A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - Az 1881. évi LX. t.-c. rombolásai - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [5. r.]

318 A JOG mert a szünetelő pert folyamatban levőnek, de megszűntnek is lehet tekinteni. Ha a szünetelő igényper folyamatban levőnek lenne tekintendő, akkor a fölülfoglaltató érdekében árverési hirdetmény kibocsátható nem lenne, már pedig nagyon gyakori az eset, hogy az első foglaltató ellen indított igényper szünetel és a fölülfoglaltató a további végrehajtási lépéseket szorgalmazza, s a bíróságok a további végrehajtási lépéseket meg is teszik. Azt hiszem, hogy ez helyesen is van igy, mert ha az igénylő az általa indított per befejezését nem kívánja — a bíróság hivatalból azt nem folytathatja — akkor lemondott arról, hogy az ingók a foglalás alul a tárgyalás befejeztéig foglaltató összes végr ehajtatókkal szemben feloldassanak. Az 1881. évi LX. t.-c. rombolásai. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti tszéki aljegyző. A civilis bűnök elleni alkalmi és megtorló intézkedések igen gyengéknek bizonyulnak azon temérdek rosszhiszeműség és összejátszással szemben, amelyek egy adásvételi, vagy végrehajtási jogcselekménybeburkolva, legális formában, legális intézkedést eszközölnek ki a fraus számára. Az ingatlanok átruházásának bűneit, a kétszeri eladást, valamint a telekkönyv-csalást, a hamis adatok nyilvánkönyvbe vezetésére irányuló szándékos közreműködést, beleszorítjuk a Btk. 400. §-ába. Az árverési visszaéléseket, azt a csalással analóg és azzal határos összejátszást, amely az árverés sikertelenségét, a strohmannak rosszhiszemű üzelmeit, a nyilvános árverésnek nyilvánosság jellegéből corrupció utján való megfosztását, egy jelentéktelen büntető következményekkel járó tulajdon elleni kihágásba (Btk. 129. §.) sorozzuk, de ezek vajmi kevés és partiális érvényű megtorlásai annak, amit a civilis élet bűnben produkál. A végrehajtási eljárás rendszere végtelenül alkalmas arra, hogy egy aránylag jelentéktelen követelés vagyoni tönkét jelentse, nemcsak az adósnak, hanem annak a szerencsétlen harmadiknak, aki az árverés alá kerülő ingatlan tulajdonostársaként szerepel. Csodálatos, hogy a jogi humanismus harcosai, akik az egyéni védelemnek és a jóságnak annyi tételét vitték be a büntetőjogba, akik megalkották az uzsoratörvényeket, létesítették a naturális obligációk csoportját, nem indítóitak akciót az 1881. évi LX. t.-c. 156. §-a ellen, amely a földből élő és ahhoz tapadó kisgazdát portavesztett proletárrá teszi a más tartozásáért, amely a bizonytalan adóbasisra fektetett értékhatárok alapján kötelezőleg kimondja, hogy ha egy községben olyan ház kerül árverés alá, amelynek értéke 1,000 koronát meg nem halad, ugy az egész ingatlan, amelyből talán végrehajtást szenvedőt csak V8 vagy Vio r^sz illeti, árverés alá bocsátandó. Az a tulajdonostárs, mondjuk szegény ember, nem rendelkezik tőkeerővel, hogy az ingatlant az árverésen megvehesse és arra, mondjuk régi földváltság vagy adótartozás alapján zálogjog van kebelezve, amelyet ő lassan, kényelmesen letöríeszthetett volna és most a végrehajtást szenvedő egyik türelmetlen hitelezője reázuditja egész nyers kegyetlenséggel a végrehajtatót megillető jogokat a birtokra, az árverés alákerül; a sorrendi tárgyalás során, a tulajdonostársat illető vételárrészletet betiltja és elviszi, az a jelzálogos hitelező, akinek eszébe sem jutott ilyen drastikus módon követelni a pénzét és a szegény ember kifosztott proletárrá válik, kizárólag a törvény parancsoló rendelkezése folytán Nincsen a 156. §-nak semminemű sociologiai támpontja, a telekkönyvi technika a bejegyzés utján a megosztási rendszer mellett szépen viszi keresztül az illetőségek bejegyzését és ' > a föld, amely Magyarországon sokkal hatályosabb gazdasági erőforrás a pénznél, tovább is részeltethetné áldásaiban azt a kis látókörű és gyakorlati érzékű embert, akinek nincs más képessége és érzése, mint a föld termőerejének kihasználása és produktivitásának fokozása. A tőke éhes gyomra a 156. §.