A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [1. r.]

150 Az uralkodó felfogás, igy Reiner (i. m. 846.), minden további magyarázat nélkül, egész természetszerűleg, mindennemű kétely nélkül emiitik kellékül, hogy a házasság házasságtörés miatt légyen felbontva. Ha eddig de lege lata vettük a dolgot, nézzük most de lege ferenda. Nézetem szerint ez akadály nem célszerű, nem elég gát másrészt a házasságtörések meggátlására. Vegyük tekintetbe azt is, hogy ezzel csak a vadházasságokat mozditjuk elő, mint gyakori példáját látjuk ennek a népnél, hogy a házasságtörő felek vadházasságban élnek, mert dispensatiot O Felségétől nem igen kapnak; illetőleg mégsem kísérlik, mert nem igen biznak abban, hogy megkapják; meg költséges is ; továbbá ezzel felmentjük azon felet, ki felrobbantott egy házas életet, attól a morális kényszertől, hogy házastársává tegye e szerencsétlen teremtést és gondoskodjék létéről. Nem is szólok itt az érzelmi momentumokról. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy a házasfelek különélésének tartama alatt idegen nővel való nemi közösülés, avagy idegen férfival való közösülés nem esik a házasságtörés fogalma alá házassági joggyakorlatunk szerint. O Felségének az igazságügyminiszter előterjesztése alapján való dispensálására vonatkozólag utalok a már fentebb kifejtettekre. 1896-ban 5-en, 1897-ben 5-en, 1898-ban 3-an, 18(.)í)-ben 4-en, 19())-ban 10-en, 1901-ben 5 házasuló kapott dispensatiót (1. Raffay, i. m. 163). A ht. 20. §-a tartalmazta tilalomnál sokkal hatályobabb mód volna gátul, szigorú megbüntetése azoknak, akik házasságtörést követnek el, egyetemben azzal, akivel elkövették. Ez volna talán hatályos orvosság a női csábítások ellen. A német p. t. 1,328. §. szerint pláne a házasságtörés semmisségi ok a házasságtörő felek között. Igaz ugyan, hogy dispensabilis, sőt az utólagos felmentésnek is helye van, amikor is a házasságtörés kezdettől fogva érvényesnek tekintendő. A törvény szövegezése szerint, még ha a házasság semmis is, amely házasságtörés okából felbontatott, akkor is fennáll az 1,312. §. tilalma. A német p. t. I. tervezetében a házasságtörés még tiltó akadály volt (1,237. §.) Az ethicai szempontoknak túlzásba vitele az, a mit a német p. t. követ. Vannak egyesek, kik még dispensálni sem akarnak ez akadály alól; ugy Zródlovssky (Codificationsfragen und Kritik des Entwurfes eines B. G. B. 50 1.) A házasságtörő felek között a házasságot már a római jog tiltotta (13 D 34, 0; Novella 134. cap. 12.). Innen vette át az egyházjog, de ez is csak két esetben ismerte akadályul, ha a házasságtörő fél a sértett élete ellen tör és ha a házasság tartama alatt a házasságtörő telek eljegyezték egymást. A német p. t. 1,312. szerint már kifejezetten említve van, hogy nem köthetnek házasságot, a házasságtörés miatt felbontó Ítéletiéi elválasztott házastárs azzal, kivel a házasságtörést elkövette, — ha a felbontó ítélet a válás okául a házasságtörést állapította meg; tehát itt kellék a házasságtörés mint bontó ok. Az eltiltást az ítéletnek tartalmaznia kell (n. C. P. O. 624. §.). Ugyancsak az o. p. t. 67. §. szerint a házasság oly két személy között, akik egymással házasságtörést követtek el, érvénytelen ; a házasságtörésnek már az egybekelés előtt bebizonyitottnak kell lenni, sőt a 94 íj. szerint