A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 40. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [4. r.]

282 A JOG lag elismert egyik társulat közbejöttével foganatositható. A gyámtanács jogában áll a családon kivül való elhelyezést azonnal foganatba venni, ha a gyermek jóléte a felső 'gyámtanács döntésének időpontjáig veszélyben forogna. Ha a 'gyámtanács nincs együtt, az elnök saját hatalmából ideiglenesen elrendelheti a gyermeknek a családból való kihelyezését. De ezen intézkedés a gyámtanács legközelebbi ülése jóváhagyásának van alávetve. 12. A nem kicsapongó vagy nehéz jellemtulajdonságuaknak tekintett gyermekek és kivált azok, melyekről az 1. §. 4. pontja megemlékezik, rendszerint egy családban vagy menhelyben elhelyezendők, de az utóbbiban csak akkor, ha az elhelyezésnek más módja nehézségekbe ütközik, vagy ha a gyermek kényes egészségére, illetve más körülményekre kell tekintettel lenni. A tulkicsapongó gyermekek, melyek jelenléte a községi iskolában káros befolyással volna iskolatársaikra, lehetőleg javitó-intézetben elhelyezendők. Csupán a 29. §-ban emiitett fiatalok lesznek a különös nehéz jelíemtulajdonságu gyermekek nevelésére rendelt ntézetekben elhelyezve. 13. ij. Ha a felső gyámtanács hozzájárul a gyermeknek a családon kivül való elhelyezéséhez, egyúttal dönt az apai hatalom megszüntetésének kérdésében is. Ü maga gyakorolhatja ezen hatalmat, vagy átruházhatja azt azon szülőre, a ki nem vétkes a gyermek kihelyezésében, vagy pedig átruházhatja azt egy bizonyos személyre, vagy azon társulatra, melynek felügyelete, alatt történik az áthelyezés. A felsőbb gyámtanács, határozatait, amenynyiben a körülmények azt megkövetelik, akárhányszor megváltoztathatja. 14. íj. A gyámtanács tanácskozásai titkosak és jegyzőkönyvbe lesznek véve. Ha a gyermek szülői vagy képviselőjük ismert lakhelylyel birnak, azok minden határozat előtt, kellő időben felhivandók szó- vagy Írásbeli nyilatkozatra. Ezek egy harmadik segélyét vehetik igénybe, aki a tanács előzetes tanácskozásain részt vehet. Gondos vizsgálat tárgyát képezendik azon különös visszonyok, melyekben a gyermek és családja találtatnak. E célból a gyámtanács minden közhatóságtól bekivánhatja a szükséges útbaigazításokat és tanúképpen idézheti maga elé mindazon személyeket, akik a családot különösen jól ismerik ; eskü alatt kihallgathatja őket és minden egyéb szükséges nyomozást megejthet. Igénybe veheti a rendőrség segítségét is. A tanúkihallgatásra nézve a büntető eljárás szabályai irányadók. Ha a gyermek iskolaköteles, az iskolai hatóság véleménye kikérendő; ha bérmálás előtt áll, a pap véleménye, A vizsgálat befejeztével a tanács dönt azon kérdés felett, vájjon van-e joga a gyermeknek a nyilvános segélyre ? 15. §. Az előző esetek mindegyikében, kivéve az 5. §-ban felsoroltakat, — a gyámtanács elnöke egyedül vizsgálhatja az ügyet azon esetre, ha a tanács üléseket nem tart. 16. A gyámtanács határozatai, melyek a jelen törvény által megengedett intézkedésekre irányulnak, a gyermek szülőivel vagy képviselőivel közlendők. Az eljárás a büntető Ítéletekre nézve fennálló szabályokkal megegyező. —Ha a tanács saját közbenjárását szükségtelennek itéli, ezen határozata az érdekeltekkel Írásban közlendő. 17. A gyámtanácsnak azon határozata, mely a gyermek áthelyezését családja köréből elrendeli, a felső gyámtanácshoz felebbezhető azon személy részéről, kitől a gyermeket elveszik, a nélkül, hogy ehhez beleegyezését adta volna. A felebbezés az ítélet közlésétől vagy megkísérelt közlésétől számítandó 14 nap alatt írásban a gyámtanácsnál beadandó. A felső gyámtanács pótvizsgálatot indíthat. ítélete végleges. 