A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 36. szám - A kereskedelmet és ipart érdeklő törvényhozás és jogszolgáltatás 1904-ben

250 kell a tévenésbe ejtésnek fennforognia.5'') Grosschmid is10) megkülönböztetendőnek véli azon esetet, mikor az átruházó a kijátszást már az 1. eladáskor tervbe vette és itt elismerni hajlandó <>a bizalmi helyzet felkeltése» melletti érveit, amit a csalást megállapító kúriai határozatok említenek. De csekélységem szerint ez zavart idézne elő. Lehetőleg kerülni kell a jogban a belső, kellően nem ellenőrizhető dolgokat, ezekkel operálnunk nem szabad. Ilyen mesterkélt dolog az ingatlannak többszörös eladását, mint ommissió által elkövetett commissiv deliktumot felfogni. E hallgatásban nem lehet határozott nyilatkozatot látni, a hallgatásnak nyilatkozat, illetőleg akarat gyanánt való elfogadását csak a legritkább esetekre lehet és szabad szorítani és itt is határozottan kifejezve kell lenni e kivételes intézkedésnek. Egyébként Fayei is : A magyar büntetőjog kézikönyve cimü munkájában11) tagadja a 21. sz. t. ü. határozat megállapította eszmei halmazatot, mert úgymond, intellectuális okirathamisitás nem forog fenn, ugyanis való tény jő a telekkönyvbe, hogy A. megengedi az átírást B.-re, de itt nem az engedély a döntő, mikor a 400. §-ról van szó, hanem azon van a nyomaték, hogy A. mint tulajdonos engedi meg az átírást, tehát való tény jön a telekkönyvbe. Fayer is helyesli azonban az ingatlanok kétszeri eladását sui generis deliktumként szabályozni, mert a csalás egy lényeges eriteriuma, a vravasz fondorlat» itt hiányzik. Sajnos, nálunk gyakoriak a telekkönyvi visszaélések. Rendszerint az 1. vevő hanyagságán múlik az átirás, illetőleg a bekebelezés elmaradása : az átírási költségek nem igen okozzák a bekebelezés elmaradását, az pedig egyenesen kizárt, hogy az I. vevő a telekkönyvi intézményről tudomással ne birna. A paraszt írás nélkül nem köt ily ügyletet, ezt rendszerint a jegyző csinálja, ki saját érdekében, hogy többet keressen, megcsinálja neki a bekebelezési kérvényt is. De azt mindenki tudja a faluban, mi a telekkönyv és hol van. Fayer szerint kivételesen előfordulna az ellenkező is, de az én tapasztalatom szerint nem.43) De annyi tény, hogy a nép a telekkönyvi intézmény jelentőségét nem eléggé ismeri és közönyös irányában és ez szerepelt'^egyik főokként, hogy e cselekményeket, mint közveszélyeseket büntessük. Tény másrészt, hogy a nép bizik a tettleges átvétel és birtoklás jogi hatályában és ezért hanyagolja is el a telekkönyvet, de azért még nem lehet azon következtetést vonnunk, amit Grosschniid éles fejtegetéseiben vonni akar, hogy csak a tényleg birtokba lépett szerző érdekében igazolható, ha egyáltalában igazolható a büntetőjogi védelem és ezt a novellában is keresztül viendőnek tartja.43) Ezt az álláspontot nem oszthatom. Eltekintve attól, hogy számos esetben nem vevőn múlik a bekebelezés elmaradása, illetőleg az átadás elmaradása; gondoljunk csak arra, hogy az átadás későbbre halasztatik, eladó még maga akarja a termést beszedni. De mindenesetre bűnös az eladó és itt különbséget nem tehet azon esetleges körülmény, hogy átadta-e vagy sem a dolgot, mindenesetre ő a kötelmi jog ellen vétett, midőn dologi joga alapján egy érvényes kötelmi igényt illusoriussá tett. E szerint eladó, hacsak a vevő tényleges birtokbavétele esetén volna büntetendő, speculálhatna, későbbre