A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 4. szám - A kiskoruak illetékessége és a perrendi javaslat - Néhány szó a bünvádi perrendtartáshoz

28 A JOG volta és elkerülhetetlensége, hogy az ember a családtól a lehetőségig függetlenittessék. A tételes jogszabályok nem követik a természet útmutatását, hanem fölösleges kapcsokat tartanak fönn az ember és a család között. (Folytatása következik.) A kiskorúak illetékessége és a perrendi javaslat. Irta GÉHER LAMBERT dr, nagyváradi ügyvéd. Nem minden törvény jobb az előzőnél, nem mind haladás a tökéletes felé. Fényes példa erre a kiskorúak illetékességének tervezett szabályozása. Európának régi pprtsai hallgatással mellőzték e kérdést. Még az uj német ppts is hallgat erről, de nem az osztrák és ennek — legalább e kérdésben — hü és buzgó követője : a magyar ppts javaslat. Régi, még életben levő pptsunk nem szól erről s utat hagyott, hogy a természetes és józan gyakorlat fejlődjék ki. Sajnos, ezután a természetes rendet fel fogja váltani a mesterkélt uj rend. A kiskorúak és gondnokoltak ellen inditandó per bíróságát eddig, különleges szabály hiányában, az általános illetékesség (fórum rei) alapján határoztuk meg. Noha lényegileg és az anyagi magánjog szerint a kiskorúak és gondnokoltak elleni perekben nem a képviselő, hanem a kiskorú és gondnokság alatt álló személy az alperes, mert a per az ő magánjogi visszonyait rendezi s ő vele szemben állapit meg joghatályt, — mégi s ugy az élmélet, mint gyakorlat bámulatos egybehangzóan a fórum rei megállapításánál a képviselőt tekintette alperesnek, vagyis igen helyesen (az alaki magánjog) a perjog alapján határozta meg az «alperes» fogalmát. Eddig tehát más személy volt a perjog szempontjából vett alperes és más a magánjog szempontjából s következett ebből, miszerint eddig a kiskorúak ellen indított perekben, ha a képviselő gyám lakhelye különbözött a kiskorú lakhelyétől, nem a kiskorú, hanem a gyám lakhelyének bírósága előtt indult meg a per. Perrendtartásunk alapján eddig ez volt a gyakorlat, melyet rend, jogbiztonság, kényelem és megelégedés követett. Ezután más szabály fog uralkodni. A javaslat 24. t?-a eltörli a perjogi alperes fogalmát, elrendeli, hogy nem a gyám vagy gondnok, hanem a képviselt kiskorú vagy gondnokolt lakhelye legyen az irányadó ; továbbá, ha ezek lakhelye nem lesz megállapítható, akkor nem a 22. §. alapján a tartózkodási hely fogja megállapítani az illetékességet, hanem a gyámhatóság székhelye s végül, ha ez sem lenne megállapítható, csak akkor alkalmaztassák a 22. §. A javaslat tehát merész fordulatot vesz. Felforgatja az eddig nem kifogásolt szabályt és felállít egy oly veszedelmest, amely sok terhet, kellemetlenséget rejt méhében. S mindez miért ? mert hasonlóképp rendelkezik az uj osztrák ppts is. Több, mint 2,000 év óta uralkodik a «fórum rei» elve. Uralkodik pedig azért, mert mindig jogosnak ismertetett el alperes amaz igénye, hogy ha már felperes tetszése szerint köteles perbe bocsájtkozni, akkor legalább joga legyen annál a bíróságnál megjelenni s ahhoz ragaszkodni, a melyik lakhelyéhez legközelebb fekszik. Miért fosztassák meg e jogosítványtól a gyám vagy gondnok, aki nem maga kovácsa a keletkező pernek, mert nem ő, hanem a kiskorú vagy gondnokolt adott okot a perre? Talán azért, mert hisz a gyámság és gondnokság viselése úgyis egy neme a köztehernek s ha közteher, legyen még súlyosabb ? Minden változtatásnak indokoltnak kell lenni! Szükséges lenne, miszerint valakire előnyös legyen az uj rend, akár a bíróságra, akár felperesre, a gyámhatóságra, a kiskorura vagy akár a gyámra. Azonban a bíróságra, a gyámhatóságra teljesen közömbös, hol foly a per. A kivétel vajmi ritka. Felperesnek sincs előnye a változtatásból, a kiskorúnak és a gyámnak még kevésbbé. A kiskorú a perek 2°/0-ában sem jelen meg a tárgyaláson, tehát a 98% bizonyosan nem e miatt mellőztetett. Világos haszon tehát nem hárul egyre sem, sőt a kiskorúra sok esetben igen nagy kár. Az uj ptkv. szerint a törvényes kiskorú lakhelye az, amelyik az atyjáé (13. §.), törvénytelené az, amelyik az anyjáé és a kiskorú törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül lakóhelyet nem alapithat (11 §). Ha tehát alapit, illetve tényleg máshol lakik, ezt lakhelynek tekinteni nem lehet. Ha az atya elhal, a gy ermek megtartja atyjának lakhelyét. (A javaslat kifejezetten nem említi ugyan ezt, de következik belőle. Különben mintaképe, az osztrák, kifejezetten így rendelkezik.) A kiskorú lakhelye tehát általában azonos atyja lakhelyével. A törvénytelen