A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 25. szám - A munkás-törvények a gyakorlatban. [2. r.]

A J saját aláírása nélkül nincs cheque és ügycsen hamisítani még sem oly könnyű. Igen, ha a hamisítás oly ügyes, hogy egy bankember sem tudja első összehasonlításra felismerni,— ha tehát a bankot vétkesség nem terheli, akkor a cheque-számlatulajdonos viseli az egész kárt, de ha egy durva hamisítás dacára a bank könnyelműen fizet, akkor osztozik bizony a veszélyben Altalános jogszabály az, hogy a károsult csak annyiban tarthat igényt kára megtérítéséhez, amennyiben az ő vétkessége nem működött szintén közre. A vétkesség és kár között okozati összefüggésnek kell lennie és csak oly mértékig terjed a felelősség, amily mérvű az okbeli kapcsolat a vétkesség és eredmény között. De téves a táblai határozat már kiinduló pontjában is. A tábla a cheque-számlatulajdonost tekintette károsultnak, vagyis annak, akit a 8-ik személv, a hamisító, közvetlenül megkárosított, holott tényleg a bankot károsította; miből folyik, hogy a bank az, aki megtérítést kér, kér pedig az alapon, mert a cheque-könyv megőrzésében köteles gondosság elmulasztása által a számlatulajdonos a hamisítás veszélyét fokozta és így hozzájárult a bank megkárosításához. Ebből pedig az következik, hogy ha vétkesség, sem dolus, sem culpa — nem terheli a számlatulajdonost — akkor a kárt egéezen a bank viseli. Tehát a bankot terheli a bizonyítási kötelesség is, hogy a számlatulajdonost vétkesség és minő vétkesség terheli, vagyis hogy az eredmény és az ő gondatlansága között causalitas van. Birói gyakorlatunk is követi azon elvet, hogy midőn a kárt a károsult és a kárositónak közös gondatlansága idézi elő, a kárt közösen viselik. Továbbá azt is, hogy kárkövetelésnek csak oly jogellenes cselekvés vagy mulasztás szolgálhat alapul, melynek elháiitása az illetőnek nem állott tehetségében. A tervezet 1,141. £-a is igy rendelkezik: «Ha a kár keletkezésére a károsult vétkessége is befolyással volt, a bíróság az eset körülményeinek figyelembe vételével . határozza meg : van-e helye kártérítésnek és mennyiben.» Ugyanaz áll, ha a károsult fél a kár elhárítását vagy enyhítését, bár lehetséges volt, elmulasztotta. . A német polg. törvénykönyv 254. §-a, melyre a karlsruhei törvényszék hivatkozott ítéletét alapította, — azt mondja, hogy ha a károsult vétkessége is közre hatott, akkor a kártérítési kötelezettség, valamint annak mérve a körülményektől függ, különösen, hogy a kárt milyen mérvben az egyik vagy másik fél okozta. Ez akkor is áll, ha . . elmulasztotta a kárt elhárítani vagy csökkenteni. Mig nálnnk csak egy helytelenül eldöntött és ki nem fejtett eset áll rendelkezésre, a fejlettebb gazdasági visszonyok között élő külföldön ezen kérdés ugy a jogtudományt, mint a birói gyakorlatot erősen foglalkoztatta. Kiválóan érdekesek, a kérdést minden szempontból alaposan megvilágítják a zürichi keresk. bíróság és a sveici szövetségi bíróság ítéletei a Tennenfraum-ügtyben. Ezen ügyben jogi véleményt adtak Mcili, Co/i/i, Vogt tanárok. Az ügy az volt, hogy Tennenbaum és Co. cég cheque-számlaösszeköttetésben volt a Kantonal-bankkal. Mialatt a cégfőnök és cégvezető távol voltak, egy alkalmazott a nyitott fiókban levő és igy könnyen hozzáférhető cheque-könyvből egy lapot kivett és 500 frankra kiállította — a cégvezető nevét meghamisítván. Az összeget fel is vette. Közvetlenül ezután ugyanezen alkalmazott, leszámitoltatott egy hamis váltót és ebből 27,001 I frankot hamis cheque utján kifizettetett magának, — ugy az 500 frankot, mint a 27,0O< t frankot elsikkasztotta. A cég kifogásolta, hogy ezen összeg ikkel megterhelhető, mire a Kantonál-bank pert indított elismerés iránt. A zürichi bíróság 500 frankot jóváhagyott, a 27,000 frankkal azonban elutasította a bankot, mig a felsőbíróság további 170 frankot itélt meg, a mennyi követelés t. i. a hamis váltó leszámítolása nélkül és előtt a chequeszámlán volt. Az első szempont az volt, hogy hamis cheque-nél tulajdonképpen nincs fizetési megbízás, tehát nem is szerez megfelelő követelést a bankféllel szemben, a kár tehát őt éri. A hamis cheque beváltásának veszélye tehát általános felfogás szerint a banké. Ezt különben a bank is elismerte és keresetét kártérítésre alapította. A második szempont volt tehát a vétkesség kérdése és pedig elsőbb a culpa in eligendo, azután a culpa in custodiendo. A bíróság azonban ezt nem fogadta el, mert egy alkalmazottat nem lehet állandóan megfigyelni. Azután felvettetett a vétkesség abból a szempontból, hogy gondatlanok voltak a felfedezés és közlés szempontjából