A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 20. szám - A btkv. 54. §. 2. bek. tartalmának figyelmen kivül hagyása képez-e semmisségi okot? - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [2. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 20. számához. Budapest, 1905. május 14 Köztörvényi ügyekben. A pécsi kir. ítélőtábla 5. száma polgári határozata. A házasságon kivül nemzett törvénytelen gyermek részére a természetes atya ellen megítélt tartásdijakra vezetendő végrehajtás foganatosítása esetében a végrehajtási törvény 62. i>-ának korlátozó rendelkezése alól kivételt megállapító 63. tj-ban foglalt rendelkezés alkalmazandó-e vagy nem ? 5. számú polgári határozat. A pécsi kir. Ítélőtábla Z. A.-nak G. L ellen házasságon kivül nemzett törvénytelen gyermek részére a természetes atya ellen megítélt tartásdíjak behajtása iránt folyamatba tett végrehajtási ügyében, melyben a végrehajtás foganatosítása alkalmával a kiküldött bírósági végrehajtó a végrehajtást szenvedőnek, bár a napontai (1 írt 50 kr.) 3 korona napidijat meg nem haladó egész napidiját, a végrehajtási törvény 63. §-ára való hivatkozással, lefoglalta, az 1905. évi március hó 23-ik napján 635/polg. sz. a. hozott határozatéban kimondotta és a határozattárba felveendőnek rendelte, hogy : A házasságon kivid nemzett törvénytelen gyermek részére a természetes atya ellen megítélt tartásdijakra vezetendő végrehajtás foganatosítása esetében, a végrehajtási törvénv 6ü. §-ának korlátozó intézkedése alól kivételt megállapító 63. §-ban foglalt rendelkezés nem alkalmazandó. Indokok: A végrehajtási törvény 62. §-a értelmében a napidijaknak csakis a napontai (1 frt. 50 krt) 3 koronát meghaladó része vonható végrehajtás alá. Ezen törvényszakasz rendelkezése alól a végrehajtási törvény 63. §-ában foglalt rendelkezés kivételt állapit meg, amennyiben kimondja : hogy a 62. §-nak korlátozó intézkedése a végrehajtást szenvedő feleségét, le- vagy felmenő rokonait illető tartás miatt foganatosítandó végrehajtások eseteiben nem alkalmazandó. Tekintve már most, hogy a kivételt megállapító törvényes rendelkezések mindenkor szorosan magyarázandók ; tekintve továbbá, hogy a végrehajtási törvény 63. §-a szerint csakis azon esetben nem alkalmazandó a 62. §-ban előirt korlátozó intézkedés, ha végrehajtást szenvedő feleségét, fel- vagy lemenő rokonait illető tartás miatt foganatosítandó a végrehajtás ; tekintve, hogy jelen esetben a házasságon kivül nemzett törvénytelen gyermek részére a természetes atya ellen megítélt tartás miatt foganatosított végrehajtás esete forog fenn, s hogy a házasságon kívül nemzett törvénytelen gyermek és a természetes atya egymásnak nem rokona, és tekintve, hogy ebből kifolyóan a házasságon kivül nemzett törvénytelen gyermek egyáltalán nem sorolható a végrehajtást szenvedőnek azon lemenő rokonai közé, akikre nézve a végrehajtási törvény 64. fcj-a a 62. tj-nak korlátozó intézkedése alól kivételt állapit meg, — ezek alapján ki kellett mondani : hogy a házasságon kivül nemzett törvénytelen gyermek részére a természetes atya ellen megítélt tartásdijakra vezetendő végrehajtás foganatosítása esetében a végrehajtási törvény 62. tj-ának korlátozó intézkedése alól kivételt megállapító 63. §-ban foglalt rendelkezés nem alkalmazandó. Kelt Pécsett, 1905 március hó 23-ik napján. A pécsi kir. ítélőtábla Il-ik polgári tanácsa 5. polgári számú határozatának eme szövege a mai napon tartott hitelesítő tanácsülésben hitelesíttetett. Pécs, 1905. évi március hó 30-án. A szabályszerűen megidézett alperes a tárgyaláson két órai várakozás után való felhívás után sem jelent meg, amely mulasztásból a kir. törvényszék azt állapította meg, hogy a felperesnek való az a tényállítása, hogy öt az alperes szándékosan és jogtalanul hagyta el, s miután a felperes hatósági bizonyítvánnyal igazolta azt, hogy az alperes a bírói meghagyásban kijelölt határidő alatt hozzá vissza nem tért: a keresetnek az 1894: XXXI. t.-c. 77. t;. a) pontjában körülirt jogalapja meg van, amiért is a keresetnek helyt kellett adni. A debreceni kir. törvényszék (1904. okt. 5-én 13,726. sz. a.) Paksy Károly ügyvéd által képviselt K. József felperesnek, nem védekezett <X. Gizella alperes ellen házasság felbontása iránti ügyében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék a K. J. és N. G. között Hajduvámospéresen 1900. nov. 7-én a Vámospéresi kerület anyakönyvvezetője előtt megkötött házasságot 1894 : XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján s,a 85. §. felhívásával az alperes hibájából és vétkesnek nyilvánítása mellett felbontja. Indokok: A felperes keresetét a 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján