A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 20. szám - A jelzálog-kölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg- és illeték-kedvezményről

A J lett sokkal kevésbbé meggyalázó jellegűnek tűnnék igy fel a cselekmény, mint ha a lopással hoznók azt kapcsolatba. De különben nem is egyezik meg a nép felfogásával, hogy lopásnak mondassék olyan eltulajdonítás, mely a tulajdonos szeme előtt történik és olyat vesz el a tettes, amihez neki erős joga is van. De hova lesz a népnek jogérzete, ha az ilyes, nyilván nem jogszerű cselekmények büntetlenül maradnak ? A cikkemben tárgyalt esetben a sértett fél — egyszerű, értelmes földmives ember, — a leghatározottabban érezte, mint annak kifejezést is adott, hogy vele jogtalanság történt, kereste sérelmének orvoslását a törvény rendes utján és most megtudta a törvényszék határozatából, hogy szabad ugy cselekedni, amint a vádlott cselekedett. Ha tehát a jövőben ismét ilyenforma eset előtt állna, arra a gondolatra jöhetne, hogy tán neki is szabad önbiráskodni és verekedést kezdene azzal, aki beleegyezése nélkül el akarná venni tőle az eladott dolgot, illetőleg ha fordítva ő venne meg valamit, azt erővel is elvenné, abban a hitben, hogy a törvény nem bünteti az önbíráskodást. Addig tehát, mig az önbíráskodásnak, mint ilyennek enyhébb büntetéséről a törvény nem intézkedik, helyesebbnek vélem felmentés helyett alkalmazni a lopás szakaszait, mert szerintem meg van a jogtalan eltulajdonitási célzat akkor, amikor a vevő nem várta be azt, hogy jogszerű uton jusson a megvett dolog birtokához, ehhez való jogának önkényesen szerez érvényt. A büntető törvénykönyv nem határozván meg ajogtalan eltulajdonitási célzat fogalmát, nem mondhatjuk azt, hogy a büntetőjog szempontjából mást jelent a jogtalan eltulajdonítás, mint a magánjogban. Amíg tehát érvényben lesz az a magánjogi szabály, hogy az ingóságoknál a tulajdonszerzéshez szükséges az átadás, addig szerintem jogtalannak kell tekinteni ugy a magán- mint a büntetőjog szempontjából azt a birtokbavételt, mely az addigi jogos birtokos hozzájárulása nélkül, sőt ellenzése mellett történt s azt büntetlenül hagyni alig lehet. Gyakorlatomban előfordult egy másik érdekes eset is mely szintén az önbíráskodás körébe vág. A háztulajdonos nem tudta behajtani bérlőjén a hátralékos 18 K. bérösszeget, bepanaszolta a községi bíróságnál, de panasza nem vezetett eredményre, a bérlő pedig azt mondta, nem fizet, nincs pénze. Erre a háztulajdonos téli időben leszedte a ház ablakait, állítása szerint azért, hogy a bérlő ne használhassa a lakást, de valójában nyilván azért, hogy a lakót fizetésre kényszerítse. Pár óra eltelte után a rendőrkapitányi hivatal közbenjárására s illetve utasítására az ablakokat visszajuttatta. Erre az esetre már inkább találunk megfelelő szakaszt a büntető törvénykönyvben, mert ráillik a Btk. 368. §-a, amenynyiben a tulajdonos a saját ingó dolgát (vagyis ebben az esetben ingónak tekintendő, a levétel folytán ingóvá vált dolgát) attól, aki a dologra használati joggal bír, jogtalanul elveszi, Talán még inkább megállapítja a cselekmény a Btk. 350. §-a alá eső zsarolás kísérlete vétségének tényálladékát, minthogy a tettes abból a célból, hogy magának vagyoni hasznot szerezzen, a sértettet erőszakkal valaminek cselekvésére (fizetésre) akarta kényszeríteni. Ez esetben is jogos követelését akarta az illető behajtani, de mert azt nem törvényes módon, hanem önkényüleg, az őt megillető törvényes jogok tulhágásával kísérelte meg érvényesíteni, cselekménye mindenesetre jogtalan és azért büntetlenül nem maradhat. A kifejtettek értelmében, a felvetett kérdésben véleményemet akképp összegezhetem, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályaink mellett az önbíráskodást, ha csak a subjektiv jogtalanság esete fennforog, a menthető jogos önvédelem esetének kivételével, mindig büntetendőnek tartom s a fennálló jogos követelést csak mint nyomatékos enyhítő körülményt mével figyelembe vehetőnek. A jelzálog-kölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg- és illeték-kedvezményről. Irta ZÁDOR MÓR, győri m. kir. pénzügyi titkár. Az 1881. évi LXX. t.