A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 22. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

A J jedelméhez képest, felekezetre való tekintet nélkül a tulajdonosokat marasztalja. Az első kérdés, mely itt felmerül, hogy a község mint ilyen perelhet-e ? Véleményem szerint nem perelhet, mert hiszen a plébános a községi pótadóból kapja a fizetését, melyhez a különböző vallásfelekezetbeliek, vagyonuk, illetve jövedelmük arányában járulnak. Helytelenül indította meg a pert a község, már csak azért is, mert hiszen nagyobb jogcime neki sincs, mint a plébánosnak, már pedig erre a kir. Kúria nem egyszer, de számtalanszor kimondta, hogy pusztán az a körülmény, hogy a papi járandóság a canonica visitatióban telkek után szabályoztatott, még magában nem elegendő arra, hogy a járandóság dologi tehernek tekintessék. A másik és fontosabb kérdés az, — habár nem is tartozik a bíróság elé, — hogy a fentebb emiitett községben a párbér avertált-nak tekintendő-e, vagy sem ? fimon Ákos dr. hivatkozott nagybecsű munkája említést tesz ugyan az avertált párbérről, de nem fejti ki, hogy egyes községek mily módon avertálták a párbért? Ezt azért emlitem, mert máig sincs tisztázva, hogy az egyes községek avertáltaknak tekintendők-e, vagy sem. A pozsonyi kir. ítélőtábla 1. sz. telj. ül. döntvénye, év május hó 1-én, az ott ismertetett kérdés eldöntése alkalmából felhozza, hogy Eperjes község plébánosa két izben is, még pedig változó szerencsével perelt. Első izben egy nem saját telekezetbeliét perelte párbérért s ugy az első-, mint a másodbiróság is helyt adott keresetének. Másod izben már nem sikerült. Pedig mindkét esetben ugyanaz volt a felperes s ugyanazzal védekezett az alperes. Az egyik esetben kimondta a bíróság, hogy a párbér dologi teher, a másikban az ellenkezőt. De fontosnak tartom a két ismertetett esetben azt, hogy Eperjes község avertalt, vagy nem avertált természetét togták fel a bíróságok más és másképpen. A kir. tábla döntvényében ismertetve van az az alapítólevél, melyet Eperjes község lakói — helyesebben birtokosai, - még pedig ugy látszik teljes számban kiállítottak, mikor Tallós községtől mint matertől elváltak. Én ezen alapító levél és a lajta-ujfalusi alapítólevél közt különbséget nem találok. A pozsonyi kir. ítélőtábla emiitett döntvényében Eperjes község vállalta magára a döntvényben megjelölt szolgáltatásokat. 67 régi 18 úrbéri telek akkori tulajdonosa volt az egész úrbéri község. Beigazoltnak vette a kir. tábla, hogy az alapítás idején Eperjes községben több úrbéres nem volt, csak azok akik az alapítólevelet aláírták. Az úrbéri birtok 50 gazda kezén volt. Ezek az általuk birt 67 úrbéri telek arányában kötelezkedtek 67 db. csirke, 67 mérő rozs és 20 pengő forint megfizetésére. Beigazoltnak veendő továbbá, hogy az összes úrbéri telkek akkori tulajdonosai katholikusok voltak. A volt földesúr az alapítólevelet aláirta, illetve megbízottja által aláíratta és a felettes egyházi hatóság az alapítólevelet elfogadta, megerősítette. Véleményem szerint itt a jogalkotó tény. Egy alapítvány, melyet a község alkotott, kötelezvén magát és az utódokat arra is, hogy az alapító levélben foglalt kötelezettségnek a jövőben is meg fog felelni. A lajta-ujfalusi alapító levél, melyet Timon Ákos dr. művében idéz, semmivel sem tágabb, semmivel sem ünnepélyesebb formájú. A szolgabirák egyik alapítólevélen sem szerepelnek, egyiket sem irták alá, egyben sincs említés téve arról, hogy ezek az alapítvány megalkotásánál közreműködtek volna. Unin község alapitóleveiét nem láttam, mert ez a periratok közt nincs, de valószínűleg nem is létezik. Csupán a canonica visitatio kivonatos adatai közölvék a perben, s csak ezek állottak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendelkezésére, mikor ez a fentebb hivatkozott határozatát meghozta. A három községben ma ellenkező a plébánosi járandóság beszedésére vonatkozó gyakorlat. Pedig lényegileg mind a három községben avertált párbérről lehet csak szó. Ez a különböző gyakorlat az egész országban megvan és elég érdekes, de egyúttal elég elszomorító jelenség is. A harminc-negyven éves gyakorlat helyenként annyira megkövesedett, hogy azt más felekezetbeliek meg sem merik bolygatni. Fizetik a párbért mint dologi terhet. Más helyen a hosszú idejű gyakorlat bizonyos okokból