A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 5. szám - Előitéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. [3. r.]

40 A JOG téktelen kézi szerszám, apró háztartási holmi, vagy, ami még roszszabb, nem szakmabeli ember feltalálási rögeszmében szenvedő agyának a szüleménye. A komoly magyar találmányokra vonatkozó szabadalmaknak is igen nagy része csak papirosszabadalom, t. i. külföldi anterioritások alapján megdönthetö. Ha az iparpolitikai célunk az, hogy az előrehaladoHabb külföldi ipart egyelőre csak utolérjük, akkor a belföldi újdonság rendszerét kell elfogadnunk ; új minden találmány, amely Magyarországon nem ösmeretes. Ezzel megadjuk a lehetőségét an iák, hogy a honi iparvállalatok versenyre keljenek egymással a legújabb technikai vívmányok meghonosításában, hogy külföldi tanulmányutakra, külföldi újításokra vonatkozó rendszeres kísérletezésekre és az újítások bevezetésével járó beruházások eszközlésére szánják magukat, mert mindezt abban a tudatban tehetik, hogy az eredményt a maguk számára biztosithatják. Ezek után a gyakorlásba vételt kényszer reformjára tért át az előadó, amely szerinte gazdaságilag kölcsönhatásban van az újdonság rendszerével. A külföldi szabadalmak nagy részét nálunk azért nem gyakorolják, mert az illető találmányok hátramaradt iparunk mai állapotába nem illenek bele; ezért nem szorgalmazza senki a gyakorlásba vételt. De a megvonási per teljesen hibás konstructiója az oka annak, hogy a szabadalmi hivatal fennállásának egész ideje alatt a legutóbbi időkig egyetlen egy szabadalmat sem vont meg, pedig ez a teljesen parlagon heverő intézmény képezte a törvény előkészítése alkalmával a leghevesebb viták tárgyát. Á meddőséget az okozta, hogy a törvény szerint a megvonás még a per eredményes befejezése után sem mondható ki, hanem intést kell előrebocsátani. így a felperes mit sem ér el a perrel. Használati engedélyt sem követelhet a maga részére, mert még ha a bíróság a tulajdonost ilyennek a kiadására kötelezi is, az azt másnak adhatja ki. Az angol rendszer meghonosítását javasolja, amely szerint a felperes a maga részére követelheti az engedély kiadását és ha a bírói utasítás dacára sem jön létre e részben megállapodás, a szabadalmat megvonják. Vágül a szabadalmi hatóságok szervezeti reformját tárgyalta az előadó. A mai szervezet tarthatatlan. A bizonytalan időre kinevezett kültagok intézményét meg kell szüntetni; a bírák számára az áthelyezhetlenséget és elmozdithatatlanságot biztosítani és a kereskedelemügyi miniszter felügyeleti jogát oly terjedelművé tenni, mint a milyet az igazságügyi miniszter a bíróságok felett gyakorol. A bírói és a bejelentési osztály szervezetileg különválasztandó és meg kell szüntetni azt az anomáliát, hogy ugyanazon bírák hol mint elsőfolyamodásu, hol mint felebbviteli bírák működnek, egymás határozatait vizsgálván felül. De különösen a szabadalmi tanács az, a melynek szervezete sem a birói függetlenség, sem a legfelsőbb forumtói megkívántató magas birói szaktudás követelményeinek nem felel meg. Kizárólag hivatásszerű szakbirákból alakítandó a szabadalmi tanác:' és szerves kapcsolatba hozandó a szabadalmi hivatallal, hogy az utóbbinak birái előléptetés utján felsőfolyamodásu bírákká lehessenek. A tanács hatásköre az összes ügyekre kiterjesztendő. Az ideális követelmény az lenne, hogy önálló bírósággá szerveztessék, de képzelhető a megoldás ugy is, hogy a szabadalmi tanács a Kúriának vagy a közigazgatási bíróságnak legyen egy tanácsa. A szabadalmi ügyön kivül, a védjegy, a használati és izlésmintaügy is — ugy az érvényperek, mint a bitorlási eljárás — a szabadalmi hatóságok jurisdictiója