A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 10. szám - A gyermekvédelemhez - A birák és alkotmányosság

74 A JOG Alperesek tagadják, hogy felperes ingatlanainak teher­mentesítése iránt kötelezettséget vállaltak, mire felperes tanukra j hivatkozik, majd az alperesi viszonválasz beadása után alkere­setet indit alperesek ellen s ebben előadja, hogy alperesek kereseti kötelezettsége közös okiratba foglaltatott, mely alpe­resek kezén van. Alperesek tagadják, hogy az okirat kezeik között maradt, mert azt a budapesti I. magyar gazdasági gépgyárnak kiadták. Utóbbi ezt egy nyilatkozattal megcáfolja, a bíróság azonban még mindig nem alkalmazza a 188. §-t, hanem előbb az alpe­resek által arra nézve hivatkozott tanukat, hogy az okirat nincs az alperesek birtokában, kihallgatja s e körül fölös tárgyalá­sokba is bocsájtkozik. Megjegyzendő, hogy alpereseknek az ellen is volt kifogásuk, hogy az alkereset nem kellő időben lett előterjesztve és hogy a bíróság a főügy folytatását az alkeresetre hozott végzésével felfüggesztette, a tanukat mind­azonáltal a főügy érdemében is kihallgatta és ezzel, de egyéb­ként is a főügy tárgyalását folytatta. Ezt az ügyet a következőleg véljük helyesen eldönt­hetőnek : Az 1868. évi LIV. t.-c. 188. §-ának ama rendelkezésé­ből, hogy az alkereset a főügy folyama alatt adandó be, követ­kezik, hogy az alkeresetnek pusztán beadása a főügy folyamát megakasztja. A biróság azon intézkedése tehát, hogy az alke­reset folytán a főügy tárgyalását felfüggesztette, helyes. Ellen­ben az az intézkedése, hogy mégis és a főügyre is kiterjedő tárgyalást tartott, nem áll meg s az eljárás ezen része, ameny­nyiben kifejezetten panaszoltatnék, az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának o) pontja alapján semmis volna. Az alkereset közös okiratnak bizonyítékul való használa­tát célozza. Nevezetesen felperes a jelzett közös okirattal azt kívánja bizonyítani, hogy a felperes által a budapesti I. magyar gazdasági gépgyártól vásárolt cséplőgép Ve részben való átenge­dése ellenében alperesek a vételár erejéig bekebelezett zálog­jog kitörlése iránt kötelezettséget vállaltak. A kérdéses okirat ennélfogva kétségtelenül közös okirat, mert felperes kereseti jogát s alperesek kereseti kötelezettségét tartalmazza. Felperes az alkeresetet az alperesi viszonválasz beadása után 1905. évi június hó 21-én nyújtotta be, amiből követ­kezik, hogy a kérdéses közös okiratot a végiratban kívánja használni s minthogy a végirat beadására 1905. évi július hó 4-ike tüzetett ki, megállapítható, hogy felperes alkeresete az 1868. évi LIV. t.-c. 188-ik §-ában megszabott törvényes határidőben indíttatott és pedig annyival inkább, mert az al­kereset a periratok váltása után egészen a főügy befejezéséig (folyama alatt) szabadon indítható. A közös okirat használatát célzó alkereset önálló perjogi bizonyítási eszköz arra nézve, hogy az alkeresetet indító fél részéről bizonyítékul használandó közös okirat előterjesztessék. Hogy a jelen esetben közös okirat feltehetően létezik azt már TÁRCA. A gyermekvédelemhez. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., újpesti km albiró. A büntetés hatályát mindig gyöngíti, sokszor pedig teljesen lerontja, ha a tettes a büntetés kitöltése után vissza­kerül abba a társadalmi környezetbe, abba a gazdasági hely­zetbe, amely őt már annak idején is bűnözésre kényszeritette. Mindazok a systhémák, amelyek elrettentésre, az egyszer alkalm zott malumnak örök időkre, a bűntől elijesztő hatására voltak alapítva, ma már kudarcot vallottak. A mai, egyedül helyes büntető politika föladata, a büriös alanyi s tárgyi, belső és külső körülményéinek reform ál ása (neveié e és megváltoztatása). E végből culminál minden modern büntetési rendszer a foglalkoztatással kapcsolatos szabadság­vesztésbüntetésekben. A büntetésnek tehát ma a társadalom megvédése mellet főcélja a javítás, főeszköze a nevelés. Még a felnőtt bűnöst is nevelni, practicus morálra és amellett rendes; kenyér­adó munkára tanítani próbáljuk fegyházainkban. Hát még a kiskorúakat! Akácét egyrészt amúgy is nevelni, irányítani kell, és akik másrészt koruknál, fejletlenségüknél fogva még nevelés és oktatás által sokkal inkább, sokkal hatályosabban idomít­hatok, mint a felnőtt bűnözők ! A letartóztatási időtartamban applicált oktatás és fegyel­mezés azonban a bűnös körülményeinek megváltoztatására önmagában csak ritkán elegendő. A végrehajtott és pediglen a helyesen, hatásos módon végrehajtott szabadságvesztésbüntetés fennebb kifejtettük, az a kérdés pedig, hogy a közös okirat az alperesi kötelezettségnek egymagában való bizonyítására alkalmas-e, vagy más bizonyítékokkal kiegészitendő-e ? a főügy érdemére tartozik. Vélelmezendő ugyan, hogy — mint azt az 1868. évi LIV. t.