A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

352 A JOG ban meg is tettem már a javaslatomat, melynek lényege az, hogy a kataszternek ne az úgynevezett tényleges, hanem a jogerős telekkönyvi végzés szerinti jogi állapotot kelljen keresztül vinnie. A késedelmi kamat kérdéséhez. Irta BALOG ELEMÉR őr. •*J (Befejezés.*; A kamatelévülést csak a beadott kereset szakítja félbe, a megintés és a felmondás csak akkor, ha az adós a hitelező kamatkövetelési jogát elismerte. 3S) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a késedelmi kamat is csupán ez időponttól jár. A késedelmi kamat már a késedelem beálltától jár. Vitán kivül áll fennálló jogunkban, hogy nem csupán a kölcsön, hanem minden hitelezési ügyletből eredő szerződési kamat 3 év alatt évül el. Kifejezésre jut ezen elv Curiánk 65. számú teljes ülési határozatában is.S7) Helytelenül akarják azonban az 1883. XXV. t. 19. §. alkalmazhatását megtagadni a késedelmi kamatokra. E felfogás alapja Curiánk álláspontja, a mely ismételten kijelentette, hogy az 1883. XXV. t.-c. 19. $ a a késedelmi kamatokra nem vonatkozik.3*) Nézzük curiánk érveit álláspontja mellett, melyek a 65. sz. döntvényében jutnak legteljesebben kifejezésre39) Azonban előbb előrebocsátom az 1883. évi XXV. t.-c 19. §-át: «A kamatok elévülnek, ha a hitelező azokat 3 esztendő alatt nem követeli. Ezen elévülés azon esztendő végével kezdődik, melybea a kamatok jogilag követelhetővé lettek». A törvény, mint látjuk, semmi megkülönböztetést nem tesz, már pedig ubi lex non distinguit, nec nobis est distinguere. A Curiának csak jogalkalmazó, de nem jogalkotó hatalma van. Még azon esetben is, midőn kötelező szabályt ir elő, a hol tehát valóságos szabályalkotóként jelentkezik, csakis a fennálló jogszabályok keretein belül járhat el. Ez az eset t. i. az 1890. XXV. t.-c. ló. §-a, nevezetesen, ha a kir. Ítélőtáblák elvi megállapodást hoznak, ekkor a Curia a jog megóvása végett egy teljes ülési határozatot hoz, a mely valamennyi táblát kötelezi. Egyébként Curiánk döntvényei csak irányadók, de nem kötelezők bíróságainkra. No de hagyjuk ezt. Nem csupán jogellenes Curiánk álláspontja, de a célszerűség is ellene szól. Curiánk ez esetben is téved, miként jó ideig azon téves állásponton volt, hogy csak a kölcsönre hat ki az idézett hely; a kamatot tulajdonképpen azért fizetjük a hitelezőnek, mert ez nélkülözi tőkéje használatát ; a kamat a tőke használatának ellenértéke, illetőleg dija. Minden kamat kivétel nélkül ez, a késedelmi kamat sem más, ez sem kártérítés, mert akkor is tartozunk vele, ha bennünket a legkisebb vétkesség sem terhel. Ha egységes a kamatfizetés oka, akkor azonosaknak kell lenni azon szabályoknak is, a melyek a kamatokra vonatkoznak. Már pedig az kétségtelen, hogy a szerződési kamatok elévülnek 3 év alatt, a szerződési kamat fizetését felek intencionálják, annál inkább kell, hogy a késedelmi kamatok is elévüljenek 3 év alatt; a melyekről kétséges, hogy a felek ab ovo akarták-e. Argumentum a maiori ad minus. Téves azon álláspont, a mit Curiánk a 68. sz. teljes ülési határozatban elfoglalt,40) t. i. mert a késedelmi kamat tőke nélkül nem követelhető, az elévülés addig kezdetét sem veheti. Ez nem áll, csak annyi tény, hogy a tőkének esedékesnek kell lenni, mert különben nincs késedelem, de ebből még nem következik az, a mit Curiánk levont. A késedelmi kamat csak ugy követelhető a késedelme időpontjától fogva, a tőke követelése nélkül, a mint a szerződési kamat a kikötött esedékesség időpontjától fogva, csakhogy késedelmi kamat esetén az adós a tőke visszafizetésére jogosult, a hitelező a tőke elfogadására kötelezett, mig szerződési kamat esetén a tőkevisszafizetési lejárat előtt adós említett jogosultsága, hitelező emiitett kötelezettsége fenn nem forog. Nézetem szerint a késedelmi kamat nem csak hogy külön követelhető, hanem át is ruházható. A törvénynek nincsen indokolása, hanem csak a törvényjavaslatnak : helyesen hangsúlyozta ezt Thöli a törvényhozó akaratát keresni a biró nem jogosult, másrészt meddő munka és absurdum is. Helytelen tehát Curiánk álláspontja, amelyet *) Előző közlemény a 47. számban. 