A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 29. szám - A budapesti kir. itélőtábla 1904-ben. [8. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2í>. számához. Budapest, 1905 július 16. Köztörvényi ügyekben. Felperes az eladatni kívánt háznak fele részére holtiglani haszonvételt nyert és ezen jogát telekkönyvi bejegyzéssel biz tositotta is és ezen jogáról a becsatolt árverési feltételek szerint csak azon esetre hajlandó lemondani, ha a kérdéses ingatlanra másként vevő nem akadna, mely feltételes lemondás a többi társtulajdonost nem biztosítja arról, hogy ezen eladás által érdekeik sértve nem lesznek ; a fennálló törvényes gyakorlat szerint a társtulajdonos a közösség megszüntetését kérheti ugyan, de nem időn kivül vagy a többiek kárára és a körülményekhez mért egykönnyen el nem kerülhető halasztáson meg kell nyugodnia, ugyanazért felperes haszonvételi jogának fennállása mellett a kérdéses ház eladását a többi társtulajdonosok megkárosítása mellett sem kérelmezheti. A szombathelyi kir. törvényszék (1903. évi május hó 2-án 4,4*52 1903. p. sz. alatt) Schuabcl A. ügyvéd által képviselt V. J. felperesnek dr. W. A. ügyvéd által képviselt N. I. N. L. N. R. nem védekező V. A., N. M„ Sz. I., V. C, B. J., E. F. ügyvéd által képviselt Szombathelyi Altalános Takarékpénztár alperesek ellen vagyonközösség megszüntetése és jár. iránti ügyében következő íteletet hozott: Felperes keresetével clutasittalik. Indokok: Felperes a felső-szelestei 4-ik számú telekjegyzőkönyvben felvett 4 helyr. 4 házszámu ingatlanra vonatkozó közösséget akkép kért megszüntetni, hogy azon ingatlan a rajta lévő házzal együtessen elárvereztetvén, a befolyandó vételár osztassék fel. Alapítja ezen kérelmét az A. alatti becsatolt telekkönyvi hiteles másolatra, melynek tanúsítása szerint felperes i/B-ad részben tulajdonos 2/4-ed részben pedig haláláig tartandó haszon élvezője. A meg nem jelent alperesek névszerint: V. A., N. M., és V. C a tkv. rdts. 112. §-a szerint a védekezettekhez csatlakozottaknak tekintetvén N. I., N. L., és N. R., első-, másod- és ötödrendü alperesek védekezése irányukban is figyelembe veendő volt. Alperesek kifogásolják, hogy felperes a közös tulajdont képező ingatlannak csak egy részére nézve kéri a közösség megszüntetését, hogy egyik tulajdonost perbe nem vonta, de a jelzálogot nyert hitelező perbevonásáról sem intézkedett. A perbe nem vont tulajdonos elhunyt és annak illetősége a IX. pert. számmal jelölt kérvényhez csatolt hagyatéki átadó végzéssel alperesek részére átadva lévén, mivel a jelzálogot nyert hitelező utólag perbe vonatott, ezen kifogások a per érdemleges elbírálását nem gátolják, de nem gátolja azon körülmény sem, hogy felperes pusztán egy birtoktestre kéri a közösség megszüntetését, mivel amennyire alperesek az összes ingatlanokra kívánják a közösség megszüntetését, ezen jogukat viszonkeresettel érvényesíteni joguk és e perben alkalmuk is volt. Tekintve azonban, miszerint felperes az eladatni kivánt háznak fele részére holtiglani haszonvételt nyert és ezen jogát telekkönyvi bejegyzéssel biztosította is és ezen jogáról a becsatolt árverési feltételek szerint csak azon esetre hajlandó lemondani, ha a kérdéses ingatlanra másként vevő nem akadna, mely feltételes lemondás a többi társtulajdonost nem biztosítja arról, hogy ezen eladás által érdekeik sértve nem lesznek és mivel a fennálló törvényes gyakorlat szerint a társtulajdonos a közösség megszüntetését kérheti ugyan, de nem időn kivül, vagy a többiek kárára és a körülményekhez mért egykönnyen el nem kerülhető halasztáson meg kell nyugodnia, ugyanazéit felperes haszonvételi jogának fennállása mellett, a kérdéses ház eladását a többi társtulajdonosok megkárosítása mellett sem kérelmezhetvén, keresetével ezúttal elutasítani kellett. A győri királyi ítélőtábla (1903. évi december hó 7-én 2,659 1903. p. sz. alatt.) következő ítéletet hozott: A királyi ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja és felperesi ügyvéd felebbezési diját és költségét fele irányában 60 K 30 fill.-ben megállapítja. A m. kir. Kúria (1905. évi május hó 31-ik napján 2,247/ 1905. p. sz. alatt) következő íteletet hozott: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Hogy alperesnek zálogjogszerzése rosszhiszeműnek tekintethessék, felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy alperes a zálogjogszerzés idején tudomással bírt arról, hogy felperes a kérdéses ingatlanoknak tulajdonjogát tkv-ön kivül már megszerezte volt; e tekintetben csak arra hivatkozott, hogy Máramarosszigeten köztudomású volt, hogy felperes a kereseti ingatlanokat állami iskola építésére megvásárolta, az ily telekvásárlás azonban, minthogy az nem történik rendszerint nyil vánosan, köztudomású ténynek nem tekinthető és igy ebből, de az építkezés megkezdéséből sem lehet alperes vitatott tudomására következtetni. A máramarosszigeti kir. törvényszék (1904. január 30-án 495. sz. alatt) G. L. tiszti ügyész által-képviselt Sz. Gy. mint mármarossziget város polgármestere felperesnek Hellcr Zs. dr. ügyvéd által képviselt S. H. alperesnek zálogjogtörlése iránti k. ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: A tkvbe bejegyzett jogok kitörlése iránti perek keresettel eredeti érvénytelenség alapján vagy pedig ez eredetileg érvényesen bekekelezett jognak megszűnte folytán szorgalmazhatok ; az eredeti érvénytelenségre alapított ilynemű törlési kereset azonban nemcsak akkor indítható, ha bekebelezés alapját képező jogügylet vagy okirat, hanem abban az esetben is, maga az ennek alapján szerzett telekkönyvi bekebelezés eredetileg érvénytelen. Minthogy pedig felperes keresetét arra alapította, hogy a jelzálog tárgyát képező ingatlanok a törölni kért zálogjogi előjegyzés idejében már sem a végrehajtást szenvedő K. S. Ls. Fnak hanem a felperesnek tulajdonát képezték és alperes ezt tudva a zálogjogi előjegyzéshez rosszhiszeműen jutott, ennélfogva önként következik, hogy a dologi jogban magát sértettnek vélt felperes az 1881 : LX. t.-c. 168. §-ában, illetve a kir. Kúriának 55. számú döntvényében meghatározott végrehajtás meg szüntetési kereseten kivül vagy kereset helyett jogosítva volt a jelen törlési perrel is fellépni, miután törlési keresetnek tárgyát nem csak bekebelezett, hanem előjegyzett jogok is képezhetik. Minthogy azonban a hiteles másolatban csatolt m. sziget 474. és 476. sz. tkvek tanúsítása szerint alperes javára a zálogjog. G. 24. illetve C, 45. 1. a. 1902. évi augusztus hó 12-én lett előjegyezve, felperes javára pedig a tulajdonjog 1903. évi június hó 23-án tehát később lett bekebelezve s igy az alperes által szerzett zálogjogi előjegyzés idejében a jelzálogtárgyát képező ingatlanok nem a felperesnek, hanem a végrehajtást szenvedettnek képezték még tkvi tulajdonait, ennélfogva felperes azt tartozott bizonyítani, hogy alperes a zálogjogi előjegyzés idejében tudomással bírt arról, hogy a kérdéses ingatlant felperes a végrehajtást szenvedőtől már meg| szerezte, következéskép alperes a zálogjog szerzéséhez rosszhiszeműen, eredetileg érvénytelen módon jutott. Tekintve azonban, mikép alperes határozattan megtagadta azt, hogy ő a felperes és K. I.-né között létrejött adásvételről a zálogjogi előjegyzés idejében tudomással bírt és felperes e tagadással szemben bizonyítékul csak a köztudomásra és arra hivatkozott, hogy a zálogjog előjegyzése után alperest sikertelenül hivta fel a törlésnyilatkozat kiállítására tekintve továbbá miképp az a tény, hogy felperes a jelzálogtárgyát képező ingatlanokat K. I.-né Cs. F.-től megszerezte s igy állami iskolaépület erre a telekre épitett sziget városában köztudomású sem volt, de maga ez a tény nem is olyan természetű, mely köztudomásúnak tekinthető, kővetkezőképp az alperes által is tudottnak vélelmezhető volna, tekintve továbbá, miképp az a tény, hogy alperes a zálog jog megzerzése után a törlésil nyilatkozat kiállítását megtagadta, rosszhiszeműség megállapítására nem alkalmas, tekintve végül miképp az alperes által felhozott, a felperes által azonban tagadásba vett ama körülmény, hogy alperes Ö pernek folyama alatt a jelen keresettel szorgalmazott törlési nyilatkozatot a felperes részére kiállította és átadta, a per érdemi elbírálásánál akadályául azért sem szolgálhat, mert a perköltségek viselésére alperes által is eldönteni kért kérdésben a per érdemi elbírálása nélkül határozni nem lehet, másrészről azonban alperes a jelen perben nyertessége dacára is kiadhatta felperesnek a törlési nyilatkozatot, ennélfogva felperest keresetével elutasítani s a pervesztesség folyamányaképp az 1868: LIV. S. e. 251. S §-a alapján a perköltségek viselésére kötelezni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1904. június hó 14-én 2,463. sz alatt) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a per főtárgyára nézve az ítélethozatalt mellőzi, a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti. Indokok: A kereset tárgyává tett zálogjog, még a per folyama alatt törültetett; kereset a per főtárgyára nézve tárgytalanná vált, ennélfogva ebben a tekintetben az ítélet hozatalát mellőzni kellett. Az elsőbiróság ítéletének a perköltség felett rendelkező részét pedig azért kellett megszüntetni, mert egyfelől az alperes beismerte azt, hogy a válaszirathoz C) alatt csatolt nyilatkozat vele a per megindítása előtt közöltetett, annak tartalmából, de a K. I. s neje elleni perében eljárt jogi képviselője utján is, aki a felperes város képviselőtestületének tagja, tudomást szerzett arról, hogy azok az ingatlanok, amelyekre a C) alatti nyilatkozat vonat-