A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 9. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [7. r.]

68 A JOG észrevételt tenni, készséggel megengedem, hogy politikai szempontból az alap- és államv'zsga közötti megkülönböztetésnek lehet indoka. Megjegyzem azonban, hogy ilyen mesterséges megkülönböztetés és politikai szempontok figyelembe vétele által a jogi oktatás valódi érdeke szenved, de a politikai szempontok sokszor kényszerítő erővel lépnek fel és követelik érvényesítésüket; az államvizsgának jog- és államtudományira való felosztását azonban semmiféle, tehát még politikai szempont sem követeli. Annál kevésbé van értelme az éles határvonal megvonásának, mert önálló jogtudományi és önálló államtudományi államvizsga a Tervezet szerint amúgy sem fog létezni, hanem a kettő együttvéve, melyek csakis tárgyuk nagy számánál fogva lesznek kettéválasztva. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy a büntetőjog az államvizsga I. u. n. jogtudományi részéből kivétetvén, annak II.. vagyis államtudományi részébe átvitessék, eme rendezésnek megfelelőleg a büntetőjog s a vele rokon tárgyak, mint előadási tárgyak, a II. évfolyamból kivétetvén, a IV. évfolyamba helyezendők át, viszont az utóbbiba felvett közgazdaságtan és pénzügytan meghagyassák eddigi helyén, a II. alapvizsgában. Fentiek szerint a tételes jogi tárgyakkal végeztem, áttérek a tételes államtudományiakra, ilyen azonban vajmi kevés van, egyáltalában nem tekinthetők a tételes jogi tárgyak egyenrangú és egyensulyu eltenlábasainak, ugy hogy a bifurkatiónak semmi mélyebbre ható oka és alapja nincs. Számba vehető tételes államtudományi tárgy tulajdonképen csak egy van, a közigazgatási jog, amely azonban eddig kellő méltánylásban nem részesült, amennyiben csak egy féléven adták elő és pedig heti 5 órában. A magyar közigazgatási jog fontossága és nagy terjedelme tekintetében leginkább a magyar mugánjoggal hasonlítható össze, ugy hogy mig előbbi a szűkebb értelemben vett jogi, utóbbi az államtudományi tárgyak nagy encyklopaediája, a közigazgatási pályán működők nagy tudnivalója, éppen azért az új tanulmányi rendben feltétlenül két féléven át kellene előadni. Eddig is csak az akadályozta a közigazgatási jognak két féléven át való előadását, hogy mint államtudományi tárgy a 4-ik csonka évfolyamba szoríttatott bele. De már a jogi oktatást tárgyazó Tervezet igen helyesen azon álláspontot foglalta el, hogy a jogi tanfolyam kivétel nélkül teljes négy évet foglaljon magában, igy az 1889. évi XXVI. t.-cikk által az egy évi önkéntesek részére adott kedvezmény megszűnnék. Nincs is annak értelme, hogy a jogi tanfolyam némelyek részére 8, mások részére 7 féléven át tartson. Vagy szükség van arra a 8-ik félévre a jogi képzés érdekében, vagy nincs. Ha szükség van, ugy kedvezményképen senkinek el nem engedhető, ha pedig nincs szükség, ugy a be nem sorozottak büntetésére semmi szükség nincs. Ha a jogi képzést szigorúan és komolyan veszszük, ugy arra a négy teljes év, vagyis nyolc félév nagyon szükséges, ellenben a mai nem tanulási rendszer mellett a 7 félév is elveszett idő, azért is kár. Tételes államtudományi tárgy még a magyar közjog is. Már más alkalommal kifejtettem eme tárgy kiváló fontosságát, de felesleges is azt bővebben fejtegetni, hogy a magyar közjogról és nem a római jogról lehet igazán elmondani, hogy alapvető és jogászképzö tárgy. A jogi oktatásról szóló Tervezet e tárgyat az államvizsga államtudományi részébe vette fel. Kifejeztem eme beosztás célszerütlenségét, alkotmányunk ugyanis történeti alkotmány lévén, a magyar közjog legszorosabban csatlakozik a magyar jogtörténethez, annak mintegy folytatását képezvén, a közjog legcélszerűbben a II. évfolyamon adandó elő és a II. alapvizsgán kérdezendő. «Jogi oktatásunk nemzeti jellege* cimü dolgozatomban kifejtettem azt is, hogy közjogunk tanítása eddig nem részesült kellő figyelemben, előadására csak egy félév volt szánva, holott sokkal csekélyebb fontosságú tárgyat, mint a római jogot, két féléven át sokkal nagyobb óraszámban adnak elő. Egy féléven át heti 6 órában, a közjognak csak egyes részeit lehet előadni, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a rövidebb és alapvizsgával amúgy is megterhelt II. félévben adják elő. Fent elősorolt tárgyak képezik a jogi oktatás törzsét és magvát. Mint a burok, bármilyen vastag legyen is, csak a ma% kedvéért létesik, annak védelmére és szolgalatául van rendelve, ugy mindazon tárgyak, melyek a tételes jogi és államtudományi tárgyakon kivül jogi oktatásunkban szerepelnek, csak az előbbiek kíséretet képezik, önmagukban létjogosultságuk nincs. Tanításuk több időt nem vehet igénybe, mint a tételes tárgyaké, sőt kevesebbet kell hogy igényeljen, mint ahogy általában a jelen megismerése kétségtelen fontosabb, mint a múlté vagy jövőé, a múltból csak tanulságot merítünk a jelenre, a jövőt pedig ugy sem ismerhetjük meg, csak egyes irányelveket nyerhetünk. Áttérve