A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 5. szám - Előitéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. [3. r.]

A JOG 19 összeg s annak járulékai, az 18ti8: UV. t.-c. 251. §-a alapján a per és felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (i904. évi december hó 15-én 259. sz. a.) itélt: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Arra való tekintettel, hogy a kereseti váltó és az ezen alapuló kötelezettség a cégnek, a mostani cégtulajdonosra történt átruházása előtti időből keletkezett, s igy a régi cég elfogadmánya alapján, a céget már a cégnek a mostani cégtulajdonosra történt átruházása előtt terhelte; tekintettel továbbá az előző és a mostani cégtulajdonosok közt fennálló házastársi visszonyra, a férj, mint a cégnek jelenbeni cégvezetője az által, hogy a követelés fennállását beismerte, s annak kifizetését megígérte, nem idegen, visszteher nélküli tartozás, hanem a céget már az átruházás előtt terhelt tartozás megfizetését vállalta el; amely tartozásért a cég, illetve annak jelenbeni tulajdonosának fizetési kötelezettségét ezek folytán meg kellett állapítani. A budapesti kir. keresk. és váltó tszék (1903, évi július hó 24-én 25,459/1903, sz. a.) Springer F dr. ügy\ éd által képviselt özv. V. M. felperesnek, Vieszt K. dr. ügyvéd által képviselt M. J. cég alperes ellen, 318 K. 81 f. és jár. iránti ügyben itélt: Az 1902. július hó 8-án 70,849. sz. a. hozott som. végzés hatályában fenntartatik és alperes M. J. cég a Bpesten 1902. január hó 15. napfán 2,000 K.-ról kiállított váltó alapján, mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 318 K. 81 f. váltóösszeget, ez után 1902. április hó 30-tól járó 6°/o kamatot, és a tabi kir. jbiróságnak 1902. m. 51/2. sz. a. kelt végzésében megállapított tanudij beleszámításával összesen 85 K. 50 f.-ben megállapított perköltséget 3 nap alatt és végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: A kihallgatott K. J. dr. tanú vallomásával be van igazolva, hogy M. J. a kereseti váltókövetelés fennállását, a lejárat után, vagyis 1902. május 31. napján elismerte és kifizetését ígérte. Ennek folytán elesik az a kifogás, mely a követelés fenn nem állását vitatja. De eldöntendő az a kérdés, vájjon a kereseti összeggel a perbe vont alperesi cég tartozik-e, vagy pedig M. J. ? Nem vitás ugyanis, hogy a kereseti váltótartozás még akkor keletkezett, amikor ML. J. a cégnek tulajdonosa volt. Idó'közben azonban, (még a lejárat előtt) M. J. az üzletét és cégét nejére, szül. J. J.-re ruházta át, aki cégtulajdonosként bejegyeztetett és az üzletet H. József cég folytatja. Ennek a cégnek a cégvezetője az előbbi tulajdonos M. J. Habár az üzlet az átruházás tényénél fogva alperesnek (M. J.) cég felelőssége a K. T. 20. §-a szerint fenn nem forog, mert az átvevő a tartozásokat át nem vállalta, alperes felelősségét mégis meg kellett állapítani, mert M. J. (a férj) tette a tanuk által bizonyított elismerést s fizetési ígéretet akkor, mikor már nem cégtulajdonos, de cégvezető volt; és habár az üzletnek időközben történt átruházását el nem árulta a tanuk és felperes képviselője előtt s igy ezek abban a hiszemben lehettek, hogy M. J. a cégtulajdonos még, — ez a körülmény alperest a felelősség alól fel nem menti, mert M. J. akkor tényleg alperes cégnek képviselője volt, tehát nyilatkozata a K. T. 38. t?-a értelmében a cégre kötelező, de K. J. dr. tanú vallomása szerint M. J. különben is a cég nevében tett igéretetet. Ezért alperest elfogadói váltó-nyilatkozata alapján a vtr. 23. §-a értelmében a kereseti váltóösszeg s jár., ugy mint pervesztest a prdts. 251. i?