A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 24. szám - Adat a jogtalan eltulajdonítás fogalmához a lopásnál. [Hozzászólás Daróczy József: Adat a jogtalan eltulajdonítás fogalmához a lopásnál című cikkéhez. A Jog, 1905. 20. sz. 154-155. p.] - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [5. r.]

188 A JOG 2,000/1898. eln. sz. atlat kibocsátott rcndeleténnek 8. £-a ugyancsak hangsúlyozza: a munkásigazolvány, ha akadály nem forog fenn, a kérelmezőnek jelentkezésekor azonnal kiállítandó. Ez igen szép intézkedés volna, ha a végreh. rendelet 8. §-ának 2. bek., továbbá a végreh. rendelet 9., 10., 11., 12. és 13. §§-ai ismét egy csomó akadályt fel nem sorolnának, amelyek az eljárást szerfelett nehézkessé teszik, sőt a munkást kiteszik annak, ha sürgősen kell munkába állania, nem dolgozhat igazolvány hiánya miatt. Nevezetesen, ha az elöljáróság a jelentkezőt nem ismeri, személyazonossági tanukat hallgasson meg, ha ez is megvan, akkor ismét csak oly egyénnek adhat igazolványt, akinek állandó lakása ugyanabban a községben van; de még ez sem elég a elki üdvösségre, mert ha az elöljáróság a fennforgó körülmények alapján azt vélelmezheti, hogy a jelentkező munkás előbbi állandó lakhelyén már szerzett igazolványt s általában minden oly esetben, amikor az igazolványt olyan egyén kéri, aki még egy év óta nem lakik a községben, az elöljáróság köteles azon község elöljáróságát, melyben a jelentkező legutóbb lakott, megkeresni annak közlése végett, vájjon a jelentkező, a megkeresett községi elöljáróságtól kapott-e igazolványt vagy nem ? és igenlő válasz esetében ujabb igazolványt csak az esetben állíthat ki, ha a jelentkező korábbi igazolványának elvesztése vagy megsemmisülése a 12. §. szerint megállapíttatik. Hát a melyik munkást aratás vagy egyéb dolog idején ér ez a szerencse, az igazán elmondhatja : «Lasciate ogni speranza !» Mert az elöljáróság az elveszés, vagy megsemmisülés körülményeit megvizsgálja, a szokásos módon a községben kihirdetés által az igazolványt nyomoztatja. De ez még nem elég, mert uj igazolványt csak akkor állit ki, ha az elvesztés illetve megsemmisülés iránt kétség nem maradt fenn; és mig a törvény csak az elveszett vagy megsemmisült igazolvány másodlatának kiadásáért kiván egy koronát, addig a hivatkozott ministeri rendelet 12-ik §-a, még a szándékosan vagy gondatlanul használhatlanná tett igazolvány másodlatának kiadásáért is egy korona dijat szed. Aki csak némileg ismeri a munkás, különösen az alföldi munkásvisszonyokat, a munkásoknak a hatóságok elleni ellenszenvét, ugy hogy a munkás a hatóságokhoz csak elkerülhetetlen szükségben fordul, könnyen beláthatja, hogy a munkás-igazolványok kiadása körüli huzavona, magát az intézményt sem tudja megkedveltetni és aki ismeri a munkásnép helyzetét, azt a nemtörődömséget, közömbösséget, amelylyel a munkás, ha csak egy garas kiadása is vár reá, a saját előrehaladásával szemben is viseltetik, — annak az elveszett vagy megsemmisült igazolványokért, illetve a másodlat kiadásáért szedett egy korona horribilis összegnek látszik; és hogy ez tényleg az, hivatkozom ChHstián György Békéscsaba községi gazdasági munkásköz vetítőnek : «Hogyan szerezzünk a szegény embernek munkát» cim alatt