A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 36. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbíróságok működése 1904- ben. [13. r.] - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [1. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog számához. Budapest, 1905. szeptember 3 Köztörvényi ügyekben. Alperes a redemptiós közbirtokosság közös tulajdonát képezett ingatlanokból amaz ingatlan után is részesedett, amelyet rá a felperesek ruháztak át adásvételi jogügylettel. Az alperes által ily módon nyert ingatlant, vagy annak értékét azonban a felperesek csak az esetben követelhetnék, ha az adásvételi jogügylet megkötésekor a közbirtokosság akkor még osztatlan közös ingatlanaiban való részesedés jogát a maguk részére fentartották volna. Felperesek amaz álláspontját, hogy a jogfentartás nem volt szükséges azért, mivel az volt a helyi szokás, hogy a redemptio a földtől elválasztatott s mint önálló dolog képezte jogügyletek tárgyát, helyesnek elfogadni nem lehetett, mert amenynyiben a felperesek a jelzett alapon kívántak igényt támasztani, azt az arányositási perben érvényesíthették volna, az alperesnek az arányositási perben elismert jogával szemben azonban ily alapon sikerrel fel nem léphetnek. A kalocsai kir. törvényszék (1903. február hó 26-án 848. sz. alatt) H. F. dr. ügyvéd által képviselt F. L. és neje P. M. felpereseknek, előbb K. K., utóbb B. M. ügyvéd által képviselt Cs. D. E. alperesek ellen, 9,300 korona iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja, és kötelezi őket, hogy az alperes részére 142. K. 15 f. perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessenek. Indokok: Felperesek keresetükben előadták, hogy az A) a. szerződéssel 187"). évben eladták majsai 2,551 hrsz. törzsingatlanokat az alpereseknek. Minthogy Majsán a redemptió vagyis a közösökhöz való jogosultság nem képezte törzsingatlannak járulékát, s ezektől különválva külön adásvétel tárgyát képezte, ha a redemptio a törzsingatlannal együtt határozottan el nem adatott, az az eladó részére visszatartatott. Az A) 7- alattival sem adatott el a felperesek redemptiója, mégis az ott eladott törzsingatlan után 1846. évben kiosztott 9,300 korona értékű legelőilietőséget az alperes a maga részére irattá, s a felpereseknek felszólítása dacára kiadni nem akarja, kérték alperest 9,300 K. tőkének 1896. október 26-tól járó 5"/0-os kamatainak, sa perköltségnek megfizetésére kötelezni. Alperes tagadta, hogy Majsán a közösök nem képezték volna a törvényes ingatlanok járulékát, tagadta, hogy az eladó részére visszatartatott volna a redemptio, ha az a szerződés szerint határozottan nem adatott el, tagadta, hogy felperesek redemptiójukat visszatartották volna az A) a. kötésekor, tagadta, hogy oly mennyiségű és értékű legelőilletőség adatott volna ki a 2,551. hrsz. ingatlan után, mint azt felperesek állítják. 0 itélet folytán kapta a legelőt, tehát őt is illeti, kérte a kereset elutasítását, s felpereseket a perköltségben marasztalni. Felperesek annak igazolása végett, hogy ha nem adatott el határozottan a redemptio, akkor az az eladó részére visszatartatott, hivatkozott E. Gy., Gy. I. és Sz. S. tanukra, a kereseti legelő föld mennyiségének és értékének megállapítása végett pedig szemlét kért. A bíróság a felperesek által kért szemle és tanuhallgatás mellőzésével felperesek keresetét a következő okok alapján utasította el: a felperesek által hivatkozott E. Gy., Gy. S., Sz. S. tanuk az M) a. kérdőpontokban foglaltakra, már több redemptiós perben ki lettek hallgatva, s bár mindig azt vallották, hogy Majsán a redemptio külön adásvétel tárgyát képezte, s szerintük, ha a törzsingatlanok nem redemptióval adattak el, akkor a közösökhöz való jogosultság az eladó részére visszatartatott, a bíróság ezen vallomásokkal sohasem vette bizonyítottnak, hogy Majsán a közösök nem képezték volna a törzsingatlanok járulékát, s hogy ezen esetben, ha a szerződésben a törzsingatlan nem redemptióval adatott el, akkor a törzsingatlan után kiadandó osztályföldet az eladó magának visszatartotta ; mert már a majsai arányositási per alkalmával is vitatva lett a fenti helyi szokás, s kéretett, hogy ne a törzsingatlanok, hanem a redemptio frtok szerint osztassanak föl a közösök, de ennek dacára a jogerős ítéletekkel kimondatott, hogy nem a redemptió frtok, melyek felperesek szerint adásvétel tárgyátképezték, képezik a közösök felosztásának kulcsát; nem azok birtokosainak adatnak ki a közösök, vagyis nem lett elfogadva a tanuk által állított particuláris jog, hanem a törzsingatlanok birtokosainak adattak ki a közösök a törzsingatlanok járulékaként, ellenben a törzsingatlanoktól elkülönítve eladott redemptió forintok értéküket vesztették, hacsak az arányosítás végrehajtásánál a P. U. V. csoportban való jelentkezés folytán nem értékesíttettek. Kétségtelen,hogy arányperbeli Ítéletek szerint jogosítottak a járulékként