A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Franciaország munkástörvényei

331 a közbirtokosságot létező, kereseti joggal bíró jogi személynek elismerte. Érdemben az elsőbiróság — az előadó indítványa ellenére — elutasította a felperesek keresetét; a Tábla ezt az ítéletet helybenhagyta; és ugyanezt cselekedte a Kúria is 5,937/p. 1898. sz. ítéletével, kimondván egyúttal, hogy -az ellentmondás az elbirtoklást nem gátolja*. Ami eddig történt, az mind normális lefolyású ; nem ugy azonban az ezentúl véghezmenők. Felperesek perújítással éltek, mely azonban épp oly kevéssé vezetett eredményhez, mint az alapper. Majd a perenkivüli útra tértek vissza és kérték a telekkvi hatóságnál a téves átíratás kiigazítását és az előbbi tulajdonosok nevére való visszairatását. A telekkvi hatóság mindenben intézkedett, csak az érdemben nem. Jelentést tett tehát Czaták a tszék elnökénél, majd az igazságügyminiszternél, kitől a fegyelmi eljárás megindítását kérte. A miniszter azonban «ennek hivatalból leendő szorgalmazására* okot fennforogni nem látott. És most kezdődik már a személyes hajsza. Elsőben csak a komáromi tszék elnöke, majd a győri Tábla kiváló elnöke Vdgl Mór ellen is (két ízben) panaszt ad be az igazságügyminiszterhez. Mind e panasz oly elintézést nyert, hogy «panaszlónak szabadságában áll vélt sérelmeit a fegyelmi bíróságnál szorgalmazni*. Egy ujabb bűnvádi feljelentésnek ('hivatali visszaélés és csalásmiatt pedig az lett az eredménye, hogy Vági kúriai tanácselnökké kineveztetett. Az ügyészség a feljelentésben < semminemű büntetendő cselekmény tényálladékát* nem találta; épp ugy a győri főügyész és a vizsgálóbíró sem. Ennek végzése elleni felfolyamodást a vádtanács és a Tábla is elutasította. Ezen táblai végzés elleni felfolyamodást a vádtanács elutasította, az elutasító végzés elleni felfolyamodást azonban elfogadta és a Táblához felterjesztette, aki azt újból elutasította. Ismétlődik ugyanezen eljárás még kétszer, — ugyanazon eredménynyel; az iratok e labdajáték folytán eddig még nem terjesztettek fel a Kúriára és valószínűleg oda nem is fognak feljutni. Panaszló most a koronaügyészséghez fordult a -kúriai ítéletek megsemmisítése* végett; itt azonban a feljelentés 7,081 19t'5. sz. a. visszautasittatott és a vád képviselete megtagadtatott, mert «a kúriai ítéletek a törvény által megkívánt és előirt módon hozattak*. Panaszos ennek folytán maga vette át a vád képviseletét; a vizsgálóbíró azonban az Ítéleteket szintén << törvényes uton hozottaknak találta* és a vádat elutasította. Ugyanezt tette a budapesti büntető tszék vádtanácsa és a budapesti Ítélőtábla, mely 4,536/B. 1905. sz. végzésével kimondta, hogy «pótmagánvádló panasza még abban az esetben sem volna bűnvádi uton orvosolható, ha a Kúria ítéletei nem alapulnának a vonatkozó per adatain*. Folyt még ezeken kívül egy per a vadászati jog és a birtokhatárjelek felállítása körül — hasonlóképi) negatív eredménynyel, — épp ugy a közigazgatási uton folytatott lépések is eredménytelenek maradtak. De ki győzné ezeket mind felsorolni! Egészen fel a bel- és földmivclésügvi miniszterig, minden közigazgatási hatóság lett ismételt előterjesztések és felfolyamodásokkal elárasztva és mindenütt a siker hiánya konstatálható. A dolog már fölötte kényes benyomást tesz, — még a teljesen objectiv szemlélőre is. És bekövetkezett, aminek ily