A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - Részvénytársaságok és szövetkezetek ingatlanvételei illetékezéseiröl - Iparbiróságok. [3. r.]

nincs, — nem olvassa azt a megidézett, akármilyen hosszú, vagy rövid a határidő. Ha tehát a határidő esetleges megrövidítése lényegesnek nem tekinthető, az ily alapon való megsemmisítést joggal nevezhetjük czopfnak, — az pedig igen sajnálatra méltó dolog, ha a felsőbíróságnak ily kicsinyes ok miatt vált lehetetlenné az ügy alapos eldöntése. Hogy mily kellemetlen az ügyvédre, mily káros a felperesre az ily alapon való megsemmisítés, midőn legfeljebb az elsőbiróság vádolható nagyon is csekély szabálytalansággal, mely az ügy érdemét nem érinti és amely ellen senki sem szólalt fel, senki sem élt jogorvoslattal, azt csak az tudja és érzi, ki a jogkereső közönséggel közvetlenül érintkezik. Bizony fájdalmas érzést okoz a felek üstökének rángatása, még ha copfot fonnak is belőle. Részvénytársaságok és szövetkezetek ingatlanvételei illetékezéseiröl Irta ZÁDOR MÓR győri rá. kir. pénzügyi titkár. Az 1881. évi XXVI. t.-c. 26. §-ának a) és b) pontja szerint, midőn az illetékegyenérték alá eső jogi személy az 1881. évi XXVI. t.-c. 22. §-ának c) pontjában emiitett vállalatok kivételével (t. i. részvénytársaság és más közkereseti társaság, melyeknek tagjai a közös törzsvagyonban résszel birnak), ha az év folyama alatt visszteher mellett kötött jogügylet alapján valamely ingatlan birtokába lép, ez utóbbira nézve köteles az illetékegyenértéket a szerzés időpontjától fizetni. De viszont a szerződő magánfelekre nézve a visszteher mellett létrejött ily átruházások tekintetében (a birói árverések kivételével) azok az illetéki szabályok alkalmazandók, melyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek közt előforduló átruházásokra érvényben vannak. A hivatkozott törvény ezen nem elég szabatosan körülirt pontja eddigelé igen sok magyarázatra szorult, ugy hogy a pénzügyigazgatóságok legnagyobb része azon eljárást követte, miszerint a részvénytársaságok, illetve mindazon vállalatok vételei után, akiknek tagjai a törzsvagyonban résszel birnak, a teljes 4s/10°/o illetéket szabta ki, amennyiben a közigazgatási bíróság 1897. évi 22,b87. számú ítéletében kimondotta, hogy az 1881. évi XXVI. t.-c. 25. §-ának c) pontjában említett vállalatoknak ingatlanokra vonatkozó vételi ügyletei a közönséges illetékkötelezettség alá tartoznak, úgyszintén eladásaik is, ha azok az 1887. évi XLV. t.-c. 6. §-ának utolsó bekezdésében emiitett 10 éven belül történnek (t. i. ha a társulatok az eladott ingatlanaik után illetékegyenértéket még nem fizetnek). Fontos és íenntnevezett vállalatokra igen életbevágó határozatokat hozott azért a közigazgatási bíróság az 1904. évi október 18-án kelt 3,933. sz. ítéletével, amelyben kimondotta a győri munkásházépitő részvénytársaságok (akiknek tagjai a törzsvagyonban résszel birnak) közigazgatási panaszára, hogy az 1887. évi XLV. t.-c. 6. Jvának az 1881. évi XXVI. t.-c. 22. ij-ában felsorolt mind a három rendbeli illetékegyenérték fizetésére kötelezett jogi személyekre egyaránt kiterjedő harmadik és negyedik bekezdése szerint, hogy abban az esetben, ha az illetékegyenérték fizetésére kötelezett jogi személy magánféltől visszteher mellett szerez ingatlant, az illetékszabályok 13. ij-a alkalmazandó, amely szerint nevezett társaságok is csak a vételi illeték felének megfizetésére kötelezhetők, abban az esetben pedig, ha a visszteher mellett létrejött vagyonátruházás illetékegyenérték fizetésére kötelezett jogi személyek között jött létre, a vagyonátruházási illeték kiszabása teljesen mellőzendő, vagyis tehát panaszos mint illetékegyenérték fizetésére kötelezett jogi személy a magánféltől visszteher mellett szerzett ingatlan átruházása után a 4'W^-os illetéknek csufián felét tartozik megfizetni, inig a kőzte és a szintén illetékegyenérték fizetésére kötelezett egyházközség között visszteher mellett létrejött vagyonátruházás után 4-3°/0-os illeték fizetésére egyáltalában nem kötelezliető. Továbbá ugyancsak a közigazgatási bíróság 1904. évi 12,fi84. sz. alatt kelt ítéletével kimondotta még, miszerint magánfeleknek a vállalatoktól vett ingatlanai után, ha az eladó vállalat az ingatlan után illetékegyenértéket nem is fizetett, szintén csak a rendes illeték felének fizetésére kötelezhető, mert az 1887. évi XLV. t.-c. 6. § a szerint abban az esetben, ha valamely ingatlan vagyon az illetékegyenérték fizetésére kötelezett, nem pedig illetékegyenértéket tényleg fizető jogi személy részéről visszteher mellett magánfélre átruháztatik, ezen átruházás tekintetében azok az illetékszabályok alkalmazandók, amelyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek között előforduló átruházásokra érvényben vannak, vagyis az illetékszabályok 13. §-ában foglalt rendelkezések, minthogy pedig a győri munkásházépitő részvénytársaság, mint ilyen, az I SS I. évi XXVI. t.