megakadt; itt folynak a perek és a hatóságok előtti eljárás, még pedig — mint kimutatni igyekeztem — nagyon is változó szerencsével. OG 171 A plébános járandóságának avertált községekben való behajtása a ma érvényben levő községi törvény szerint csak egyféle módon történhet. Ugy t. i., hogy a község az évi előirányzatban összes szükségleteit számba veszi, — így a plébános fizetését is — és eszerint készíti el jövő évi költségvetését s veti ki a pótadót. Nem tesz e részben semmi külömbséget, hogy a község bir e külön vagyonnal, vagy sem, mert hiszen a község terheiben s igy az általa nyújtott előnyökben is lakói egyenlően, illetve vagyonuk arányában részesülnek. És mégis azt látjuk, hogy egyes községek — mint L nin is — a községi pótadóból fizetik kath. plébánosukat, melyhez a község minden lakójának vagyona, illetve jövedelme arányában kell járulnia, s ezen kívül felperesként lépnek fel a más felekezetbeliek ellen, hogy ezek birtokuk arányában járuljanak a párbérhez. Nem kell hozzá sok fejtörés, hogy kitaláljuk, hogy itt tulajdonképpen egyesektől kétszeri fizetést követelnek. Akárhová fordíttassák az igy beszedett párbér, az egyeseket mindig jogtalanul fog sújtani. Mert lehetséges, hogy megtakarítás, és a jövő évben a község javára lesz írva — anynyival kevesebb lesz a pótadó, — de azért ezen megtakarított összeghez egyesek jogtalanul járultak. Ahol a községi pénztárból lesz az avertált párbér fizetve, ott e cimen külön beszedésnek helye nincs és nem is lehet. Az avertált párbérnek éppen az az ismérve, hogy az mint a politikai község évi szükséglete szerepel. Évről évre előfordul a község költségvetési előirányzatában és a községi számadásokban. Innen van, hogy a bíróságoknak ezekkel az avertált párbérekkel tulajdonképpen mi teendőjük sincs, mert hiszen ezeknél a plébános felperesként fel sem léphet az egyesek ellen, legfeljebb a község ellen. Már pedig ilyenkor — mint Unin község esetéből kilátszik — a közigazgatási hatóságok járnak el. A községi pótadó behajtása körül miként szoktak helyenként eljárni, és a kulcsot miként állapítják meg, az tisztán administrativ kérdés. Párbérről, mint dologi teherről, a legritkább esetben lehet csak szó. A kir. Kúria 31. sz. t. ü. határozatában általános elvi szempontnak jelezte, hogy némely canonica visitatio azon kijelentése, hogy a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem azt jelenti, hogy a párbér dologi teher. Lehet, hogy a párbér egyes esetekben szerződés, vagy más jogalkotó tény folytán ingatlanhoz kötött dologi teher. Ily eset a lehető legritkább. Mert az 1864. évi március hó 18-diki helytartótanácsi rendelet a legritkább esetekben hajtatott végre, de ha végre is hajtatott, az jogalkotó ténynek nem tekinthető. Igy a hosszú gyakorlat mitsem használ! Ha a szerzett jogot s annak hirtelen megszűnését veszszük számba, be kell látnunk, hogy a párbérnek törvényhozás utján való szabályozása minden tekintetben, de különösen jogbiztonság szempontjából immár égető szükség. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás.*) A minősítés feltétele volna, a jogi tanfolyamnak valamelyik hazai egyetemen vagy jogakadémián való elvégzése; a tételes jogi és közigazgatási tárgyakat felölelő államvizsgának letétele, mely után a jelölt valamelyik ügyvivő irodájában 3 évi gyakorlatot folytat. A jelölt, bíróságok és hatóságok előtt, felek képviseletében főnökét helyettesíthetné éppúgy, mint ma helyettesíti az ügyvédjelölt az ügyvédet. A jogi ügyvivők numerus clausnsba foglalandók ; ügyködési jogosítványukat a kormány által kapják és óvadékot kötelesek letenni. A jogi ügyvivők a mai ügyvédi kamarákhoz hasonló ügyvivői testületet alkotnának, amely testületek elsőfokú fegyelmi bíráskodási joggal bírnának, felsőbb fokon azonban a bíróság gyakorolná a fegyelmi jogot. Jogi ügyvivő minden járásbirósági székhelyre, esetleg nagyobb községekbe is kinevezendő, mi által a községi jegyzők zugirászkodása megszüntettem ék és a nép felelős s a községi jegyzőnél nagyobb jogi minősítéssel biró tanácsadóval rendelkeznék. Az ügyvédi karba a jogi ügyvivő át nem léphetne. A közjegyzői intézmény, mai szervezetében eltörlendő és vagy külön, mint hiteles hely szervezendő, vagy pedig ami célszerűbb, egyes érdemes jogi ügyvivők közjegyzői teendők *) Előző közlemény a 20-ik számban.