gyermek lakhelye azonos anyja lakhelyével ha pedig még ez is kiskorú lenne, akkor anyai nagyatyja lakhelyével. Mig tehát él az atyja s atyai hatalmát gyakorolja, addig nincs baj, a 2 lakhely egybe esik. De ha véletlenül elhal az atya, vagy atyai hatalmától megfosztatik, akkor a törvényes képviselő lakhelye már más lehet. Ily esetekben felperes a per megindítása előtt kénytelen lesz kutatni, hol lakott a kiskorunak talán 15—20 éve elhalt atyja, ha pedig törvénytelen a gyermek s kiskorú, esetleg ennek anyja is, akkor kutathat felperes az anyai nagyatyai bizonytalan lakhelye után. Sötét kép, melyet felperestől el lehetett volna hárítani. De fog jutni az árnyoldalból a kiskorúnak is, pedig erősen akart felette gyámkodni a tv. A ptkv. 920. és 921. §-ai és a ppts. 72. §, lehetővé teszik, miszerint a kiskorú törvényes képviselője mellőzésével közvetlenül idéztessék perbe. Ez esetben, ha a kiskorú Brassóban tartózkodik, sőt lakik, felperes Pozsonyban, a kiskorú atyja pl. Kassán, — ez ellen a per Kassán inditandó. Szegény kiskorú, utazhatik az uj rend jóvoltából. A tervezett uj rendnek tehát nincs előnye, csak sok hátránya. A pprts indokolása hasztalan hozza fel argumentumait, üresek azok. «A kiskorú — mint mondja, — sokszor tanulmányai céljából, vagy szolgálatban, vagyona fekvésétől távol eső helyen tartózkodik. Sem a felperesnek, sem a kiskorunak, aki nem személyesen, hanem i törvényes képviselője által folytatja a pert, nem áll érdekében, hogy a távol eső hely bírósága járjon el az ügyben.» Ez mind igaz. Ebből azonban nem csak a tartózkodási hely ellen lehet fegyvert fogni, hanem első sorban az ellen, hogy ne a kiskorú vagy gondnokolt lakhelye határozza meg az illetékességet. « A törvényes képviselő lakhelye - mondja tovább az indokolás — nem fogadható el irányadóul, mert az gyakran a kiskorutói, vagy a gondnokolttól és vagyonától távol eső helyen lakik s nem volna célszerű felperest arra kényszeríteni, hogy a távoleső bíróságot keresse fel.» Ez utóbbira vonatkozólag nem kívánta eddig senki, hogy felperes érdekében szabályoztassék az illetékesség. A vagyon fekvése és a képviselő lakhelye közti külömbség pedig szintén mellékes. Ugyanis a vagyon fekvése közömbös mindazon perben, hol nem az ingatlan fekvése határozza meg az illetékességet. «A törvényes képviselő — folytatja—nem tarthat jogot arra, hogy az ő lakhelyének a bírósága járjon el, mert ő van képviseltjeért, nem pedig a gyámolt vagy gondnokolt ő ért<:». A többihez méltó indok. Argumentumnak használ egy örökké eldöntetlenül maradó problémát. «A pervitel a vagyonkezeléshez tartozik, — elmélkedik tovább — ha tehát a vagyont távolról kezeli, onnan meghatalmazott utján a pert folytathatja». Ezzel az indokolással be lehet hozni a «forum actoris»-t, mert minden alperes folytathatja meghatalmazott utján a pert. Továbbá nincs minden kiskorúnak vagyona, a vagyontalannál miből fizeti a gyám a meghatalmazott dijait r «Külföldi is lehet gyám — mondja — s ezért a gyám lakhelyének illetékessége következetesen ugy sem vihető keresztül.» Vájjon a tervezett szabály következetesen keresztül lesz vihető? «A gyám vagy gondnok személyében beálló változások — folytatja az ind. — bonyodalmakra vezetnének)). Ez sem áll, mert a változás nem gyakori s a kereset beadása napján bizonyára nem ütne be a változás. A régi rendnek tehát nem volt árnyoldala, az újnak nincs előnye. Maradjon meg tehát a régi rend s a gyámság és gondnoksággal megáldott polgár élvezhesse kis kiváltságát, mely senkinek nem árt. Néhány szó a bűnvádi perrendtartáshoz. Irta ALMÁSY LÁSZLÓ dr. ügyvéd Jászberényben. Nagyszabású, modern alkotás az uj bűnvádi perrendtartás. Jogéletünk criminális részére kétségtelen nagy hatással volt. Rendszeres mű, az eddigi laza, inkább a szokás jogán s alkotmányos szempontból erősen és nem előnyösen bírálható úgynevezett sárgakönyv helyett. E törvény nagy arányait s az előző bűnvádi eljárásnak inkább a szokáson és gyakorlaton, mint a tételes intézkedéseken alapuló elveit tekintve, elég gyorsan ment át a jogéletbe. Az emberi természetnek tulajdonsága, hogy gondolkozását, de még inkább cselekvését szereti fix pontokhoz rögzíteni. Különösen a büntető eljárás kényes és igen nagyfontosságú tárgyait (élet, szabadság, vagyon) és jogkörét tekintve, a teljesen tájékozott lelkiismeretes jogász embernek is sokkal könnyebb a reá bizott büntető hatalommal élni, ha annak gyakorlatánál a legfőbb jogforrásnak, a törvénynek határozott és nyilt rendelkezéseire támaszkodhatik, mint ha a szokás és gyakorlat által elfogadott, de