A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 52. szám - Iparbiróságok. [2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Budapest, 1905 december 24 Köztörvényi ügyekben. A jelzálogos hitelező, bármely jogcímen érdekelt örökös helyett, ennek joglemondása folytán örökösi nyilatkozatot nem tehet, a joglemondást a hagyatéki eljárás keretén belül meg nem támadhatja. A hajdúszoboszlói kir. járásbíróság (1905. június 26-án 1904. O. 213) G. Eszter hagyatéki ügyében következő végzést hozott: 1904. évi október 3-án végrendelet hátrahagyása mellett elhalt G, Eszter ügyében, a bíróság tudomásul veszi, hogy G. Sándor végrendeleti örökíts, a hagyatéki vagyonhoz igényt nem tart. B. D. dr. ügyvéd által képviselt G. Sándorné Sz. Zsófia jelzálogos hitelezőnek örökösi bejelentését a biróság tudomásul nem veszi s e tekintetben nevezettet a biróság igényével a törvény rendes útjára utasítja. Mert ajelzálogos hitelező bármely jogcímen érdekelt örökös helyett, örökösi nyilatkozatot nem tehet, a végrendeleti örökös G. Sándornak a jelen esetben történt joglemondását hagyatéki eljárás keretén meg nem támadhatja, nevezettet a hagyaték elfogadására nem kényszeritheti, jelzáloggal biztosított követelése kiegyenlítésére nézve, adós ellenében csak a törvény rendes utján élhet kereseti joggal. A debreceni kir. Ítélőtábla (1905. évi nov. hó 28. 3,482 1905, p. sz.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla a kir. járásbíróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, annak felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig, mely szerint a felfolyamodót igényével a törvény rendes útjára utasította, a végzésben erre vonatkozóan felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. Minthogy helyhatósági bizonyítványok elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy éppen a gondnokság alá helyezés ota jelentékeny összeget takarított meg és fordított adósságai törlesztésére s a mióta Amerikából hazajött, bár nem férje körében, munkás és takarékos életmódot folytat s ekként kétségbevonhatatlan tanújelét adta annak, hogy vagyonát okszerűen kezelni képes s tékozló hajlamai nincsenek, nincs elfogadható ok arra, hogy a gondnokság ellenében továbbra is fenntartassék. A miskolci kir. törvényszék (191*5 március 15-én) 2,366/1905. sz. a.) X. L dr. ügyvéd, mint T. F.-né, P. E. részére kirendelt ügygondnok felperesnek, K. E. Borsod-vármegye árvaszéki ügyésze, továbbá T L. ügyvéd által képviselt T. F. és P. M. mint T. F.-né P. E. gondnoka alperesek ellen, a T. F.-né P. E. ellen elrendelt gondnokság megszüntetése iránti ügyében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik és T. F.-né szül. P, E. ellenében a 12,825/1894. számú ítélettel kimondott gondnokság alá helyezés hatályában továbbra is fenn tartatik ; ezenfelü fe lperes arra köteleztetik, hogy P. M. és T. F. alperesek részérle 12 K perköltséget 15 nap s végrehajtási terhe allatt megfizesen. Indokok: T. F.-né szül. P. E. a 12,825/1894. számú Ítélettel azon az alapon, mivel bizonyítottnak fogadtatott el, hogy a férje által Amerikából ingatlan vásárlás céljából küldött l,7O0 frt.-ból 1,509 frt. 75 krt. elpazarolt s könyelmü életet élt, —- tékozlás miatt jogerősen gondnokság alá helyeztetvén, ezzel szemben a gondnokság megszüntetését szorgalmazó gondnokolt ügygondnokának azt kellett volna kétségtelenül igazolnia, hogy T. F.-né huzamosabb időn át rendes oly életmódot folytat, mely alapos reményt nyújt arra, hogy a gondnokság megszüntetése esetén vagyonát elpazarolni sem fogja. Ezt minden kételyt kizáró módon bizonyítania azonban felperesnek nem sikerült, mert habár a I). és G. alatti községi bizonyítványok tartalma támogatni látszik is a kereset alapjául felhozott tény állásokat, mégis azokra súlyt helyezni nem lehet; mivel a D. alattit Galvács község elöljárósága 19()4-ik évi február hó 18-án tehát oly időben állította ki, midőn T. F.-né szül. P. E. e bizonyítvány tartalma szerint is nem volt galvácsi lakos s igy ez a felvett időben fennállott visszonyokra bizonyítékul el sem fogadható s annál kevésbé, mert az azt kiállító K. Lajos községi jegyző, tanuként kihallgatva azt adta elő, hogy a 1). alatti keltét megelőzően és pedig az előző perbeli adatok szerint 1894 évtől kezdve gondnokolt Amerikában lakott, azt tanú Amerikából való visszatérte után csak egyszer látta, annak életvisszonyait nem ismerte, mivel továbbá a bizonyítványt szintén aláirt Sz. A. községi bírónak a múltra nézve tett ama vallomása, hogy gondnokolt nem volt pazarló, ellenkezvén a gondnokság alá helyezési per adataival, különösen a 3,070/1894. szám kereset A) alatti mellékletét képező községi bizonyítvány tartalmával, bizonyítékul nem szolgálhat, a bizonylat kiállításának idejében fennállott visszonyokra nézve pedig a tanú azt adta elő, hogy a Szendrőben tartózkodó gondnokolt