-c. értelmében jelzálogi intézeteknél, árvapénztáraknál, közalapoknál, takarékpénztáraknál és minden egyébb nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknél fennálló jelzálogkölcsön követeléseknek ezen testületek bármelyike utján történő átváltoztatása (conversió) alkalmával kiállítandó kötelezvények, bekebelezési engedélyek, ugyanezek alapján eszközlendő telekkönyvi bejegyzések után —a szabályszerű fokozatos, illetőleg a bejegyzési százalékos illeték nem jár azon összegtől, mely a bekebelezett eredeti tartozásból még tényleg fennálló adósság összegét meg nem haladja, feltéve, hogy az átváltozott adósság kamatlába csekélyebb a régi tarO G 155 tozás után fizetett kamatlábnál és hogy a fizetendő kamat és mellékjárulékok összege az eddig fizetett kamat és mellékjárulékok összegét meg nem haladja. Ezen illetékmentesség az emiitett feltétel alatt a kölcsön átváltoztatási művelet alkalmából kiállítandó engedményi okiratokra, valamint a törlési nyugtákra is kiterjed; s ezen okiratok csupán az 50 krnyi állandó okmánybélyeggel láttandókel. A bélyeg és illeték mentességi kedvezménynek az elősorolt feltételek alatt az esetben is helye van, ha kölcsön átváltoztatás nem az eredetileg érdekelt, hanem más bármely hitelintézet, mint uj kölcsönadó közbenjárása mellett foganatosittatik. A volt pénzügyi közigazgatási biróság 1885. évi 14. és a közigazgatási biróság 1898. évi 6. számú döntvényei szerint a jelzálog kölcsönök átváltoztatása esetén a bélyeg és illetékkedvezmények, ha az uj kölcsön kamatlába ugyanolyan, avagy még nagyobb, mint a régi tartozás kamatlába, habár a fizetendő kamat és mellékjárulékok összege együttvéve nem több, avagy kevesebb, mint az eddig fizetett kamat és kellékjárulékok összege, — nem terjeszthetők ki. Megtörtént számos pénzintézetnél, hogy a kölcsön szerződésben a kamatláb esetleges felemelését magának fenntartotta és ebből kifolyólag az illeték kedvezmény részükre a pénzügyigazgatóság által, ugy a beadott panaszok folytán a közigazgatási biróság által is a 2,139/896., ugy a 21,753/902. számú Ítéletekkel megtagadtatott; megtagadtatott pedig azért, mert ezúttal nincs kizárva azon eshetőség, hogy esetleg rövid idő alatt is a pénzintézet a kikötött kamatláb felemelését igénybe nem veendi-e, amely esetben pedig felebbezőnek kedvezmény igényei megszűnnek. Egy érdekes eset fordult elő legutóbb, amely a fenti ítélet folytán egyes helyen gyakorolt ezen eljárást a pénzügyigazgatóságoknak most és kétfélekép is kellend elbírálni és pedig megtörtént azon eset, hogy egy pénzintézetnek a fenti klausulával ellátott kötvényeire az illetékmentesség megtagadtatott. Ezen megtagadó végzés ellen az intézet panaszjogorvoslattal élt, mert a közigazgatási biróság 18,6 í 1/1900. sz. ítéletével egy hason esetből kifolyólag azt mondotta ki, hogy a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál, az állandó bélyeg és illeték kedvezményekről rendelkező 1881. évi LXX. t.-c. szerint, a kedvezmények engedélyezésének két feltétele van és ezek a feltételek a panasz tárgyát képező illeték kiszabásának alapjául vett kölcsön szerződésnél fennforognak, mivel az átváltozott adósság kamatlába ö^Vo, mig a régi tartozás után fizetett kamatláb és a fizetendő kamat és mellékjárulékok összege az eddig fizetett kamat és mellékjárulékok összegét meg nem haladja; az a körülmény pedig, hogy a kölcsönszerződésben az a kikötés is bennfoglaltatik, hogy a kölcsönadó pénzintézetnek jogában áll a kölcsönt felmondani és a kamatlábat bármikor felemelni, amibe a kölcsönt vevő már eleve beleegyezik, a conversiónális kedvezmény megadására befolyással már csak azért sem lehet, mert ez a kikötés nyilván csak a pénzviszonyok kedvezőtlen alakulásának nem vart esetére kívánja a kölcsönt adó pénzintézetet minden eshetőség ellen biztosítani, anélkül azonban, hogy az a kikötés a conversiónális műveletnek lebonyolításán valamit változtatna,"pedig az illetékszabás alapjául csak az utóbbiban foglalt módozatok szolgálhatnak. Ezen panasziratnak a közigazgatási biróság 1905. évi április hó 10-én hozott 4,583. sz. ítéletével helyt nem adott, mert az 1881. évi LXX. t.-c. szerint az abban megjelölt kedvezmény megadásának egyik feltétele az, hogy az átváltozott adósság kamatlába csekélyebb legyen a régi tartozás után fizetett kamatlábnál; amidőn az uj tartozás kamatlába az adóslevélben foglalt kikötés alapján a hitelező tetszéséhez képest kisebb vagy nagyobb is lehet a régi kölcsönre nézve kikötött kamatlábnál, az idézett törvény rendelkezésénél fogva az ott megjelölt kedvezmény nem igényelhető. A panasziratban megielölt más ügyben hozott bírói ítélet a jelen ügy elbírálására befolyással már azért sem lehet, mert annak tárgyát oly eset képezte, amidőn a kamatláb felemelése a pénzvisszonyok kedvezőtlen alakulásánál nem várt időre köttetett ki; a jelen esetben pedig a kötelezvény 6. pontja szerint a kölcsönző pénzintézet a kamatlábnak, bármi okból való felemelhetését kötötte ki. Nézetem szerint az ítélet végpontjának ezen indokolása nem elég szabatos, mert a kamatláb felemelése, általánosan ismeretes, hogy mindenkor a pénzpiac helyzetére vezethető vissza. Miért is vagy megadandó az illetékkedvezmény, akár fel van véve azon pont, hogy a kamatláb felemelése a pénzpiac kedvezőtlen alakulásától függ, avagy akár azon pont, hogy a kamatláb felemelését bármi okból a pénzintézet szükségesnek találná, vagy pediglen ki lett volna mondandó az, ami külön-