A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - Választott birói Ítéletből kifolyó ügy a sommás biróság előtt

A J Sőt a kir. Kúria azt is kimondotta (I). Uf. VI. 13.8) egy esetben : Mivel a válóperben a Il-od bírósági itélet elleni felcbbezéshez csatolt anyakönyvi kivonat szerint a per folyama alatt gyermek született, ezen lény alapján az alsóbirósági ítéletek feloldatnak s az első fokú törvényszék a gyermektartás iránt jegyzőkönyvi póttárgyalásra utasittatik. Ha pedig az ügy közel egy évig hevert a Kúrián, akkor rendelvényileg intézkedett az ez alatt az idő alatt beállhatott változás igazolása iránt és bekivánta a gyermektelenségi bizonyítványt. Utóbbi ídó'ben ez elmarad, mert az ügyek gyorsabban intéztetnek el. A kiskorú gyermekek tartása és elhelyezése iránti kérdéseknek hivatalból vató fölülvizsgálatánál a kolozsvári kir. ítélőtábla a kir. Kúria álláspontjának érvényesítését a legszigorúbb módon vitte keresztül és ahány esetben megállapíthatta, hogy a kereset beadásától az első bírói itélet hozataláig oly hosszú idő telt el, hogy a peres felek között jogilag még fennállott házasság alatt gyermek születhetett: mindig intézkedett a keresethez becsatolt anyakönyvi illetve gyermektelenségi bizonyítványokon kívül ujabb bizonyítványok becsatolása iránt. Ezek az intézkedések azonban — az idők folyásával és a bírák változásával — a mód és a jogkövetkezmény kimondása tekintetében váriáltak. A különböző intézkedések körülbelül így csoportosíthatók : I. Rendelvényileg visszaküldettek az összes iratok — jogkövetkezmény kimondása nélkül — hogy felperes szóllittassék fel arra, hogy alperes utolsó tartózkodási helyén kiállítandó bizonyítványt terjesszen be arról, hogy alperesnek született-e gyermeke vagy nem. Az iratok ezzel kiegészítve voltak felterjesztendők. (C. 2,460/902.) II. Rendelvényileg küldettek vissza az iratok helyhatósági bizonyítványnak záros határidő alatt való beterjesztésére, mert be nem adás esetében arra való tekintet nélkül fog érdemleges határozat hozatni. (1,645/904, 1,081 902.) III. Rendelvényileg küldettek vissza az iratok azzal, hogy felperes hivassék fel arra, hogy a kitűzendő záros határidőben szabályszerű bizonyítványt adjon be annak az igazolására, hogy a házasság tartama alatt gyermek nem született, minthogy ennélkül az ügy el nem bírálható. (1.60J 904.) Ugyanily rendelvény azzal a kijelentéssel: minthogy különben a perben érdemi intézkedés nem tehető. (C. 11/904.) IV. Rendelvényileg elintézve, felperes felhivatni rendeltetett a kérdéses helyhatósági bizonyítvány beadására, mivel ezek nélkül a per érdemlegesen elbíráltatni nem fog. (C. 129/904.) Egy ily ügyben azonban a kir. ítélőtábla a keresethez csatolt anyakönyvi kivonat alapján érdemben határozott s a kiskorú gyermek az anyánál (felperesnél) helyeztetett el. (C. 776/902. p.) A kir. Kúria ebben az ügyben a Il-od bíróság ítéletét akkép változtatta meg, hogy tekintettel arra, hogy az a kérdés, vájjon a házasságból (több ?) gyermek származott-e, tisztába hozva nem lett: az iratok az illetékes gyámhatósághoz rendeltetnek áttétetni. (1902. X 21. 