A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 35. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [12. r.]

138 A JOG fél ellen a hagyomány megnyitása folytán jogot nyer, de az örökösök egymás közti jogviszonyát érintő jogok érvényesítési re jogosítva nincs, a felperest ezen okoknál fogva alaptalan keresetével elutasítani és öt, mint pervesztes felet, az 1868. évi L1V. t.-c. 251. §-a első bekezdése alapján, a perköltség viselésére kötelezni kellett. Az elsöbiróságilag megítélt perköltség összegét azonban, minthogy az tulmagasnak jelentkezik, a felmerüit kiadásokra való tekintettel megfelelően leszállítani kellett. A m. kir. Kúria (1905. évi május hó 3-án 1,980/1904. polg. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, a per főtárgyára nézve az elsőbiróság Ítéletében foglalt, a perköltséget illetőleg pedig a másodbiróság ítéletében felhozott vonatkozó indokok alapján. A vagyonközösségi megszüntetési pernek, mint nem nyílvánkönyvi jog szerzésére irányulónak a feljegyzése, a kir. Kúria 11. számú polg. döntvénye szerint kizárva nincs. (Kúria, 190, . ápr. 26. 487. sz.) Tekintettel arra, hogy az 1881 : LX t.-c. 168. g-nak rendelkezései szerint ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt oly harmadik személy van jogosítva keresetet indítani, ki ellen a végrehajtási eljárás folyamatba téve nincsen, végrehajtást szenvedőt e törvényszakasz alapján a kereshetőségi jog meg nem illeti. (Kúria, 1904. október 28. 7,206, sz. a.) Ha valamely szolgalom gyakorlása csak nagy időközökben, ritka esetekben és a szolgáló telek tulajdonosának vagy ennek megbízottjának engedélye mellett történik, az ilyen használat nem bir a szolgalomszerü használat jellegével és szolgalomjog megállapítására nem is alkalmas (Kúria, 1905. június 26. H,0('4, sz. a.) Folyamodók keresetüket ingatlan tulajdona és átírásra alkalmas okirat kiadása iránt indították, ez pedig a Kúria 11. sz. polgári döntvénye szerint a telekkönyvben fel nem jegyezhető. (Kúria, 19u5. május 9. 1,922. sz. a.) A kártérítésnek a polgári bíróság által való megítélését a bűnvádi eljárás megszüntetése nem akadályozza, viszont a bűnügyi uton való elmarasztalás a kártérítési felelősség kimondá sának nélkülözhetetlen feltételét nem képezi. A bűnvádi eljárás befejezése nem gátolhatja felperest a kártérítés alapjául szolgáló ténykörülményeknek polgári perben való bizonyításában, sőt az ott felhasznált bizonyítékok téves voltának kimutatásában sem. Felperes alperesi épület előtt jéggel borított és be nem hintett sikamlós járdán haladva megcsúszott, elesett és súlyos testi sérülést szenvedett. Egyéb bizonyíték hiányában a bíróság felperes esküjétől feltételezetten kimondotta a háztulajdonos alperes kártérítési kötelezettségét. Tekintettel felperes előrehaladott (68 éves korára), a combcsont nyaki részletének törése alapján felperes teljes munkaképtelenségét állapította meg, viszont felperes agg korára való tekintettel, illetve tekintettel arra, hogy ezen korban munkanyerési esélye kevés, az évi kártalanítási járadék összegét 360 koroná ban állapította meg. (Kúria, 1905. június 20. 1,471 sz. a) A tőkére nézve adott fizetési halasztás még nem foglalja magában a töke utáni kamat elengedését. A postatakarékpénz tár a számlatulajdonosnak pénzfölvételre jogosult meghatalmazottja lévén, a nála teljesített fizetés azon tekintet alá esik, mintha magánál a számlatulajdonosnál — tehát a felperesnél — teljesittetett volna s ha a tőke a kereset beadása előtt a postatakarékpénztárba befizettetett, ugy a tőke iránt felperes jogosulatlanul indította keresetét. (Kúria, 1905. május 4. 