A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 50. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [1. r.]

360 A JOG és a tevékenység elismerésre méltóan haladó, amennyiben, dacára annak, hogy az 1904. évben érkezett ügyek száma az átlagot tízezer számmal túlhaladta, a hátralékok száma ebben az évben érkezett ügyek számához viszonyítva 6%-a, ami az 1910. évi 12-3%-nak felénél kevesebb. II. A kir. törvényszékek öt évi tevékenységéről összeállított kimutatás szerint az egy évben érkezett ügyek száma átlag 732,658, a befejezett ügyek száma pedig 735,877. Ebből esik a jelenlegi létszámnál (a törvényszéki elnököket nem számítva) egy bíróra átlag 917, egy kezelőre 598 ügy. Az egy évben megindított rendes perek száma átlag 126,785, a befejezett perek száma pedig átlag 127,092 vagyis az összes befejezett ügyek 16%-a. A perek száma évről-évre apad, 1900. évben 148,292, 1904-ben 111,118). E szerint apadt a hátraiák is, de nem oly kedvező arányban, mert az 1899. év végén kimutatott 32,118 folyamatban maradt perek száma 1904. év végén mindössze 30,586-ra apadt. Százalékban kifejezve 1900. évben folyamatban levő pei éknek 81%,-a, 1904. évben azoknak csak 78%-a lett feldolgozva és a hátralék az egy évben érkezett perek számához visszonyitva 23%-ról 27%-ra emelkedett. Az érdemleges ítéletek száma évről évre emelkedik (1900. évben az összes befejezett ügyek 17*3°/0-a, 1904. évben 24%-a volt). A sommás váltóvégzének száma 98%-ról 63%-ra fogyott. A telekkönyvi ügyek száma valamivel emelkedett, dacára annak, hogy az elmúlt öt évben több járásbíróság telekkönyvi hatósággal felruházva és ezzel az illető törvényszékek arányosan tehermentesítve lettek. Az egy évben befejezett ügyek száma átlag 460,674 vagyis az összes befejezett ügyek 62"6%-a. A csődügyek száma szintén apad. Az egy évben folyamatba tett csődügyek száma átlag 436 vagyis az össz.ügyek 0'06%-a. A cégügyek száma azonban emelkedő. Az átlag évi 6,076 vagyis az összes ügyek 0'8°/0-a. Az értékpapírok és okiratok megsemmisítése iránti ügyek száma szintén emelkedő. Az átlag 791 vagyis az összügyek 0-1 %-a. Az anyakönyvi ügyek száma elenyésző csekély. Az ügyvédek elleni panasz-ügyek száma átlag 932 vagyis az össz-ügyek 0'13°/0 ka. A hitbizományi ügyek száma átlag 97. Az a körülmény, hogy minden évben más más szám van kitüntetve, aggályos. Az egyéb perenkivüli ügyek száma apad. Az átlag 15.562 vagyis az össz-ügyek 2-l%-ka. A polgári felebbviteli ügyek közül a felebbezések száma emelkedő. Az évi átlag 23.327 vagyis az egy évben átlag érkezett összes ügyek 3'2%-a. Itt szembetűnő, hogy a befejezés átlag-száma az évi érkezés átlagszámánál kevesebb, ami az 1900. és 1901. évi hátramaradásnak eredménye. 1902. év óta a hátralékok feldolgozása némileg előrehaladt, de az 1904. évben folyamatban maradt felebbezési ügyek száma az abban az évben érkezett ügyek számának még mindig 30%"át képezi, ami aránylag sok — és kívánatos volna, hogy a felebbviteli bíróságoknál, ahol a bizonyítás feltétele rendszerint már nem hátráltatja az ügyek befejezését, a hátralékok száma a járásbíróságoknál kimutatott számarányt (7'9%) legalább némileg megközelítené. Időtartamra az eredmény elég kedvező, amennyiben a 3 hónál kevesebb idő alatt befejezett ügyek az össz-befejezetteknek 8070-át meghaladni látszik. Meg kell azonban jegyezni, hogy e kedvező adat alig egyeztethető össze a 30°/0-os hátralékkal, mert ez az egy évi össz-feladathoz viszonyítva, több mint három havi hátramaradásra mutat. A felülvizsgálati ügyek száma szintén halad. Az évi átlag 6,-62, vagyis az össz-ügyek 0"85%-a. Itt a haladás kedvezőbb, amennyiben a befejezett ügyek átlagszáma az érkezett ügyek átlagszámát is túlhaladja és csak 1900, 19')1 és 1904 évben észlelhető némi hátramaradás. A folyamatban maradt ügyek száma az egy évben érkezett ügyek számához viszonyitva 10%-ról 5%-ra apad. Hasonlóan emelkedett a felfolyamodási ügyek száma is. Az évi átlag 2,475, vagyis az összügyek 0'34%-a. Az érkezett és befejezett ügyek száma majdnem egyenlő, a folyamatban maradt ügyek arányszáma szintén 5%. A büntető vizsgálati ügyek száma emelkedő. Az évi átlagszám 29,335, vagyis az összes ügyek 40/0-a. Az előmenetel kedvező, amennyiben a hátralék száma 9 3%-ról 4°/0 ra apadt. A büntető I. polyamodásu perek száma emelkedik Az évi átlagszám 28,458, vagyis az összes ügyek 