ez érvénytelenség hivatalból vizsgálandó. Minthogy a törvényhozó intenciója meggátolni a házasságtörő felet abban, hogy házasságra léphessen azzal, akivel a házasságtörést elkövette, ezért alóla dispensatio adása is úgyszólván leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik,— az alacsonyabb társadalmi osztályokra pedig kizárt. Ezek meg sem kísérlik, már anyagi hiány folytán sem. Itt tág tere kínálkozik a megrohanásos házasságoknak, amely lehetővé teszi az érvényes kötést, lehetővé teszi, hogy egymásé legyenek, kiket gyengéd kötelékek fűznek egymáshoz, akik ezért családi boldogságukat is feláldozták. A canonjogban csak a minősített házasságtörés képez akadályt, még pedig bontó akadályt. Minősített házasságtörés, ha a házasságtörő felek egyike a nem vétkes házastársát megölte, vagy a házasságtörő felek egymásnak a házasságtörés előtt vagy közben házasságot ígértek. Ez akadályokat már a meauxi, illetőleg triburi zsinat állapította meg. A meauxi zsinat a házasságtörő felek házasságát püspöki engedélyhez kötötte, de engedély hitvesgyilkosság esetén nem volt adható. Az akadályok csak tiltó akadályok voltak, bontó akadálylyá említett két esetet Gratian tette, majd ennek nyomán II. Ince pápa a 12. században (c. 6—8 X. 4. 7.) Kezdetben a házasságtörést élethossziglani büntetéssel sújtották és a házasságtörő fél házasságot nem köthetett. Később a büntetés időleges lett és azután lehető a házasságkötés. Püspöki engedélylyel a házasságtörő fél házasságot köthetett. A püspök engedélyének határt szabnak a már említettem meauxi és triburi zsinatok (C. Tribur 895, 40. Harstein, Conc. 2, 404,1. c. 4. C. 31, qu 5 ; C. 31., c]u. (c. 5). A luteranusoknál ez akadály mint bontó akadály áll fenn, bár Luther elvetette. A calvinistáknál a Synopsis szerint csak tiltó akadály. Kezdetben itt absolut akadály volt. Az unitáriusoknál a pátens és az Eheordnung szerint csak hitvesgyilkosság esetén akadály a bűntárssal való házasságkötés. Az angol, északamerikai és a svájezi jog nem ismeri a házasságtörést, mint még tiltó akadályt sem. Kétségkívül azon jogok, amelyek a házasságtörést bontó akadálynak tekintik, a rómat jog befolyása alatt állanak, amely még a harmadik személyi is büntette, ki a házasságtörő féllel házasságra lépett. Qui autem damnatam aduiterii in concubinatu habuit, non puto lege Júlia de adulteriis teneri, quamvis si uxorem eam duxisset tenetur (1. §. 2. 225, 7; 1. 29. §. l.D. 48. 5, (ez az egész titulus: Ad legem Júliam de adulteriis coercendis szól). Sajátságos volt a római jogban, hogy csak a férjes nő részéről elkövetettházasságtörés képezett házasságtörést, csakúgy mint a zsidó jogban (V. Mos. 22, 22 ; III. 20. 10, büntetése megkövezés volt.) A nő és cinkosa, mint főbenjáró bűntettesek büntettettek. Inter stuprum et adulterium hoc interessé quidam putant, quod adulterium in nuptam, stuprum in viduam committitur, sed lex Júlia de adulteriis hoc verbo indifferentur, utitur 101, D. 50, 16; 6. D. 48, 5. Ugyancsak C. 9, 9: Publico ind'cio non habere mulieres aduiterii •accusationem, quamvis de matrimonio suo violato queri velint; lex Júlia deciarat, quae cum masculis iure mariti facultatem detulisset, non idem feminis privilégium detulit. Csak a késő császári jogban lőn a férfi házasságtörése is váló okká. (8. C. 5. 