tűzné az átadás terminusát és közben jobb áron próbálná eladni a dolgot. A kétszeres eladás tényében még nem rejlik csalás, de előfordulhat is, jelesül szinlegesség esetén, de ez nem ex tunc, hanem ex nunc hat. Ugyancsak szinlegesség esetén előfordulhat a közokirathamisitás ténye, t. i. ha átírják az ingatlant, amit tényleg nem ruháztak át, hanem csak kijátszás céljából teszik ezt. A jóhiszemű második vevő, mint a telekkönyvbe bekebelezett tulajdonos követelheti az ingatlant, még azon esetben is, ha az első vevő a dolgot már megkapta, mert az országbírói értekezlet I. rész 21. ;i-a értelmében az osztr. p. tkv.-nek a telekkönyvvel kapcsolatos szabályai változatlanul hatályukban fenntartattak, igy a I íö., Iö6. és a 431. §., mely utóbbi szerint pedig a tulajdonátruházáshoz telekkönyvi bejegyzés szükséges. Így csak az lehet tulajdonos, ki a telekkönyvbe be lőn jegyezve, kivéve az elbirtoklás esetét, mikor is 32 év után nálunk követelheti a tényleges birtokos telekkönyvi bejegyzését. Ingatlanok tulajdonjoga teljesen és véglegesen csak a telekkönyvi bejegyzés által szerezhető meg, harmadik jóhiszemű szerzővel szemben előbb nem védett a jogosult. A bekebelezésre mindegy, vájjon a jogosult engedélyén avagy birói hatázozaton alapul-e, ha a tulajdonjog csak elő volna jegyezve, akkor a telekkönyvi rendtartás szerint igazolni kell.44) A tulajdonjog azt illeti meg, aki 3») Dt. r. f XXVIII. k. 12. sz. *o) I. m. I. k. 496. 1. ") II. k. 496 1. 43) V. ö. i. m. 53, 1. '») I. m. I. k. 49(5 1. 44) 438., 438. §§. előbb adta be kérvényét a telekkönyvi hatósághoz,16) ha a kérvények egyszerre érkeztek be, akkor a folyamodók, feltéve, hogy jóhiszeműek, egyenlő arányban közös tulajdonosok lesznek,411) bár egyik jogcime korábbi keletű is. A jóhiszem kizárt, ha a 11. vevő tud arról, hogy az ingatlan már el lőn adva. (Vége következik.) Belföld. A kereskedelmet és ipart érdeklő törvényhozás és jogszolgáltatás 1904-ben. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara évi jelentéséből. — A lefolyt lí)U4-ik évre vonatkozólag a törvényhozási tevékenység tekintetében ugyanazt jelentjük, mint az 1903-ik évben. A zilált parlamenti visszonyok tovább tartottak és igy a lefolyt 1904-ik évben egyetlenegy törvényalkotásra sem hivatkozhatunk, amely a kereskedelmet és ipart közvetlenül érdekelné, bár több, részint a képviselőháznak már benyújtott törvényjavaslat, részint az előkészítés előrehaladott stádiumában lévő oly tervezet várja az elintézést, amelyek hivatva volnának a kereskedelem és ipar több baján segíteni, avagy a kereskedő- és iparoskörök óhajait legalább részben kielégíteni. Igy az üzletátruházásról szóló és a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat éppúgy, mint a polgári perrendtartás javaslata, a képviselőház illetékes bizottságai által már letárgyaltattak, annélkül, hogy legalább a legközelebbi jövőben kilátás volna arra, hogy c javaslatok törvényerőre emelkedjenek. Az előkészítés stádiumában lévő javaslatok közül legfontosabb a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, melyet újból átdolgoztak és véleményezés végett a kamarának is kiadtak. A kamara a legszélesebb alapon megindított tárgyalások alapján tette meg e javaslatra vonatkozólag észrevételeit. — A horvát bíróságok által nyújtott jogsegély (polgári ügyekben) még mindig gyakori panasz tárgya. Kívánatosnak mutatkozik az erre vonatkozó 4,593/1893. számú