A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 3. szám - Néhány szó a birák titkos minősitéséhez. [Hozzászólás Marschalkó János: Bírák minősítése című cikkéhez. Jogtudományi Közlöny, 1904. 45. sz. 367-368. p.]

18 A JOG A mint méltóztatik látni igen t. járásbiró ur, Önnek ez a példája is vissza felé sült el! A mint látható, az elitélt is megnyugszik, ha az ítélet igazságos ; a biró is megnyugodnék ha tudná, hogy nyilvánosan, tanácsban igazságosan minősitik. Igazságosság alatt én nem a csalhatatlanságot értem; hiszen emberek tévedhetnek. Még talán ön is téved, ugy-e bár járásbiró ur ! ? Hanem azt értem, hogy őszinte, becsületes Ítélkezés lenne, amely ellen megvolna a szegény delinquensnek (biró) a felebbezési joga. Nem baj az kérem, ha a végsőig felebbez is valaki! . . . En legalább soha sem haragszom ezért! Szent jog a jogorvoslati jog ... a mivel az utolsó csirketolvaj is élhet. . . Csak a magyar birót zárta el attól az ön által oly kitűnőnek kürtölt titkos minősités!! . . . Ha ön szerint ez az igazság ! •— ugy ez igazán sajnálatos dolog. A járásbiró ur szerint van egy könyv, amelyben meg vagyon irva, hogyan kell eljárni a birák minősítésénél ? Nos, mire mondja ezt ? Van, vagy nincs, ez mellékes ! Én azt vitattam, hogy nincs sehol kifejezetten a titkos minősités joga kimondva ! Tehát ez nem is jog, hanem jogtalanság! ... Én idéztem törvényt, idéztem rendeletet. Erre Marschalkó János az igazságügyi rendeletek összegyűjtője a «jogtudományi Közlöny» november hó 4-én megjelent 45. számában kénytelen volt beismerni, hogy bizony a titkos minősítést csakugyan csupán egy bizalmas rendelet irja körül, s hogy az szükséges rossz stb. . . Ez az állítása a t. járásbiró urnák tehát mit sem ér! Annál kevésbbé, mert később önmaga is beismeri, hogy: «Hogy a minősítésnél hogyan kell eljárni, arra szabály nincs, de nem is lehet!» Ön járásbiró nr a birák minősítését azért tartja szükségesnek, mert: «A gazda utolsó cselédjétől is megkívánja, hogy ez mutassa ki, milyen bizonyítványa van ! . . . nlgaz, de a cseléd maga is látja, minő bizonyítványt kap! S ha a gazda rosszat ir be neki a könyvbe, (még ha meg is érdemli), a cseléd elmegy a kapitányhoz, vagy a szolgabíróhoz és bepanaszolhatja a rosszmájú gazdát s meg is büntetheti ... A bírónak tehát a cselédnél, az ön utolsó cselédjénél is rosszabb helyzete van, mert az ő bizonyítványa titkos! . . . Hát megfelel ez a jog, a törvény és az igazságnak?! . * Ugy tanultam a logikában, hogy elménk tévedései nem mindnyájan helytelen megfigyelésből, vagy rosszul megkezdett kísérletből erednek, sem pedig sophistikus okoskodásból ; hanem léteznek nagy számban olyan tévedéseink, melyekbe bele jutunk, benne vagyunk, annélkül, hogy gondolnók . . Bacon (Nóvum orgánum c. m.) ezeket szellemesen kápráztatóknak (idola) nevezi és négy csoportba osztja őket, jelesül: t. idola tribus, 2. idola specus, 3. idola fori és 4. idola theatri. Az idola tribus (faj balképzetei) az ember természetén alapuló tévedések; az ilyen tévedés (Bacon szerint^, a tárgyak felfogásába saját természetét keverve, rontja, ferdíti, eltorzítja a képeket . . . Ön, igen tisztelt járásbiró ur ilyen tévedésekbe esett, a midőn (főnöki hivatásából kifolyóan) azt hitte, hogy mi, akik önzetlenül az igazságért szálltunk síkra, a főnöki szent hatalom ostromlói vagyunk. S ebben a tévhitében, amibe bele jutott és benne van, annélkül, hogy erre voltaképpen gondolna — megtámadta cikksorozatomat, azt híve, hogy cáfol is, de nem cáfolt, csak — állított és nem is bizonyított. . . . «A bírósági főnökök» c. megírandó cikksorozatomban még visszatérek e tárgyra. Lehet, hogy abban még több cáfolni való akad. Isten velünk. Gál Lajos sátoraljaújhelyi kir. tszéki albiró. II. (Válasz Marschalkó ur cikkére.) Ez a kérdés ujabb időben a szaklapokban igen gyakran szóba került s többnyire el is ítéltetett. De legutóbb a Jogtudományi Közlöny m. é. 45. számában, magából az igazságügyi minisztérium kebeléből pártfogásban is részesült Marschalkó János di-. ur részéről, amely pártfogást — épen a formára való tekintettel — szó nélkül hagyni nem lehet. A titkos minősités történetét, káros hatásait s igazságtalan voltát bőven kifejtette legutóbb a Jogban Gál Lajos dr. ur s így ezekből a szempontokból a Marschalkó dr. ur cikkére nem reflektálok, esak a felett fejezem ki csodálkozásomat, hogy éppen jogászember kél a titkos minősités védelmére, akinek már vérébe kellett átmenni a «semmit rólunk nélkülünk* elvének, s akinek már jogérzékétől is tlvárhatnók, hogy egy titkos forrásból táplálkozó, nyilvánosság elől elvont, védekezéssel meg nem támadható rendszert védelmébe venni nem fog. Igaz, hogy ez a védelem nagyon gyenge! Mindenek előtt téves már