A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 35. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [4. r.]

A JOG esetre szóló ajándékozás utján, vagy a kötelezettség erejénél fogva szereztetik meg és ruháztatik át.s) Az eddig kifejtettekkel teljesen összhangban van az 1,583. §. E szerint ugyanis az eladott dolog tulajdona, mihelyt a dolog és & vételár iránt megegyeznek, átszáll a vevőre, bár a dolog még át sem adatott és a vételár még ki sem fizettetett.9) Itt nem lehet szó arról, hogy conatitutum possessorium forog fenn, mert a code civil szerint a dologi szerződés nem kell a tulajdonátszálláshoz, e surrogatalakzat, a tulajdon átszáll már a kötelmi szerződés megkötésével. A francia code civil emiitett alapelve azonban úgyszólván tárgytalan, annyi megszorításnak van kitéve, eltekintve a pactum reservati dominii-től; eltekintve ama fontos korlátoktól, amelyeket az 1,246., 1,585., 1,587. §§. állítanak fel, amelyekre azonban itt ki nem térhetek.10) A forgalom érdekében emiitett alapelv lényeges megszorításokat szenved, ugy az ingók, mint az ingatlanok tekintetében, mert ez elv, ha a maga merevségében érvényesülne, a forgalomra nem hasznos, sőt határozottan káros és veszedelmes volna. Ami az ingókat illeti, a forgalom érdekében kimondja a code civil 2,279, hogy az ingóságoknál a birtok jogcim.u) Ez igen messzemenő szakasz, a birtokos védve volna minden továbbira való tekintet nélkül, anélkül tehát, hogy jogcímét igazolná, mindazokkal szemben, kik ellene dologi jog alapján lépnek fel, ugy hogy az eredeti tulajdonos tulajdonjoga l" 'sonus lehet, sőt esetleg meg is semmisülhet. A birtok azonban nem véd a birtokos ellen megillető kötelmi keresetek ellen, még pedig ugy az eredeti jogosultak ez alapon felléphetnek, mint ezek hitelezői f 1,166. §.) a tulajdonos jogait védi meg szemben a birtokossal a 2,279. §. II. mondata, de olyaténkép, hogy a jóhiszemű birtokos kárt ne szenvedjen. Jelesül, mig egyrészt kimondja, hogy aki valamely dolgot elvesztett, vagy akitől valami dolgot elloptak, visszakövetelheti az elveszés illetőleg az ellopás napjától számitott 3 év alatt attól, akinél a dolog van, ez visszkeresettel élhet az ellen, akitől a dolgot kapta, de másrészt kimondja a code civil azt is, hogy ha a birtokos a lopott, illetőleg elveszett dolgot vásárban vagy nyilvános árve és alkalmával vagy effélét áruló kereskedőtől vette, az eredeti tulajdonos csak azon vételár egyidejű megtéritése mellett követelheti, amibe a birtokosnak került.12 Az ingó dolgokra vonatkozólag befejezéskép még fel kell említenem, hogyha valaki ugyanazon dolgot két személynek volna köteles adni, illetőleg kiszolgáltatni, akkor az lesz előnyben, aki a dolog jóhiszemű birtokában van és tulajdonos lesz, ha jogcíme későbbi időpontból való is.13 E §. általában beszél azon esetről, mikor valaki ugyanazon dolgot egymásután két személynek köteles kiadni vagy kiszolgáltatni, hogy mily címen, azt nem említi, tehát az egészen közömbös.14) Ami az ingatlalanokat illeti, itt csupán annyit, ami a complicalt kérdés tisztázására szükséges. Minden visszterhes ügyletnél, amely tulaj donátruházást tartalmaz, a tulajdonszerzés harmadik személyek irányában, hatályához megkívántatik a jogcím átírása. Ez alatt pedig értjük az átruházást tartalmazó akaratnyilatkozat jogalapjáról kiállított okirat szövegének szószerinti bevezetését a nyilvánkönybe.15) Megjegyzem, hogy a francia jogban az ingatlanoknál is a tulajdon a