A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 10. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 10. számához. Budapest, 1906. március 11. Köztörvényi ügyekben. Minthogy felperesek a térhaszonélvezeti jogból való örökrészük iránt keresettel csak 1901. évi január 7-én, a szülök elhalálozása után 30 év elteltével, tehát annyi idö elmultával léptek fel, amennyi idö lefolyta után az elbirtoklás bevégződik s minthogy felperesek nem bizonyították sem azt, hogy alperesek a felpereseknek a peres dologhoz való örökösödési jogát a 30 év tartama alatt elismerték, sem más oly tényeket, melyek folytán a megkezdett elbirtoklás az osztr. plkv. 1,494—1,497. §§. szerint félbeszakadt volna ; alapos az alpereseknek az elbirtoklásra alapított kifogása. A dévai kir. törvényszék (1903. évi október hó 3-án 7,986 1'. sz. a.) Koroly János dr. ügyvéd által képviselt özv. P. Gy.-né Sz. Zsuzsa, Sz. F. és Sz. J. felpereseknek A. S. dr. ügyvéd által képviselt Sz. D. G., és dr. H. S. ügyvéd ügygondnok által képviselt Sz. D., M. P. hagyatéka alperesek eilen hagyaték megállapítása és örökösödési jog elismerése s jár. iránti ügyében következő íteletet hozott: Nagy-Pestényben 18(33 január 19-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt Sz. N. és ugyanott 1870 június 9-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt neje K. A. hagyatékának Nagyés Kispestény 180. sz. tjkvében A I. 1—4. sz. a. foglalt ingatlanoknak térhaszonélvezeti joga állapitattik meg és ezen hagyatékhoz felpereseknek örökösödési joga fyj részben megállapíttatik. Felperesek keresetükkel az ingóságokra vonatkozóan elutasittatnak. Elsőrendű alperes igénykeresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok : Ozv. P. E.-né, V. M., G. C. Á. és V. B. tanuk vallomása által meg van állapítva, hogy a N. kispestényi 180. sz. tjkvb^n A I. 1—4. sz. alatt foglalt ingatlanok térhaszonélvezeti jog néhai Sz. N. és neje K. A. kizárólagos tulajdonát képezte és alperesek nevezett örökhagyók halála ulán léptek a fenti ingatlanok birtokába. Néhai Sz. N. halála után csakis 2 tehén, 1 gyenge szekér és eke maradt ingóságban, amely ténykörülmény 1. A. \ . M» G. és Y. B. tanuk vallomása által meg van állapítva. Elsőrendű alperesnek azon állítása, hogy elsőrendű felperesnőt s harmadrendű felperes édes anyját kiházasitotta volna, a kihallgatott tanuk vallomása által meg van cáfolva, mert I. A., V. M. G. és V. B. tanuK vallomása szerint nevezettek már Sz. N. halálakor férjnél voltak és I. rendű alperes még legényember volt, aki csakis édes anyjának rendelete folytán a hátrahagyott birtokban gazdálkodott, ez utóbbi ténykörülményre minden kétséget kizárólag jogosan lehet következtetni. Elsőrendű alperes azon állítását, hogy édes atyja után adósságokat fizetett volna ki, felperesek tagadásával szemben nem igazolta. Felperesek nem igazolták azt, hogy a hagyatéki leltárban 1—8. tétel alatt felvett ingóságok örökhagyóknak tulajdonát képezett ingóságokból származtak volna és így hagyatéknak csakis az ingatlanok, illetve azoknak haszonélvezeti joga volt megállapítható. Felperesnek az ingóságokra vonatkozó elutasítása, úgyszintén I. r. alperesnek viszonkeresetével való elutasítása a már felhozott okoknál fogva indokolt. A kolozsvári kir ítélőtábla (1904. évi március hó '29-én 704 904. P. sz. a.) következőleg ítélt: Az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett az a része, amely szerint a felperesek keresetükkel az ingóságoknak hagyatekkép való megállapítása iránt elutasittattak, érintetlen marad, felebbezett többi része pedig megváltoztattatik, felperesek keresetükkel egészben elutasittatnak. Indokok: A per folyama alatt 1-ső rendű s a pernek indítása előtt másodrendű alperes elhalván, s hagyatékaik a pernél 12,024/9(»3. sz_. beadvány mellett fekvő Hátszegen 1903 június hó 24-én 1901. ü. 56/6. sz. alatt hozott átruházási végzés szerint Sz. N., Sz. M., Sz. M., Sz. A. férj. P. P.-né D. gyermekekre s a vagyon között a nagy- és kispestényi 180. sztjkvben A + 1—4. r. sz. alatt felvett pertárgya ingatlanok is átruháztattak. Ezek az örökösök az elsőbiróság Ítélete ellen meghatalmazott ügyvédjük A. A. dr. által felebbezvén, igazolt alpereseknek ők tekintendők s igy az ügygondnoki kéoviseletre tovább szükség nem lévén, az ítéletnek alperesekre vonatkozó sérelmes része egészben megváltoztatott. A hagyatéki iratoknál fekvő haláleset és hiteles anyakönyvi kivonatokkal igazolva van, hogy Sz. N. egyik örökhagyó 1863. január 19-én és neje K. A. másik örökhagyó 1870 június hó 9-én végrendelet hátrahagyása nélkül Nagy-Pestényben elhaltak. A kikérdezett tanuk özv. P. E.