A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 21. szám - Magánjogi tanulmányok az igényper keretében. [Könyvismertetés]

A JOG 83 társaságokra is alkalmazandók, szükségképen folyik, hogy a törvény 37. és következő szakaszainak a cégvezetőkre vonatkozó rendelkezései a r.-társaságokra is vonatkoznak. De nem ellenkezik a cégvezető alkalmazása a r.-t. jogi természetével és szervezetével sem, mivel a r.-t. vagyonjogi ügyleteire nézve az egyénnel, mint jogalanynyal egy tekintet alá esik és ha ügyvitelét a törvény világos szavai szerint (193. §.) meghatalmazottakra bizhatja, ugy cégvezetőt is választhat, de a tapasztalat is azt mutatja, hogy számos r.-t., ugy nálunk, mint külföldön már az alapszabályokban is cégvezetők kirendeléséről gondoskodik. Az elsőbiróság végzésének indokolásából tehát a kir. Ítélőtábla az alapszabályok 28. §-a ellen utolsó helyen felhozott indokot mellőzte és végzését, az alább indokolt rendelkezésétől eltekintve, a benne felhozott egyéb indokok alapján hagyja helyben. Ellenben az alapszabályokon a megjelölt irányban eszközlendö módosításokat illetőleg, tévesen utasította az eljáró kir. törvényszék a r.-t. igazgatóságát arra, hogy ezeket a módosításokat az igazgatóság a közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján saját hatáskörében eszközölje; mert a kivánt módosítások nem pusztán stiláris módosítások, amelyeknek eszközlésére az igazgatóság a közgyűléstől felhatalmazást kapott, hanem olyan érdemleges változtatások, amelyek a K. T. 179. $-ának 7. pontja szerint a közgyűlés hatáskörébe tartoznak és mint ilyen jogok az igazgatóságra át nem ruházhatók. (1905. évi május hó 9-én 1,429.) Bűnügyekben. A B. P. 556. i; nak harmadik bekezdése szerint a törvényszéknek másodfokú ítélete ellen, az arra jogosítottak, a kir. Kúriához csak a B. P. 385. i;. a) és c) pontja esetében fordulhatnak semmisségi panaszszal, továbbá a B. P. 567. tj-nak utolsó bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó 431. §. második bekezdése szerint a felebbviteli tárgyaláson jelen volt, vagy képviselt jogosultak a kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen a bíróságnál tartoznak semmisségi panaszukat bejelenteni, miből önként következik, hogy az indokolás is csak a már bejelentett semmisségi okra vonatkozhatik, azonban az indoklásban ujabbi semmisségi ok fel nem hozható, a bt. 92. ^ ának alkalmazása esetében a törvényben meghatározott büntetési tételek határain belül kiszabott büntetés mérve ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs helye. A m. kir. Kúria (1905. április 18-án 3,098. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt J. M-né szül. T. L. és becsületsértés vétsége miatt viszontvádolt J. M. ügyében, következő végzést hozott: J. M. vádlott védője az ítélet kihirdetése alkalmával semmisségi panaszt jelentett be azért, mert a 92. §. alkalmazása mellett a vádlott büntetése felemeltetett, — semmisségi panaszt jelentett be meg utólag az indokokban a bp. 385. §. e. pontja alapján és a felebbviteli eljárási költségekre vonatkozólag is. Minthogy azonban a B. P. 550. §-nak harmadik bekezdése szerint a törvényszéknek másodfokú Ítélete ellen, az arra jogosítottak, a kir. Kúriához csak a B. P. 585. §. a) és c) pontja esetében fordulhatnak semmisségi panasszal, — minthogy továbbá a B. P. 567. §-nak utolsó bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó 431. §. második bekezdése szerint, a felebbviteli tárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak, a kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen a bíróságnál tartoznak semmisségi panaszukat bejelenteni, miből önként következik, hogy az indoklás is csak a már bejelentett semmisségi okra vonatkozhatik, azonban az indoklásban ujabbi semmisségi ok fel nem hozható, s minthogy a bt. 92. ij-ának alkalmazása esetében a törvényben meghatározott büntetési tételek határain belül kiszabott büntetés mérve ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs helye: mindezeknél fogva a bejelentett semmisségi panasz mint a törvényben kizárt, illetve mint elkésett, a B. P. 434. §. harmadik bekezdése alapján visszautasítandó volt. A B. P. 556. í;-a szerint felebbezett ügyekben kelt tszéki Ítélet ellen, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mind az ítéletek szerint csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak van helye. A m. kir. Kúria (1905. április 12-én 3,123. B. sz. a.) becsületsértés miatt vádolt B. András elleni ügyben következő végzést hozott: A felfolyamodás elutasittatik. Indokok: Minthogy a B. T. 556. §-a szerint felebbezett ügyekben kelt tszéki Ítélet ellen, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mind az Ítéletek szerint csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak van helye. Minthogy a jelen esetben is mind a vád, mind az Ítéletek becsületsértés vétségére irányultak ; ezeknél fogva a kir. tszék a védő által a kir. tszék ítélete ellen bejelentett semmisségi panaszt mint kizárt perorvoslatot a B. P. 557. §. rendelkezésének megfelelően utasítván vissza, az ezen végzés ellen bejelentett alaptalan felfolyamodás tehát a B. P. 379. §. negyedik bekezdése szerint elutasítandó volt. A főmagánvádló által rágalmazás miatt folytatott bünperben