az életbiztosító társaságokkal szemben gyakorlandó felügyelet és ellenőrzés nyert megoldást, a szóban forgó törvén) általában azon francia és külföldi vállalatok visszonyait kívánja hasonló célból rendezni, melyek bármiféle néven a takarékosságra apellálnak, összegeket fogadván el tőkésítés végett és egyszeri vagy időszakos, közvetett vagy közvetlen befizetések ellenében határozott kötelezettségek teljesítésére szerződésszerüleg vállalkoznak. Mindjárt az első cím a vállalatok bejegyzési kötelezettségét állapítja meg. Egy vállalat sem kezdheti meg működését, mig a kereskedelemügyi miniszter állal bejegyzésük el nem rendeltetett. A miniszter a vonatkozó kérvény beadásától számított hat hó alatt közli a hivatalos lapban a bejegyzés megtörténtét vagy pedig értesiti az érdekelteket annak megtagadásáról. Az utóbbi esetben az érdekeltek az államtanácshoz fölebbezhetnek, mely három hó alatt határoz. A törvény törzsét a második cim képezi, mely a biztosítékok iránt intézkedik. A vállalatok kötelesek részletesen előadni szerződéseikben és alapszabályaikban 1. a válla:at tárgyát, cimét és székhelyét ; 2. annak tilalmát, hogy bármely formában fölvételi dijak szedessenek; 3. azon összegek limitálását, melyek kezelési költségek gvanánt bevonhatók, a befizetések arányában; 4. az aláírókkal szemben érvényesíthető törlések feltételeit, a befizetésekben történt késedelmek miatt a nélkül, hogy ezen törléseknek érvényük lehetne a törlések napjától számított egv hó letelte előtt; 5. azon maximális hányadot, melyet törlés esetében a