alá volna utalandó. Előadását azzal végzi, hogy a magyar kereskedelmi kormánynak közgazdaságilag jelentősebb és mélyrehatóbb feladata nem képzelhető, mint a szabadalmi törvény sürgős reformja, amely természetesen nemcsak a tárgyalt három nagy elvi reformból, hanem az egész törvény megfelelő átdolgozásából állana és kapcsolatos volna a védjegy- és mintaügy reformjával. Sírásói szolgálati viszonyból eredő bérkövetelésnek, mint magánjogi követelésnek érvényesítése a kir. bíróság elé tartozik. (A m kir. ministertanácsnak 1904, évi szeptember hó 8-án hozott határozata.) A kir. ministerium P. Györgynek G. község elleni 50 K. és j. i. ügyéből az i-i kir. járásbíróság és S. vármegye i-i járásának főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869 .'IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok. P. György g-i lakos S. vármegye i-i járása főszolgabirájának irata szerint azt a panaszt emelte, hogy községi sírásói szolgálatából 1908. évi január hó 1-én elbocsáttatván, a községi biró a sirkerti rozstermésnek csak a felét akarja neki kiadni, holott az egész termés őt illetné. Az 1903. évi szeptember hó 5-én tartott tárgyaláson a község részéről felajánlott 9 K. 50 fillért a panaszos nem fogadta el, hanem az egész termés kiadását és 19 korona megfizetését követelte. A főszolgabíró véghatározatával a panaszost kérelmével a polgári bírósághoz utasította, mert a panaszos «a tárgyalás folyamán követelésének összegét felemelte s ennek megítélése a közigazgatási hatóság hatáskörén kivül esik*. Az i-i kir. járásbíróság előtt tartott tárgyaláson P. György a visszatartott feletermés értéke fejében 50 koronában kérte a községnek az elmarasztalását. A kir. járásbíróság végzésével a további eljárást megszüntette, mert a felek előadásából kitetszik, hogy a felperes felfogadott és szerződött cseléd volt, a cselédügyekben pedig a közigazgatási hatóságnak kell eljárnia. Eszerint az i-i kir. járásbíróság és S. vármegye i-i járásának főszolgabirája között hatásköri összeütközés esete merült fel, amelynek eldöntéseképpen a kir. bíróság hatáskörét kellett megállapítani a következő okokból : A község elöljáróságának hivatalos jelentése szerint P. Györgyöt sírásónak 1883. évi július hó 14-én a községi elöljáróság fogadta fel és a felfogadást az illető lelkész hagyta helyben. Rendes heti, havi vagy évi bére nem volt, hanem minden sirásáséit helybeli után egy, vidéki után két korona dij, a temető szélén levő községi házban" természetbeni lakás, a temető szabadon levő részében 1,600 négyszögöl terület szabad használata és a temetői széna gyűjtése volt szolgálati javadalmazása. Hivatalos jelentés szerint a panaszos nem volt a politikai község alkalmazottja, hanem egyház szolga, kinek felfogadása s elbocsátása nem a politikai községeit hanem az egyházi községet illeti s a községi elöljáróság évtizedes, gyakorlat értelmében ennek a képviseletében járt cl a félfogadás és az elbocsátás körül. P. György cselédnek nem tekinthető, mivel sírásói szolgálata háztartási vagy gazdaság kórüli szolgálatnak nem minősíthető, az 1876 : Xílí. t.-c. 1. §-a szerint pedig a háztartás vagy gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatoknak teljesítése állapítja meg a szolgálatnak cselédi szolgálati jellegét; következésképp az 1876: XIII. t.