viselkedését nem ismeri, mivel továbbá a C) alattit kiállítóként aláirt N. S. községi jegyző szintén nem közvetlen tapasztalat nyomán állította ki az S. alattit, sőt annak kiállítása idejében gondnokoltat alig is ismerte; s mivel e bizonylat tartalma és az azt kiálitóként aláirt N. J. községi biró tanúvallomásából megállapíthatóan, gondnokolt csak 1903. évi október hó közepétől 1904. évi november haváig tartózkodott Szendrőben s igy ha valónak vétetnék is a G. alatti tartalma, az gondnokoltnak csak a most jelzett időtartamban fennállott életvisszonyaira nézve képezhet bizonyítékot, ámde ezen mindössze 12—13 hónapot kitevő időtartam nem tekinthető oly huzamosnak, hogy ha azon belül gondnokolt rendes, takarékos életmódat folytatott is, alapos reményt nyújtana arra nézve, miszerint gondnoksága megszűntével vagyonát el nem pazarolná. De nem szolgálhatnak megnyugtató bizonyíték gyanánt a kereseti tényállítások igazolására az A. — E. alatti okiratok s a felperesileg felhívott tanuk vallomásai sem, mivel alperes tagadásával szemben az A. D. E. alattiak azt sem igazolják, hogy azokon feltüntetett összegeket gondnokolt adta volna fel, annál kevéssbé igazolják azt, hogy ezen összegeket ő szerezte volna takarékosságával, s mivel a B. és C. alattiak tartalma egybevetve T. L-né szül. Sz. K. és T. J. ugy Sz. J.-né szül. T. B. tanuk ama vallomásával, hogy nekik gondnokolt Amerikából 200 kt., 200 kt. és 40 koronát küldött, a mennyiben ezen bizonyítékok csaknem egy és ugyanazon időben még 1896 szeptember 15-én történtekre vonatkoznak, s ezen esetek még állandóan folytatott takarékos életmód bizonyítására nem alkalmasak, a kihallgatott többi tanuk vallomása pedig oda vonatkozóan nem foglal magában bizonyítékot. Ily körülmények közt a keresetet elutasítani kellett annyival inkább, mert felperesnek e perben a gondnokság alá helyezés indokául szolgált ama körülményt, hogy gondnokolt a férje által Amerikából vásárlás céljából küldött 1,700 frból 1,509 frt. 75 krt eltékozolt, könnyelmű életet élt, megdöntenie nem sikerült s mert felperes kimutatni meg sem kísérletté az alperes tagadásával szemben azt, hogy gondnokolt vagyont szerzett volna takarékosságával s hogy ezen vagyon miben rejtenék s mily értéket képviselne ; mert végül a gondnokolt törvényes férje s az illetékes I árvaszék ügyésze is ellenezte a kereseti kérelem teljesítését, a fennforgó körülmények közt slaposan tartani lehet attól, hogy gondnokolt, ki a peradatok szerint évek óta idegen férfivel (F. Jánossal) közös háztartásban él, az adósságai fejében elárverezett ingatlanai vételárának maradványát is, mely az F. alatti szerint 681 kor. 12 f. összeget tesz ki, idegen kézre juttatná. A kassai kir. ítélőtábla (1905 június 19-én) 1,837/1905, sz. a. következő ítéletet hozott .• A kir. Ítélőtábla az elsőbiróség Ítéletét megfelelő indokaiból és azért hagyja helyben, mert a gondnokolt felperes, habár ifj. B. M. vallomása szeint férjének, mikor az Amerikába készült útiköltsége címén is vett fel kölcsönt, nemcsak azt nem mutatta ki, hogy a férjétől Amerikából kapott 1,500 frt. 75 kr. összegből az érintett útiköltség megtéritésén felül a saját valamint gyermekei szükségleteit nem fedezhette, és ujabb kölcsönöket erre a célra volt kénytelen felvenni, hanem Sz. A. tanúsítása szerint azt az adósságot, melynek törlesztésére a galvácsi 105. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan vagyona árvereztetett el, akkor csinálta, mikor F. J. Amerikába távozott, akivel onnan B. N. M. tanú vallomása szerint vissza is jött és könyelmüségének ezekkel is tanújelét adta. A magyar kir Kúria (1905. évi szeptember hó 20-án 7,763/1905. sz. a.) következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróség Ítélete megváltoztattatik, a T. F.-né P. E. ellen a 11,825 1894. számú ítélettel tékozlás miatt elrendelt gondnokság ~i a perköltség kölcsönös megszüntetésével — rnegszüntettetik. Indokok: T. F.-né P. E. férje kértére a 12,825/1894. számú elsőbirósági ítélettel tékozlás miatt helyeztetett gondnokság alá. Minthogy azonban a D. és G. alatti helyhatósági bizonyítványok, továbbá az A— F. alatti eredetiben csatolt feladóvevények s ifj. J. K, N. J, Sz. A. T. J.-né, T. J., Sz. J., B. N. M., Sz. J.-né tanúvallomásai elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy T. F.-né Amerikában való tartózkodása alatt, tehát épen a gondnokság alá helyezése óta jelentékeny összeget takarított meg és fordított adósságai törlesztésére s a mióta Amerikából hazajött, bár nem férje körében, munkás és takarékos életmódot folytat, s ekként kétségbevonhatatlan tanújelét adva annak, hogy vagyonát okszerűen kezelni képes s tékozló hajlamai nincsenek s minthogv semmi adat sem merült fel arra nézve, hogy ujabban adósságokat csinálna, nincs elfogadható ok arra, hogy a gondnokság ellenében továbbra is fenntartassék.