3«) Dtr. U. f. 22 k. 117. sz. »') Ugyancsak Dtr. III. f. 16. k. 111. sz.; III. f. 12. k. 25. sz. döntvényekben, a mely utóbbi helyesen emeli ki, hogy a vételár hitelezése is hitelezési ügylet, csakúgy, mint a kölcsön ; ez elvet hangsúlyozza Dt. III. f. 1. k 58. sz. »») Dtr. ül. f. XI. k. 81. és 107. sz. Dtr. III. f. XII. k., 69. sz.; Dtr. III. f. 18. k. 65. stb. *) L. Dtr. IIL f. XI. k. 107. sz. *») L. Dtr. III. f. XII. k. 69 sz. idézett (65.) teljes ülési határozatában elfoglal, a melyben abból indul ki, hogy azért hat ki az idézett törvény 19. §-a csak a szerződési kamatokra, mert a javaslat indokolása szerint csak az ezzel űzött visszaélések ellen akart oltalmazni. Csakhogy találóan jegyzi meg Grosschmid Béni, hogy e szerint az elévülés csak a 8°/0-ná\ magasabb kamatokra vonatkoznék, vagyis olyanokra, a mik tulajdonkép jogilag nem léteznek.") De az emiitett érvet már az is megdönti, hogy e §. nem csupán a kölcsönügyletekből eredő kamatokról intézkedik, hanem az egyéb ügyletekből eredő kamatokról is. Nem osztom Curiánk álláspontját abban sem, illetőleg helytelen a Curia következtetése álláspontjára, az elévülés kezdetének időpontjából. Az elévülés kezdetének kitolásával csak a hitelezőt akarta a törvény hatályosabban védeni, ez célirányos minden kamatnál: nem csupán a szerződési, hanem a késedelmi kamat is bizonyos időszakok szerint fizetendő. Hisz a késedelmi kamat nem egyéb, mint a szerződési kamat kiterjesztése arra az időpontra, mikorra a felek már nem intézkedtek, vagy ha szerződési kamat kikötve nem volt, akkor mintegy a felek akaratát pótolja. Helyesebben aljból indul ki a törvényhozó, hogy a hitelező most már a kikötött idő leteltével nem hajlandó tőkéjét gyümölcsözetlenül hevertetni. Az előmunkálatok is csak álláspontunkat erősitik meg. A törvényjavaslat eredetileg semmi intézkedést sem tartalmazott a kamatelévülésről, csak a képviselőház igazságügyi bizottsága találta szükségesnek intézkedni a kamatok elévüléséről. Indokolta ezt azzal, hogy különben a kamatok is 32 év alatt évülnek el, ami sem a forgalmi élet követelményeinek nem felel meg, sem eljárásunknak a kamatokra vonatkozó intézkedéseivel megegyeztethető nem lenne. Helyesen emeli ki Curiánk, hogy itt a végrehajtási törvény 192. §-ára gondoltak, de ez csak mellettünk érv, mert ez megkülönböztetés nélkül mindennemű, az árverésnapját megelőző, 3 évnél régebbi kamatkövetelést kizár a tőkeköveteléssel egy rangsorban való követelésből. Curiánk maga is elismeri, hogy az igazságügyi bizottság részéről indítványozott szöveg, amelyből a kérdéses 19. §. lett, minden megkülönböztetés nélkül szól a «kamatok elévüléséről)), mert a kamatok túlságos felszaporodásának gazdasági hátrányai mindennemű kamatnál előfordulnak és mégis az emiitett helytelen álláspontot foglalja el. Volna egy figyelmet érdemlő érv, amit azonban Curiánk figyelmen kivül hagyott és amit Grosschmid Béni hozott fel és cáfolt meg42), nevezetesen, hogy a késedelmi kamat csak minimai kártérítés és az ennél nagyobb tényleges kár is követelhető, ez iránt pedig kétségtelen, hogy 32 év az elévülés. Csakhogy legtöbb esetben a maximum a késedelmi kamat, mert a hitelező nagyobb kárt igazolni nem tud, már pedig a kártérítés a ténylegesen szenvedett kárt előfeltételezi; a késedelmi kamat azonban független a szenve • dett kártól, ez minden körülmény között jár, ha az adós késedelembe esik, ez alól, mint emlitém, exculpationak helye nincs, mig a kártérítés alól az adós magát esetleg exculpalhatja. Ugyancsak nem dönti meg az egységes elévülést azon érv, hogy ezzel a vétkes adóst is kedvezményben részesítjük, mert először nem feltétlen vétkes mindig az adós, de másrészt, a ki a szerződési kamatot nem fizeti, ép oly vétkes, sőt bizonyos szempontból még vétkesebb, mert a szerződési kamatnál az kétséget nem szenved, hogy a hitelező akarja a kamatot, mig a késedelmi kamatnál kérdéses, hogy váljon akart-e a hitelező kamatot, pláne, ha a kamat eleve kikötve nem volt. Irodalmunk általában a Curia álláspontját követi, ezt követik kézikönyveink is, így Zlinszky-Reiner műve : A magyar magánjog mai érvényében 580.1. ; Kolosvdry i. m. II. r. 28. 1.; Rajjay i. m. 438. 1. Valószínűleg összefügg ez azzal, hogy e művek a gyakorlat emberei részére csak az alkalmazásban lévő jogtételeket akarják adni. De ugyanezen álláspontot foglalja el a késedelmi kamat elévülése kérdésében, amelyet fentebb kifejtettem, magánjogunk legkiválóbb művelője Grosschmid Béni.43) Mindennemű kamatra egységes elévülési időt állapit meg az osztrák polgári törvénykönyv 1,480. §-a, amely szerint mindennemű kamat 3 év alatt évül el, csak az elévülési idő kezdőpont jában tér el fennálló jogunktól, mert itt az esedékességtől számítódik ; igy már a jogegység is megkívánja az egységes elévülési időt. Különben azon furcsa eset állana elő, hogy Erdélyben a késedelmi kamat hamarabb évülne el, mint a szerződési, amely utóbbi elévülési ideje az 1883. XXV. t.-c. 19. §-a szerint számítódik. A német p.t. (197. §.) szintén egységes elévülési időt állapit meg mindennemű kamatra, t. i. 4 évet. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete is kifejezetten mindennemű kamat elévülési idejét 3 évben állapítja meg. (1,328. §. 10. pont). 4i) I. m. II k. 744. 1. "j I. m. II. k. 77 j. 1. I I. m. II. k. 745. 1.