-ához képest a perköltség fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1903. évi dec. hó 3-án 2,745/903. v. sz. a.) itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1902. évi július hó 8-án 70,849/902. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek 85 K. 50 f. perköltséget végrehajtás terhe alatt fizessen meg. Indokok : A kir. ítélőtábla S. F. dr., G. B. dr. és K. J. dr. tanuk vallomásával bizonyítva látja ugyan azt, hogy M. J. a kereseti váltókövetelés fennállását a lejárat után, vagyis 1902. évi május hó 31-én elismerte és kifizetését megígérte. Minthogy azonban nem vitás, hogy M. J., aki ezt az ígéretet tette, a B. alatti közjegyzői okirat szerint 1902. évi április hó 11-én, tehát a váltó lejárata előtt üzletét nejének M. J.-né szül. J. J.-nek eladta, ki az üzletet az előbbi M. J. cég alatt ugyan, de mint uj cégtulajdonos folytatja; minthogy továbbá a B. alatti közjegyzői okiratból nem tűnik ki az, hogy M. J.-né szül. J. J. a cégnek az átruházás előtt keletkezett kötelezettségeit átvállalta . volna, a K. T. 20. i<-a szerint pedig az üzlet átvevője a cég előbbi kötelezettségeiért csak akkor felelős, ha azokat magára vállalta ; minthogy végül az alperes cég irányában fizetési kötelezettséget nem eredményez az a körülmény sem, hogy M. J. 1902. május 31-én, mikor már nem cégtulajdonos, hanem az alperesi uj cégnek cégvezetője volt, a kereseti váltókövetelésnek kifizetését igérte, még ha ezt az Ígéretet, amint azt K. J. dr. tanú vallomásában állítja, a cég nevében tette is, mert a K. T. 38. §-a szerint a cégvezetői jogosítvány a cégvezetőt csak az üzlet folytatásával járó ügyletekre és jogcselekményekre jogosítja fel, idegen tartozásnak visszteher nélküli átvállalása azonban ilyennek nem tekinthető és igy erre a cégvezetői jogosítvány hatálya ki nem terjed; mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a sommás végzés hatályon kívül helyezendő, felperes keresetével elutasi| tandó és mint pervesztes a prdts. 251. §-a értelmében a perköltségben és a sikeres felebbezés költségeiben marasztalandó volt. A m. kir. Kúria (1904. évi dec. 15-én 1,761 904. sz. a.) itélt: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó, a keresk. törv. 38. §-ára alapított indokának mellőzésével, egyéb indokainál fogva és még azért, mert alperes maga vitatja, hogy a kereseti váltó és igy az azon alapuló követelés a cégnek, a jelenbeni cégtulajdonos J. J.-re történt átruházása előtti időből keletkezvén, ez még az előző cégtulajdonos M. J.-t terhelő tartozás, amely tartozásért a mostani cégtulajdonos a keresk. törv. 20. i;-nak rendelkezése szerint nem felelős, mivel az előző cégtulajdonosnak, a céget terhelő régebbi tartozásait át nem vette. Azonban éppen arra való tekintettel, hogy a kereseti váltó és az ezen alapuló kötelezettség, a cégnek, a mostani cégtulajdonosra történt átruházása előtti időből keletkezett s igy a régi cég elfogadmánya alapján, a céget már a cégnek mostani cégtulajdonosra történt átruházása előtt terhelte; tekintettel továbbá az előző és a mostani cégtulajdonosok közt fennálló házassági visszonyra a férj, mint a cégnek jelenbeni cégvezetője az által, hogy az elsőbiróság Ítéletének indokolásában megnevezett tanuk előtt a követelés fennállását beismerte, s annak kifizetését megígérte, nem idegen, visszteher nélküli tartozás, hanem a céget már az átruházás előtt terhelt tartozás megfizetését vállalta el; amely tartozásért a cég, illetve annak jelenbeni tulajdonosának fizetési kötelezettségét ezek folytán megkellett állapítani. Alperes, mint pervesztes, a perköltséggel egy tekintet alá eső felebbezési költség megfizetésére is kötelezendő volt. A K. T. 298. í;-ának az általánostól eltérő, a váltótörvény által megállapított külön