A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 50. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [1. r.]

A JOG 199 gét a tényleges kiadásoknak és a pervitel szempontjából szükséges ügyvédi munkának megfelelő összegben állapította meg. Az elsübiróság ítéletének a perköltségre vonatkozó fellebbezett részét ellenben azért változtatta meg, illetve a perköltséget a felek között azért szüntette meg kölcsönösen, mert a felperes által az országos magyar kölcsönösen biztosító szövetkezet ellen 83,182/901. sz. a., majd ennek az alperes csödbejutása után csődtömege ellen 29,0-29/903. sz. a. beadott kereset tárgyának azonosságát s a 40,213/903. sz. a. felvett jegyzőkönyv ama tartalmát tekintve, amely szerint felperes a tömeggondnok ellen beadott ujabb keresete céljául azt jelölte meg, hogy azzal a 83,282/901. számú keresettel indított, a csődnyitás folytán azonban felfüggesztett per, a tömeggondnok perbevonásával újból folyamatba tétessék, a 29,213,903. sz. alatt beadott kereset nem tekinthető uj önálló keresetnek, hanem csakis olyannak, amely a 83,182/901. sz. alatt indított, de felfüggesztett pernek folytatására irányult, ebből kiindulva pedig tekintve, hogy alperes tömmeggondnok a felszámolási tárgyaláson a 83,182/901. keresettel felp eres által érvénysiteni kívánt követelés valódiságát beismerte, és annak ugy a 83,183,901. számú keresettel indított per költségeiből 200 K.-nak a csődtömeg elleni felszámolásába beleegyezett, felperes e részben pernyertesnek tekintendő s minthogy a csak részben is pernyertes felperes a törvénykezési rendtartás 251. tj-a értelmében a perköltségben el nem marasztalható, nem volt elmarasztalható felperes a pernek a felszámolási tárgyalás után való folytatásával felmerült költségben sem; másrészt pedig minthogy a 83,182/901 számú keresettel indított per költségeiből alperes a felszámolás alkalmával 200 K. perköltséget elismert valódinak, felperes pedig az ezt meghaladó 300 K. költség igényével a perben is elutasittatott, s az ítélet eme része jogerőre emelkedett, ezt figyelembe véve, a perköltség viselése szempontjából a pernek a felszámolási tárgyalás után való folytatása indokoltnak nem tekinthető és igy alperes sem volt kötelezhető a felszámolási tárgyalás után (elmerült költség viselésére. A m. kir. Kúria (1905. évi november hó 7-én 782. sz. a.) következő Ítéletet hozott : A másodbiróság ítéletének a perköltségre vonatkozó felebbezett része, a benne felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Bűnügyekben. Minthogy a kisegítő és illetőleg mellékkérdések anyagát a felek állításai szolgáltatják, s a B. P. 359. §-a szerint a 352. §-ban fel nem említett olyan okra nézve, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében a büntethetőséget megszünteti, vagy súlyosabb, illetve enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után, külön kérdést kell feltenni, a jelen esetben pedig a főtárgyalás tárgyi adatokat szolgáltatott a védelem részéről érvényesített erős felindulás fennforgására vonatkozó kérdések feltételére, másfelől a főtárgyalási jegyzőkönyv adatai szerint a bizonyító eljárás alatt a tényállás olykép változott meg, hogy az esküdtbiróság nézete szerint a vádlott más bűncselekményben mutatkozott bűnösnek, mint amelylyel a vádló indítványa szerint terhelve volt, ily esetben pedig a B. P. 356. §-a értelmében az esküdtekhez szintén külön kérdés intézendő, az esküdtbiróság azáltal, hogy a kir. ügyész részéről indítványozott, a szándékos emberölés bűntettét felölelő I. fökérdésen kívül a védő által javaslatba hozott, az erős felindulásra és illetőleg a Btk. 306. §ára vonatkazó kérdések feltételét is elrendelte, a törvényt nem sértette meg; abból az okból, hogy az esküdtek a bizonyított tettet — állítólag — tévesen minősítették : szándékos emberölés büntette helyett halált okozott súlyos testi sértés bűntettének, a B. P. szabványai szerint semmisségi panasznak nincs helye. A m. kir. Kúria (1905. évi november hó 9-én 9,592/1905. B. sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt vádolt S. Lajos elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panaszok a B. P. 437. 