és mikor észrevették sem fordultak azonnal a rendőrséghez, henem csak privát kérdezősködtek. A bíróság csak azt fogadta el, hogy a cheque-könyv megőrzése körül nem fejtettek ki kellő gondosságot. Felmerült, hogy a hamis cheque beváltása körül a bank is nem-e volt gondatlan? minthogy azonban az aláírás csalódásig hasonlít, a bank gondatlansága nem volt megállapítható. A 27,(»00 frank chequere azonban nem volt fedezet, azt előbb a váltóhamisítással szerezni kellett. Ezt a kárt nem lehetett a hanyag megőrzés következményéül kimondani, mert hogy további fedezetet fog szerezni, az, aki a formulárékhoz hozzájuthat, nem volt előrelátható. Dernburg azt a nézetet vallja, hogy a B. G. B. 670. és 675. §§-ai alapján mint a megbízási visszonyból kifolyólag felmerült kiadást követelhet, feltéve, hogy a megkívánható gondosság nem hiányzott. Ezen felfogás azonban azért nem állhat meg, mert a hamis cheque által megbízás nem jön létre. A munkás-törvények a gyakorlatban. Irta SZABADI OSZKÁR, Békéscsabán. ^ (Folytatás.*) Az 1898: II. t.-c. 8. §-a értelmében aratást, hordást, nyomtatást, cséplést s általában bármely gazdasági munkát nem cseléd minőségben szerződésileg elvállalni szándékozó munkásokkal a munkaszerződés mindig írásban és egyes esetek kivételével a munkaadó, annak intézkedésre jogosult megbízottja, vagy a munkások többségének lakhelyén illetékes községi elöljáróság előtt kötendő meg; ugyancsak a hivatkozott törvénycikk 14. §-a értelmében a záradékolt szerződési okirat egyik példánya a munkaadónak, másik példánya a munkások által a szerződésben megnevezendő megbízottnak azonnal átadandó. Az 1898. febr. 15-én 2,000/1898. eln. sz. a. kibocsátott földmivelésügyi m. kir. ministeri rendelet 20. §-a értelmében, ha a szerződéskötésnél a munkaadó nem személyesen jelen meg, hanem megbízott által képviselteti magát, a jegyző felelősség terhe mellett köteles meggyőződést szerezni arról, hogy a megbízott a szerződés-kötésre felhatalniaztatott-e ? Az 1891 : évi XLI. t.-c. 10. és 11. §§-ai és 13-ik £-ának utolsó bekezdése hasonlóan megengedik, hogy a munkaadó maga helyett megbízottat alkalmazzon. Az 1899: évi XLII. t.-c. megbízottról nem intézkedik. Az 1900. évi XXVIII. t.-c. 5., 9. és 10. §§-ai értelmében, ugy a munkaadó, mint a munkásoknak lehet megbízottjuk. Az 1900. évi XXIX. t.-c. 8., 13. és 14. §§-ai szintén felemlítik a munkaadó és munkások megbízottját. A munkás törvényeknek ezen hivatkozott szakaszai azonban a gyakorlatban sehogy sem váltak be és a legkülönfélébb módon magyarázatnak ugy a közigazgatási hatóságok, mint a bíróságok által. Mert az 1898:11. t.-cíkkből éppen nem magyarázható ki, hogy a munkaadó megbízottja a munkaadót teljes jogkörrel helyettesíthetné, sőt az 1898: II. t.-c. 47. §-a, melynek értelmében: «Napszámost a munkaadó intézkedésre jogosított megbízottja, vagy felügyeletre használt alkalmazottja is szerződtethet, továbbá a napszámos : megbízottja által is köthet szerződést,* — arra enged következtetni, hogy a munkaadó megbízottja a szerződés megkötésére jogosult, ellenben a munkások megbízottja csakis a záradékolt szerződési okirat egyik példányának átvételére jogosult, tehát az általa kötött szerződés munkástársait, akiknek nevében szerződött, nem kötelezi, ő azon szerződésből jogokat sem saját személyében, sem mint munkástársai megbízottja nem formálhat, a munkaadó pedig ezen szerződés alapján a munkásokat szerződésük teljesítésére nem szoríthatja. Hozzájárul ehhez még, hogy dacára annak, miként az 1898: II. t.-c. 13. §-a értelmében a községi elöljáróság előtt kötendő s két példányban irásba foglalandó szerződést aláírás előtt köteles a községi jegyző az elöljáróság egy tagja jelenlétében a felek előtt felolvasni, azok jogait és kötelességeit a felek anyanyelvén megmagyarázni, - az összes kellékek betartása valóságos fehér holló számba megy. Hanem a gyakorlat az, hogy vagy a munkaadó, vagy a munkások által különkülön aláirt szerződést hitelesiti az elöljáróság; a munkások gyakran a munkaadót és viszont ez a munkásokat nem is látja, vagy a munkaadó nem is az elöljáróság előtt irja alá a szerződést, hanem a kész szerződést otthon egyszerűen — nem is ő, hanem rendesen gazdatisztje, esetleg a gazdasági írnok, akinek igy a szerződéskötésre való jogosultságát a községi jegyző és elöljárósági tag nem is vizsgálhatja, — irja alá. Ezen intézkedések meg nem tartása is csak a munkások érdekeire nézve lehet sérelmes. Mert a gyakorlatban nem volt reá esetem, hogy a munkaadó nevében a szerződést aláirt megbízottjának szerződéskötési *) Előző közlemény a 2i. számban.