körülmények között bekövetkeznie kellett: a belügyminiszteri rendeletben panaszló ügyvéd «maniakusnak» nyilváníttatott és ellene panaszt indítottak az ügyvédi kamaránál, valamint sajtópert is. A belügyminiszteri mániázásért Czanik bünperbe fogja a komáromi polgármestert; az ügyész azonban panaszló ellen intéz támadást, és a főügyészhez intézett felterjesztésében «oly bolondnak minősiti, kinek még orvosi megvizsgálása is fölösleges*. Felebbezésére a főügyész jóváhagyja az ügyész határozatát. Ujabb jelentést tesz az ügyész ellen az igazságügyminiszternél és a belügyminiszternél a «maniázás» miatt — ezek még nincsenek elintézve. Rágalmazási pert is indít az ügyész és főügyész ellen, mire a komáromi jbiróság ezek ellen az eljárást <tényálladék hiányából" a liminc beszüntette. — Panaszos most mái az ügyvédi kamara vádtanácsa elé került, ahol az eljárás még nincs befejezve. Kért még vizsgálatot Komárom város tiszti ügyésze és fegyelmit a főispán ellen, — de ki tudná ezen panaszoknak végét, hosszát! A panaszos ellen megindított sajtóperek eddig le nem tárgyaltattak, — ellenben ő 1905. március 21-én a győri vizsgálóbíró elé idéztetett, ahol elmeállapota tszéki orvosszakértők által megvizsgáltatott. Üldözési mániát akartak ezek által konstatáltatni, később pedig feljelentési mániát, — és az eredmény csupán az volt, hogy panaszos a vizsgálóbíró ellen is feljelentést tett és annak elmeállapotának megvizsgálását kérte ! Augusztus 8-án ujabb idézést vett; megjelenését azonban azon feltételhez kötötte, hogy oda csak 2 tanúval és költség utalványozása mellett elmegy; az utalványozás elmaradt és ő nem is ment el. Az ujabb vizsgálóbírói végzés más orvoszzakértőket és bírósági tanukat is rendel a kihallgatáshoz, mely elővezettetés terhe mellett lesz foganatosítva. . . . Mély sajnálattal közöljük ezen adatokat, — természetesen a tulbőven szórt és éppen azért hatásnélküli invektivák nélkül, — mert ügyvédről van szó, aki bármennyire is elvetette a sulykot, — mégis nemes hevében, az általa igazságosnak vélt ügy védelmében, tehát tisztán ethikai szempontból küzdött. A jogért való küzdelemnek ő egyik szerencsétlen áldozata, — de esete egyúttal intelmül kell, hogy szolgáljon bíróságainknak is, hogy ítélkezéseikben csakis az ügyet és ne a személyt tekintsék. A biró tévedhet, de csak teljes jőhiszemuleg\ Fájdalom, nem csekély azon ítéletek száma, ahol ez a bona fides több, mint kétséges. Küzdjenek maguk a birák is a jogért és a sértett egyensúly helyre lesz állítva. r. I. A Magyar Biztosítási Évkönyv. 1906-ra. Serkeszti Torok Jenő Endre. Magában foglalja az összes magyar, osztrák és külföldi intézetek ismertetését, azok alapításának és fejlődésének történetét, a mérleg- és vagyon-kimutatásokat, az igazgatóságok, a vezetőségek szervezetét, a tisztviselők, főügynökség és képviseletek pontos névsorát és végül az összes intézetek kötvényfeltételeit csoportosítva és összehasonlítva. A II. rész szakszerű fejtegetéseket tartalma/. Goldzieher Káróly dr.-tól, Rósa Ferenc dr.-tól, Reach Tibortól és Apor Sándortól. E hasznos munka a Biztosítási és Közgazdasági Lapok kiadásában jelent meg s ára 4 korona. Az igazságügyminiszteri rendeletek és közlemények tábla" zatos mutatója. Szerkesztette Scheurer Károly, kir. aljárásbiró Ára 2 kor. 60 fillér. Siófok, 1905. Weisz Lipót könyvnyomda műintézete. E munkára még visszatérünk Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara folyó 19<»5. évi december hó 20-án, d. u. 6 órakor, a kamara helyiségeiben rendes kamarai értekezletet tart, melynek az ügyrend értelmében tárgyai: 1. Jelentés a választmánynak a legutóbbi kamarai értekezlet megtartása óta folytatott működéséről. Előadó: Papp József dr. kamarai titkár. 