4,966 902. P.) A kir. Kúriának ez a határozata homlokegyenest ellenkező álláspontot juttat kifejezésre, mint a fennebb közölt feloldó határozata. A fennebb I—IV. pont alatt jelzett esetekben a rendelvénynek elég tétetett s igy az ügy további folyamának mi sem állt útjában, azonban az utóbbi időben a kir. tábla rendelvényei folytán a kir. törvényszékek által kibocsátott felhívásokra a felszólított felperesek nem szolgáltatták be a kívánt helyhatósági bizonyítványokat és a királyi törvényszékek kénytelenek voltak az iratokat kiegészítés nélkül fel-viszaterjeszteni. Itt merültek fel már most azok a különböző processualis kérdések, amelyek a házassági perek elintézésénél különösen nagy fontosságúak. a) Az egyik nézet szerint ily esetben az volna a perrendnek megfelelő eljárás, hogy az iratok a kir. táblától azzal a meghagyással küldessenek le az elsőbirósághoz, hogy az iratokat csak akkor terjessze újból fel, ha az elrendelt kiegészítés teljesítve van. b) A második nézet szerint az elsőbiróság ítélete feloldandó volna és a kir, tszék utasítandó volna, hogy a még hiányzó helyhatósági bizonyítványt is szerezze be s amikor a kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása tekintetében is intézkedni lehetséges lesz : hozzon ítéletet. c) A harmadik nézet a kir. Kúria által már kifejezésre juttatott amaz álláspontot teszi magáévá, hogy ily esetben az iratok a gyámhatósághoz volnának további eljárás végett átteendők. d) Végül a negyedik nézet az, amely a kolozsvári kir. ítélőtáblának 1905. márc. hó a 1-én tartott ülésében hozott teljes ülési megállapodásában jutott kifejezésre s eszerint: Abban az esetben, amidőn a házassági pernél a gyermektelenség kérdése a perben szabályszerűen kiállított bizonyítvánnyal igazolva nincsen, az iratok rendelvényileg visszaküldendők az első bírósághoz azzal az utasítással, hogy hívja fel a bizonyító felperest a kérdéseit bizonyítványnak záros határidő alatti bemutatására s amennyiben az a felhívásnak eleget nem tenne, a kir. törvényszék azt az ő költségére hivatalból szerezze bc.» Megjegyzendőnek tartom, hogy e megállapodás szövege nem juttatja kifejezésre, hogy az a jelen alkalommal felvetett kérdésre vonatkoznék, ennek az indoka azonban abban rejlik, hogy ha az OG 1Í7 első bíró elnézésből egyáltalán nem csatoltatott ily bizonyítványt, ugy a jelen határozat erre az esetre is alkalmazható legyen. A házassági peres eljárásra vonatkozó munkák közül a szóban forgó kérdést egyik se tárgyalja. Virág (143. lap) csak annyit jegyez meg, hogy a per folyamán csatolhatók a házasság alatt született s életben maradt gyermekek születési bizonyítványai s a községi elöljáróság bizonyítványa arról, hogy a házasságból az igazoltakon kívül életben leve több gyermek nem származott.i) Ugyanezt ismétlik Tóth G., Knorr és Sztehlo is, csakhogy mostnevezettek a jelzett bizonyítványokat a keresetlevélhez csatolandóknak tanítják. Szóval a felvetett kérdésre vonatkozóan a szakíróknál semmi irányelvet nem találunk. Éppen ezért nagyon érdekes a kolozsvári tábla teljes ülési megállapodása, — mert alkalmat ad arra, hogy a kérdés perjogi szempontból megvitattassék. A tábla megállapodása abban találja indokát, hogy a házassági per közjogi vonatkozásánál fogva nem vonható a többi polgári perekkel egy elbírálás alá a tekintetben, hogy a felek a per urai, mert a már Ítélettel elbirált ügy hivatalból terjesztendő fea felettes bíróságokhoz, tehát az ügy érdemi elbirálhatása céljából a szükséges adatokat hivatalból is be kell szerezni — amikénl az itélet előtti perszakban is hivatalból köteles a biróság a bizot nyitékokat kutatni. Ez az indokolás mindenesetre tetszetős és administrativ szempontból helyes is, mert igy a már folyamatba tett ü^yek kellő