1H. §. A családon kívüli elhelyezés (2. §.) az iskolabizottság által lesz elrendelve. A gyermek szülői vagy képviselői, lehetőleg szó- vagy írásbeli nyilatkozatra lesznek felhiva, a végleges döntés előtt. A tanártestület és különösen azon tanító is meg lesz hallgatandó, aki a gyermekkel legtöbbet foglalkozott. Az iskolatanács határozata is felebbezhető a felső gyámtanácshoz, a 17. §. módjára. Közli : r, l. (Folytatása követk.) Irodalom. Magyar döntvénytár, szerkeszti Grecsdk Károly küriai biró. VII. kötet: a személyjog, családjog, házassági törvény és az öröklési jogra vonatkozó felsőbirósági határozatok, összeállították Z.achár Emil táblai tanácselnök, Staud Lajos dr. és Lallosevics János, a Kúriához beosztott táblaibirák, Tatics Péter dr. és Zachár Gyula dr. albirák. Budapest, 1905. Politzer Zsigmond és fia. VIII. és 711. 1. A jelen kötet a határozatok beosztásánál, az egyes részek keretén belül az uj ptk. Tervezetének sorrendjét követi. Az eddigi módszertől eltérőleg (szerintünk teljes indokolatlanul) nem közli sem a Tervezet, sem a létező különleges magánjogi törvények vonatkozó szakaszainak szövegét, kivéve a házassági jogra, vagyonjogra és az öröklési jogra vonatkozó törvényszakaszokat Az e részben fennálló tételes törvényeink hosszú sorozata — a szerkesztők állítása szerint — óriási terjedelmet adna a magánjogi köteteknek. Viszont ^azonban megfosztja a munkát azon rendkívüli használhatóságától, melyet az első köteteknél különösen kiemelendőnek találtunk. Grecsák urnák ezt a munka megindításakor tudnia kellett, és nem volt szabad annak kiváló becsét folytonos rendszerváltozásokkal csökkenteni. Ez többé nem egységes munka. Második, ennél még komolyabb megjegyzésünk a szerkesztő urak ellen irányul. Joggal elvárhattuk volna, hogy a közrebocsátott döntvények a judikatura legújabb állását visszatükrözendik, — ennek helyébe azonban azt tapasztaljuk, hogy legnagyobb részt csak a mull századból való, a különféle döntvénytárban már közölt jogesetek lesznek feldolgozva és csak itt-ott elvétve akadunk egy, a jelen századból eredő döntvényre. Ez csak a szerkesztők kényelemszeretetének folyománya lehet és nem alkalmas arra, hogy a inai judikatura iránt érdeklődőnek mindenekben hű képét adja a Kúria ujabb álláspontjának. Ha már tulfárasztónak találták az ujabb jogeseteknek a Kúria irattárából való kiböngészését, ugy legalább figyelembe kellett volna venniök a jogi szaklapok ujabb évfolyamaiban közzétett döntvényeket. Ezt már írói reputatiójuk is megkövetelte volna. A jelen kötetben közöltetnek a Tervezet egyes nemei és fejezetei és történik utalás azon §§-ra, amelyekre a közölt határozatok vonatkoznak. A személyjogból közöltetnek 94, a házassági törvényből 340, a házassági vagyonjogból 203, rokonság, gyámság és gondnokságból 27], öröklési jogból 641 kúriai határozatok. Bő tartalomjegyzék és tárgymutatók emelik, mint rendesen, a munka használhatóságát. A kiállítás a régi jó. r. I. A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. (Befejezés.)