A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 40. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

A JOG együtt, még csak nem is ugyanazon intézetekben őriztetni; paedagógiai tekintetben képzett tanitó és őrszemélyzet alá volnának rendelendők és mérsékelt munka mellett az intelligentiájukhoz mért, a szabadon választandó pályájuknak megfelelő elméleti oktatásban is volnának részesitendők. A főmomentum azonban a nyilvánosságnak az eljárás során való korlátozása, a hirlapi közlés megtiltása és büntetésük diffamáló jellegének megszüntetése volna. Nem elég erre a jogvesztés mellékbüntetésének a Btk. 85. §. szerint való mellőzése ; kifejezetten ki kellene mondani, hogy a 20 éven aluli korban elszenvedett büntetés az államélet semmi terén joghatályokat nem idézhet elő és a Hintetett előélet jogi fogalmának megállapítására nem vezethet. E végből, mint már föntebb mondottuk, az ilyen koruakra szabott, a kényszernevelésné! szigorúbb szabadságbüntetésnek különös elnevezést is kellene adni és gondoskodni kellene arról, hogy az ilyen delinquensek szabaduláskor lehetőleg megfelelő helyzetbe is jussanak. 20 éven íölül 24 évig még mindig fönmarad az az anomália, hogy a magánjogi tekintetben kiskorú, büntetőjogi tekintetben teljes beszámítás alá kerüljön. Ezen már nehéz segiteni. Elvégre is a 20 éves ember, ha a bűn terére lép, rendszerint már, (ha csak egyéb okokból nem beszámithatatlan), tudja, hogy mit és mit miért csinál, de meg a 20 éven fölüli férfi bűntettes, már rendesen testi erejénél fogva is, sokkal veszélyesebb gonosztevő-tipus, semhogy őt enyhén, keztyüs kézzel kezelhessük. Másrészt pediglen a 20 éves korhatár megközeliti a continens nyugati részén elfogadott 21 éves teljeskorusági terminust; ugy, hogy az, miszerint a 20 éven felüli, teljesen fejlett, testének minden erőorganumával legjavában rendelkező tetteseket a büntető törvény teljes szigorával kezeljük, a polgári törvényeknek e részben szinte túlságosan gyöngéd védelmi rendszerével szemben, alakilag erős, szemetsértő ellentétet producál ugyan, de érdemben mégis csak indokoltnak látszik. Itt legfölebb a Bttk. 87. §-ának kül- és belterjes extensiójával változtathatnánk a mai állapoton olyképpen, hogy a halál, életfogytiglani fegyház — esetleg még a 10 éven felüli fegyház és 10 éven felüli államfogházbüntetések is kiskorúakra, vagy más (kivételes esetben nagykorúvá lett) 24 éven aluliakra ne legyenek alkalmazhatók ; azonfelül ki kellene terjeszteni a Bttk. 85. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést1) minden kiskorú bűntettesre. Mindezeknek a föntebb javasolt reformoknak célzata kettőben központosul. 1. Az első szempont, hogy a még nevelhető korú delinquensre mért büntetésből, a megtorló elemek a javitó feladatnak alárendelt, minimális mértékben jelentkezzenek, — mert a fiatal bűnös alany megfelelő kezelés, kivált az othoni rossz környezetnek, paedagógiailag jobb elemekkel való pótlása által kétségtelenül és pediglen annál inkább megmenthető — mennél fiatalabban vesszük őt helyes, szakszerű kezelés alá és mentől hamarább ragadjuk ki a bünt tevő gyermeknek rendesen bünt lehelő otthonából, beteg légköréből. — 2. a második tekintet pediglen, hogy a büntető Ítélet diffamáló és a bűnvádi eljárás hirnévrontó elemeit a lehetőségig kiküszöböljük mindazoknál, a kiknél komoly remény van arra, hogy becsületes, — ha nem is a szó technicus értelmében büntetlen előéletű, - de valójukban feddhetetlen jellemű polgárokká lesznek, mert helytelen politikát és rettentő méltánytalanságot látunk abban, hogy valaki, a ki gonosz hajlamok nélkül, — rossz környezetének befolyása alatt, éretlen észszel vétkezett, — ennek a gyerekkori tettének súlyát egy egész eletén át kénytelen legyen elszenvedni. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. \ (Folytatás.*) 2. Az ügyvédség reformja feltételezi a törvénykezés terén a teljes szóbeliség meghonosítását; a közjogi igazságszolgáltatás létesítését; a birói szervezetnek összefüggésbe hozatalát az ügyoédséggel, valamint azt, hogy a birói karba a legmagasabb fokokon is az érdemesült ügyvédek sorából történjenek a kinevezések. Fentebb már reá mutattunk azon előnyökre, melyek az ügyvédségre a teljes szóbeliség meghonosításából és a közjogi igazságszolgáltatás létesítéséből háramolnának, azért is e helyütt a jogászgyülésnek csupán azon megállapodásával kívánunk ») A Bttk. 85. §. utolsó bekezdése : «a jelen szakasz értelmében büntetendő egyénekre nézve hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapitható meg.» *) Előző közlemény a 32-dik számban. foglalkozni, hogy a birói szervezet az ügyvédséggel _ összefüggésbe hozandó és hogy a birói kinevezések az ügyvédi karból