gyorsasággal be is lesznek fejezve és nem maradnak függőben, ami a fennebb a) pont alatt jelzett álláspont szerint igen gyakran bekövetkeznék. A b) pont alatt jelzett nézetet perjogi szempontból a legkorrektebbnek és administrativ szempontból is a leghelyesebbnek tartom. Amennyiben ugyanis felperes a biróság által bekivánt bizonyítékot nem szolgáltatja, ugy joggal vélelmezhető, hogy ő neki a perhez jogi érdeke már nem fűződik s igy az I. birói itélet feloldásával a per ama stádiumba vezettetik vissza, amikor az elsőbiróságnak módjában lesz Ítéletet csak akkor hozni, amikor a megkívántató összes bizonyítékok már együtt vannak és másfelől a felek maradnak továbbra is a per urai. Ez a per tehát — amennyiben az I. birói intézkedésnek a felek eleget nem tennének — szünetelőbe menne s igen helyesen, mert az itélet hozatalát senki sem kívánta. Nem érdektelen ide vonatkozólag Tóth Gáspár ama véleménye sem, hogy a házassági perekben a perszünetelés nem tarthat az 1893:18. t.-c. 52. §-ában meghatározott három évig hanem legfelebb a II. T. 57. és Síi. t?-ában meghatározott perindítási jog elévülésére meghatározott időig azaz egy, illetve fél évig. Ha pedig a tételes törvény intézkedéseit tartjuk szem előtt, akkor a k) pont alatt jelzett álláspontot teszem a magamévá, mert a H. T. 96. §-a értelmében s különösen ennek indokolása szerint, a bírónak nem föltétlen kötelessége, hogy határozatát minden esetben a gyermekek érdekében szükséges intézkedésekre is kiterjessze. Ha tehát a gyermekek elhelyezése és tartása felől a biróság azért nem intézkedhetik, mert a kívánt adatokat peres felek nem szolgáltatták -- akkor nem szükséges, hogy a biróságos surrogátumot alkalmazzon — hanem a H. T. 96. §-a szerint fog eljárni. Ezekre való tekintettel vagyok bátor ama nézetemet nyilvánítani, hogy a kolozsvári kir. ítélőtábla megállapodása túlságos jóakaratot és a peres felek érdekében fölösleges gyámkodást foglal magában és az I. bíróságra is oly terhet ró, amelynek következményeivel számolni nem tudok. Nevezetesen a 12,628/99 I. M. számú rendelet szerint a kérdéses bizonyítványok kiállításáért 1 K. díj szedhető és 1 K. bélyegilleték rovandó le. Miként és miből fogja eme kiadásokat az 1. biróság fedezni? Irodaátalányból ? Mi címen ? Hogy térül meg? Mindezek az ügy elhúzódását jobban előmozdítják, mint a fennebb jelzett álláspontok szerinti eljárások bármelyike. A kérdés nagyon érdekes és igen örvendetes volna, ha a többi táblák területén kifejlődött gyakorlat alapján, a t. kartársak minél többen hozzászóllanának. Még csak azt jegyzem meg, hogy az 1894 : XXXIII. t.-c. büntető sanktióval ellátott amaz intézkedéseinek folyományaként, hogy minden születés 8 nap alatt anyakönyvezés céljából bejelentendő — logikusabb volna, ha a gyermektelenségi bizonyítványokra vonatkozó 12,628/899 Bpr. sz. rendelet hatályon kívül helyezésével az anyakönyvvezetők kötelességévé tétetnék az, hogy ők állítsanak ki bizonyítványt arról, hogy a kérdéseit idő alatt születés/ esetnek anyakönyvbe való bejegyzése végett N. N. nőre vonatkozólag jelentés nem tétetett. Választott birói Ítéletből kifolyó ügy a sommás biróság előtt. Irta DICK SÁNDOR dr„ ügyvéd Homonnán. Általános szabály, hogy valamely hazai biróság által jogi erős Ítélettel befejezett ügy, mint res iudicata, nem képezheti egy más biróság ujabb Ítélkezésének tárgyát. A bíróságok egy') A házasság felbontásának joga Magyarországon. Bp. 1904.