A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 31. szám - Az esküdszék téved - A munkás-törvények a gyakorlatban. [4. r.]

226 A JOG 100—100 koronára leszállított büntetés is, amennyiben ezen ítélet constatálja, hogy az izgatásnak következménye nem lett. Vizsgálva a szerződés felbonthatásának eseteit, azt látjuk, hogy a szerződött munkás az 1898: II. t.-c. 35. §-a alapján négy esetben jogosult a szerződés felbontására : a) ha a szerződés megkötése után a munkaadó családtagja vagy tisztje a munkás erkölcsét veszélyezteti, a munkást tettleg bántalmazza, vagy testi, épsége, élete vagy vagyona ellen irányuló büntetendő .cselekményt elkövet, vagy ilyet megkísért, b) ha a munkaadónál .a szerződés megkötése és a teljesítés megkezdése közötti időben mint cseléd vagy napszámos szolgált s ezen szolgálata után járó bért vagy járandóságot a munkaadó jogtalanul visszatartotta, c) ha a szerződés megkötése után az elvállalt munka teljesítésére betegség miatt képtelenné válik, (f) ha azon időre, melyben a szerződést teljesítenie kellene, katonai szolgálatra behivatik. Hiányzik tehát a szerződés felbonthatásának eseteiből az 1876: LII. t.-c. II. pontjában felsorolt esetek közül: b) ha a gazda oly lépésre akarja cselédjét csábítani, melyeket a jó erkölcsök vagy törvények tiltanak, c) ha a család tagjai, vagy vendégei részéről jövő hasonló kísértések ellen a gazda cselédjét sikeresen oltalmazni nem tudja vagy nem akarja, d) ha a gazda cselédjét, akár az étkeknek rosszasága, akár kevés volta által, hatósági figyelmeztetés után éhezésnek teszi ki. A munkaadó ellenben jogosult az 1898: II. t.-c. 22. §-a értelmében a 25. §. a) és b) pontjában felsorolt eseteken felül akkor is a szerződést felbontani, ha a munkás c) bűntett vagy nyereségvágyból eredő vétség miatt elitéltetett, d) ezen törvény 65 vagy 66. §§-aiba ütköző kihágás miatt elitéltetett é) a munka teljesítésére képtelenné válik ; tehát a munkás köteles olyan munkaadónál is szolgálni, aki csalt, lopott, rabolt vagy gyilkolt esetleg és bármennyiszer ítéltetett ís el a munkaadó a munkástörvényekbe ütköző kihágás miatt, ez nem ad jogot a munkásnak a szerződés felbontására. Kiemelendő azonban és a törvény javára írandó az 1898. II. t.-c. 69. i?-a, mert ezen szakasz iktatta először törvénybe nálunk a külföldi büntetőtörvények által már approbált leltételes elitélés eszméjét, ugyanis ezen szakasz értelmében az esetben, ha a munkaadó kész a 38. §. szerint elitélt s a munka teljesítésére már hajlandó munkásokat visszafogadni, a munkaadó és munkások együttes kérelmére a munkásokat a hatóság a körülmények mérlegelésével szabad lábra helyezheti. Ha az ily módon szabad lábra helyezett munkások a munkát teljesitik és önkényü megszakítás nélkül be is fejezik, a folyamatba tett eljárás megszüntetendő s a büntetés végrehajtása mellőzendő, valamint abban az esetben is, ha a munkások a munkát az eljárás befejezése, vagy az Ítélet foganatosítása előtt megszakítás nélkül teljesitik. Legnehezebben eldönthető kérdés azonban, mind a mai napig vitás és ujabb törvényhozási intézkedésig a hivatásos jogásznak is a legtöbb gondot okoz a munkástörvények alapján származó jogoknak mikénti érvényesítése, aminek egyik főoka a szerződéseknek arra nem alkalmas közegek részéről való szerkesztése. Előzőleg már kifejtettem, hogy minő óvatosság volna szükséges a munkás-szerződések megkötésénél, most pedig azon szokásos sablon kifejezésekre mutatok reá, amelyeket a szerződés megkötésénél közreműködő egyének használnak. A munkás-szerződések legszokottab alakja a következő : N. N. uradalom nevében X. J. gazdatiszt vagy tiszttartó és 44 pár munkás; X. J., mint az uradalom megbízottja és N. N. munkás és 8 társa vagy X. J. uradalmi megbízott és 20 munkás megbízásából N. N. Már pedig ezek a kifejezések ugy a törvény, mint különösen a gyakorlat szempontjából joggal kifogásolhatók, mert eltekintve attól, hogy munkásmegbizottat, vagyis a munkások nevében szerződéskötésre képes egyént a munkástörvények nem ismernek, a gyakorlati szempont elengedhetlenné teszi, hogy legalább a munkások a szerződésben névszerint felsorolja legyenek; felsorolandók pedig azon okból, mert a munkásszerződést aláirt munkások 999/0ának neve el nem olvasható ; érezhető ez különösen pedig akkor, ha a szerződés csak egy példányban állíttatik ki és a munkaadó a ministeri rendelet 10. §-a értelmében akkor a közigazgatási elsőfokú hatósághoz beterjeszti, melynek területén egészben vagy nagyobb részben a munka teljesítendő lesz, amely hatóság tehát esetleg a munkásokat nem is ismeri, sőt a kiállító