4. bekezdése értelmében elutasittatnak. Indokok.- Az esküdtbiróság ítélete ellen a kir. ügyész, a tárgyalás folyamán hozott közbenszóló végzés ellen érvényesített perorvoslatát fenntartva, a B. P. 285. §. 1- b) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert az esküdtek tévesen minősítették a bizonyított tettet szándékos emberölés büntette helyett haiált okozott súlyos testi sértés bűntettének ; védő és a hozzá csatlakozott vádlott pedig a B. P. 385. §. 3. pontja alapján amiatt élt semmisségi panaszszal, mert a Btk. 92. ij-a az általa felsorolt enyhítő körülmények fennforgása dacára alkalmazva nem lett. A főtárgyalás folyamán a kir. ügyész a védelem részéről indítványozott, az erős felinduláson, valamint a Btk. 300. §-ára vonatkozó kérdések feltétele miatt a B. P. 427. §. 4. pontja alapján, azért jelentett be Írásban indokolt semmisségi panaszt, mert ezek a kérdések megfelelő tényálladék nélkül lettek az esküdtekhez intézve. Minthogy azonban a kisegítő és illetőleg mellékkérdések anyagát a felek állításai szolgáltatják, s minthogy egyfelől a B. P. 359. §-a szerint a 352. §-ban fel nem emiitett olyan okra nézve, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezései értelmében a büntethetőséget megszünteti, vagy súlyosabb illetve enyhébb büntetési nemnek vagy büntetési tételnek alkalmazását vonja maga után, külön kérdést kell feltenni, a jelen esetben pedig a főtárgyalás tárgyi adatokat szolgáltatott a védelem részéről érvényesített erős felindulás fennforgására vonatkozó kérdések feltételére; s minthogy másfelől a főtárgyalási jegyzőkönyv adatai szerint a bizonyító eljárás alatt a tényállás olyképp változott meg, hogy az esküdtbiróság nézete szerint a vádlott más bűncselekményben mutatkozott bűnösnek, mint a melylyel a vádló indítványa szerint terhelve volt, ily esetben pedig a B. P. 350. §-a értelmében az esküdtekhez szintén külön kérdés intézendő, az esküdtbiróság az által, hogy a kir. ügyész részéről indítványozott, a szándékos emberölés bűntettét felölelő I. fökérdésen kívül a védő által javaslatba hozott, az erős felindulásra és illetőleg a Btk. 300. §-ára vonatkozó kérdések feltételét is elrendelte, a törvényt nem sértette meg; minélfogva az alaki okra alapított semmisségi panasz mint alaptalan, elutasítandó volt. A B. P. 385. §. 1. b) pontja alapján használt semmisségi panasz szintén alaptalan és el volt utasítandó azért, mert a főtárgyalási jegyzőkönyv szerint a kir. ügyész által felhozott abból az okból, hogy az esküdtek a bizonyított tettet — állítólag — tévesen minősítették : szándékos emberölés büntette helyett halált okozott súlyos testi sértés bűntettének, a B. P. szabványai szerint semmisségi panasznak nincs helye. Ami pedig az esküdtbiróság Ítéletében foglalt bizonyítást illeti, az teljesen megfelel az esküdtek határozatának, amely a B. P. 374. és 375. §-ai szerint az ügy elbírálásánál alapul veendő. A vádlott védője és a hozzá csatlakozott vádlott részéről a B. P. 385. 