A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Franciaország munkástörvényei

A JOG 329 védelmére szolgáló intézményeknek állami támogatása és létesítése! Budapesten kivül eddig csak egyetlen egy városban van a Jogvédő Egyesülethez hasonló intézmény a temesvári néphivatal, melyet a D. M. K. E. létesített és tart fenn. A társadalom azonban mindinkább érzi ezen intézmények szükségét és már is több városban mozgalom indult meg a temesvárihoz hasonló néphivatal létesítése érdekében. Tudtunkkal Nagyváradon és Hódmezővásárhelyen is küszöbön áll egy-egy néphivatal felállítása. Befejezésül még csak arra a kérdésre kívánunk válaszolni, vájjon a vidéki egyesületek működése azáltal, hogy egyeseknek jogvédelmet nyújtana, az általános szegényügy javára szolgálna-e ?> Erre a kérdésre határozott igennel kell válaszolnunk két okból. Először, mert a legtöbb filantrópjai intézmény ugy szolgálja az általános szegényügyet, hogy egyeseken segít. Másodszor, mert a vagyontalanok jogvédelmét szolgáló intézményekre vonatkozólag különösen elmondható, hogy az egyeseken segítve, nemcsak az általános szegényügynek, hanem általában a közérdeknek válnak javára. A vagyontalanok jogvédelmének olyatén szervezése u. i. a mint azt ismertettük, az első sorban nem perek elintézését, hanem perek és általában jogi konfliktusok megelőzését, vagy békés uton való elintézését, továbbá a vagyontalanok kioktatását célozzák. Ezen működés célja nemcsak a vagyontalan konkrét ügyeinek elintézése, hanem további károsodástól való megóvása, hasztalan perek elhárítása és főleg, legelső sorban, a munkásság és vagyontalan osztály körében azon hitnek megszilárdítása, hogy hazánkban a szegény ember jogát épp ugy érvényesítheti, mint akinek módjában van bármely ügyes-bajos dolgában ügyvédhez fordulni. A néphivatalnak minél sürübb hálózatának létesítése a jogállam egyik legsürgősebb és legfontosabb követelménye. A vidéken felállítandó néphivatalok és jogvédő egyletek tehát igenis az általános szegényügy javára fognak szolgálni és pedig legideálisabb módon, mert működésük első sorban praeventiv természetű lesz, elhárítva azokat a bajokat, melyek a vagyontalanokat a törvények nem tudásából érhetik. Külföld. Franciaország munkástörvényei. A francia munkástörvények kodifikációját manapság ugy tekintik egész Európában, mint a gazdasági- és társadalmi kérdések megoldásának egyik szükséges bevezetését. Glasson a «Code civil* százéves fordulójának megünneplése alkalmával, gróf Tornielli olasz nagykövet pedig egy a köztársasági elnökhöz intézett beszédében hangoztatta ennek szükségességét. Az ügy 1896-ban foglalkoztatta először a törvényhozást. Egy Croussier nevű képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a kamarához a munkatörvények kondifikációja tárgyában, melylyel mindjárt megoldási módot is ajánl s nagyon sok törvénycikkre vonatkozólag újításokat, illetve módosításokat javasol. Benoist képviselő a maga részéről pontosabb munkát, mindamellett szerényebbet is kíván, midőn a felvetett kérdésben egy megoldási proposiciót nyújt be. Ezen proposiciót a törvényhozás el is fogadta s felhívta a kormányt, hogy a parlamenten kivüli bizottság az 1848 február 29-e óta megjelent, illetve kihirdetett törvények, rendeletek és nyilvános közigazgatási szabályzatok alapján megfelelő munkásügyi törvénykönyvet terjesszen a törvényhozás elé. Ez utóbbi javaslat tehát nem is alkotó, csupán klasszifikáló munkát