2. «Az ügyvéd funkciója a polgári jogvitában.* Előadó: Tanódi Andor dr., ügyvédjelölt. 3. Az ügyrend 93. §. b) pontja értelmében, szabályszerű időben esetleg benyújtandó javaslatok és indítványok, a menynyiben a választmány az értekezlet elé bocsátja. 4. Az ügyrend 93. §. c) pontja értelmében netán előterjesztendő közérdekű panaszok. Erre a kamara tagjai meghivatnak. Az özvegy által örökbe fogadott kiskorú gyermek javára az özvegy elhalt férjének iparüzlete nem folytatható. Keresk. Miniszter 1905. június 15.-én 36,140. sz. a. hozott elvi határozata. Szeben vármegye alispánjának. Nagyságot részéről mult évi október hó 13-án 10,312. sz. a. hozott, s az elsőfokú iparhatósági véghatározattal egybehangzó másodfokú véghatározatot, mely A. P.-né született L. I. n.-i lakosnak ama bejelentését, hogy a néhai özv. N. K.-né született B. T. által N. város II. kéményseprési munkakerületében néhai férje után özvegyi jogon űzött kéményseprő ipart nevezett özvegy örökbefogadott fia kiskorú L.-B. K. H. gyámoltja javára az 1884: XVII. törvénycikk 40. §-a alapján tovább szándékozik gyakorolni, nem veszi tudomásul, bejelentő részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest Nagyságod idézett határozatát az alább felsorolt indokoknál fogva ezennel helybenhagyom. Az Erdélyben hatályban álló osztrák polgári törvénykönyv szerint az örökbe fogadott gyermekek a vérszerint leszármazó gyermekek javára a törvényes leszármazás alapján biztosított jogokkal általánosságban azonos jogokat élveznek, annyira, hogy az általános polgári törvénykönyv 755. §-a értelmében az örökbe fogadott gyermeket az örökbe fogadó szabadon elörökölhetö vagyonában a vérszerinti gyermekekkel egyforma öröklési jog illeti meg. Az örökbe fogadott gyermekek ezen jogállásából — tudniillik, hogy az örökbefogadottat nevelni és tartani köteles — folyólag az 1884. évi XVII. törvénycikk 40. §-ának rendelkezésével a kiskorú gyermekek és unokák részére biztosított kedvezményre., azaz, hogy az apa üzlete létfentartásukat biztosítsa, a kiskorú örökbefogadott gyermekek is jogosítottaknak tekinthetők. Minthogy a törvény a szóbanforgó kivételes kedvezményt az engedélyesre való tekintettel adta és maga előre meg is jelölte a kedvezményezetteket s ezek kedvezményét az özvegység, illetővé kiskorúság tartamával mint időhatárral korlátolta, kétségtelen nemcsak az, hogy a törvény a szóbanforgó rendelkezéssel oly kedvezményt szándékolt nyújtani, a mely még magának az engedélyesnek rendelkezésétől sem függ, illetve az a feletti rendelkezésre maga az engedélyes sincs jogosítva, hanem az is, hogy a kedvezményt át nem örökölhetővé, átruházhatlanná kívánta tenni. A kedvezmény ezen minőségéből folyólag L.-B. K. H.. kit csak az engedélyes özvegye, özv. N. K. születeit B. T. fogadott örökbe s a ki ennélfogva magával az elhalt engedélyessel örökbefogadási visszonyban nem is állott, a kedvezményt az engedélyesre tekintettel, tehát a törvény hivatkozott. §-a alapján nem igényelheti; de nem igényelheti^tr^tcx^vezményt örökbe