megjelent füzetére, amelyben a munkásközvetitőknek azt a tanácsot adja, hogy a munkásközvetités tárgyában alkotott ministeri szabályrendeletben a levelezésekért 20 fillérben megállapított dijat a közvetítő semmi körülmények között a munkásoktól ne fogadja el. (Folytatása következik.) Adat a jogtalan eltulajdonítás fogalmához a lopásnál. ) Irta TYRNAUER ALBERT dr., orosházai kir. albiró. E lap folyó évi 20. számában megjelent Daróczy József hajdúböszörményi kir. albiró ur hasoncimü cikkéhez hozzászólva, cikkíró ur nézetét sem a szóvá tett concrét esetre vonatkozólag, sem általában nem osztom ! Cikkíró ur által megbeszélés tárgyává tett concrét esetben a kir. járásbíróság a jogtalan eltulajdonítást fennforogni látta és a iopás vétségét megállapította. Ismételjük csak a vitatott eset tényállását: «Cs. M. Imre 1904. év nyarán megvett N. Sándortól 6 mm. esős tengerit oly kikötéssel, hogy eladó az évi terméséből fogja kiszolgáltatni az eladott tengerit. Vevő a vételárat kifizette. A tengeri letörése után eladó, tekintettel az általános rossz termésre s a tengeri árának nagy emelkedésére, azt mondotta vevőnek, hogy nem adhat neki többet 4 mm. tengerinél, elégedjék most meg azzal, a többit megadja majd jövőre. Egyúttal készített 4 mm.-nak megfelelő 10 zsák tengerit s azt átadta a vevőnek. L tóbbi ezzel nem elégedett meg, hanem azt kívánta, hogy még egy mm.-t adjon át az eladó s minthogy az csak nem akart a 10 zsáknál többet adni, odament az eladónak földön összerakott tengeri-csomójához, abból még két zsákkal felszedett, azt is szekérre rakta és elvitte.» Cs. M. Imre vádlott most leirt cselekményében a lopás vétségének tényalladéka távolról sem található föl! Lopást ugyanis az követ el, aki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlalatából azon célból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa! A lopás főeriterionja a jogtalan eltulajdonítás célzata, melynek fönforgása nélkül a lopás el sem képzelhető! A jogtalan eltulajdonítás pedig a lopásnál abban áll, hogy a tettes másnak ingó dolgát jogtalan gazdagodás, vagyoni haszonlesés célzatával vonta légyen el a tulajdonos birtokából vagy a birlaló birlalatából! Cs. M. Imre vádlott, midőn a 2 zsák tengerit is fölszedte a jelen volt sértett N. Nándor tiltakozása ellenére és fölrakta a többi 10 zsákhoz a szekérre, nem jogtalan vagyoni haszonlesésből tette, hanem amihez az ádásvételből kifolyólag igénye volt, azt vette el bírói közbenjárás nélkül sértettől! S így a Btkv. 333. §-a értelmében vett jogtalan eltulajdonítás fogalmát vádlott cselekménye nem fedi. Ily értelemben helyes a kir. Törvényszék felmentő ítélete ! Azonban azzal, hogy vádlott fölmentetett, még nem sanctionáltatott az ő önbíráskodása; a fölmentéssel még nem lett kimondva az, hogy vádlott nem követett el jogtalanságot! Persze, hogy nem járt el jogosan, midőn a 2 zsák tengerit, a törvényes perut igénybevétele nélkül, önhatalmúlag vette el eladótól. A kir. Törvényszék a felmentést meg is indokolta, hogy «a btk. 1. ij-a értelmében az önbíráskodás büntethető nem lévén, vádlottat az ellene emelt vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmenteni kellett.» Mi cikkíró urnák az önbíráskodásra vonatkozó előterjesztéseit