1,456/904 sz. a.) A telekkönyvi rendtartásnak 74. § a alapján az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanokra az örökös ellen zálogjog csak annak a lényeges előfeltételnek fenforgása esetén jegyezhető be, ha az ingatlanok tulajdonosául az örökhagyó van kitüntetve. Oly esetben azonban, amikor az örökösnek mint adósnak joga az örökhagyót telekkönyvön kívül megilletett valamely jogból származik, a jelzett lényeges előfeltétel hiányában a telekkönyvi rendtartás 74. S-a alapján zálogjog bejegyzésének helye nem lehet. (Kúria, 1905. május 17. 3,783,905. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Eladók és vásárlók abban állapodtak meg, hogy amelyik a megállapodástól vagyis a vásártól elállt, köteles a másik félnek 100 frt kárpótlást fizetni. Ez a kikötés az O. P T. K. 909. £-a szerint nyilván bánatpénz jellegével bir, amelynek jogi természete az, hogy a bánatpénzt fizető fél a szerződéstől elállhat. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék (ly03. évi október hó 22. napján 5,211 903. p. sz. a.) Szacsvay Gyula dr. ügyvéd által képv. R. Sándor és neje M. Amália felpereseknek, Geréb János ügyvéd által képviselt J. Sámuel és neje M. Rozália alperesek ellen szerződésérvénytelenités iránti ügyében a következő ítéletet hozta: A felpereseket keresetükkel elutasítja s végrehajtás terhével egyetemlegesen kötelezi őket, hogy 284 K. 40 f. perköltséget alpereseknek 15 nap alatt megfizessenek. Ami az iíélt dolog kifogását illeti, ezen kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsától beszerzett 1900 D 184. sz. iratokból megállapítható az, hogy a jelenlegi alperesek a felperesek ellen a kereseti szerződésben kikötött 200 K. kötbér iránt felpereseknek a szerződéstől történt elállása miatt pert indítottak s ezen perben a jelenlegi felperesek 200 K. kötbér megfizetésében és a 900 D 131. sz. jogerős ítélettel marasztalva lettek és pedig a jelen per tárgyát képező szerződés alapján azért is, mert a kir. törvényszék a mostani felpereseknek megtévesztésére alapított, ott is felhozott kifogásokat az Írásbeli szerződéssel szemben a prts. 887. §-a értelmében figyelembe nem vette s mert a jelenlegi felpereseknek az árverési iratok betekintésével módjukban állott volna meggyőződni arról, hogy minő ingatlanokat vettek. Ugyanezen periratokból kitűnik az is, hogy jelenlegi felperesek most említett perét a felebbezési biróság a jelen per jogerős eldöntéséig felfüggesztette. Minthogy pedig a kötbérfizetés kötelezettségének kérdése a szerződés érvényességének kérdésétől egész addig, mig a szerződés egyébként joghatályosan felbontva nincsen, teljesen függetlenül dönthető el s minthogy ez a jelzett sommás perben is igy történt s csupán a jelenlegi felperesek kifogása folytán az Ítélet indokolásában mellékesen döntetett el az, vájjon a jelenlegi felperesek megtévesztése fennforog-e, vagy nem, — márpedig jogerőre, csak a keresetileg vagy a viszontkeresetileg érvényesített jog és annak elválaszthatatlan előkérdése, vagy elválaszthatlan következménye felett történt birói döntés emelkedhetvén : kétségtelen, hogy az emiitett jogerős Ítéletnek a szerződés érvényét érintő indokai jogerőre nem emelkedtek, mert a fentiek szerint a sommás perben csupán a kötbér követelhetésének joga érvényesíttetett keresettel, mig maga a szerződés érvénye kifogás utján lett megtámadva, midőn tehát a kötbérre irányuló kereseti igény eldöntetett s kifogás folytán a szerződésérvény is érintetett akkor, midőn áll az az elv, hogy a netán érvényteleníthető szerződés alapján is megállapítható a kötbér iránti igény, addig, mig a szerződés érvényében fennáll: a kötbér iránt támasztott jogigénynek a szerződés érvénye elválaszthatatlan előkérdését, vagy következményét nem képezi,— nyilvánvaló, hogy a jelen kereseti igény itélt dolgot nem képez s igy alpereseknek idevágó kifogásuk alappal nem bir és pedig a 200 K. kötbérre vonatkozóan azért sem, mert ez a sommás perben a mostani felpereseknek a szerződéstől történt elállása folytán követeltetett, jelenleg pedig mint a szerződés érvénytelenségének a szerződésben kikötött egyik következménye vétetik keresetbe. De alaptalan alpereseknek az újításra fektetett kifogásuk is, mert Cs. József tanú vallomásából kitűnik, hogy R. Sándor felperes a sommás per irataihoz csatolt, Kézdivásárhelytt 1905. évi október hó 10-án 21)0 K.