A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 2. szám - Az automobilosok kártérítési kötelezettsége

A J OG és az Igazságügyi Javaslatok Tára Dl. évfolyamának 2. számában meg is jelent. A cheque-ügy szabályozása tárgyában 1901. évi jelentésemben említett törvénytervezetet és indokolását az azzal megbízott szakférfiú elkészítvén, e munkálatokat az Igazságügyi Javaslatok Tára Di évfolyamának 1. számában közzétettem. Mint már mult évi jelentésemben jeleztem, a polgári perrendtartás törvényjavaslatát 11)02. évi január hó 29-én az országgyűlés elé terjesztettem. A képviselőház igazságügyi bizottsága a javaslat tárgyalását 1902. évi október hó 21-én kezdte meg. Az életbeléptetési törvény tervezetét is elkészíttettem és azt az érdekelt hatóságokkal közöltéül. A beérkezett észrevételek tárgyalása folyamatban van. A végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-c. módosítása tárgyában az előmunkálatok az 1902. év folyamán befejezést nyertek, amennyiben a kir. bíróságoktól ebben a tárgyban beérkezett javaslatok rendszeresen feldolgoztattak és az 1901-ben készült előadói tervezet az 1902. évben a képviselőház elé terjesztett polgári perrendtartási javaslat rendelkezéseihez képest átdolgoztatott. Az uzsoratörvény revisiója tárgyában megindított munkálatok az 1902. évben befejeztettek. Ebben a tárgyban az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-c. módosítását és kiegészítését célzó törvényjavaslatot dolgoztattam ki, mely felöleli a kérdésnek ugy a büntetőjogi, mint magánjogi részét. Ezt a javaslatot szűkebb körű íanácskozmány elé terjesztettem, melynek észrevételei alapján a javaslat végleges szövege elkészült és az Igazságügyi Javaslatok Tára III. évfolyamának 2. számában meg is jelent. A büntető törvénykönyv novellájának tervezetéhez, mely az 1901 év végén készült el, 1902-ben a BiintetőtörvényKŐnyv különös részének egyes részleteit módosító tervezetek járultak. A tervezet a hatóságok s magánosok részéről időközben beérkezett javaslatokkal együtt a végleges szöveg megállapítása céljából legközelebb szaktanácskozmány elé fog terjesztetni. Az érvényben levő ügyviteli rendelkezések az 1902. évben jelentékenyebb változás alá nem estek s az igazságügyminisztérium tevékenysége e részben ebben az évben is főleg arra irányult, hogy az ügyvitel körébe tartozó, a közjegyzői és ügyvédi kamarák, kereskedelmi és iparkamarák, valamint a felügyeleti és más hatóságok és egyesek részéről tett észrevételek és javaslatok amennyiben rögtöni intézkedésre nem nyújtottak alapot, — a polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmából megalkotandó általános ügyviteli szabályzat előkészitésénél való figyelembevétel végett egyelőre nyilvántartásba vétessenek. Külföld. Az automobilosok kártérítési kötelezettsége. Minap nyújtatott be az osztrák birodalmi gyűlésnek egy törvényjavaslat, mely az automobilok üzeméből származó kártérítési kötelezettséget szabályozza. A törvény hat paragrafusának szó szerinti szövege a következő: 1. §. Ha valamely automobil, vagy valamely más ehhez hasonló elemi erő által, nem síneken hajtott, országúton járó (motorkocsi) hajtása állal valaki megsérül vagy megöletik vagy dolgokon kár okoztatik, ugy a jármű vezetője és tulajdonosa, és ha a jármű többeké, ugy minden társtulajdonos az összes okozott kárért szavatol. Ha a kárt okozó esemény idejében a jármű valamely más személynek adatott át hajtás céljából, ugy ezen személy szavatol a tulajdonos helyett a vezető mellett. Ha a jármű a kárt okozó esemény idejében törvényellenes cselekményfolytán valamely harmadik személy