*) 2. A jury előtti eljárás javítása közzé sorozandó másodsorban a vádlevélnek beszüntetése. Ezen hivatalos irat, ezen irott vádbeszéd — felolvasva a főtárgyaláson minden bizonyító eljárást megelőzően, a vita előtt, — élénken megtámadtatott, mint megengedhetlen eszköze a jury befolyásolásának és az egyenlőség megrövidítésének a vád és védelem közti visszonyban. Elvitázhatlan, hogy a vádirat a juryt illetlenül befolyásolhatja és hogy sok esküdt, ennek hivatalos súlya, tekintélye és ügyes szerkesztése által elfogulva, azt valóságos ítéletnek tekinti, melyet már előre is el kell fogadnia és utólagos vizsgálat tárgyává nem teheti. De ellenkező hatása is lehet a vádiratnak és a vád képviselőjére nézve veszélyes és kompromittáló szövetségessé válhatik. A vádirat a vizsgálóbíró nyomozásának eredményein épül fel; az adatok gyakran elégtelenek, az ügy gyakran a tárgyaláskor uj fordulatot vesz: a védelem által bekivánt uj tanuk közbejötte folytán. A vádirat állításai össze vannak zúzva, gyakran teljesen megsemmisítve és az államügyész vagy makacsul ragaszkodik hozzá és föntartja vádját a hallgatóságot véglegesen megnyerő impressiók ellenére, — vagy lojálisán elismeri a vizsgálat fogyatékosságait és evvel a vádirat tévedéseit. Mindkét esetben az ügyészség tekintélye csorbát szenved a jury szemében; bizalmuk megingott és könnyű most már a védelemnek a résbe behatolni. Szerző több éven át főügyész volt egy oly bűnvádi eljárás mellett, mely a vádiratot kiküszöbölte ; mindig boldognak érezte magát, hogy nem kellett vádiratot szerkesztenie ; evvel már előre is állást foglalt volna a főtárgyaláson : ellenkezőleg, konstatálhattam, — úgymond — hogy az ügyész, aki a főtárgyaláson megjelenve az ügyiratokat előzetesen tanulmányozta, de nem áll a bizonyítási eljárást megelőző állitások elfogultsága alatt, sokkal nagyobb elmeszabadságot hozmagával a tárgyalásra és könnyebben nyeri meg a jury bizalmát. 3. Éppúgy javul a jury működése mind az által, ami több világosságot hoz az általa megoldandó problémára. Gyakran a kifogásolható verdiktek igazi félreértések folyományai, melyekért nem a juryt terheli a teljes felelősség. A kérdést rosszul értette, mert rosszul volt feltéve. Az 1903-ban életbelépett neuchateli bűnvádi eljárásban a jury által megoldandó kérdések még a tulajdoképeni viták előtt megállapitandók és felolvasandók. Ezen egyszerű intézkedés kitűnő eredményeket szült. A kérdések felolvasása és megvitatása azokat annál jobban világosítja meg, ugy, hogy ezek képezik ezentúl a kihallgatások és plaidoyer-k gerincét. Még tovább is kell menni és nem félni attól, hogy ajurynek megengedtessék az egyik vagy másik kérdés módosítása iránt előterjesztendő kérelem vagy egy uj kérdésnek feltétele, melyet magához intéztetni kíván. Megengedhető még az is, hogy a tett kérdésre részben igen-nel, részben nem-mel feleljen. Szóval mindent megkell tenni, hogy a jury véleményét szabadon nyilváníthassa. Az eziránt ma még tapasztalható tartózkodás gyakran a sajnos verdiktek szüleménye, melyekért a felelősség kevésbbé a juryt, mint az érvényben álló bűnvádi eljárást terheli. 4. Végül mindazok, akik tapasztalatokkal birnak a jury dolgában, könnyen felismerhetik, hogy ezen intézménynek főhibája annak primitív szervezetében rejlik, melyet Angliától átvettünk és a legtöbb törvénykönyvbe átplántáltunk. Ennek nyomán a jury egyszerűen ténykérdésekben bíráskodik. Ő csupán tanú, aki «igazat mond* és verdiktje által a viták által napvilágra hozott tényeket megállapítja. E ténybiró mellett a tulajdonképeni esküdtbíróság jogbiró marad, aki hivatva van a verdikt által kimondott tényekre a büntetőtörvényt alkalmazni. Amily helyes ezen eszme az elméletben, éppoly tévesnek bizonyul az, — legalább az európai kontinensen — a gyakorlatban. Es ez természetes, sőt elkerülhetlen. Egy bűnügynek elbírálása egy egységes cselekmény, mely teljesen összefoglalódik a vádlott felmentésében vagy elitélésében. Azt mondani az esküdteknek, hogy semmi közük verdiktjük eredményéhez, - nemcsak * Előző közlemény a 38-ik Mámban.