kiadott osztályföldet csak az követelheti, aki arra magánszerződések utján jogot szerzett s illetőleg az eladott törzsingatlanok után kiosztandó osztály földet magának határozottan visszatartotta, s a nagyszámban megindított majsai redemptiós perből meg is győződött a bíróság arról hogy az arányositási per előtt ís, ha az eladó a törzsingatlanokkal együtt nem akarta a közösökhöz való jogosultságot, a járulékot eladni, mindenkor határozottan kitétetett a szerződésben, hogy a <redemptió> nélkül adatnak el a törzsingatlanok, számtalan ilyen adásvételi szerződés lett már produkálva, igen sok a felperesek által hivatkozott tanuk által kiállítva. Éppen azért a bíróság az olyan szerződésekkel, milyen a jelen perhez csatolt A) a. is, amelyekben a redemptio az eladó részére határozottan vissza nem tartatott, az aránybérbeli jogerős ítéletek folyományaként a redemptiót, vag\is a közösökhöz való jogosultságát, mint a törzsingatlannak járulékát, eladottnak tekintette és tekinti. Minthogy felperesek maguk sem állítják, hogy az A- . a. kötésekor az eladók maguknak a redemptiót határozottan visszatartották volna, tehát ha az ott felvett törzsingatlan után adatott is ki osztályfőid, az a felpereseket nem illeti meg, s igy keresetükkel elutasitandók voltak. A bíróság a szemlét ezen okból s azért is mellőzte, mert hiányozván a kereset jogalapja, a követelés mennyiségének bizonyítása céltalan volna. A budapesti kir. Ítélőtábla (19H3. december hó ]0-én 3,486. Polg. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Nem vitás a peres felek közt, hogy az alperes a majsai redemptiós közbirtokosság közös tulajdonát képezett ingatlanokból amaz ingatlan után is részesedett, amelyet rá a felperesek ruháztak át az A*/, alatti okiratban foglalt adásvételi jogügylettel. Az alperes által ily módon nyert ingatlant, vagy annak értékét azonban a felperesek csak az esetben követelhetnék, ha az adásvételi jogügylet megkötésekor a közbirtokosság akkor még osztatlan közös ingatlanaiban való részesedés jogát a maguk részére fenntartották volna; de ily kötést az A- . alatti szerződés nem tartalmaz. Ezzel szemben a felperesek amaz álláspontját, hogy a jogfenntartás nem volt szükséges azért, mivel Majsán az volt a helyi szokás, hogy a redemptió a földtől elválasztatott, s mint önnálló dolog képezte jogügyletek tárgyát, helyesnek elfogadni nem lehetett; mert amennyiben a elperesek jelzeit alapon kívántak igényt támasztani, azt az arányositási perben érvényesíthették volna; az alperesnek az arányositási perben elismert jogával szemben azonban ily alapon sikerrel fel nem léphetnek. Az előadottak következtében az első bíróság ítéletét a per tárgyára nézve a fentebb elősorolt és részben az elsőbiróság által is felhozott indokokból, a perköltségre nézve pedig vonatkozó indokaiból kellett helyben hagyni. A m. kir. Kúria. (1905. május hó 30-án 1,963. Polg. sz. alatt) következőleg Itélt: A másodbiróság ítélete felhívott és felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. Örökhagyó peregyezség szerint az 1,400 K. még életében alpereseknek átengedvén, az a körülmény, hogy magának élte fogytáig az átengedett összeg után kamatot kötött ki, amely kamat lényegileg az átengedett tőkeösszeg haszonélvezetét képezi, az egyezségben foglalt jogügyletet sem kölcsönné, sem halálesetre szóló ajándékozássá neai minősítette. A soproni királyi törvényszék (1903. évi november hó 2M-án 6,315. Psz. alatt) M. E. dr. ügyvéd által képviselt özv. N. M., P. L., J. N., M. N. A. felpereséknek, H. J. dr. ügyvéd által képviselt B. P., B. R., N. M., Z. M., N. F., N. M. alperesek ellen 1,063 K. és jár iránti ügyében) következőleg itélt: A királyi törvényszék a keresetet elutasítja, s kötelezi felpereseket arra, hogy alpereseknek 99 K. 30 fül. perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessenek. Indokok: Felperesek keresetükben azt adták elő, hogy az 1901. március 12-én elhalt N. Mihály végrendeletében azt az intézkedést tette, hogy az az 1,490 K., melyet I. rendű alperes az örökhagyótól és I. r. felperestől eltulajdonított, fele részben I-rendü felperesnek jusson, fele részben pedig osztassék fel az örökhagyónak első és második házasságából származó 5 gyermeke között egyenlő arányban. 1. rendű alperes az örökhagyó elhunyta után tartozott volna a felosztást ekképen foganositani, mert a végrendelet tartalmáról tudomása volt. Egyébként az 1490 K.-nak fele része 1. rendű felperest közszerzemény cimén is megilleti s arra ezen a címen is igényt támaszt. Előadták továbbá, hogy I. rendű alperes az 1490 K-át állítólag örökhagyónak csupán második házasságából származó gyermekei a II.—IV. rendű alperesek közt osztotta meg, de mert azt biztosan nem tudják és mert I. rendű alperes mint letéteményes a kezeihez került kereseti összeg kiszolgáltatásáért felelős, mert továbbá II—IV. rendű alperesek az esetben, ha I. rendű alperes a kereseti összeget