kiván. Nem kíván egyebet, mint hogy a létező törvények nagy tömegéből kiválasztassanak a munkásokat érdeklő szövegek, azok megfelelő összeegyeztetése, osztályozása és egyesítése céljából. Több mint két esztendei tanulmányozás és nem kevesebb mint ötven vitás értekezlet megtartása után a munkás- és társadalom-védelmi törvények törvénykönyvének öt első kötete jelent meg a bizottság működésének eredményeképpen. Az elért eredményről Doumier kereskedelmi miniszter tett jelentést a képviselőháznak, mire az országgyűlési munkásügyi bizottság az utóbbi javaslat benyújtóját — Benoist képviselőt — kérte fel, mint aki a megjelent kötetek szerkesztését sürgette, hogy azokat alkalmazhatóságuk, illetve elfogadhatóságuk szempontjából vizsgálja át és véleményéről tegyen mielőbb jelentést. Benoist ké viselő jelentése két részből áll. Az első rész egy általános jelentés, egy történeti és elméleti bevezetés. Hasonlít egy bevezető beszédhez, amelylyel a munkástörvénykönyv ügyét pártolja. A jelentésttevő mindenekelőtt megállapítja a «munka fejlődésének*, majd pedig az «állam fejlődésének* vonalait. Ezután a tulajdonképpeni tárgyat vévén elő, a jelentősebb politikai események, eszmék és törvények képével világítja meg, hogy miért szükséges egy modern államban — amely politikailag az általános választói jog, gazdaságilag pedig a nagyipar fejlesztésének alapjára kell hogy álljon — a munkástövények kodifikációja. A gazdasági forradalom, amely a nagyipar útját egyengette, a régi munkarendszert eltörölte annélkül, hogy ujat adott volna helyébe. Közel félszázad óta van felvetve a munkástörvények kodifikációjának kérdése, a munkaügyi törvénykezés napról-napra bőségesebb, a törvények kvalitása különböző. Vannak jó, kevésbbé | jó és talán a visszonyok változása miatt ma már <rossznak> minősithető munkatörvények. Kell, hogy azok együvéhozassanak, rendbetétessenek. Ezek a Benoist képviselő indokai a Code du Travail célszerűségének, illetve a kodifikáció szükségességének bizonyítására. További fejtegetései közben megállapítja jelentésttevő képviselő a kodifikáció végrehajtásának módszerét, a törvénykönyv mielőbbi elfogadásának biztosítása céljából pedig azt javasolja, hogy ez en bloc bocsáttassák az országgyűlés házainak szavazata alá, hasonló módon, amint a német Reichstag a polgári törvénykönyv ügyében döntött. Nem éppen szilárd karakterűek, de felette jellemzők a képviselőnek az utóbbi javaslatához szőtt érvei. Parlamentáris és alkotmányos szempontból — úgymond — nem tagadható el, hogy a munka kissé nehéz; de ha nem adnók a törvényhozás elé, nem volna törvénykönyvünk; ha meg túlságos behatóan, elrészletezve adnók elébe, akkor még kevésbbé volna törvénykönyvünk. A parlamenttől függ a kódex meg, vagy meg nem szavazása, más alternatíva ennek sorsa tekintetében nem létezhetik*. A jelentés második része a könyvek részletes bírálatát meriti ki s fontos megfigyeléseket tartalmaz — kivált a III. könyv tárgyalása közben — az ipari szindikátusokat s az V. könyvnél ama határvonalat illetően, amely a szociális törvénykezés és a szorosabb értelemben vett munkástörvények közt megvonható A hosszas bírálatból Benoist képviselő a következő konklusiót vonja le: «A célszerűség igazolja annak szükségességét, hogy a munka törvénykönyvvel birjon. A munkástörvények kodifikációja sürgősen szükséges. Semmi akadálya sincs annak, hogy ez mielőbb megtörténjék, sőt ellenkezőleg e törvények kodifikációjának