A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 12. szám - A végrehajtási törvény 16. §-ához. Nyilt kérelem Imling Konrád táblai tanácselnök urhoz

92 A JOG szolgál és nem ütközik a K. T. 17. §-ának közérdekből felállított parancsoló szabályába sem, mert a «G.-féle könyvkereskedés)) toldás, a B. Gyula cég mellett használva, világosan különbözik a már bejegyezve lévő «G. Károly könyvkiadó-vállalata| cégtől s egyáltalában nem tüntet fel oly hasonlatosságot az utóbbi céggel, hogy bejegyeztetése és használata esetében a kereskedelmi forgalomban a közönség tévedésbe ejtésétől alaposan tartani lehetne.» Első pillantásra feltűnik, hogy a Tábla a jogesetet, a K. 1. Ili. £ának mellőzésével, a K. T. II. §-a alapján bírálta el. Evvel pedig véget vetett minden komplikációnak. Nincs többé szó egy létező keresk. üzletnek szérződés utján való megszerzéséről, — ami a K. T. 12. §-a alkalmazásának kiindulópontját képezi, — hanem a polgári név alatt folytatott céghez oly toldás használata forog fenn, mely az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál. Hogy mily toldat felel meg a törvény ezen rendelkezésének, ennek megállapítása a bíróság mérlegelésének körébe tartozik és azért írja körül a Tábla oly praecisitással, hogy a jelen esetben a kereskedelmi forgalomban a közönség tévedésbe ejtése ki van zárva. Meg kellett tehát engedni ezen a valóságnak megfelelő toldatot, mint a cégvalóság elvének mindenekben megfelelőt. És minthogy ez a toldás csupán az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál, ez nem ütközik a K. T. 17. íj-ába sem, mely minden uj cégnek világos megkülönböztetését követeli az azon helyen már bejegyzett más cégtől. Az első biró tehát csak annyiban hibázott, hogy a K. T. 12. íj ának megszorító intézkedését alkalmazta és nem helyezkedett a K. T. 11. §-ának tágabb piedestáljára, továbbá ; hogy átruházott céget konstatál ott, ahol csupán uj, toldást használó cégnek bejegyzéséről volt szó. Teljes elismerést érdemel a Tábla, hogy újból egy békót lebontott, mely a kereskedelem szabad fejlődését gátolja. A kereskedelem szabadságára pedig most több szükség van, mint valaha. Dr. Révai Lajos. A végrehajtási törvény 16. §-ához. — Nyílt kérelem I m I i n g Konrád táblai tanácselnök úrhoz. — Engedje meg Méltóságod, hogy mint a végrehajtási törvény egyik leghivatottabb interpretatorát, nyilt kérelemmel terheljem, s hogy a reám nézve befejezett, de azt hiszem, hogy naponként előfordulható esetre nézve, szives véleményét kikérjem. Az eset következő volt: X beperelte Y-t, s a beperesitett követelést az elsőbiróság megítélte, a végrehajthatóságot kimondta; alperes értesülvén arról, hogy felperes elhalt, a marasztalási összeget a per bíróságához letette azon kérelemmel, hogy ez azt az igazolandó örökösök részére leendő kifizetés céljából tegye át: megjegyzem, hogy felperesnek volt ügyvédje, de alperes, a végrehajtási törvény 16. §-ának azon, szerintem helyes, magyarázatából indult ki, hogy alperest ezen szakasz nem kötelezi airct, hogy a képviselő ügyvédnek fizessen, jogosítva van a marasztalási összeget épp ugy a hagyatéki bírósághoz lefizetni, mint amiképp a képviselő ügyvéd kötelezve van a kezéhez ily módon jutott pénzt ugyancsak a hagyatéki bírósághoz befizetni. Azt hiszem, hogy a végrehajtási törvény 16. §-ának reproductiójára nincs szükség, mert az kétségtelen, hogy a perbeli ügyvédnek szerepe ezen szakasz szerint csak az, hogy a pénzt átveszi és a hagyatéki bírósághoz leteszi. Már most alperes befizetvén a jelzett módon a marasztalási összeget, nyugodtan volt az iránt, hogy most már eleget tett kötelezettségének ; csakhamar nagy csalódás érte azonban, mert felperes jogutódai, nem igazolt örökösei végrehajtást kértek, azt az első bíróság elrendelte és a kir. tábla, végrehajtást szenvedő felfolyamodása folytán, hozzá kerülvén az ügy, az elrendelést helybenhagyta. A kir. tábla végzése következőképen szól: «A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad, mert végrehajtatóknak az első bíróság itétetét helybenhagyó és a budapesti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság által 1905. II. D. 528 sz. a. hozott jogerős ítélet alapján és az 1881. évi LX. t.