kizárólagos intézkedésének volt alávetve, ugy ez szavatol a tulajdonos vagy azon személy helyett, kinek a jármű hajtás céljából átengedtetett, az okozott kár megtérítéséért. Ez utóbbiak azonban a különben kártérítésre kötelezettek mellett is igénybe vehetők, ha őket a jármű megőrzése tekintetében mulasztás terheli. Több kártérítésre kötelezett egyetemlegesen szavatol. A ki valamely ellene emelt kártérítési igényt a 2. szakasz rendelkezéseire való hivatkozással visszautasít, köteles azon tényeket, melyek a kártérítési kötelezettségnek más személyre való átháramlását igazolják, bizonyítani. 2. §. Aki az 1. §. szerint a kárért szavatol, a szavatosság alól csak akkor és csakis azon mértékben szabadul, a mennyiben bebizonyítja, hogy a kárt okozó eseményt valamely elkerülhetetlen véletlen vagy pedig valamely harmadik személy, vagy a kárt szenvedett vétkessége okozta. Az elkerülhetetlen véletlenre T aló hivatkozás ki van zárva, ha a kárt okozó esemény a jármű állapotára, szerkezetének hiányaira vagy arra, hogy szerkezete megtagadja a szolgálatot, vagy végül a jármű szabály- vagy szakellenes vezetésére vagy kezelésére vezethető vissza. A harmadik személyek vétkességére való hivatkozás ki van zárva, ha a kártérítésre kötelezett ezen személyeket a jármű kezelésénél felhasználta vagy ha ezek a kártérítésre kötelezettek egyikének vagy a jármű feletti intézkedésre feljogosított alkalmazottai egyikének beleegyezésével használták a jármüvet, vagy pedig ezt nem kellő őrzés folytán hatalmukba ejtették. 3. §. Oly jármüvekre, mely épitésmódjuk vagy szerkezetük folytán a hajtásukhoz, vezetésükhöz nélkülözhetetlen megterheltetés mellett jó, sík uton óránként 20 kilométernél nem haladhatnak gyorsabban, az I. és 2. nem nyer alkalmazást. Azonban a tulajdonos vagy pedig az, kinek ez hajtás végett a jármüvet átadta, szavatol azon személyek- vétkességeért, kiket ő a hajtáanál alkalmaz. Az első szakaszban megjelölt föltételek fennforgása igazolja, azt, hogy ki vonassék a kártérítés céljából felelősségre. 4. §. Megállapodások, melyek által az 1—3. §-ok rendelkezéseinek alkalmazása a kárvallottak hátrányára előre kizáratik. semmisek. 5. §. Ezen törvény határozmányai nem nyernek alkalmazást, ha a kár a törvény hatálybalépése előtt okoztatott. Ezen törvény a kihirdetését követő harmadik naptári hó kezdetével lép hatályba. 6. §. Ezen törvény végrehajtásával igazságügyminiszterem van megbízva. A mint a törvény fentebbi szövegéből kitűnik, az a törekvés uralkodik, hogy a saját veszélyre való cselekvés elve az automobilközlekedésnél is jusson érvényre. A kimerítő indokolás, mely a törvényjavaslathoz van csatolva, az automobil feltalálását és a mótorjármüvek ujabban való behozatalát a közlekedésügy egy szakaszának nevezi, ezen uj szállítási eszköz előnyeivel, az időbeli, a fentartási és üzemi költségekbeli nagy megtakarításokkal, a gyors és kényelmes hajtás kellemességével és a sportingerrel, melyet ez okoz, szembeállítja az uj és intensiv veszélymozzanatot, melyet az automobil az utak közlekedésére, a jármüvek tetemes súlya, a sínpároktól való íüggetlensége, nevezetesen azonban rendkívüli sebessége folytán képez. Az indokolás az automobil-közlekedés veszélyeinek rendőri előírásokkal való leküzdését elégtelennek nyilvánítja. A automobilközlekedés sajátos veszélyei ma idegen vállakra vannak hárítva. A kárvallott kártérítési igénye eddigelé nagyon is sokszor azon szenved hajótörést, hogy ez az őt terhelő bizonyítást, mely szerint az automobil vezetőjét vétkesség terheli, nem képes létrehozni. A legrosszabbul áll a megsérült kártérítési igényének