elévülési időnek a kereskedelmi utalványokra is kiterjesztő és igy kivételt megállapító rendelkezése mint ilyen megszorítással lévén magyarázandó, joghasonlatosság alapján ez a rendelkezés a kereskedelmi utalványokkal nem mindenben azonos jogi szempont alá eső kötelező jegyre ki nem terjeszthető. A bpesti keresk. és váltótszék (1904. március 11-én 15,815/1904. sz. a.) S. Miklós felperesnek, N. Ferenc alperes ellen, 3,731 kor. 90 fill. tőke, s jár. iránti ügyében, következőleg itélt: Alperes köteles 3,731 kor. 95 fill. tőkét, ennek 1899. évi aug. 1 napjától számítandó 5° o kamatát és 149 kor. 30 fill. perköltséget felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: felperes a keresethez A. alatt csatolt kötelező jegy alapján kérte alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezni. Alperesnek a kötelező jegy érvényessége ellen, a keresk. törvény 298. §-ára alapított kifogása alaptalan, mert a keresk. törvény felhívott szakasza szerint a váltótörvényszéknek az elévülésre vonatkozó határozatai kifejezetten csak a keresk. utalványokra nyernek alkalmazást, mert a kötelező jegyek a keresk. utalványokkal több tekintetben közös jogszabály alatt állanak ugyan, de a keresk. törvény annak 296. §-ából kitünóleg, azon szabályokat, amelyek mindkét nemű okmányokra vonatkoznak, kifejezetten meghatározta, ezek között pedig az elévülésre vonatkozó közös szabály nem foglaltatik. Ennélfogva a kötelező jegyre nézve a rendes elévülés szabályai irányadók. Ezek szerint pedig a kereseti okiraton alapuló követelés még nem évült el. Alperesnek a felperes előzőjéhez, Sch. O.-hez való visszonyából merített az a kifogása, hogy ezzel történt elszámolás alkalmával a kereseti kötelező jegyen alapuló követelés már alperes terhére elszámoltatott, a keresk. törvénynek a kötelező jegyre is alkalmazandó 296. §-a szerint felperes, mint harmadik jóhiszemű okiratbirtokossal szemben, sikerrel nem érvényesíthető. A érték meg nem kapására vonatkozó, csak a viszonválaszban felhozott kifogást pedig, felperes ellenzése következtében, elkésettsége miatt nem lehet figyelembe venni. A bpesti kir. itélő tábla (1903. évi június 8-án 1,288/v. 1904. sz. a. következő Ítéletet hozott : a kir. itélő tábla ez elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helyben hagyja. A m. kir. Kúria (1904. évi december 22-én 1,255 1904. v. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság ítélete a benne felhívott indokok alapján és azért is helybenhagyatik; mert a K. T. 298. §-ának az általánostól eltérő, a váltótörvény által megállapított külön elévülési időnek a kereskedelmi utalványokra is kiterjesztő és igy kivételt megállapító rendelkezése mint ilyen megszorítással lévén magyarázandó, joghasonlatosság, alapján ez a rendelkezés a kereskedelmi utalványokkal nem mindenben azonos jogi szempont alá eső kötelezőjegyre ki sem terjeszthető, mert alperes nem is állította hogy a keresethez csatolt kötelezőjegy érvényessége megfelelő érték átadásától volt függővé téve, ennek bizonyítása nélkül pedig alperesnek az érték le nem olvasására alapított kifogása akkor sem volt volna figyelembe vehető, ha ezt kellő helyen és időben érvényesítette, végre mert alperes arra nézve, hogy felperes az A) alatt csatolt kötelező jegy birtokába, tudva ezt, hogy az előzője Sch. Ödönnel szemben alperes által már kiegyenhttetett és igy rosszhiszeműen jutott, kellő bizonyítékot fel nem hozott, mivel ennek fennforgása egymagából abból meg nem állapitható, hogy a felperes képviselője járt el állítólag az alperes által vitatott annál az összeszámolásnál. Sch. Ödön képviseletében, amikor a szóban forgó kötelezőjegy összege elszámolás folytán I kiegyenhttetett.