A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 20. szám - A btkv. 54. §. 2. bek. tartalmának figyelmen kivül hagyása képez-e semmisségi okot? - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [2. r.]

A JOG 79 tán felperes a kérdéses ingatlanra vonatkozó végrehajtási zálogjogának bekebelezése iránt végrehajtási kérvényt adott be, azonban a végrehajtást elrendelő bíróság megkeresését az illetékes telekkönyvi hatóság a'C, alatti végzés szerint a csődtörvény 13. S-a alapján elutasította. Sőt mint a hivatalból csatolt végrehajtási iratokból kitűnik, a budapesti kir. ítélőtábla a végrehajtást elrendelő bíróság végzésének megváltoztatásával felperest végrehajtás iránti kérelmével is elutasította. Felperes kereseti kérelme tehát arra irányul, hogy a közte, mint külön kielégítésre jogosult hitelező és az alperes csődtömeg közötti jogvisszony megállapítása mellett alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy felperes a végrehajtási törvény 132. §-a értelmében megszerzett zálogjoga alapján magát 11,316 K. váltótőke s járulékai erejéig a szentmáriai 256. számú telekkönyvi betétben foglalt ingatlanok befolyandó vételárából a csődtömeget megelőzően kielégíthesse. Minthogy azonban az 1881: LX. t.-c. 132. §-a alapján a B.) alatti végrehajtási jegyzőkönyv tartalma szerint foganatosított foglalás hatálya csupán a kérdéses csereügyleten alapuló kötelmi jogra terjedt ki és ekként felperes csak a lefoglalt kötelmi jogra nézve szerzett elsőbbséget, nem szerezte meg azonban a zálogjogot a jogügylet érvényesítése folytán előállott dologi jogra, s minthogy továbbá a zálogjog ingatlanra csak nyilvánkönyvi bejegyzés utján szerezhető meg, azt pedig felperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy ily jogot tényleg szerzett volna, ily körülmények között tehát az 1881. évi XVII. t.-c. 13. §-ában elősorolt előfeltételek hiányában felperes mint személyes hitelező a csődtömeghez tartozó ingatlanra dologbeli jogot nem érvényesíthet, — ugyanazért felperest keresetével elutasítani, és mint pervesztő felet az 1868. évi LIV. törvénycikk 251. §-a alapján a perköltség megfizetésére is kötelezni kellett. Az ügyvédi dijak és kiadásoknak saját feleik irányában történt megállapítása a most idézett törvény 252. §-án alapul. A budapesti kir. Ítélőtábla (1,428/1904. p. szám alatt 1904. május hó 24. napján) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1,128/1904. V. szám alatt 1904. december hó 9. napján) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : Az 1881. évi LX. t.-c. 132. §-a értelmében a végrehajtató az által, hogy a végrehajtást szenvedőnek valamely ingatlan vagyonra vonatkozólag élők közötti jogügylet által szerzett jogát lefoglaltatta, csak arra nyert felhatalmazást, hogy a lefoglalt jogot a végrehajtást szenvedett helyett és ennek javára érvényesíthesse. Az ezen jogra vezetett foglalás hatálya azonban nem terjed ki egyúttal az ennek folytán a végrehajtató által érvényesített tulajdon vagy más dologjogra, ami a felhívott törvényszakasz harmadik bekezdése rendelkezéséből is kitűnik, amely szerint ezen dolog jogokra a további végrehajtási lépések még abban az esetben is, ha ezek a jogok a végrehajtató által érvényesíttettek, a megfelelő, tehát a fenforgó esetben a felhívott törvénynek az ingatlanokra vezetett végrehajtási eljárást szabályozó, az ezen törvény 135. és következő szakaszaiban foglalt szabályok szerint lettek volna eszközlendők, ami azonban amint azt az elsőbiróság ítéletének vonatkozó indokaiban helyesen kifejtette, meg nem történt, miért is a másodbiróság ítéletét az itt felhozott és az ebben felhívott indokok alapján helyben kellett hagyni. A csődtörvény 105. §-a értelmében a tömeggondnokra