-a jelen uralmában összeharácsolhatja a zavaros és megterhelt ingatlanok tulajdonát és ha az árverés alkalmával a nehezen kiderülő strohman fegyverektől sem riad vissza, dominiumokat szerezhet, mert mint előrebocsátottuk, a tulajdonostárs ritkán van abban a helyzetben ; hitelezési szervezettel nem nyújtanak neki módot arra, hogy megmentse birtokát az elárverezéstől. A visszárverés rendszere szintén egyike azoknak a törvényes intézményeknek, amelynek szigora különösen a némely vidékeken duló kapzsiság és erőszakosság mellett nagy rombolásokat idéz elő. Ha az árverési vevő az árverési feltételeknek nem tesz eleget, ugy az ő költségére és veszélyére bármely telekkönyvi érdekelt kérelmére ujabb árverés rendelendő el. A végrehajtást szenvedő egyik közelálló embere családi tanács és hozzájárulás folytán, mint mentőkéz megvásárolja az árverésen az ingatlant, a végrehajtatóval és a bekebelezett hitelezőkkel megegyezésre lép, hogy a fennforgó körülményeire tekintettel a vételárt az árverési feltételekben jelzett időpontnál valamivel későbben fizeti meg. Eltelik az árverés jogerőre emelkedésétől számitott egy hónap, az első esedékességi időpont és birói letétbe nem helyeztetett több pénz mint az Vs rész, mondjuk 15 korona híján. Ekkor lép fel az ügygondnok ur. Valami ismeretlen elhaltnak, vagy bolyongónak és a telekkönyvben még megnevezett, de hosszú évtizedek óta az ujabbanival szemben semminemű jogvisszonyban nem állott egyénnek az árverést hozó hirdetmény átvételére kreált tutorja, aki ki akarván használni a bírósági donaciót, beadja avisszárverési kérvényt és ha a lelkiismeretlen gonoszság manoeuvrirozza az ilyen eljárást, akkor mire az árverési feltételek 3 hónapi határideje lejár, avisszárverési kérvények megállapított költségei olyan összegre rúghatnak, a melyek a szegény ember kibontakozását és a nagy áldozatok árán megszerzett föld meghódítását lehetetlenné teszik. Az árverésen való leütés ténye még nem ad földet, különösen nem ad olyan helyen, ahol a birtokvisszonyok rendezetlensége , a határok bizonytalansága, a patriarchális elszántások és a közbirtokosságok visszaélésekkel telitett üzeme a tulajdon terjedelmének ezer bizonytalanságát okozzák. Az árverési vevő az ilyen vidékeken telekkönyvileg megnevezett parcellát vásárolt, amelyhez gyakran földet kell keresni. Szüksége van a birtokbavezetésre, amely az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a alapján az árverési vevő kérelmére birói kiküldött, az állandó gyakorlat szerint bírósági végrehajtó által foganatosittatik. Ezt az igen drága közigazgatási jellegű funkciót a végrehajtási törvény megtakaríthatná az által, hogy az árverés foganatosítása alkalmával az árverési hirdetményben kimondaná, miszerint a kiküldött tartozik az árverés alá bocsátandó jószágterhet az árverés alkalmával a helyszínen beazonosítani, az árverési jegyzőkönyvben ezen azonosítást kitüntetni, úgyszintén kitüntetni azt is, hogy az árverés alá bocsátott ingatlant kihasználja. Az elhatárolás ilyen tökéletessége mellett egyáltalán nem lenne szüksége az árverési vevőnek arra, hogy az árverés jogerőre emelkedése után a birtokbavezetés jelentékeny költségeit is magára vállalja, amely költségek gyakran a megvett ingatlan értékével arányban sem állanak. De a fennálló rendelkezések mellett, midőn az árverés alkalmával ez az elhatárolás meg nem történik; szerintem teljesen méltánytalan és indokolatlan az 1890. évi XXV. t.-cikk alapján statuált kúriai döntvény azon tétele, hogy az 1881. évi LX. t.-cikk 180. §-án alapuló birtokbavezetés, csak a tulajdonjognak az árverési vevő javára történt bekebelezését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig rendelhető el, mert a rosszhiszeműség és erőszak a be nem azonosított, el nem határolt és birtokba nem adott ingatlan tekintetében bármikor olyan iniuriákat idézhet elő, amelyekkel szemben erre a közigazgatási oltalomra az árverési vevőnek szüksége van. A kúriai döntvény pedig esetleg arra kényszeríti, hogy birtokpert indítson, amelynek esélyei kiszámithatlanok. Kiszakított lapok ezek abból a sok revisióra érett rendelkezésekből, amelyet a legpraktikusabb és legvégzetesebb civilis törvény forgalmi és erkölcsi megbízhatósága sürget. Amely revisio ismét csak késik, egyre késik .... A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. Irta KRÁL MIKLÓS dr., budapesti kir. aljegyző. \J (Befejezés.*) VI. De lege ferenda. A) Nagy Ferenc dr. törvényjavaslata. 1894. B) A fiumei ankét jelentése. 1897. C) A magyar polgári törvénykönyv tervezete. A) A magyar tengeri magánjogról szóló törvényjavaslatot még 1894. évben szerkesztette Nagy Ferenc dr., egyetemi tanár és ezt 1897. évben a kereskedelmi miniszter által Fiúméba összehívott ankét vitatta meg, amelyről szóló indokolt jelentés 1898-ban jelent meg. A Nagy-féle törvényjavaslatnak az egyezmény-tervezetre vonatkozó határozatai ezek : *) El özö közlemény a 44-dik számban.