A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 33. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [11. r.]

234 A JOG pitott forgalmi becsérték csekélyebb az értékminimumnál (1887. évi XLV. t.-c), akkor is a forgalmi becsérték veendő az illetékkiszabás és díjszámítás alapjául, pedig az illetékre nézve az 1887. évi XLV. t.-c. határozott rendelkezése folytán, az értékminimumnál csekélyebb értéket a kir. kincstár el nem fogadhat. A kir. kincstár érdekei tehát hathatós védelemben részesülnek. Hogy a kir. közjegyző köteles-e elfogadni feltétlenül, kritika nélkül, minden esetben a leltári becsértéket a dijszámitásnál, ehhez az igazságosság és méltányosság szempontjából szó fér. Osmerjük a falusi becsléseket; nem ritkán a falusi bíró, vagy hites által bölcsen megállapított forgalmi becsérték kiáltó ellentétben áll a hagyaték állagának az iratokból, s a tárgyalás adataiból, a felek kihallgatása, a kielégítési összegek stb. nyomán megállapítható igazi forgalmi becsértékével; szinte kiri a leltárból a szándékosság az illetékben és dijakban való megtakarításra. Megtörténik oly helyeken, hol az ingatlanok zálogbaadása szokásos még most is, törvény ellenére, vagy mely községekben még a régi időből a legtöbb ingatlan zálogban van, hogy a leltárba felvétetnek az összes parcellák, pl. 32 darab szántó és rét, de ezekből 30 darab zálogban lévén és az örökösök csak 2 drbot birtokolván, a leltározásnál csak a 2 drb becsültetik, de azért a tásgyalás, átadó végzés és illetékkiszabás tárgyát mind a 32 drb képezi, sőt örökösök tényleges osztályt is létesítenek, mert azért az elzálogosított 30 drbot még kiváltani akarják, tehát magokénak tekintik, ámde a leltárban felbecsülni nem akarják, mert ugy okoskodnak, hogy ezeket úgyis terheli a zálogösszeg, tehát ezután méltánytalan lenne illetéket és tárgyalási költséget fizetniük. — Pedig igazság szerint a zálogösszegek oly tartozást képeznek, mely a leltár szenvedő állapotába tartozik, míg a cselekvő állapotba az összes azon ingatlanok becsértéke felveendő, melyek a telekkönyvekben örökhagyó nevén állanak, s melyek az örökösök nevére is iratnak. Az ilyen absurdum leltárakat a kir. közjegyzőnek nemcsak jogában, hanem kötelességében is áll kiigazítani, sok esetben már csak pl. azért is, mert a gyámhatóságoknak is tiszta képet kell nyerniök a gyámoltak vagyonának cselekvő és szenvedő állapotáról, de a kir. közjegyzőnek kötelessége minden előtte előforduló ügyben a kir. kincstár érdekeit is megvédelmezni s az illetéki törvények és szabályok a kir. közjegyzőt ez irányban közvetlenül felelőssé is teszik. A kir. adóhivatalok, ha a kir. közjegyző nem volna köteles szintén őrködni a leltári becsérték helyes, törvényszerű megállapítása felett, telekkönyv és egyéb a tárgyaláskor incidentaliter felmerülő adatok hiányában sokszor felülnének a hamis szándékkal vagy tudatlansággal készült leltáraknak, — pl. a jelzett példánál a 32 drb. parcella közül csak a tényleg birtokolt 2 drb.-ra vonatkozó adóadatok vannak a leltárban. A kir. adóhivatal ugyan, ha gyanú ébred benne, veheti magának azt a fáradságot, hogy nem elégszik meg a leltárban sommásan kimutatott adóbeli adatokkal, hamm parcellánkénti kimutatást követel be a leltározó közegtől s a kir. kincstárat az értékminimum megvédi a szakértői becslésekkel elkövetett visszaélések ellen. A kir. kincstár csak akkor törődik a szakértői becsüvel, ha az magasabb az értékminimumnál. Hogyan védekezzék azonban a kir. közjegyző az ellen, hogy ingyen tárgyaljon pl. néhány holdas birtokot, melynek becsértéke adóalapon is meghaladja a 200 koronát, forgalmi becsértéke pedig, kivált most, mikor az amerikai pénz keres befektetést az ingatlanokba, éppen sokkalta nagyobb, de a falusi becsüs 180 kornnára becsüli. A kir. közjegyző előtt már akkor gyanússá válik ezen leltári becsérték, ha a telekkönyvi kivonatot megszemléli, s a hagyatéki tárgyalásnál, midőn egyes örökösök kifizetéséről van szó, kisül a becsüs ur turpissága. A leltár szerint megérnek az ingatlanok 180 koronát, van egy fiu- és egy leányörökös. Hogy a birtok egy kézben maradjon, a fiuörökös kifizet a birtokból nővérének 400 koronát készpénzben, pedig kapott már a lakadalomra, azután egy tehenet is. A kir. közjegyző nagyot csodálkozik; előzőleg még sajnálta is a feleket, hogy ily csekély hagyaték miatt oly messziről befáradtak, s a tárgyaláson kitűnt, hogy a leltári becslés célja volt csupán azt elérni, hogy a felek még a törvényszerű, igazságos és méltányos dijat is