17. Nov. 117, c 9) A lex Júlia de aduiteris coercendis et de pudicitia megállapította a férj, illetőleg a nem emancipált leány atyjának megölési jogát a házukban rajta kapott házasságtörővel szemben. (20—24, 32 D 48, 5, 1 C 9, 9.) A nő házasságtörése száműzetést és vagyonjogi hátrányokat vont maga után, erimen publicum volt, panasznak azonban csak 5 évig volt helye (11. §. 1 D 48, 15.) Dioclctiau óta csak a rokonok perelhettek, az elitélt házasságtörő karddal lefejeztetett (cum vir nubit in feminam, femina viros proiectura, quid rupiat; ubi sexus perdidit locum, ubi scelus est id quod non proficit scire, ubi Venus mutatur in alteram formám, ubi Amor quaeritur nec videtur iubemus insurgere legis, armatri iura gladio ultore ut exquisitis poenis subdantur iníames, qui sunt vei qui futuri sint ei 30 C 9, 9. A nő zárdába csukatott (Novella 134 C. 10; Nov. 17 c 8, honnan férje két éven belül vissza vehette A véle házasságtörő férfi — mint emlitém e halálbüntetéssel sújtatott, azonfelül az egész vagyonukat elvesztették : rokonaik, a kolostor, illetőleg a fiscus javára (1 29. §. 1. C 9, 9 ; 4 J. 4, 18.) Tilos házasságot kötni, mig a korábbi semmis házasság meg nem szűnt, avagy érvénytelenné nyilvánítva nincs. (21. §.) Ugyanez áll a francia jogban is (Code Civil 147, 188, 189, 18 í-, 187, 201, 202 Code penale 340) E 21. §. kivétel a házassági törvény 12. §. alól, amely bontó akadályként állítja oda az első házasságot, amíg meg nem szűnt avagy érvénytelenné nyilvánítva nincs. (Folytatása következik.) Belföld. A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. Ha a budapesti kir. ítélőtábla, az alkotmánynak 1861-ben történt visszaállítása óta, oly dicső múltra tekinthet vissza, — ugy ezt inter alia szakadatlan sorban egymásután következő jeles elnökeinek köszönheti. Kellemcssi-Melczer István, personalis praesentiae regiae locumtenens-től kezdve — a mai napig, amidőn a Tábla vezetése Csathó Ferenc szakavatott kezeibe van letéve, — a tábla elnökei ugy jogászi fényes képzettségük, mint eréllyel párosult administrativ tehetségük, és ugy a bírákkal, mint a felekkel szemben érvényesített előzékeny modoruk által a tábla nívóját rendkívül emelték, a judicatura egységes voltára törekedtek és a jogászviiág osztatlan közelismerését vivták ki. Egy Szabó Miklós, Vajkay Károly, Czorda Bódog, Vértessy Sándor és Oberschall Adolf nevei örökre fognak tündökölni nem csupán a királyi ítélőtábla, hanem az utolsó évtizedek jogfejlődésének történetében is. A jelenlegi elnök dicséretére pedig elég legyen kiemelnünk, hogy ő dicső elődei nyomdokában halad és szeretetreméltó,— bírák, ügyvédek és felekkel szemben egyaránt tanúsított szívélyes modorával — már eddig is általános elismerésnek örvend. Nagyobb dicséretet — ily rövid működés után — elnökről mondani alig lehet. Ha a budapesti kir. Tábla a decentralisatió időpontjáig egy óriási méhkashoz hasonlitott, melyben az ügymenetet teljesen áttekinteni is majdnem lehetetlen volt, — ugy az elnökök helyzete a decentralisatió után sem javult lényegesen, Mert a budapesti kir. tábla területe ma is jóval nagyobb a többi Táblákénál, — az elnöki teendők pedig megbővültek a tábla vezetésén és az evvel járó sokféle teendőn kivül a Budapesten székelő 4 és a vidéki 9, — összesen 13 törvényszék megvizsgálásával, judicatu-