3. pontja alapján érvényesített semmisségi panasz alaptalan azért, mert tekintettel az esküdtbiróság ítéletében a vádlott terhére megállapított nyomatékos súlyosító körülményekre, a jelen esetben a Btk. 92. §. alkalmazásának feltételei nem forognak fenn. A btk. 113. §-ának rendelkezését a bűnvádi perrendtartás hatályon kivül nem helyezte. A btk. 113. §-a alaki jogot állapítván meg, ennek rendelkezései érvényűkben csak annyiban állanak fenn, amennyiben a bűnvádi perrendtartás intézkedéseivel ellentétben nem állanak. Már pedig a B. P. 47. §-a azt rendeli, hogy a 16. életévét betöltött kiskorú helyett, törvényes képviselője is képviselheti a magánvádat, a B. P. 525. tj-a 2. bekezdésének rendelkezése szerint pedig a sértett, illetőleg törvényes képviselője részéről tett feljelentés vádinditványnak tekintendő ; ennélfogva a kir. járásbíróság téves jogalapból indult ki, amikor a bűnvádi perrendtartásnak eme rendelkezéseit figyelmen kivül hagyva megállapította, hogy jelen esetben a magáninditvány hiányzik, mi által a B. P. 385. §-ának 1. c) pontja alá eső semmisségi okot követett el. Az orosházi kir. járásbíróság mint büntető bíróság (1904. évi szept. hó 3-án 300/1. B. sz. a.) könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt B. Ármin elleni bűnügyben következőleg ítélt: B. Ármin, az ellene emelt és a btkv. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól a Bp. 320. 4. pontja alapján, a B. T. K. 113. §-a értelmében felmentetik. Indokok: G. József magánvádló vádat emelt vádlott ellen, könnyű testi sértés vétsége miatt, mert fiát G. Adolfot tettleg bántalmazta és rajta az orvosi látlelet szerinti sértést ejtette. Minthogy főmagánvádló kijelentése szerint, fia — a sértett — 17 éves; a btkv. 113. §-a értelmében pedig, melyet mint anyagi törvényt a Bp. hatályon kivül nem helyezett, az életkorának 10. évét betöltött kiskorú sértett jogosult a magáninditvány tételére és nem ennek atyja: ennélfogva jogos vád hiányában vádlottat a Bp. 320. §. 4. pontja alapján felmenteni kellett. A gyulai kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli bíróság (1904. évi november hó 20-án 5,250/904. B. sz. a.) következőleg végzett: A kir. törvényszék, mint büntető felebbviteli biróság, a kir. járásbíróság ítéletét a B. P. 385. §-ának 1. e) pontja alá eső semmisségi okból a B. P 554. §-a alapján megsemmisitti, W. Gyula és B. János tanuknak az összes ténybeli állításokra leendő kihallgatását elrendeli, foganatosításával az orosházi kir. járásbíróságot megbízza, s utasítja a kir. járásbiróságot, hogy a kir. törvényszék által meghatározott jogi álláspontra helyezkedve, hozzon az ügyérdemére kiterjedő szabályszerű ujabb határozatot. Indokok: Ebben a bűnvádi ügyben G. József adott be magáninditványt, kiskorú 17 éves fia G. Adolf helyett. Téves a kir. járásbíróság Ítéletének az a jogi indokolása, hogy G. József a btk. 113. §-a értelmében nem volt jogosított a magáninditvány előterjesztésére, s hogy erre csak az esetben lett volna joga, ha kiskoi u fia 10. életévét be nem töltötte volna, mert a btk. 113. §-ának rendelkezését a bűnvádi perrendtartás hatályon kivül nem helyezte. Téves pedig azért, mert a btk. 113. §-a alaki jogot állapítván meg, ennek rendelkezései érvényűkben csak annyiban állanak fenn, amennyiben a bűnvádi perrendtartás intézkedéseivel ellentétben nem állanak, már pedig a B. P. 47. §-a azt rendeli, hogy a 10. életévét betöltött kiskorú helyett, törvényes képviselője is képviselheti a magánvádat. A B. P. 525. §-a 2. bekezdésének rendelkezése szerint pedig a sértett, illetőleg törvényes képviselője részéről tett feljelentés vádinditványnak tekintendő; ennélfogva a kir. járásbíróság téves jogalapból indult ki, amikor a bűnvádi perrendtartásnak eme rendelkezéseit figyelmen kivül hagyva, megállapította, hogy jelen esetben a magáninditvány hiányzik, miáltal a B. P. 385. ij-ának 1. c) pontja alá eső semmisségi okot követte el; ugyanazért a kir. járásbíróság ítéletét megsemmisíteni, az ügynek érdemi elbírálását elrendelni kellett.