szerzés jogcímén alapul és csupán a jogszerző fél jogai vannak korlátolva harmadik személyek irányábani jelesül a jogszerző fél érvényesítheti tulajdonjogát az ellen, akitől szerezte, illetőleg ennek universalis jogutódai ellen, sőt harmadik személyek ellenében is, amennyiben ezek az ingatlanra joggal nem bírnak; ez azonban a jogosultaknál különbséget nem tett, váljon joguk a törvényen avagy az I. szerző auctorával kötött szerződésen alapul, feltéve, hogy ezek szabályszerüleg bevezettettek. A II. szerző fél tudomása az előző elidegenítésről közömbös.1") Az átírás elmulasztása sem nem pótolható, sem fedezettnek nem tekinthető az által, hogy 6) La propiété des biens s' aquiert ct se transmet par succession, par donation entre vifsou testamentaire et par I'effet des obligations 711 ; v. ö. még 724, 1,014, 1021. 1,138, 1,583, 1599. 6) Elle est parfaite entre les parties et la propriété est acquise de droit á 1' acheteur á l'égard du verdeur, des qu'on est convenu de la chose et du prix, quoique ia chose n'ait pas encore été livrée ni le prix payé. ,0) V. ö. K o h 1 e r : Gesammelte Abhandlungen 31.1. Z a ch á r i a v. Lingenthal-Crome: Handbuch des französischen Civilrechts I, 332—333., D e m o 1 o mb e : Cours de code civil XXVI kötet, 19. §. és az ott idézettek ; D e m o 1 o m be i. m. XXIV. k. 374, 395 ; Laurent: P r i n c ipesde droit civil 3 , kiadás. XXIV. k. n. 4. u) En fait de meubles, la possession vaut titre. ls) Egyébként e kérdésre y. ö. Z a c h ár i a i. m. 335—337, D e m olombe i. m. IX. 622. I, és az ott idézettek. 10) 141. §. v. ö. D e m o 1 o m b e i. m. XXIV. köt, 467. és köv. I. ; I.aurenti. m XVI. k., 314. és köv. 1. ") L még az ingó dolog zálogjogára vonatkozólag 2,076. §-t. ls) V. ö. 1855. március 23-i törvény. •") L. 1,071. §-t. a hitelezőknek vagy a harmadik szerzőnek az átíráson kivül más uton is tudomásukra juthatott az intézkedés. Ha többen ugyanattól az egyéntől származtatják jogaikat, akkor a szerzők jogutódai hivatkozhatnak jogelődjük javára eszközölt trauscriptióra, bár az ő szerzésük későbbi is, mint jogelődjük társaié,17) Itt említjük fel mindjárt a francia jog egyik fontos tételét az 1,599. §-t, amelyet a joggyakorlat úgyszólván teljesen megerőtlenitett. E szerint ugyanis idegen dolog vétele semmis, ellentétben a római joggal, hol emptio-venditio rei alienae a felek kövött érvényes volt.18) Ha azonban a vevő jóhiszemű, ugy kártérítésnek van helye, még akkor is, ha az eladó jóhiszemben van ; és ha a dolog már átadatott, elbirtokolhatja.19) Kereskedelmi törvény 353., illetve 355. §.; illetőleg Tervezetünk 1,175., illetőleg 1,185. ij. biztosította jogai vevőnek, emiitettem módosítással, képezik a többszörös eladás egyedüli büntetését és gátját. Amit a római jog poena falsi néven ismer, sem magánjogunk, sem kereskedelmi jogunk nem ismeri, de kártpótlást nyújt a vevőnek biztosított kártérítés. «Quiduobus in solidum eadem rem diversis contractibus vendidit, poena falsi coercetur et hoc et divus Hadrianus constituit. Is adiungitur et is qui iudicem corrumpit. Sed remissius puniri solent, ut ad tempus relegentur nec bona illis auferantur». 