megtakarítsák a kir. közjegyző rovására. S az ily esetek vidéken nem is ritkák, pedig itt nincsenek budapesti házak, melyek közül egy rozzant, régi épület többet ér, mint akárhány vidéki közjegyzőnek legnagyobb hagyatéka. Ily téves, vagy hamis becslés esetében, mint emlitém, a kir. közjegyzőnek nemcsak joga, hanem kötelessége a leltári becsértéknek a felek egyetértő hozzájárulásával eszközlendő kiigazítása, sőt amennyiben ilyen uton nem boldogul, a hagyatéki bíróságnál kereshet orvoslást, melynek éppen olyan kötelessége a leltár helyességét minden irányban ellenőrizni, minélfogva elrendelheti, esetleg a hibás fél költségére, a valódi forgalmi becsértéknek független, szakértő közeg által leendő megállapítását, mert végre is nem függhet a falusi kisbíró önkényétől az, hogy fizessenek-e a felek tárgyalási dijat, vagy sem ; hanem ha becslés van, legyen az helyes, a valóságnak megfelelő, s nem olyan, melynek célja a tárgyalási dijak megtakarítása és — mert a falusi becsüs aligha van értesülve az értékminimum létezéséről, — az örökösödési illeték megtakarítására irányuló hiábavaló, szándék. Belföld. Az aradi ügyvédi kamara az igazságügyminiszter ellen. Az aradi ügyvédi kamarának július harmadikán tartott választmányi ülésében került tárgyalás alá Lányi Bertalan igazságügyminiszternek miniszterré való kinevezését tudató leirata. A kamara választmánya akkor a miniszter leiratát tudomásul vette. A kamarának ez ellen az egyhangú határozata ellen a kamara kebelebén csakhamar mozgalom indult meg, hogy egy sürgősen egybehívandó rendkívüli közgyűlésen ujabb határozatot hozzanak, amely «méltó legyen a kamarához és a tagoknak érzelmeivel találkozzék.» A kamara tizenkét tagja, Heppes Béla dr. és társai, tehát már július 5-én sürgős kérvényt nyújtott be Szalay Károlyhoz, a kamara elnökéhez, melyben rendkívüli közgyűlés összehívását kérték. E kérvényben a választmány határozatának elvetésével az igazságügyminiszter leiratára adandó választ a következő szövegezésben kívánták megadni: «Nagy méltóságodnak 1Ö05. évi június 20-án kelt leiratát alulirt aradi ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlésében komoly tanácskozás tárgyává tevén, megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy Nagyméltóságod egy oly kormány tagjai közé lépett be, melynek léte a magyar ősi alkotmánynyal és a felelős parlamenti kormányrendszerrel merőben ellenkezik. A magyar ügyvédi kar az ősi magyar alkotmányért, a nemzet léteért, önállóságáért több század óta folyó küzdelmekben mindig vezető szerepet vitt. Derék elődeink nyomdokain haladva, azoknak hagyományait magunkévá téve, törhetetlenül ragaszkodunk a sok vérrel szerzett ősi alkotmányhoz, melyet a nemzet fönnállása egyedüli biztositékának tekintünk. Midőn ezt Nagyméltóságodnak tudomására hozzuk, egyúttal legnagyobb sajnálkozásunknak adunk kifejezést a fölött, hogy Nagyméltóságod ő kir. felsége által igazságügyminiszterré történi kinevezését elfogadta, az alkotmányellenes kormányzás és alkotmányunk veszélyeztetése fölött érzett hazafias aggodalmunk pedig arra késztet, hogy Nagyméltóságodtól a hivatkozott leiratában kivánt támogatást megtagadjuk*. Keresztes Gyula dr., ll'i/iter Adolf, Prekupán Illés dr., Péter/fi Antal, Jetiinek Henrik dr., Szegő Hugó dr., Heppes Béla dr., Velcsov Géza dr., Vizer Lajos, Sugár Jenő dr., Tabakovits György dr., Barabás Béla dr. Az ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlését a napokban délelőtt hívta egybe Szalay Károly dr., a kamara elnöke. A közgyűlésen a kamarai tagok közül negyvenötén jelentek meg. Schütz Henrik dr. kamarai titkár a javaslat ellen szólt. A javaslatot Heppes Béla dr. ismertette. A javaslat mellett fölszólaltak Pámty István dr. békéscsabai ügyvéd és Nagy Sándor dr. országgyűlési képviselő, aradi ügyvéd. A szavazás eredménye az lett, hogy Heppes és társai bizalmatlansági nyilatkozatát á közgyűlés nagy szótöbbséggel elfogadta. \A budapesti kir. ítélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbíróságok működése 1904-ben. \ (Folytatás.!*) A budapesti kir. tábla kerületében lévő 00 járásbíróság összes ügyforgalma volt, — az előző évi hátralékot számba nem véve, — 564,529 ügy, ebből telekkvi 100,921, büntető (vétség és kihág. 02,159, vizsg. bírói 232, megkeresés 4,283, vegyes 8,994) 75,608. Sommás per 146,295, végrehajtás 82,299 stb. Az év végén folyamatban maradt 48,677 ügy, ebből 17,408 sommás per, 16,755 végrehajtás 4,138 büntető, 2,254 telekkvi ügy stb. *) Előző közlemény a 31-ik számban.