vonatkozó határozatok s ezek közt a 103. §. rendelkezései is alkalmazandók; a 103. §. értelmében pedig a tömeggondnoki dijak tárgyában a másodbiróság véglegesen határoz ; a törvény által kizárt s igy sikerre egyáltalán nem vezethető felfolyamodás diját a tömeggondnok-helyettes a csődtömegtől jogosan nem követelheti. A temesvári kir. tszék, mint csődbíróság (1904. évi június 7-én 10,439/904. sz. a.) néhai G. Gy. hagyatékának csődtömege ügyében következőleg végzett: A temesvári kir. tszék, mint csődbíróság az 1904. évi április hó 29. napján felvett és 8,413/904. sz. a. bemutatott választmányi jkvben J. V. dr., mint néhai G. Gy. volt remetei lakos hagyatéki csődtömegének tömeggondnok-helyettesi diját 5,630 K.-ra leszállítja akként, hogy ebből 3,000 K. külön a u. remetei 1. és 232. sz. tjkvben foglalt ingatlan csődtömegét, 2,63(1 K. pedig az általános csődtömeget terheli. Ezúttal a kir. tszék kimondja, hogy tömeggondnok-helyettest a fenti összegeken felül megillető 370 K. erejéig, a fizetési kötelezettség Gy. J. tömeggondnokot terheli. Indokok: Tekintve, hogy ugy fentebb emiitett választmányi jkvbó'l, valamint a választmánynak 100,591/904. sz. a. beadott kérvényéből kitűnik, hogy tömeggondnok abban az időben, amidőn a helyettese a 8,413/904. sz. kérvényhez 3'/. a. csatolt díjjegyzékben említett munkálatokat teljesítette, nemcsak beteg, hanem egyébként is akadályozva volt a tömeggondnoki kötelességeinek a teljesítésében, amiért is tömeggondnok-helyettes emiitett munkálatainak a díjazását a csődtörvény 105. §-a alapján követelni jogosult; tekintve, hogy azon körülmény, hogy a tömeggondnoki díjjegyzék nem lett egyidejűleg a tömeggondnok-helyettesi díjjegyzékkel együtt bemutatva, a jelen esetben a csődtömegek nagy értéke folytán, sem a tömeggondnoki, sem pedig a tömeg. gondnok-helyettesi dijak összegének megállapítására semmi beí folyással nem bírt volna és illetve nem bir, s ennek folytán az I e tekintetben a tömeggondnok terhelő mulasztása a csődhitelezők I érdekeire károsító hatással nincs; tekintve, hogy a tömeggondnok-helyettes által teljesített munkálatok tömeggondnok által fel, számítva nem lettek és az előbb felhozott indokokból, ha ezen munkálatokat nem a helyettes, hanem a tömeggondnok maga teljesítette volna, az utóbbinak már megállapított dij a tömeggondnok-helyettes által teljesített munkálatok értékének megfelelő nagyobb összegében állapíttatott volna meg; tekintve, hogy a tömeggondnok-helyettes által a csőd érdekében teljesített munkálatok még abban az esetben is dijazandók, ha ezen munkálatokat a helyettes-tömeggondnok nem ebben, hanem csakis egvr szerű megbízott minőségében teljesítette volna: mindezek alapján nem szenved kétséget, hogy a tömeggondnok-helyettes a tömeggondnok igazolt akadályozása folytán teljesített munkálatoknak a csődtömeggel szemben való megállapítását jogosan követelheti és a kifogásoló hitelezőknek e tekintetben előterjesztett ellenkező ellenvetései semminemű jogos alappal nem bírnak. Tekintve továbbá, hogy ugy a csődválasztmány, valamint a tömeggondnokhelyettes a 3 '/. alattiban kitüntetett munkálatoknak ugy megtörténtét, mint szükséges voltát elismerték, kifogásoló hitelezők pedig ezek ellenében tagadás alakjába öltöztetett ellenkező állításukat még nem is valószínűsítették: ez utóbbiak figyelembe vehetők nem voltak. Hasonlólag részben figyelmen kívül hagyta a kir. tszék a kifogásoló hitelezőknek a teljesített munkálatok után számított dijak nagysága ellen érvényesített kifogásait, minthogy a legfontosabb teendők után felszámított dijak különös tekintettel a csődtömegek nagy értékére és a munkálatoknak nem helyben való teljesítésére, — a teljesített munkálatokkal arányban állóknak találtattak. Ugyanazért a 3 '. alattiban 1902. évi 11/2—3,11/17—18, V/7, VII/15—16, VII/24—25, VIII/1— 2, Vffl/8—9, VIII/12—13, IX/12—20, XI/11—12. XII/23, 1903- évi 1/1. és 1/3. tételek alatt 4,500 K.