a kiindulási pontja is, amely nem lát összefüggést a birák titkos minősítése és függetlensége között és amely ugy találja, hogy a birák feletti felügyelet már tultengésbe jutott. Tévesek ezek a kiindulási pontok, mert a laikus előtt is tisztán áll, hogy ha a minősités súlypontja a közvetlen főnök minősítésén nyugszik, akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy a birák e közvetlen főnöknek igyekeznek tetszését megnyerni és pedig — emberi gyarlóságunkból folyólag — az eszközök megválogatása nélkül. Igen természetes aztán, hogy az a biró, aki nemcsak hivatalos viselkedését, hanem esetleg életmódját is egy másik egyén izlése szerint igyekszik berendezni, elveszti önállóságát a jogszolgáltatás terén is és ezt az alkalmazkodást önkénytelenül átviszi ítéleteibe is. Hiszen nem kell példaképpen egyebet felemlítenem, mint azt a tapasztalati tényt, hogy ahol a tszéki elnök a szép statisztika barátja s a perek minden áron való gyors befejezését kívánja, ott a tszék, a feloldott ítéletek árjában úszik — de hát ez nem tárgya a statisztikának! Vagy azt a példát is fel lehet hozni, hogy ahol az elnök a külön véleményeknek nem barátja, ott valóban fehér holló a különvélemény. Mindezek a momentumok az emberi természet alkalmazkodására vallván, bajos azt állítani, hogy a titkos minősités a bírói függetlenséggel össze nem függ és hogy ez a titkos minősités a bíróság színvonalának emelésére jótékony befolyással lenne. Tévesnek kell kijelentenem Marschalkó dr. urnák azt az állítását is, hogy a bíróságok felügyelete tultengésbe jutott. E tekintetben külföldi példákra hivatkozik, mint mindig szoktak, ha valamely intézményünk jó vagy rosz voltát kell bebizonyítani, a helyett, hogy intézményeink lényegébe hatolva igyekeznének a fölött ítélkezni. így tehát a cikkíró ur által hivatok külföldi szabályok nekem nem imponálnak, hanem imponál az a tapasztalati tény, hogy van tszéki elnök, aki évente alig van 4 hónapot hivatalában; hogy van jbiró, aki majdnem 8 hónapot tölt el évről évre a kiszállásokkal; hogy van jbiró és tszéki biró, aki a vadász-szezonban hivatalában nem található ; hogy van j bíróság, ahol az ismeretlen helyen tartózkodó ( alperes hirdetményi idézése egyáltalán nem szokás; hogy van tkvi hatóság, ahol az átalakítási, illetve tényleges birtoklási eljárás során az örökösök tulajdonjoga egyáltalán nem jegyeztetik be, hanem a hagyatéki bíróságot árasztják el haláleset bejelentésekkel; hogy van tkvi hatóság,ahol a tjkönyvekben a megszűnt tulajdonosok neveit nem húzzák alá s ahol az özvegyi haszonélvezeti jog és az egyszeri haszonélvezeti jog között különbséget nem tesznek ; hogy van jbiróság, ahol az ingó vételár fölötti sorrendi tárgyalást olyan rövid időre tűzik ki, hogy a favorisált ügyvédet muszáj (!) ügygondnokká kinevezni; hogy van jbiróság, ahol a sommás perben rendszerint 6 —10 tárgyalás tartatik és egy másik, ahol az ügyvédeknek azért jár busás költség és dijmegállapítás, hogy mentül kevesebbet felebbezzenek; hogy van jbiróság, ahol a sommás biró stréber-elve az, hogy minden pert a 2-ik tárgyaláson okvetlen fejezzen be stb. stb. Ha tehát valaki ilyen visszonyok mellett a felügyelet tultengéséről beszél, az legalább is . . nem ismeri a visszonyokat. Ezekben kimutatván Marschalkó dr. ur kiindulási pontjainak téves voltát, most pár szóval azokról az érvekről emlékezem meg, a melyeket ő a titkos minősités mellett felhoz. Ilyen érvet említett cikkében kettőt látok. Egyik az, hogy a testületi minősités ott, ahol csak egy jbiró vagy egy jbiró és egy albiró van, lehetetlen ; a másik pedig az, amit Plósz miniszter ur is kijelentett budget-beszédében, hogy t. i. a minősítési táblázat nyilvánossá tétele a torzsalkodások melegágya lenne. Sajátságos szellemi szinvakságot látok ebben az érvelésben, amely épen azt nem látja meg, hogy a felhozott érvek (?) egyenesen a titkos minősités ellen szólanak s eltörlését követelik. Az első érv egyszerűen nevetséges! Hiszen a testületi minősités behozatala esetén a bírákat felebbezési bíróságok minősitéshetnék. Hiszen máris van miniszteri rendelet, a mely meghagyja, hogy a tszékek felebbezési tanácsa minden egyes hozzá került ügyben minősíteni köteles az eljárt egyes biró pervezetését jogi felfogását, indokolását. Miért ne lehetne ezt az igen fontos intézményt általánossá és kizárólagossá tenni s kimondani, hogy a jbiróságoknál működő bírákat a kir. tszékek felebbezési tanácsai által gyűjtött adatok és az évi tevékenységi kimutatások alapján a kir. tszék teljes ülése, a kir. tszékeknél levő bírákat pedig ugyanilyen adatok alapján a kir. Ítélőtáblák teljes ülése minősiti és hogy az ily módon létrejött minősités az illető bíróval — kívánatára — bármikor közlendő.