miniszteri rendeletnek megfelelő módosítása. Sajnálattal veszi a kereskedői és iparos közvélemény, hogy a hiteltörvénykezési reform terén a lefolyt évben még csak előkészítő lépések sem tétettek. Ama három javaslat tekintetében, amelyeket a csődönkivüli kényszeregyezségről, a csődönkivüli támadó jogról és a csődtörvénymódositásról még néhai Szilágyi Dezső igazságügyminiszter több mint 12 év előtt kidolgoztatott, — a kereskedői és jogászi körök sürgetésének dacára, — még csak biztató remény sem nyújtatott. A legsúlyosabban érzik a kereskedők és iparosok a csődönkivüli egyezségek törvényes szabályozásának hiányát, mert emiatt jelenleg az eléggé ismert okoknál fogva több és különösen nagyobb fizetésbeszüntetés esetében a csődeljárás lesz provokálva, ami káros a hitelezőre nézve és tönkreteszi az adóst. Akkor, amikor S z i 1 á gy i Dezső az erre vonatkozó törvényjavaslatot kidolgozta, a csődönkivüli kényszeregyezség formaszerüen még csak Belgiumban volt szabályozva. Azóta azonban az ugyanott tett gyakorlati tepasztalatok alapján ez az anyag törvényhozási szabályozás tárgyává tétetett Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, stb., sőt erre vonatkozólag a legközelebb múltban Ausztriában is nyújtatott be törvényjavaslat : Über die Einberufung der Gláubiger cimen. Megelégedéssel kell konstatálnunk a magyar kir. Kúria amaz állandó joggyakorlatát, amely szerint «a hitelképesség feltételezése meliett igért hitelnek, magának a feltételnek megszűnése esetén való visszavonása a feltétel megszűntének jogos következménye és az eladó a hitelképesség feltevésével szerződésileg igért hitelezés dacára sem kötelezhető arra, hogy a vevőnek a neki hitelbe adott árukat hitelbe szolgáltassa ki, midőn igazolva van, hogy az adós hitelképtelen.* Viszont hivatkozással 1903-ik évi kamarai jelentésünk ide vonatkozó pontjára, a női és utódlási cégeknél előforduló visszaélések tárgyában, konstatálnunk kell, hogy e téren a judikatura ellentétes állásponton áll. Mert míg a budapesti kir. ítélőtábla azt a —- nézetünk szerint helyes — álláspontot fogadta el, hogy a kereskedelmi törvény értelmében, ha női személy a cégbirtokos, ennek a körülménynek a szövegből ki kell tűnnie, addig a kassai kir. ítélőtábla ezzel ellentétben arra az álláspontra helyezkedik, hogy «érvényben lévő cégjogszabályaink szerint a cégbirtokos kiléte felől csakis a kereskedelmi cégjegyzék tartalma adhat felvilágosítást, maga a cég szövege azonban ebbeli rendeltetését a cégvalódiság elve alól tett kivételeknél fogva elvesztette. > A kassai kir. ítélőtábla felfogása szerint tehát ellenkeznék a kereskedelmi törvény 11. §-ával az a felfogás, hogy a cégszövegből a cégbirtokos férfi vagy női minőségének ki kell tűnnie. A csekk-törvényjavaslat eddigelé szintén csak előkészítő stádiumban van. Végül meg kell említenünk a keresk. miniszter urnák 1904-ik évi február 9-én 32,244/903. szám alatt kelt rendeletét, melyet két vagy több egyénnek ipari vagy kereskedelmi üzlet folytatása végett történő egyesülése esetén az iparigazolvány kiállítása tárgyában bocsátott ki. Ezt a rendeletet a kereskedői és iparos körök joggal megelégedéssel fogadták, mert az e téren uralkodó bizonytalan állapotokat helyes intézkedések által szabályozza. A budapesti tőzsdebiróság által c yakorolt jogszolgáltatást a következő adatok világítják meg : 45) 4K). §. o. p. t. 48) Igy Raffay is i. m. 379. 1.