azért indította az alperes ellen, mert az őt szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, s a 6 hónapon tul való ! különélés után felperes kérelmére kibocsátott bírói meghagyás | dacára a házassági életközösségét hozzávaló visszatérés által helyre nem állította. A szabályszerűen megidézett alperes a tárgyaláson két órai várakozás után való felhívás után sem jelent meg, amely mulasztásból a kir. törvényszék azt állapította meg, hogy a felperesnek való az a tényállítása, hogy őt az alperes szándékosan és jogtalanul hagyta el, s miután a felperes hatósági bizonyítvánnyal igazolta azt, hogy az alperes a bírói meghagyásban kijelölt határ idő alatt hozzá vissza nem tért: a keresetnek az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában körülírt jogalapja megvan, amiért is a keresetnek helyt kellett adni, a felek közt fennálló házasságot a hiv. §. alapján s a 85. §. felhívásával az alperes hibájából és vétkesnek nyilvánítása mellett fel kellett bontani s mint a vétkesség folytán pervesztesnek tekintendő alperest a prtts. 251. §-a szerint a perköltségekkel egy tekintet alá eső Ítéleti illeték viselésére is kötelezni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1904. dec. 6-án 4,784. sz. alatt) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla, a kir. törvényszék ítéletének, a házasság felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált részét, a megfelelő indokainál fogva helybenhagyja ; annak többi részét nem érinti. A m. kir. Kúria (1905. évi március 2-án 10,536. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, az alperes meg nem jelenéséből vont következtetésre alapított érvelés mellőzésésével, az abban felhívott egyéb indokoknál fogva és azért, mert alperes nem védekezvén, nem mutatta ki, hogy a házassági életközösség megbontására és visszaállításának megtagadására jogos oka volt. A bérbeadó részére biztosított törvényes zálogjog nem a bérbeadó személyéhez, hanem a követelés természetéhez van kötve. A budapesti kir. ítélő tábla (1904. évi november hó 2. napján 9,294/p. sz. a.) E. Mórnak — B. Benő ellen folytatott végrehajtási ügyében) következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzésének meg nem támadott részeit nem érinti, a felfolyamodással egyedül megtámadott azt a részét pedig amely szerint felfolyamodó 422 K. követelésének sorozása mellőztetett, megváltoztatja és e követelést a sorrendet megállapító végzés 5. pontja alatt M. Henrik és fia cégnek 89 K. 76 fill. sorozott követelését közvetlenül megelőző elsőbbséggel sorozza és e végzés jogerőre emelkedése után a letétből kifizettetni rendeli. Indokok: A 422 K. tőkének, mint házbér tőkének ily címen előnyös tételként sorozását, helyesen mellőzte az elsőbiróság, mert a háztulajdonos törvényes zálogjoga át nem ruházható, mégis meg kellett azonban változtatni az elsőbiróság végzésének megtámadott részét, mert a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmaz adatot arra nézve, hogy a többi érdekelt a 422 K. kifizetésének tényét kétségbe vonta volna s a jegyzőkönyvből csak az tűnik ki, hogy csupán azt kifogásolták, mintha e? által a háztulajdonos elsőbbségi joga telfolyamodóra átszállott volna, továbbá mert az 1875. évi XXXVII. t.-c. 388. §-a szerint felfolyamodót az árukra adott előlegek tekintetében zálogjog illeti meg, következőleg a valódiság tekintetében kifogásoltnak nem tekintendő követelését, amely az árura adott előleg fogalma alá esik, mint törvényes zálogjoggal bírót, az 1881. év LX. t.-c. 119. §-a értelmében a végrehajtási zálogjogot nyert hitelezők sorrendjét megelőzően sorozni kellett. A m. kir. Kúria (1905. márc. 3-án 10,384 1904. p. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése helybenhagyatik azért, mert a bérbeadó részére biztosított törvényes zálogjog nem a bérbeadó személyéhez, hanem a követelés természetéhez van kötve és minthogy H. Gyula és társa cég a bérbeadó jogán követeli a kifizetett házbér követelésre nézve az elsőbbséget, végrehajtatok pedig csak azt kifogásolták, hogy a házbér kifizetése folytán az elsőbbség át nem szállott és azt, hogy a 422 K. a bérbeadónak a törvényes zálogjogot megillető házbérkövetelése volt, nem tagadták meg és nem is állították, hogy erre nézve a bérbeadó részben, vagy teljes kielégítést nyert a végrehajtást szenvedőtől: ezt az összeget H. Gyula és társa cég, mint a bérbeadó engedményese részére, a törvényes zálogjog cimén megillető elsőbbségnél fogva sorozni kellett. A másodbiróság az elsőbiróság ítéletét az azt felebbezö felperes javára változtatta meg. az ily ítélet pedig a felebbvitelre nézve felperes irányában a helybenhagyással egy tekintet alá