-ról kiállított kötelezvényt alperesnek csupán azért adta, hogy a végrehajtástól meneküljön, tehát részéről az ujitási akarat hiányzott, de ha ez R. részéről meglett volna is, mivel sem bizonyítják alperesek azt, hogy ehhez R. Sándorné hozzájárult volna s igy ezzel szemben az újítás tel nem vehető ; de mindezektől eltekintve, alaptalan ezen kifogás főkép azért, mert a sommás perben érvényesített jogigény a fentiek szerint épen nem azonos a jelen kereset tárgyával. Áttérve most már a kereseti alapra, kétségtelen, hogy merőben téves R. Sándorné alperes azon álláspontja, hogy akkor, midőn azt vitatja, miszerint a szerződés megkötésére férjének meghatalmazást nem adott s a szerződéshez egyáltalában soha hozzá nem járult, tehát hogy közte és alperesek között szerződés létre nem jött, mégis maga részéről is a szerződés érvénytelenítését követeli, sőt a 200 K. kötbérre is igényt tart; igaz, hogy utóbbi válasziratában kijelenti, hogy azt sem bánja, ha a 200 K. csak férje részére Ítéltetik meg, ám ezen odavetett megjegyzés keresetleszállitásnak nem tekinthető s igy az előbbi téves álláspont jelenleg is érintetlenül fennáll. Tekintettel azonban arra, hogy a jelzett sommás perben a fentiek szerint megállapítva lett, hogy a szerződést mind a két jelenlegi felperes kötötte meg alperesekkel s ebből folyólag a kötbér megfizetésére mind a kettő jogerősen köteleztetett is, tekintettel arra, hogy az O. P. T. 1,330. §-a értelmében kötbér megfizetésére nyilván csak szerződő fél kötelezhető s igy azon két kérdés, vájjon a felek szerződést tényleg kötöttek-c s ebből íolyólag melyik szerződő fél köteles a kötbért megfizetni, egymástól el nem választható, mert az előbbi az utóbbinak elválaszthatatlan előkérdését s az utóbbi az előbbinek elválaszthatatlan következményét képezi, miből folyólag fentebb az itélt dolog kifogásánál kifejtetteknél fogva a sommás itélet idevágó része kétségtelenül jogerőre emelkedett; tehát itélt dolgot képez az, miszerint R. Sándorné is szerződő fél volt: az idevágó összes felesleges bizonyítást mellőzve, R. Sándornét illetőleg is ezen alapból kiindulni s az ügyet, ennek egyébként is megfelelő kereseti kérelméhez képest, irányában is a szerződés érvényes, vagy érvénytelen volta szempontjából elbírálni kellett. Ami pedig ezen főkérdést, az ügy voltaképeni érdemét illeti, erre vonatkozólag a kir. törvényszék a következő tényállást állapítja meg: 1. Alperesek a keresethez A) alatt másolatban csatolt ideiglenes szerző déssel 690 frt, 1,380 K. vételár kikötése mellett az általok a B. Lajos elleni árverésen megvett s a felcsernátonyi határban fekvő két drb. ingatlant eladták felpereseknek s kikötötték, hogy azon fél, amelyik a szerződéstől eláll, köteles a másik félnek 100 frt (200 K.-t) fizetni kárpótlást. 2. J. Sámuel alperes a szerződés megkötése alkalmával kijelentette, hogy az egyik föld a felcsernátonyi középső határban R. Sáráé mellett Ikerfalva felől fekszik, a másik pedig a nagy határban B. Lajos földje mellett van s mind a kettő egyenes felületű. 3. Sem ezen kijelentések, sem azokra vonatkozó valamely kikötés az A) alatti szerződésbe foglalva nem lettek. 4. A B. Lajos elleni árverésen alperesek a felcsernátonyi 900. sz. tjkvben 1,944., 2,325. hr. sz. alatt foglalt