21 D íH, 10. Fennálló jogunkban a kétszeres vételár követelése szóba sem jöhet. Ellenben, ha eladó pactum de retro vendendo-val, helyesebben retro emendo-val adta el a dolgot és az első vevőnek kellő határidőben teljesiti a szolgáltatást, akkor, minthogy res integra-t teljesít, első vevő a közbenső stádiumáért kárpótlást nem követelhet, mert hiányzik a kártérítési alap. Ha többen ugyanazon dolgot adják el, itt sem lehet szó arról, hogy mindkét vevő fizessen vételárat, mert átadás előtt nem tartozik fizetni a vevő, illetőleg, ha eladó nem teljesít, akkor kereskedelmi törvényünk 358. §-a foglal helyt. A tulajdonos eladó a nem-tulajdonos eladótól a kapott vételárat condictióval kikövetelheti. Nagy hibája büntető törvénykönyvünknek, hogy semmiféle büntetéssel nem sújtja a többszörös eladást, de erre még alantabb bővebben rátérek. Kereskedelmi törvényünK intézkedéseinek hiányát tapasztaljuk, ha a vévőket az átvételben késedelem terheli. Ilyenkor azon vevőt illeti a veszély, akinek terhére élt az eladó a neki a 351. §-ban biztosított jogokkal t. i. aki veszélyére közraktárba helyezte vagy eladta és a késedelemből eredő kára megtérítését követelheti, a másik vevő ellenben felszabadul a vészélyviselés terhei alól. Ugyanez az álláspontja fenálló jogunknak és Tervezetünknek.Tehát ha az eladó a vétel tárgyát valamelyik vevőnek kellően felajánlotta, amit az eset körülményei szerint kell mindenkor megállapítanunk, akkor a veszélyviselés már ezen vevőt illeti, ha az átvételt megtagadta. Meg kell jegyeznem, hogy a vevő késedelembe esik, ha a felajánlott szolgáltatást hajlandó ugyan elfogadni, de a vételárat nem ajánlja lel, ha az eladó csak a vételár egyidejű szolgáltatása mellett van a vétel tárgyának átadására kötelezve,20) ami a rendszerinti eset, ha kifejezetten vételárhitelezés nem történt. (1,395. §. II. bekezdés) Tervezetünk kimerítően szabályozza a hitelező késedelmének előfeltételeit és joghatásait (1,192 -1,202. §.), kitejezetten emliti, hogy a csak tényleg és a kötelezettségnek megfelelően felajánlott szolgáltatás el nem fogadása ejt késedelembe21) és mentesiti az adóst a hitelező késedelmének ideje alatti véletlen kár viselésétől (1,198. §.; német p. t. 300. §.) De kérdés, hogy az eladó hatályosan melyik vevő terhére élhet a számára biztosított jogokkal. Ha csak egyiknek ajánlotta fel, ugy nincs semmi nehézség, de ha mind a kettőnek, hogy áll a dolog akkor? Nézetem szerint ilyenkor az ellen élhet, akinek előbb ajánlotta fel, mert ez ellen előbb született meg a késedelem joga. Vegyük most bonckésünk alá, vájjon büntetendő cselekmény-e büntető törvénykönyvünk szerint a többszörös eladás, és ha igen, miféle büntetendő cselekmény az. Különbséget teszünk az ingó és ingatlan dolog között és mindeniket külön fogjuk szemügyre venni. Vegyük először az ingók többszörös eladását. Maga a kétszeres eladás puszta ténye csak jogtalan cselekmény, de nem büntetendő cselekmény, hiányoznak a büntetendő cselekmény kritériumai, kifejezésre juttatta ezt a 21. számú kúriai 1!) így Zachária is b k.. 591. li 18) 28. D. 18. I.: Rem alienam distrahere quem posse nulla dnbitatio est, nam emptio est et venditio : «sed res emptori auferri potest». 1. még II. D. 19, l, 19) 2,239. §. Egyébiránt e kérdést illetőleg különösen kapa csolatban és vonatkozásban az 1,141 és 2,279. §-ra, nemkülönben s iudicaturát illetőleg utalok Aubry-Rau: Cours de droit civil francaid'aprés la méthode de Zachariae 4. ed. IV. k. 351.; Laurent: i. m. XXIV. k. n. 111. és köv. és n. 210 ; Crome: Die Grundlehren des französischen Obligationen-Rechts 1894. 39. és köv. 1. 5, 24. §. K o h1 e r: Gesammelte Abhandlungen 225—261., 281. és köv. L 30) V. ö. Tervezetünk 1.196. §-át, német p. t. 2»8. §-át. ai) 1,192. §., német p. t. 293-294. §.