-ban; az 1902. évi XII/28. t. a. 10 K.-ban, az 1903. évi 1/6. t. a. 4 K.-ban és a III/4. t. a. 10 K.-ban felszámított dijakat a felszámitáshoz képest elfogadni kellett. Ellenben a 3 "/. alattiban 1902. évi II/l, II/4, 11/16, 11/19, VII/13, VII/18, VII/22, VII/26, VIII/3, VIII/10, VIII/14, VIII/21. (első) VIII/21.' (harmadik) IX/27, X/12, X/18, Xi/23, XII/22, Xfl/25, XII/27, XU/30, 1903. évi 1/2, 1/8, 1/14, 1/16, V/8, V/24,. VI/15, VII/Í7, VII/21, VIII/8, VIII/12, IX/5, IX/17. és IX/18. tételek alatt felszámított dijak az ezekben körülírt munkálatoknak megfelelő értékre vagyis egyenként 30—30 K.-ra leszállitandók voltak, ugy hogy az ezen tételek összes diját csakis 1,050 K.-ban lehetett megállapítani. A 3 •/. alattiban 1903. évi III/4. és 111/12. tételekben 30 és 50 K.-ban felszámított dijak 56 K.-ra leszállitandók voltak. Az 1902. évi augusztus 10. t. a. 20 K.-ban felszámított dij megállapítható sem volt, mert az már a tömeggondnoki díjjegyzékben (228. t. a.) számadásba tétetett. Az 1902. évi augusztus 21-én (második tétel) felszámított 50 K. dij figyelembe nem vétethetett, mert az előző tétellel ugyanazonosnak jelentkezik. Minthogy ezek szerint a fent elősorolt munkálatok díjazása csakis 5,630 K.-ban állapíttatott meg: a tömeggondnok-helyettes és a csődválasztmány közt létrejött egyezségben foglalt 6,000 K. 5,630 K.-ra leszállítandó volt. Minthogy tömeggondnok-helyettese a fentebb felsorolt munkálatokon kívül még a 3 •/• alattiban 1903. évi november 1-től — 1904. évi február 17-éig terjedőleg körülirt munkálatokat teljesítette, tömeggondnok-helyettesnek igénye volna ezen munkálatok után a fentebb említett kiszámítási kulcs szerint az egyezségi összeg erejéig még 370 K.-t követelni. Miután azonban a tömeggondnokok dija az 1903. évi szeptember hó 23-án 18,909/903. sz. végzéssel akként állapíttatott meg, hogy az ezentúl teljesítendő tömeggondnoki munkálatok után, tehát tömeggondnok-helyettesi munkálatok után sem járhat továboi díjazás: a tömeggondnok-helyettes által, ezen idő után, a tömeggondnok helyett teljesített munkálatok dija csakis a tömeggondnok terhére voltak megállapíthatók. Az 5,630 K-ban megállapított díjnak a fentebb emiitett összegben való felosztása a teljesített munkálatoknak az egyes tömegeket terhelő irányban történt. A temesvári kir. ítélőtábla (1904. évi szeptember hó 27-én 3,201. sz. a.) következő végzést hozott: Az elsőbiróságnak végzését helybenhagyja annyiban, amenynyiben azzal K. V. dr. tömeggondnok-helyettes részére az általános csődtömeg terhére 50 K. dij állapíttatott meg; ellenben ugyanannak a végzésnek többi részét megváltoztatja s a tömeggondnok-helyettest a fenti 50 K.-át meghaladó díjösszeg tekintetében a csődtömeg irányában támasztott igényével elutasítja. Indokok: A est. 105. §-a értelmében a tömeggondnokra vonatkozó határozatok s ezek közül a est. 103. §. is a helyettesre abban az esetben alkalmazandók, ha ez az akadályozott tömeggondnok helyébe lép, a est. 103. §-a alapján pedig a helyettes díjazást a csődtömeg irányában csak az ennek érdekében tett fáradozásáért igényelhet. Minthogy azonban az alább kifejtendők figyelembe vételével és a tömeggondnok akadályoztatása s ebből folyóan a helyettesnek szükségszerűen az ő helyébe lépése, valamint a helyettesnek közvetlenül a tömeg érdekében tett és díjazásra igényt megállapító fáradozása csak az 1902. évi május hó 7 én tartott felszámolási tárgyalás alkalmával következett be, amikor a helvettes ! a tömeggondnok által T. I.-né, T. I. csődhitelező képviseletében