-c. 188. §-a meghatározza — a közös okirat az ellen­fél, vagyis a jelen esetben alperesek birtokában van, mert különben az alkereset jogalapja hiányoznék. Azt azonban, hogy a közös okirat az ellenfél birtokában van, az alkeresetet inditó fél az alkereset jogalapjául csak felhozni köteles, a bizonyítást a 188-ik §-ra tartva fenn. Önkényt folyik ez az 1868. évi LIV. t.-c. 188-ik §-ából, mely szerint a közös okirat birtokosa nem csupán arra kötelezendő, hogy a közös okiratot közölje, hanem vagylagosan arra is, hogy esküt tegyen, miszerint az okirat nincs birtokában stb. Minthogy továbbá az 1868. évi LIV. t.-c. 188 ik §-a a közös okirat birtoklásának tanukkal való bizonyítását egyenesen kizárja, az alkereset attól a kér­déstől, hogy a közös okirat birtoklása egyébként tanuk által bizonyitható-e, mindenkor függetlenül döntendő el. Termé­szetesen ez alól a szabály alól is van kivétel, pl. az, ha evidens, hogy közös okirat nem létezik, vagy kiderül, hogy a követelő fél birtokolja. Ezek szerint az adott esetben felperesek alkeresetének s az 1868. évi LIV. t.-c. 188. §-ában a közös okirat közlésére vonatkozó alperesi közlési kötelezettség megállapitásának helye van, aminek az u. a. i?-ban körülirt vagylagos bizonyítási köte­lesség törvényes folyománya. Az 1868. évi LIV. t.-c. 188. §-a harmadik bekezdésének abból a kitételéből kiindulva, hogy a biró akkor alkalmazza az ott megszabott bizonyítást, ha az okiratot közösnek mon­dotta ki, esetleg olyan magyarázat is felmerülhetne, hogy az okiratnak közös, tehát mind a két fél kereseti jogvisszonyát szabályozó minősége és mivolta, és ennek megállapítása egye­dül a biró belátására volna bízva ; vagyis, hogy azt, hogy tény­leg van-e az adott esetben közös okirat, a biró egyszerű parancsszóra enunciálhatja. Ennek a magyarázatnak azonban az az általános perjogi szabály, hogy ugy az ítéleteket, mint a végzéseket indokolni kell, ellene mond, következésképp a biró e részben is az ügy összes adatainak szorgos méltatásá­val köteles határozni, mert itt sem a biró sievolo, sic jubeo-ja, hanem az indokolás meggyőző ereje imponál. X A birák és alkotmányosság. Irta LENGYEL IMRE, kir. ítélőtáblai biró, Hajdúszoboszló. E cím alatt gúnyolódik berettyóujfalvi kollégám az én feleletemmel. Eleget vitáztam régebben a jogi lapokban, «A y<?£-»-ban is, de így komolyan írni nem lehet, hogy: «. . . . egy itélö­rendesen csak a tettes belső körülményeire, a bűnnek alanyi, morális okára nézve tud érvényesülni. A legtöbb komolyabb delictum elkövetésének azonban a tettes alanyiságán kívüli, gazdasági természetű oka is van, amely gazdasági ok akkor, ha a bűnös a büntetés kiállása után régi környezetébe, régi nyomorába visszatér, teljes erősségében újra érvényesül. A büntevésnek gazdasági okaival szemben a szabadság­vesztés-büntetésnek csak egy fegyvere van, az, hogy a fegy­intézeti műhelyekben a foglyot dolgozni, hasznos, kereseti munkát végezni megtanitják. E részben nálunk a mai állapot még általánosságban is nagyon kevéssé megnyugtató. De erről, mint külön kérdésről e helyütt nem akarok szólani; különben is, a mai társadalmi fölfogás, amely a hivatalos értelemben vett ((büntetett előélet­től)) jobban irtózik, mint a bűntől, a büntetésnek a kereset és munkaképesség fokozásában álló hasznát teljesen illusoriussá teszi, mert ez a társadalom rabviselt embernek aránytalanul nehezen ad alkalmat arra, hogy erejét, és esetleg a fogságban elsajátított tudását haszonnal értékesítse. Kétségtelen, hogy a külső körülmények reformálása terén a mai (continentális) büntető politika nem tesz eleget. Még ott is, ahol a börtönrendszer a bűnös lelkének jobbá tételére eléggé alkalmas, — mi sem történik a bünözöttek physicumának és gazdasági helyzetének ápolására. Ez egyaránt szomorú körülmény a felnőtt és az ifjukoru bűntettesek szempontjából és ha mégis, — egyelőre a serdü­letlen és a serdülőfélben levő tettesek helyzetével akarunk foglalkozni, ennek oka, hogy ez utóbbiak dolgában egyrészt nagyobb a baj, másrészt könnyebb és sürgősebb a segítés munkája ! Térjünk rá e szempontból mai praxisunk bírálatára :

Next

/
Thumbnails
Contents