történjenek. A bifurcatio mellett ez a reform az ügvédség terén, de az egész igazságszolgáltatás terén is a legnagyobb horderővel biró újítás. Az igazságszolgáltatás nagy és gyökeres átalakulását jelenti e reform, rég megszokott előítéleteket és felfogásokat készül romba dönteni, amiért is e reformnak még több ellenzője van, mint a bifurcatiónak. E merész reform mellett nem is törnénk lándzsát és a jogászgyülés sem jutott volna a fenti megállapodásra, ha ez a reform egyedül az ügyvédség javára szólna és csupán részére nagyobb karriere-t nyitna meg s nem egyszersmind a jogszolgáltatást emelné, tenné modernné és alkotmányosabbá. De hiába, igy vagyunk minden reformmal, mely az ügyvédség felemelésére alkalmas; az egyszersmind az igazságszolgáltatás, a köz javára is szolgál. Láttuk ezt az eddigiekből is és hasonlóképen áll a dolog e reformnál is. «Az ügvvédi hivatás» cimü fejezetben kijelöltük azt a szerepet, melyet az ügyvéd egy alkotmányos államban az igazságszolgáltatás terén betölt és megállapítottuk a bíróság szerepét és feladatát is és már ezekből is kitűnik, hogy bíróságaink mai hivatalnoki szervezete nem alkalmas a modern igazságszolgáltatásra. A bírósági szervezetnek két típusát lehet megkülönböztetni : az egyik hivatalnokbiróság, amilyen például Oroszországban, Ausztriában, a német birodalomban és hazánkban van; a másik az a bírósági szervezet, amilyen a Hansa-városokban, Franciaországban és különösen Angolországban van. A két bírósági szervezet közti különbség lényege abban áll, hogy amott a birói kar egy zárt testület, amelybe való belépés a joggyakornoksággal kezdődik és a fokozatos előléptetéssel folytatódik, a biró nevelése és képzése is e zárt testületen belül történik; emitt pedig a birói kar az ügyvédi testület tagjaiból kerül ki több-kevesebb korlátozással és a birói tiszt viselésének előfeltétele az ügyvédi gyakorlat. Az alkotmányosság lényege azon fordul meg, hogy a főhatalom bármely megnyilatkozásában egyensulyositva és felelősségre vonható legyen, tehát a bíráskodásban megnyilatkozó főhatalom is. Deák az államban felelőtlen és ellensulyozatlan hatalmat egyáltalán nem ismert és ennélfogva következetes volt az a törekvése is, hogy az absolut birói függetlenség ellen is alkotmányos biztosítékot szerezzen, ha már a felelőségre vonásra forumot teremteni nem lehet. Báró Wesselényi Miklós, Balogh János, Kossuth Lajos, Lovassy László és mások törvénytelen perbefogása miatt az 1839—40. évi országgyűlésen kitört a vihar. Deák a birói önkény ellen foglalt állást, a kir. tábla és a hétszemélyes tábla eljárását törvénybe ütközőnek tartotta és a felsőbb bíróság ellenében kimutatta, hogy a régi, de érvényben levő törvények félretételével, titkos királyi rendeletek utasítása szerint, a szokásjog álarca alatt, törvénytelenül folytatta az eljárást, minélfogva felelősségre kívánta vonni és megbüntettetni kérte. Erre válaszolólag az 1840. évi királyi leirat a bíróság függetlenségének még kétségbe vonását is megengedhetetlennek jelentette ki. E történeti esemény kapcsán Kcnedi Géza dr., budapesti ügyvéd a magyar jogászegyletben 1903. nov. 7-én tartott ünnepi ülésen «Deák Ferenc emlékezetes cimü felolvasásában találóan jegyzi meg, hogy «eme parancsforma és még napjainkban is gyakran előforduló tétel ellen mondotta Deák 1840. március 30-iki hatalmas beszédét, amelynek egyik pontja igy hangzik : «alig van a követek közt egy is, aki a kir. leiratnak a birói eljárás függetlensége iránti elveit egészen elfogadná; mert ha ezeket igy elfogadnék, ez a nap volna legszomorúbb hazánkra nézve.» Deák a birói önkény ellen más alkotmányos biztosítékot nem tudván létesíteni, a bírák választásának elvéhez és az esküdtszéki intézményhez ragaszkodott. Kétségtelen, hogy az absolut birói függetlenséggel szemben — amely a birói absolutismussal egyenlő — a bírák választása és az esküdtszéki intézmény hathatós alkotmányos biztosítékok. Es már «Az ügyvédi hivatás» cimü fejezetben mutattunk rá arra, hogy az egyéni egoismus hathatósabb érvényesülhetése és megvédhetése iránt érzett szükség alkotta meg az esküdtszék intézményét. Az esküdtbíróság felállításáról szóló törvény indokolásának következő kijelentése is sejteti, hogy már nálunk is észrevették az absolut birói függetlenség, a birói absolutismus nyomasztó voltát.» A társadalmi bajok folytonos szemlélése, — mondja az indokolás, - elfásulttá teszi a kedélyt, a folytonos gyakorlat megrögzött szokást szül. A szüntelen gyakorlat abstractiókra vezeti a hivatásos birót, aki a vádlottban legtöbbnyire bűnöst lát s aki a megszokásnál fogva gyorsan határoz, bonyolódott tényállásnál is könnyedén jár el, rögtön ítél és e miatt nem ritkán hibáz ...» Nem a birói abso-