a kir. törvényszék a főmagánvádló keze alatt levő némely iskolaszéki számadások megszerzését tartvan szükségesnek, főmagánvádló azok kiadását megtagadta, mert hogy azokat az illetékes hatóság már jóváhagyta s egyúttal azt a kijelentést teszi, hogy ha a kir. törvényszék ezen jóváhagyásnak nem hisz. akkor ő a kir. törvényszéket <illetékes> bírálójául élnem fogadja s kijelenti, hogy minden további indokolás nélkül ezennel delegált bíróságot kér. Minthogy ezek szerint főmagánvádló semini féle oly okot nem hozott fel, amelynél fogva a bp. 29. ;-a értelmében biróküldés esete forogna fenn, kérelmének hely adható nem volt. A m. kir. Kúria (1905. évi május 2-án 2,880 1905. B. sz. a.) B. Antal elleni rágalmazási ügyben, következően végzett A biróküldés iránti kérelemnek hely nem adatik. Indokok: A főmagánvádló H. J. által B. Antal ellen rágalmazás miatt folytatott bünperben a kir. tszék a főmagánvádló keze alatt levő némely iskolaszéki számadások megszerzését tartván szükségesnek, főmagánvádló azok kiadását a 123. naplósz. a fekvő nyilatkozatával megtagadta, mert hogy azokat az illetékes hatóság'már jóváhagyta s egyúttal azt a kijelentést teszi, hogyha a kir. törvényszék ezen jóváhagyásnak nem hisz, akkor ő a kir. tszéket «illetékes» bírálójául el nem fogadja — s kijelenti, hogy minden további indokolás nélkül ezennel delegált bíróságot kér. Minthogy ezek szerint főmagánvádló semmiféle oly okot nem hozott fel, amelynél fogva a Bp. 29. §-a értelmében biróküldés esete forogna fenn, kérelmének hely adható nem volt. A Bp. 378- §-a értelmében, végzés ellen, nem semmisségi panasz, hanem felfolyamodás lévén használható, vádlottnak a kir. törvényszék végzése ellen használt perorvoslata felfolyamodasnak volt tekintendő. A kir. Ítélőtáblán tartott tárgyaláson a vádlott külön védője jelen volt s ez, az ott s akkor kihirdetett ítéletbe a közvádlóval együtt belenyugodott. Nem forogván fenn tehát a bp. 425. §-a második bekezdésének az az esete, amelyben a kir. ítélőtábla ítélete a vádlott előtt kihirdetendő vagy neki kézbesítendő s annak folytán a vádlott semmisségi panasz használatára jogosított: a kir. ítélőtábla ítélete, annak a kir. ítélőtáblán történt kihirdetésekor jogerőre emelkedett. A m. kir. Kúria (1905. évi május 2-án 2,962 sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt S. Gyula ellen ügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz, illetve helyesen felfolyamodás a Bp. 379. §-a alapján elutasittatik. Indokok: A Bp. 378. §-a, 426. §-a értelmében végzés ellen nem semmisségi panasz, hanem felfolyamodás levén használható, vádlottnak a kir. tszék végzése ellen használt perorvoslata felfolyamodásnak volt tekintendő. A kir. ítélőtáblán tartott tárgyaláson a vádlott külön védője jelen volt s ez, az ott s akkor kihirdetett ítéletbe a közvádlóval együtt belenyugodott. Nem forogván fenn tehát a Bp. 425. g-a második bekezdésének az az esete, amelyben a kir. ítélőtábla ítélete a vádlott előtt kihirdetendő vagy neki kézbesítendő s annak folytán vádlott a semmisségi panasz használatára jogosított: a kir. ítélőtábla ítélete, annak a kir. ítélőtáblán történt kihirdetésekor jogerőre emelkedett s így a vádlott az ellen a jelen esetben, semmisségi panasz használatára jogosított nem lévén, a kir. tszék a Bp. 389. >?-a alapján tszerüen rendelkezett akkor, amikor fclfolyamodással megtámadott végzésévei a vádlott semmisségi panaszát elutasította, illetve helyesen a végzésben idézett Bp. 389. §-a rendelkezésének megfelelően, visszautasította, — mihez képest a felfolyamodást, mint alaptalant a Bp. 379. §. harmadik bekezdése értelmében el kellett utasítani. A magánokirathamisitás hivatalból üldözendő bűncselekményt képez s ekként a magáninditvány hiánya a bűnvádi eljárás megindítását ki nem zárja. A m. kir. Kúria (1905. április 26-án 3,989 1905. szám alatt) több rendbeli magánokirathamisitás büntette miatt T. M. ügyében következőleg itélt: A kir. főügyész semmisségi panaszának hely adatván, a kir. ítélőtábla ítéletének az a része, melylyel a vádlott terhére az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében, annak L—IX. tételei alatt megállapított bűncselekmények minősítésénél a Btk. 403. §-ának 4. pontja mellőztetett, a Bp. 385 §-ának I. b) pontjában meghatározott semmisségi okból, a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik s az ugyanott felhozott bűncselekmények a Btk. 403. §-ának 1. pontján felül, ugyanazon törvényszakasz 4. pontja szerint is minősíttetnek. Vádlott védőjének panasza a Bp. 437. sj-ának negyedik bekezdéséhez képest elutasittatik. A kir. főügyész felfolyamodása tárgytalannak nyilvánittatik. Indokok : Vádlott és védője a külföldön lakó tanuk külföldi bíróságok által történt kihallgatására és megesketésére vonatkozólag a Bp. szabályainak megsértése s a közvetlenség és szóbeliség mellőzése, valamint br. C. K. tanú vallomásának az elsőfokú tárgyaláson történt felolvasása miatt már az elsőfokú ítélet ellen a Bp. 384. S;-ának 8. és 9. pontjai alapján felebbezéssel éltek, a kir. ítélőtábla azonban a felebbezésnek e részben helyt nem adott. Vádlott védője a mai napon a kir. Kúria előtt tartott tárgyaláson, ugyanazon alaki sérelem tekintetében ismételve előterjesztést tett s kérte a Bp.