-né szül. P. R., I. A., V. B., F. E., F. I. egyhangúlag bizonyították, hogy a per tárgyává tett zsellérbirtokban Sz. N. és neje szabadultak fel, azután előbbinek 1863. évben bekövetkezett elhaltáig ez és neje teljesítették a zsellér szolgálatot, ők tették az évi 104 tenyeres napszámot, 1863 után alperesek jogelőde Sz. D. G. és édes anyja teljesítették a szolgálatot ez utóbbinak 1870 június 9-én történt elhaltáig, azután pedig haláláig alperesek szülei s felperesek testvére, nagy bátyja, illetően ángyok M. P. A. tanuk azt is bizonyították, hogy Sz. D. Grek 1863. évben atyjának elhaltakor s még ezután is nőtlen volt 4—5 évig, felperesek illetően Sz. J. az anyja, Sz. J. pedig már Sz. N. 1863. évben bekövetkezett halála előtt férjhez mentek, a háztól eltávoztak és soha a pertárgya ingatlanokat nem birták, azok után szolgálatot nem tettek, végül tanuk közül kettő azt is bizonyította, hogy örökhagyókat Sz. D. Grek és neje temettették el. Tekintettel arra, hogy felperesek szüleik, illetően nagyszüleik elhalta után csak 25 év múlva léptek fel hagyatéktárgyalás iránti kérésükkel s elnézték, hogy pertárgya ingatlanokon lévő épület tulajdon- és térhaszonélvezeti jog Sz. D. Grek és nejére vétessék fel, s a helyszínelés után sem tettek lépést a tkvi állás kiigazítása iránt, tekintettel arra, hogy a tanuk vallomása szerint Sz. D. Grek és neje perbe lépett örökösök jogelődeik 35, illetően 30 évet meghaladó időtől fogva birták és használták a períárgya zsellértelki állományt s teljesítették utána a szolgálatokat s az 1896. XXVI. t.-c. 2. §. szerint is annak megváltására az van jogosítva, ki azt birja s teljesiti a szolgálatot, felperesek pedig soha sem birták, szolgálatot nem teljesítettek, perbelépett alperesek jogelődei azt el is birtokolták s felperesek kereseti joga elévült ; mert a keresetet csak 1901 január 7-én adták be s a 30 évi elévülés Sz. D. Grekkel szemben még 1893-ban, neje M. P.-vel szemben pedig 1900 június hó 10-én bekövetkezett, mely okból az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni, felpereseket kcresetökkel feltétlenül s egészben elutasitani s őket a per- és felebbezési költségek megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1906. évi január hó 25-én 8,265. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A perrendén kihallgatott tanuk vallomása által bizonyítva van, hogy az 1863. évi január 19-én elhalt Sz. N. és az 1870. évi június hó 9-én elhalt neje M. P. hagyatékául leltározott a nagy- és kispestényi 180. sz. tkjvben I. 1—4 rendsz. a. foglalt zsellérbirtokra vonatkozó térhaszonélvezeti jogot az említett szülők elhalálozása óta kizárólag alperesek gyakorolták és e jog után járó szolgáltatásokat ők teljesítették. Minthogy felperesek a szóban forgó jogból való örökrészük iránt keresettel csak 1901 évi január 7-én a szülők elhalálozása után 30 év elteltével, tehát annyi idő elmultával léptek fel, amennyi idő iefoiyta után az osztr. ptkv. 1,468. §-a értelmében az elbirtoklás bevégződik s minthogy felperesek nem bizonyították sem azt, hogy alperesek a felpereseknek a peres dologhoz való örökösödési jogát a 30 év tartama alatt elismerték, sem más oly tényeket, melyek folytán a megkezdett elbirtoklás az idézett törvény 1,494—1,497. §§. szerint félbeszakadt volna, alapos az alpereseknek az elbirtoklásra aiapitott kifogása. A másodbiróság Ítélete a per érdemében ezekből az okokból, a perköltségre nézve pedig az abban felhozott indokból helybenhagyandó volt. A jelzálognak jogi természetéből következik, hogy az ingatlanra bejegyzett zálogjog valamely valódi, fennálló és csak ugyanannak a követelésnek fedezetéül szolgáihat, amelynek biztosítására a zálogjog bejegyzése történt és igy egy már fenn nem álló vagy egy más követelés fedezetéül jogszerűen fel nem használható. (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa 1906. évi január hó 31. G. 44U/19U5. polg. sz.) A felebbezési bíróság megállapította, hogy annak utána, hogy a foglalás előterjesztés következtében megsemmissittetett és az alperesnek tudomására esett, alperes a szünetelő igénypernek folyamatba tételét kérte, — ekkor pedig zálogjogának joghatályossiga tekintetében jóhiszemben nem lehetett; mégis felperesnek a per folytatásával ok nélküli költséget okozott; a felebbezési bíróság tehát jogszabályt nem sértett azzal, hogy az ettől kezdve felmerült költség viselésére alperest kötelezte, mivel a később bekövetkezett nem jóhiszemüleg egy tekintet alá esik az 1881. evi LX. t.-c. 98. S-ban feltételezett nemjóhiszemüséggel. A költséghez helyesen számította hozzá a felebbezési bíróság a megjelent tanuk megjelenési költségeit is, mert a felpereaz 1881. évi LX. t.-c. 95. rendelkezésénél fogva azokat a bíró" ság utasításához képest a tárgyalásra előállítani tartozott. ÍA in kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. január hó 27. I. G. 419/1905. polg. sz. Az 1881: LX. t.-c. 249. §-a a végrehajtási ügyekben ítélet tel eldöntendő kérdésekre vonatkozóan a felebbviteii beadványok benyújtásának idejére nézve nem tartalmaz valamely különös rendelkezést, hanem erre nézve a S. E. életbe lépte előtt irány adó volt az 1881: LIX. t.-c. 32. §-a, mely szerint a kir. járásbíróság előtt tárgyalt és ítélettel eldöntött zárgondnoki számadási ügyekben a felebbezés 8 nap alatt volt beadandó. A S. E. életbe i