-c. 22. $-ának c) pontja ért, lmében illeÉekegyenérték fizetésére van kötelezve, az általa eladott és egyesek által megvett ingatlan vételára után megszabott Í^Pf-os illetéknek panaszosok csupán felét tartoznak fizetni. Ezen ítéletekből kifolyólag tehát a vállalatok által eladott vagy megvett ingatlanok vételárai is csak az ingatlan felével szabhatók ki; ami pedig, tekintettel arra, hogy különösen a pénzintézetek számtalanszor jutnak oly kényszerhelyzetbe, miszerint kölcsöneik biztosítása céljából az adósok ingatlanaikat megvenni és továbbadni kénytelenek ; a vállalatokra nézve ezen Ítéletek meghozatala kiszámithatlan előnnyel bir. Iparbiróságok. Y (Befejezés. )*) Ha már most a magyar ipartörvénynek idézett határozatait az osztrák 1890-iki (és a vele nagyban megegyező német birodalmi 1890. évi július 27-iki) az iparbiróságok behozataláról szóló törvénynyel összehasonlítjuk, nyomban a következő lényeges eltérésekre akadunk: 1. A mi — elsőfokú közigazgatási hatóságainknak csak igen szerény appendixét képező — iparhatóságaink határozathozatala nem végérvényes; a meg nem elégedő félnek nyitva áll a tőrvény rendes utja. Ez okból sem a jogkereső felek nem tekintik az iparhatóság ítélkezését komolynak és mérvadónak, sem maguk a hatóság tagjai nem fektetnek tulnagy súlyt saját mintegy átmeneti stádiumot képező hatósági funktióikra. Bajt és kárt okozhatnak ugyan eleget: ítéleteik nyombani végrehajthatóságával, — de ez még csak fokozza a velük szemben tényleg fennálló és felületes, egyoldalú és sokszor részrehajló Ítélkezésük által teljes mérvben indokolt ellenszenvet és kicsinylést. Az iparbiróságban ellenben, egy a rendes bíróságok tekintélyével és erkölcsi súlyával felruházott oly testület áll, melynek határozatai épp oly súlyos jogkövetkezményekkel járnak, mint az elsőfokú bíróságok ítéleti rendelkezései. Amellett féltékenyen őrzi saját tekintélyét avval, hogy alapos, kellően és jogilag indokolt, a felek helyzetének és az ügy szakszerű ismeretének teljesen megfelelő, részrehajlatlan ítéleteket hoz. 2. A mi iparhatóságaink elnökei minden jogi qualifikáció nélkül szűkölködnek, és maga a tanács is inkább holmi kupaktanács benyomását teszi, semmint egy fontos érdekek felett jogi és szaktudással ítélkező testületét. Az iparbiróság elnöke vagy helyettese ellenben mindig egy birói minősítéssel felruházott jogász,**) aki a tanácskozást a törvény keretében vezetni, a pervita érdemét kiemelni és a jogi felvilágosításokat ugy a feleknek mint a bíráknak meg adni képes. Jogi szörnyszülöttek — melyek nálunk nem éppen ritkák — itt teljesen ki vannak zárva és már az eLőbirósági ítélet is mindazon jogi minősítéssel bir, mely nálunk csak a rendes biró ítélkezésében feltalálható. 3. Az elsőfokú iparhatóság nálunk : a szolgabíró, tanács, rendőrkapitány vagy a kerületi elöljáróság — tehát kizárólag oly egyének, kik nem tudásuk vagy képzettségük, hanem kortesszolgálataik alapján lesznek megválasztva —. azon bölcs elv alkalmazásával, hogy akinek az isten hivatalt ád, az csak majd megadja a hozzá való eszet is. Ezen politikai hatóságot működésében iparhatósági megbizottak támogatják ; ezek száma minden elsőfokú iparhatóság székhelyén 20, akik minden évben lesznek az iparosok köréből megválasztva. A munkás elem tehát semmikép sincs itt képviselve. Az iparbiróság ülnökei ellenben fele részben az iparosok, fele részben a munkások köréből választatnak. Ezenfelül nagyobb ipartestületekben az iparbiróság — a különféle iparágak szerint több állandó tanácsból is állhat. így a bécsi iparbiróság 380 rendes ülnökkel és 200 póttaggal bir és b' iparcsoportra oszlik, ezek közül öt: 60 rendes és 42 póttaggal, 1 (bőr, textil, ruházati és chemiai ipar) 80 rendes és 40 póttaggal. A briinni ip. b. 112 rendes és 104 póttagból áll, 7 csoporttal; Reichenberg 164 r. 100 póttagból és 7 csop,; Hielitz 52 r. 32 pótt. és 3 csop. Az ily bíróságok a peres felek teljes bizalmát méltán bírják és ezáltal nemcsak jobb igazságszolgáltatást nyújtanak, de a socialis békét is előmozdítják. Kiváltképp az annyira bizalmatlan munkás itt bizalommal fordul az oly bírósághoz, melyben saját köréből való biró is ítélkezik, ugy hogy szerinte is annak pártatlansága biztosítva van. Teljes megelégedéssel látja, hogy a munkás itt egyenlő jogot gyakorol a dúsgazdag munkadóval. Megismerkednek, megbecsülik egymást, — ezáltal pedig sok előítélet veszti alapját és szűnik a bizalmatlanság is, mely oly hatályosan befolyásolja a kölcsönös érdekeket, élétveszti. *) Előző közlemény a 52-ik számban. **) Bielitzben p. o. az iparbiróság elnöke az «Oberlandesgerichtsrath» rangjában álló vezető járásbiró.