a történeti tárgyakra, mint már fentebb kiemeltem, ez az elméleti tárgyaknak ama csoportja, melyből a jogfejlődés múltját ismerhetjük meg. Valamint azonban saját hazai jogunk megismerése sokkal fontosabb ránk nézve, mint a külföldi jogé, ugy hazai jogtörténetünk tanulmányozására is több időt kell fordítanunk, mint az idegen jogok történetére. Sőt talán nem túlozok, ha azt mondom, hogy az idegen jog történetére csak annyiban van szükségünk, amennyiben az hazai jogunk fejlődésének és múltjának megismerésére_ feltétlenül szükséges. Ezt az álláspontot foglalta el Timon Ákos is, mikor a Jogállamban közzétett és nagy feltűnést keltett dolgozatában azt hirdette, hogy az európai jogtörténet, mint külön tárgy törlendő és helyette a magyar jogtörténet az európai jogtörténetre tekintettel adandó elő. Ebből nagy vita fejlődött, de még «sub iudice lis est».*) Sajnos, a helyes arány jelenlegi jogi oktatásunkban e tekintetben sincs meg; leszámítva ugyanis azt az 5 órát, mely a magyar jogtörténet tanításának van szánva, az egész első évfolyam idegen jogok tanításának van szentelve. így a római jog 16, tehát több mint 3-szor annyi tanítási időt kap, az európai jogtörténet ugyanannyi, mint a magyar jogtörténeté, sőt az idegen jogok múltjának tanulása az I. éven nincs is befejezve, a IV évfolyamra is jut belőle, amennyiben az egyházjog legnagyobb részében szintén nem más, mint idegen jog története és 7 előadási órát kap, tehát többet, mint a magyar jogtörténet. Teljesen érthetetlen előttem, hogy a Tervezet az egyházi jogot kiváló fontosságúnak tartja és erre különös súlyt kiván helyezni s mint ilyet a II. alapvizsgába vette fel, holott más helyen éppen a Tervezet is elismeri, hogy a házassági jogról szóló 1394. évi XXXI. t.-c. életbeléptével az egyházjognaK ránk nézve legfontosabb része is elvesztette aktualitását. így az egyházjog nálunk ma már vajmi csekély részben tételes jog, inkább mint jogbölcseleti tárgy jöhet figyelembe, mint ilyen pedig az I. évfolyamba és I. alapvizsgába illesztendő be, de az előadási óraszám leszállítandó 7-ről 5 re, amely 5 órából is 2 az egyházjog eredeti fonásainak, főleg a Corpus iuris Canonicinek ismertetésére fordíttatott. Elvileg azonban ugy tartom és erős a meggyőződésem, hogy ugy az egyház- mint a római jog azokra nézve, kik gyakorlati pályákra készülnek, csekély értékkel bír, sem az alap-, sem az államvizsgába nem valók, tulajdonképpen helyük csakis a szigorlatokon van, de belátom, eme óhaj egyhamar teljesülni nem fog, azért egyelőre megelégedhetünk, ha tanításuk korlátoltabb mértékben foglal helyet. Végül áttérek a jogi tantárgyak ama csoportjára, mely a jogfejlődés jövőjével van hivatva megismertetni, ezek a tágabb értelemben vett jog bölcseleti tárgyak, névszerint a szűkebb értelemben vettjogbölcsészet, alkotmánytan, kormányzattan, közgazdaságtan, pénzügytan. Ezeket az uj elnevezéseket, a sok tant, a német Lehre mintájára, a már többször hivatok 1902. évi Tervezet honosította meg, a régi politika, nemzetgazdászat stb. elnevezések helyett, de kellett, hogy a Lehre und Recht, magyarul a és «.jog» párhuzama jobban kidomborodjék. Mindjárt előrebocsáthatom, hogy eme bölcseleti tanok oktatása hazánkban tultengésben van. Átlátta ezt oktatásügyi kormányunk is, mikor a jogbölcseletet az alapvizsga tárgyai közül törölte. Igaz ugyan, hogy ez egy kellemetlen incidens kifolyásaként történt, de érdemi okokból is indokolt volt a lépés. A Tervezet is azt mondja a jogbölcsészetről, hogy mint kiválóan elvont, tudományos tárgy, jövőben csak a szigorlat tárgyai közt fog szerepelni. A jogbölcsészet külön tárgyként való tanítása azért felesleges, mert tulajdonképpen minden tételes tárgyban van egy adag jogbölcselet, alig képzelhető tanár, ki a perrendtartást, vagy bármely más tételes tárgyat tanítván, ama tárgyról alkotott bölcseleti nézeteit és felfogását elő ne adná. A tankönyvek is ugy vannak irva, hogy abban bőven foglaltatnak bölcseleti fejtegetések és elméletek, igy például a váltójogi tankönyvek a váltójogi, a büntetőjogi tankönyvek pedig a büntetőjogi elméleteket bőven tartalmazzák. Igy mint vizsgatárgy teljesen felesleges a külön jogbölcsészet, annál inkább, mert a jogbölcseletet igy decentralisálva sokkal célszerűbben lehet tanítani. Mint előadási tárgy azonban teljesen nem mellőzhető, már csak azért sem, mert szükséges bemutatni, hogy a jogbölcselet mint külön tudományos létezik, kétségtelenül, mint a tételes jogok egyik nevelő anyja és tápláló dajkája. A mainál azonban sokkal csekélyebb terjedelemben, kevesebb óraszámban, és nem a II., hanem a IV. évfolyamon adandó elő. A jogi pálya kezdetén álló ifjú a jogbölcseletet nem fogja fel teljesen, mert nem tud abstrahálni, mikor még nincs miből, aki a jogbölcseletet át akarja érteni, annak az összes jogi tárgyak anyagával rendelkezni kell, ez legyen a jogi oktatás befejezése és betetőzése. *) Azóta a közoktatási miniszter Timon mellett döntött. A szerk.