hatóság által felismerhető szokásos és igen elterjedt családneveket sem képes kibetűzni, ugy, hogy magam is kaptam már ilyen, az okiratot őrző hatóságtól hitelesített másolatot, ahol éppen a fentebb irt okból a nevek elferdítve, sőt az itteni szokásos családnevektől teljesen eltérőleg szerepeltek. Hogy pedig a munkásoknak a szerződésben meg nem nevezése és a munkásmegbizottnak társai nevében fellépése a gyakorlatban mire vezethet, szolgáljon például a következő eset: S. Mátyásnak 8 társa névében is J. Ferenc elleni munkás ügyben Hátszeg város tanácsa 1902. évi december hó 13. napján 2,950/1902.sz. a. marasztaló ítéletet hozott, mely jogerőre is emelkedett. Az ítélet jogerőre emelkedése után J. keresetet indított a hátszegi kir. jbiróság előtt, hogy ezen ítélet hatályon kívül helyeztessék. Az ezen ügyben megtett pergátló kifogások tárgyában a jbiróság 1903. Sp. I. 32/2. sz. a. következő végzést hozta; «Végzés. A kir. jbiróság az 1893: XVIII. t.-c. 27. §. 1. és 2. pontjai alapján emelt pergátló kijogást elveti. Indokok: Felperes alperes ellen sommás keresetet annak kimondása végett indított, hogy a Hátszeg város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság által 1902. évi december 13-án 2,950/1902. sz. a. hozott ítélete hatályon kívül helyeztessék s alperes 608 K 31 f. tőke iránti igényével elutasittassék, mert nem igaz az iparhatósághoz beadott panaszban foglalt amaz állítás, hogy alperes felperes részére 54,000 drb. téglát készített s az sem igaz, hogy ezen cimen, vagy bármely más címen alperesnek valamivel adósa maradt volna. Ez oknál fogva az iparhatóság határozatával nincs megelégedve s igényét a törvény rendes utján kívánja érvényesíteni. Alperes az 1893: XVIII. t.-c. 27. §. 1. és 2. pontja alapján pergátló kifogást emelt s a további eljárás megszüntetését kérte. A pergátló kifogás elvetendő s ennek a bíróságnak hatásköre és illetékessége megállapítandó volt, mert az előző eljárásra vonatkozó iratok szerint igaz ugyan, hogy a sérelmezett 2,950/1902. számú határozatot nem az iparhatóság, hanem Hátszeg város polgármestere hozta, Ugy, de ennek a határozatnak meghozatala nem tartozott hatáskörébe, mert az 1898: II. t.-c. 72. és 73. §§-ai értelmében a gazdasági munkaadó és vállalkozók között keletkezett ügyletekből származó igények iránti ügyek csak abban az esetben tartoznak a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, ha a követelés egyénenként 100 K-át meg nem halad és hogyha az érvényesített igény az 1898: II. t.-cikkben előirt alakszerűségek megtartásával kötött szerződésekből ered, különben minden vitás kérdés elbírálása a bíróságok hatáskörébe tartozik. Az iratoknál levő szerződés megkötése és irásbafoglalásánál azonban az előirt alakszerűségek nem tartattak meg, mert noha a szöveg szerint a tégla készítésére alperes 8 társával vállalkozott, ezek a szerződésben megnevezve, ezek előtt a szerződés a törvény 13. § a értelmében felolvasva, megmagyarázva, a munkások a szerződésszegés törvényes következményeire figyelmeztetve nem lettek, ezek a szerződést alá nem irták, jelen sem voltak, szóval a munkaadóval és felperessel egyáltalán nem szerződtek. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az előirt alakszerűségek nem lettek betartva, de az is nyilvánvaló, hogy a tégla készítésre valójában nem az alperes és 8 társa, hanem egyedül alperes vállalkozott ; a társak és felperes között a szerződés alapján kötelem nem létesült, felperessel szemben munkabér vagy kártérítési igénynyel a szerződés alapján fel nem léphetnek, alperes felperessel szemben az egész keresetet egyedül a maga javára jogosan érvényesítette s igy az is nyilvánvaló, hogy az alperes által egyedül érvényesített követelés a 72. §-ban meghatározott 100 K. egyénenkénti értéket jóval meghaladja. Ez az ügy tehát minden körülmények között a bíróság hatáskörébe tartozik. De nem emelhető jogszerűen pergátló kifogás a kir. jbiróság illetékessége ellen sem, mert a szerződés értelmében a munka Hátszegen volt teljesítendő ; itt volt a munkaadónak átadandó ; a megelőző eljárás is Hátszegen folyt le s ennélfogva a pdtartás 35. §-a értelmében, felperes keresetét a hátszegi kir. jbiróság előtt helyesen indította. Hátszeg 1903. febr. 6-án. Borbély dr. s. k. kir.jbiró». A kir. jbiróság fenti végzése, amelyet különben abból a szempontból, hogy a bíróság egy jogerős közigazgatási Ítéletet felülvizsgálni jogosítva nincs, helytelenítek, mindenben megerősíti az általam fentebb előadottakat. Gyakran olvashatjuk a munkásszerződésekben: «X. Ymint az uradalom megbízottja és a munkások nevében N N.