illeti, azok közül de lege ferenda helyeselhető, hogy az önbíráskodás a novellába, a btkv. 368. §-ával kapcsolatban vétessék föl uj inként; amennyiben a 368. §. legközelebb áll az önbíráskodásnak a közéletben oly gyakran előforduló eseteihez ! Nem helyeselhető azonban cikkíró ur ama véleménye, hogy addig, mig az önbíráskodás enyhébb büntetéséről a törvény nem intézkedik, felmentés helyett a lopás £ ai vétessenek alkalmazásba, mert először a már kifejtettek szerint az önbíráskodás nem lopás; másodszor, mert az önbíráskodás de lege lata nem büntetendő cselekmény, s így arra sem a lopás, sem más §-a a btkv.-nek reá nem tukmálható ! Belföld. A budapesti kir. Ítélőtábla működése 1904-ben. •v/-' (Folytatás.) 7. A fiumei tszékre: 2,368—515 = 1,853 ügy és 1,475— 680 — 795 Ítélet. Esik egy biróra 308 ügy és 132 ítélet. 8. Az ipolysági tszékre: 9,077—7,318 = 1,759 ügy és 1,510— 501 == 1,009 itélet. Esik egy biróra 251 ügy és 144 ítélet. 9. A kalocsai tszékre: 7,584—5,896 = 1,688 ügy és 1,428 — 208 = 1,220 itélet. Esik egy biróra 241 ügy és 174 itélet. 10. A kecskeméti tszékre: 11,268—7,569 = 3,699 ügy és 2,664 -260 = 2,404 itélet. Esik egy biróra 369 ügy és 240 itélet. 11. A pestvidéki tszékre: 23,712—18,785 = 4,927 ügy és 3,756 -74 = 3,682 itélet. Esik egy biróra 289 ügy és 216 itélet. 12. A székcsfehéri'ári tszékre: 7,917—5,754 = 2,163 ügy és 1890—468 = 1,422 itélet. Esik egy biróra 216 ügy és 142 itélet. 13. A szolnoki tszékre: 14,639—8,841 = 5,798 ügy és 3,804—l,n37 - 2,767 itélet. Esik egy biróra 414 ügy és 271 itélet. Ezen összeállítás szerint a legtöbb ügyet: 414 elintézte és a legtöbb Ítéletet: 271 hozta a szolnoki törvényszék, utánna a kecskeméti szerepel: 369 ügygyei és 24<> Ítélettel; 3-ik helyen áll ügyek tekintetében a b.-gyarmati: 331, ítéletek tekintetében a kecskeméti: 240. Negyedik helyen 319 ügygyei és 211 Ítélettel szerepel a budapesti polgári tszék. Ügyek elintézésénél a többi bíróságok a következő sorrendben következnek: Fiume 307, Bpest keresk. és v. 305, Budapest büntető 295, Pestvidéki 289, Ipolyság 251, Kalocsa 241, Eger 232, B.-báaya 219 és Sz.-Fehérvár 216. ítéletek száma szerint pedig: Pestvidék 216, B.-Gyarmat 197, B.-Bánya 181, Kalocsa 174, Eger 162, Ipolyság 144, Sz.-Fehérvár 142, Budapest büntető 141 és Fiume 132. Ily világítás mellett nem állithatja senki, hogy törvényszékeink és bíráink munkával tul volnának terhelve,— de azt sem lehet állítani, hogy a budapest; birák több érdemleges munkát végeznének, mint vidéki kartársaik. Más kérdés, hogy minőségileg melyik munka elöbbrevaló? Erre a kir. Tábla kimutatása adja meg a feleletet. Ott, ahol több a helybenhagyó határozat, szükségképp alaposabb ítélkezésnek is kell fennforognia. Csakhogy a táblai kimutatás, amely csoportosítással nem foglalkozik, közli ugyan a helybenhagyott és megváltoztatott ítéletek számát és azt, hogy mennyit intézett el azokból egy bíró, - de nem mutatja ki, hogy hány helybenhagyó vagy megváltoztató itélet esik egy -egy törvényszékre. Tudjuk tehát, hogy a helybenhagyó ítéletek száma sok kívánni valót hagy hátra., — de már azt nem tudjuk, hogy melyik tszéket és mily mérvben terheli a felelősség a selejtes munkáért. Köd előttem, köd utánam . . . .!