kétféle előnye lesz ugy a jelen, mint a jövőben: a) A kodifikált törvények, mint már ismételten hangoztatva lett, láthatókká teszik a törvény hézagait, amelyek éppenséggel nem, vagy kevésbbé voltak észrevehetők a törvények egyesítése előtt. Ez voltaképpen nemleges előny, de azért mégis előny, mert megmutatja, hogy melyik pont felé irányuljon legközvetlenebbül a törvényhozás főfigyelme; /') A törvénykönyv második előnye, már positiv előny, az, hogy annak minden, még a leghomályosabb és legtöbb anakronismussal telt pontja is megmagyarázható, kitüntethető, könnyen hozzáférhetővé és megérthetővé tehető*. Utóbbi előny azonban a feladatok oly sikeres és helyes megoldását feltételezi, aminőt — jelentésttevő szerint — a francia parlamenten kivüli bizottság tudós és szorgalmas tagjai már eddigi munkájukkal is el tudtak érni, amelyek Tornielli gróf szerint például fognak szolgálni más nemzetek előtt. Benoist képviselő a maga részéről a javaslat elfogadását ajánlotta s az országgyűlés ezt a folyó 1905. évben meg is szavazta, miáltal a munkás- és társadalom-védelmi törvények túlnyomó része a megjelent 5" könyvvel kodifikáltatott. E könyvek egyenként a következő cimmel jelentek meg : I. Munkaegyezmények (Conventions relatives au travail.) II. Munkaszabályozás. (Reglementation du travail.) III. Ipari egyesülések. (Groupements professionels.) IV. Ipari törvénykezés és érdekképviselet. (Juridiction et Representation professionelle.) V. A munkásbiztositás. (Assurances ouvrieres.) A francia kódex nem hasonlít sem a német, sem az osztrák Gewerbeordnung-hoz, melyek tulajdonképpen az ország ipartörvényeinek gyűjteményei. Eltér a francia törvénykönyv a «Workshop and Factory act* cimü angol tövénykönyvtől is, amely csupán a készáru iparágakban szabályozza a munkavisszonyokat. Az 1900. évi belga törvénykönyv sem hasonlítható az uj francia kodex-hez ; előbbi csupán a munkavisszonyokat öleli fel, utóbbi azonban a munka- és társadalom-védelmi törvényeket egyesíti. Irodalom. Balog Elemér tanulmányai. Lapunk buzgó munkatársa, a jogirodalom fiatal írógárdájának egyik legfiatalabbika, egyszerre három önálló munkával lép a nyilvánosság elé. Olvasóink jól ismerik e fiatal írót. Lapunkban megjelent közleményei komoly tárgyuknál alapos kidolgozásuknál és a nagy tudományos apparátusnak virtuos kezelésénél fogva, méltó feltűnést keltettek a jogászkörökben és Balog-ot a jogi szakírók előharcosainak sorába előléptették. Ugyané fényes tulajdonságok jellemzik a most a könyvpiacra került 3 dolgozatát; ezek egyike külön lenyomatát képezi a lapunkban közzétett nagyobb tanulmányainak. Mindhárom dolgozat határozott nyereség, amúgy is szegényes jogi monográfiáink terén. 1. Az eltűnés és holttányilvánitás a magán és a nemzet jogban. Magánjogi és perjogi tanulmány. Budapest, 1905. Grill Károly könyvkereskedése. Nagy 8° 196. 1 Ara 4 K. Bőséges bibliographiának igénybevétele mellett és különös tekintettel a magyar á. p. t. k. tervezetére és a magyar ppts javaslatára, tárgyalja szerző a holttányilvánitás fogalmát és előfeltételeit, annak személyjogi és vagyonjogi hatásait, az újólagos házasságkötést holttányilvánitás esetén, a külföldiek holttányüvánitását, a holttányilvánitó ítéletet és a holttányilvánítási eljárást. Mindezen fejezetek tartalma nem puszta hűséges reproductió, hanem — mint ezt szerzőnek e lapokban megjelent dolgozataiban is tapasztaltuk — objectiv kritikával párosult önálló és