3'9°/<raA befejezett ügyek átlagszáma nagyobb, mint az érkezett ügyek száma, de a hátralék még mindig meghaladja az egy évben érkezett ügyek egyötöd részét, habár az arányszám 30%-ról 21-3%-ra apadt. A pénzügyi kihágási ügyek száma váltakozó. Az évi átlag 5,345, vagyis az összügyek 0-73%-a. A hátralék 14%-ról 7%-ra apad. A büntető felebbviteli ügyek száma lényegesen emelkedő (21,658 számról 33,120 számra). Az érkezett uj ügyek évi átlagszáma 27,990, a befejezett ügyek átlagszáma azonban csak 27,42.i; ebből kitűnik, hogy ez ügyszakban — habár a hátralékok száma a 20%-ról 10%-ra apadt, az előmenetel még sem elég kedvező és itt szintén kívánatos volna, hogy a hátralék arányszáma a járásbirósági arányszámot (3'9%) megközelítené. Az összügyekhez viszonyitva a büntető felebbviteli ügyek az össz-számnak 3'7%-át képezi. A fegyelmi ügyek száma apad. Az átlag évi 397 vagyis az össz-ügyek 0054%-a. Egészben véve a kir. törvényszékek ügyforgalma szintén emelkedett, amennyiben az 1901. évben érkezett ügyek száma az átlagot 3,487 számmal meghaladja. A tevékenység is haladó, amennyiben 1900. évben a hátralék az érkezett ügyek 10 3%-a 1904. évben pedig csak 7'4%-a volt. (Befejezése következik.) A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi r liverpooli kongresszusának tárgyalása. . / hajótulajdonos felelősségéfiek korlátozásáról. Közli : KRÁL MIKLÓS dr., bpesti kir. trszéki jegyző. A nemzetközi tengerjogi egyesület 1897. évben alakult azzal a céllal, hogy a nemzeti tengeri jogrendszereket unifikálja; s míg e célját teljesen eléri — hogy harmóniát teremtsen köztük. E célja elérésére a «Permannt Bureau» konferenciákat, az egyesület pedig kongresszusokat tartott és pedig 1897-ben Antwerpenben, 1898-ban Brüsselben, 1899-ben Londonban, ez utóbbin tárgyaltatott első izben a bajótulajdonos felelősségének korlátozása; e kérdés felett ujabban vitatkoztak az 1900. párisi, az 1902. hamburgi és az 1904. évi amsterdami kongresszuson. E legutóbbi kongresszuson megszövegezett javaslat került a liverpooli kongresszus napirendjének élére. A tárgyalt kérdésre vonatkozólag, az amsterdami kongreszszus tárgyalásának eredményei alapján a nagyméltóságú igazságügyi minisztériumnak már tettem jelentést, s ezen jelentésem kiegészítéséül szolgáljon a liverpooli kongreszszus tárgyalásáról szóló ez a jelentésem, amely a felszólaló tagok beszédjét lehetőleg szószerint tükrözteti vissza. Vemeanx René francia kiküldött, a Messagerie Maritime vezérigazgatója: A kontinentális rendszer uralkodó volt a XIX. századig' amíg a kisebb értékű, kevesebb tonnatartalmú hajók közvetítették a világforgalmat. A hajók méretének és minőségének változásával a hajózási üzlet is megváltozott. A nagy és drága hajók tulajdonosainak felelőssége, aránytalanul nagyobb lett a kisebb értékű hajók tulajdonosainak felelősségénél. Ennélfogva a francia hajótulajdonosok az abandon rendszer nyújtotta korlátozást keveselleni kezdték ; hozzájárult ehhez még a francia prémium rendszer, amely a hajók tonna értékének növelését célozza. Ezért a francia hajótulajdonosok nagy része jobbnak véli az angol rendszert, amely szerint a hajótulajdonos felelőssége tonnánkint bizonyos maximális özszegben állapittassék még. Azonban kijelenthetem, hogy nem ellenezzük a szabad választást engedő rendszert sem. Egyébként a francia tengerjogi egyesület megbízásából a következő javaslatot terjesztem elő: I. A hajótulajdonos személyesen nem felelős, hanem csak a hajóval és járulékaival, amelyek az utazáshoz tartoznak, a kapitány és a hajószemélyzet cselekményeiért, a kapitány törvényszabta jogkörében teljesített vagy kötött szerződéseiért, — feltéve, hogy a hajózás rendes menete tekintetében a kellő gondosságot kifejtette. II. A hajótulajdonos jogában áll a hajót megváltani; a megváltás összege: a hajónak az utazás végén tényleges állapotának megfelelő értéke vagy az utazás végén megtartott kényszer árverésen elért vételárösszeg. III. Mindenesetre jogában áll a hajótulajdonosnak, felelősségét megváltania akként, hogy a hajó összfonna tartalmát alapul véve, tonnánkint 8 angol font sterlinget fizet. Nézetem szerint ez a javaslat tényleg az angol rendszer, amely felett való előnye az, hogy védi azokat a kishajó tulajdonosokat, akiknek hajói a 8 fontnyi összeget el nem bírják. A I felelősség mértékének számszerű összege egyúttal könnyen ki-