megvalósítása akkor, ha az előjármü nem maga a felelős vállalkozó által vezettetik, mert ahhoz, hogy az ő kártérítési kötelezettsége megállapittassék, azt kellene bebizonyítani, hogy ő a vezetőt a vétkes viselkedésre reábirta vagy pedig, hogy őt legalább a vezető kiszemelésénél és alkalmazásánál vétkesség terheli. Azonkívül annak, ki az automobilüzemtől távol áll, nincs betekintése a különböző okok összhatásába és igy nem képes a felelősségre vont által eszközlendő irányzatos ténycsoportositással, melyet ennek a gép szerkezetének, működésének és sajátszerűségeinek teljes ismerete tesz lehetővé, hathatósan szembe szállani. Ezen bizonyítási szükség hasonló az olyan károknál, a melyeket vasúti események okoznak. Ennek orvoslása csak a kártérítésre vonatkozó jogelvek megváltoztatása által eszközölhető. Az indokolás emlékeztet arra, hogy a 20. német jogászgyüJésen (1902) szóba került a vasutak kártérítési kötelezettségének az automobilistákra való kiterjesztése és hogy hasonló kívánságok nyilvánultak a különböző osztrák képviselő-testülelekben is. Annak elvben való szavatosságát, a kinek érdekében az automobil közlekedik, az indokolás az igazság és méltányosság követelményének jelenti ki. Felmerül ugyan az a kérdés, hogy az uj kártérítés kötelezettségi határozmányok folytán nem lesz-e az automobil-ipar és a mótor-kocsik közlekedésének fejlődése befolyásolva és elnyomva r Erre vonatkozólag azt véli a törvényjavaslat, hogy csak némileg elővigyázatos automobiltulajdonosok az őket fenyegető kártérítési igények ellen valamely társaságnál biztosítani fogják magukat. Az automobilsport továbbfejlődését és terjedését ezen költség az automobil beszerzésének és működésének különbeni költséges volta mellett bizonyára nem fogja valami különösen befolyásolni ; az automobilnak gazdasági célokra való felhasználását illetőleg (iparos személyek- és áruk szállítása), pedig utalás történik arra, hogy az e fajta kocsik előállítása előreláthatólag olcsóbbá lesz, «ugy hogy a befektetési és üzemi költségeken való megtakarítás, a különféle előnyök, melyeket a munkaerőknek és az időnek a nagyobb sebesség folytán való jobb kihasználása okoz, az üzleti célokra szolgáló erőjármüvek gyors szaporodását fogja eredményezni*. Azon megterheltetési többlet, mely a szigorúbb szavatossági kötelezettség folytán áll be, ezen fejlődést nem fogja tartósan befolyásolni. Különben — hangsúlyozza az indokolás, — azon erőjármüvek, a melyek aránylag lassúbb mozgásra (2 - kilométer maximalis sebességre) vannak berendezve, a szigorúbb szavatossági kötelezettség alól határozottan ki vannak véve. A kormány indokolása továbbá kiterjeszkedik azon személyekre, a kik a Javaslat szerint kártérítésre vannak kötelezve és indokolja a tulajdonosnak a kártértési kötelezettégből való kizárását oly esetekben, a melyekben ő nem *ura a menetnek*, a melyekben tényleg más valaki intézkedik az üzem iránt. A tulajdonos és a kocsi tényleges használója közötti jogvisszony kifelé rendszerint fel nem ismerhető. Ennek folytán kell, hogy a kárvallott elsősorban mindig a tulajdonos ellen fordulhasson, a kinek neve, különösen ha majd a kötelező számozás hozatik be, nem lesz nehezen kipuhatolható. A tulajdonosnak kell azután fentartva lenni, kifogás utján egy oly viszonyt kifejteni, mely szerint az elvben való szavatosság alól ment marad. Érdekes az, a mit az indokoló jelentés az elháríthatatlan véletlenre vonatkozólag mond. Ez nem mentésit a szavatosság alól, mert emez nem a vétkesség vélelmén alapul. Az automobilistának oly véletlen eseményekért is helyt kell állania, melyeket