-c. 16. §-a értelmében, ahhoz nyillott joguk, hogy végrehajtást szenvedő ellen, amennyiben 8 nap alatt a követelési állományt ki nem fizetné, kielégítési végrehajtást kérhessenek ; továbbá, mert végrehajtatóknak ezt a jogát nem korlátolja az a körülmény, hogy végrehajtást szenvedő, az első bíróság végrehajthatónak kimondott ítélete alapján, az azzal megítélt követelési állományt az 1905. Sp. I. 1,053/6 számú kérvénynyel bírói letétbe helyezte, amennyiben ennek a letéti összegnek a Lichtfuss Nándor örökösei javára, a hagyatéki bírósághoz történt átutalása, ami végrehajtást szenvedő kérelmére történt, a fizetés tényével annál kevésbé azonos, mert így az összeg kiutalhatása a hagyaték jogerős befejezéséig be nem következhetik és mert a kiutalás iránti kérelem a végrehajtatok részére további, költséges jogi lépéseket feltételez ; és végül, mert az 1881. évi LX. t.-c. 16 §. értelmében a perben megbízott ügyvéd is jogosított volt volna, a végrehajtási ügyben, az e törvényszakasz korlátain belül eljárni és igy a fentebb hivatkozott letéti kérvény az az indoka, hogy annak kezéhez fizetést nem teljesíthetvén kellett az összeget a hagyatéki bírósághoz letenni, törvényes alappal nem bir.» ügyében keresetet adott be a VI. ker. kir. jbirósághoz és arra B. D. dr. ügyvéd, volt főnökének nevét, mint signaturát, rávezette. Megállapittatott továbbá az, hogy az ezen keresethez mellékelt meghatalmazáson levő helyettesítési záradék alá B. D. dr. nevét szintén vádlott irta alá. Tény továbbá az, hogy a perben szereplő ezen ügyvédi képviselet az ellenféllel szemben ügyvédi költségek megállapítására vezetett. Eme, a vád alapjául szolgáló tények ellenében vádlott ügyvédjelölt védelmére azt hozta fel, hogy B. D. dr. őt általános felhatalmazással látta el keresetek signálása tárgyában és hogy a jelen esetben megállapított költségekkel volt főnökét megkínálta. Ez a védekezés, eltekintve attól, hogy B. D. dr. vallomásával egyenes ellentétben áll, nem volt alkalmas a vád gyöngítésére. Mert ha vádlott általános meghatalmazással bírt volna is a keresetek signálására, ez nem jogosította őt fel, saját ügyében, főnökének kifejezett beleegyezése nélkül, ennek signaturáját felhasználni és különösen nem jelen esetben, amikor az igy signált kereset főnökének kartársa ellen irányult. Mert továbbá vádlott semmi körülmények közt sem volt jogosítva az ilyen signatura alapján elért költségeket az ellenféltől behajtani és megtartani. Ha való volna is, hogy vádlott főnökét eme költségekkel megkínálta, ez még nem menthette őt fel azon további kötelessége alól, hogy a költségek visszautasítása után azokat az ellenfélnek visszafizesse.)) E fejezet hátterében lappang még a signaturáját fünekfának engedélyező, zugprókátorok gondviselését képező ügyvéd sötét alakja. Az ily gyászvitézek csak bizonyítékok elégtelenségéből tengetik botrányos életüket; rendszerint nem is birnak saját irodával és klientelával, hanem gyanús klienshajhászók, silentiumos ügyvédek és vizsgájukat soha le nem rovó ügyvédjelöltek zsoldjában álló, signaturájukkal sok piszkos ügyet folyamatba hozó cégtáblák. 4. A behajtott összeget visszatartó ügyvéd. Igen gyakori species. Ide tartozik törvényellenes haszonlesési szándékból ügyfelét károsító és az ügyvédi karból mételyként kiküszöbölendő sikkasztón kívül, azon tisztességes ügyvéd is, aki saját jól kiérdemelt követelését is elveszteni kénytelen, mert egy minden porcikájában ügyvédellenes törvényhozás csakis a fél, de sehol az ügyvéd érdekét nem védi, és még a I megítélt költséget is csak a félnek itéli oda, akinek az ügyvéd azt kiadni tartozik. A jelen esetben N. N. dr. ügyvéd a bpesti kamara 1905. nov. 3-iki 2,565/905. fegy. sz. ítéletével vétkesnek mondatik I az ürdts 68. §-a 6. p. alapján és ezért gyakorlatának 72 évi I felfüggesztésével büntettetik, a következő indokok alapján: «A fegyelmi bíróság megállapította, hogy vádlott ügyvéd oly eljárást tanúsított, amikor a maga ügyességét, jártasságát egy szegény, cselédsorban levő nő tájékozatlanságával szemben őt meg nem illető költségek felszámítására és rosszhiszemű bírói érvényesítésére tudva felhasználta, amelynél fogva a kaibecsületét megsértette és bizalomra méltatlanná vált. A perj költségek és a díj levél ben kikötött 200 korona mellett vádlott j csak az ügyvédi tisztesség súlyos megsértésével követelhette j az u. n. perenkivüli költségeket is. A sommás ítélet kieszközlése — amit védelmül felhozott vádlott — a legsúlyosabb vád gyanánt jelentkezik. Felhasználta ügyfele együgyüségét, járatlanságát és a maga fölényét, hogy törvénytelen eljárásának törvényes szint biztosítson és oly előnyöket csikarjon ki önmagának, amelyek őt meg nem illették. Vádlottnak eljárása olyan, mely méltatlanná teszi az ügyvédet a bizalomra és sérti az ügyvédi tekintélyt. Ezért kellett vétkesnek kimondani.)) ;- / (Befejező közlemény a jövő számban. M