-c. 11. $-ában felsorolt közigazgatási hatóságoknak e sirásói járandóság iránt támasztott követelés megbirálására nincsen hatáskörük. P. György továbbá tekintettel alkalmazásának körülményeire s arra, hogy — legalább az iratok szerint — hivatali esküt nem tett, nem állott a községgel közszolgálati viszonyban és szolgálatának közjogi jellege hiányozván, olyan községi alkalmazottnak sem tekinthető, akinek illetmény iránti követelése közigazgatási útra tartoznék. Mindezekhez képest P. György szolgálati alkalmazásából felmerült bérkövetelésének, mint magánjogi követelésnek érvényesítése a bíróság elé tartozik. (98,456 1904. B. M. szám.) Az utas a podgyász késedelmes szállításáért kártérítést, ha bármily hosszura terjed is a szállítási késedelem, amennyiben érdekbevallás nem történt, 3 napnál hosszabb időre nem igényelhet. Egy elkésve megérkezett podgyász után az utas per utján három napon tul való időre is kért kártérítést. A budapesti kir. keresdelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa D. 54/902. sz. Ítéletével felperest elutasította. Indokok: Az Üzletszabályzat a késedelmi birság kiszámítására vonatkozó 36. §-ának előrebocsátott 35-ik §-ában azt tartalmazza, hogy: «Hiányzó podgyászdarabok három nappal azon vonat megérkezése után, amelyhez feladattak, elveszettek gyanánt tekintetnek.* Ha férkőzhetnék is kétely ahhoz, hogy e rendelkezés, az elveszésre vonatkozó vélelmi meghatározásán kivül egyúttal azt jelenti, hogy a 36. i;-ban naponkénti számítás alapján szabályozott birság felszaporodhatásának végső időhatárául 3 nap van megállapítva, de a szerződést pótló Üzletszabályzat rendelkezésének értelmezésénél nem egyes rendelkezéseket magukban véve, hanem azokat a többi rendelkezésekkel egybevetve kell mérlegelni. Már pedig az iránt, hogy a 35. §. 1. pontja az imént emiitett kettős jelentéssel bir, minden kételyt eloszlat a 35. és 36. §-oknak az Üzletszabályzat 79. és 87. §-ával való egybevetése. Míg t. i. az áruszállításról intézkedő 79. §. csak feltételes vélelmet állit fel, a keresetre jogosultra bízván, hogy a 30 nap leteltével az árut elveszettnek tekinthesse, addig a 35. §. (1.) pontja feltétlenül kimondja, hogy a podgyász 3 nap múlva elveszettnek tekintetik. A késés esetén való kártérítés mértékéről az áruszállításra nézve rendelkező 87. §-ban a kártérítés a bizonyítandó kárösszegen kivül még azzal a további megszorítással is van korlátolva, hogy «az egész fuvardíj összegénél magasabb nem lehet*. Indoka pedig ennek a szabálynak az, hogy a szállítási késedelmekkel járó felelősséget a vasút ilyen korlátolás nélkül el nem bírhatná. Figyelembe véve, hogy ez az indok a podgyászszállitás késedelmességével kapcsolatos felelősség terjedelmét illetőleg is helyt áll; figyelembe véve, hogy ennél az indoknál fogva a 36. £-nak olyan értelmezése, mely szerint az ott meghatározott napi birság bizonytalan ideig, akár egy évig tovább folyhatna, helyesnek el nem fogadható; figyelembe véve, hogy az okszerűséggel, valamint az áruszállítás és podgyászszállitás szabályainak kívánatos összhangjával is ellenkeznék, hogy egyazon útra fuvarozott szállítmánynak késedelme esetén a vasút által viselendő felelősség mértékében — aszerint, hogy áruként vagy podgyászként adatott fel — szertelen különbség álljon elő, nyilvánvaló, hogy a késedelemért számítandó napi birság 3 napnál többre nem terjedhet. A 35. §. 1. pontjának ekkép való értelmezése ellen ezt sem lehet felhozni, hogy ez az értelmezés_ a szállító közönség károsodására és sérelmére vezet, mert az Üzletszabályzat módot ad rá, hogy az az utas, kinek előrelátható késedelmi kára a 3 napos maximalis birság által megtérülőnek nem mutatkozik, szállítási érdekének bevallása mellett, felmerülhető kárának megtérülését biztosítsa és mert ily körülmények közt az az utas, ki a részére nyitva levő erre az útra rá nem lépett, amiatt, hogy kára meg nem térül, nem panaszkodhatik. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart F>AÜLA8 RÉSZVÉNY TÁR3A5ÁGNYOV.DAJA BUOAPE6TEN.