A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 18. szám - A betétszerkesztésröl. [Hozzászólás Hamar Gyula: A betétszerkesztésről című cikkéhez. A Jog, 1905. 6. sz. 42-43. p.]

A JOG 139 És ha ez a hajlandóság meg tudna erősödni, akkor ilyen körülmények között remélhető, hogy az, ki másodízben próbálkoznék meg az ipari titok megvédését szolgáló speciális törvény alkotásának munkájával, szerencsésebb lesz, mind Hegedűs kereskedelmi miniszter volt, ki 1900-ban szerkesztett e célból, egy igen lendületes, szép törvényjavaslatot. A javaslat akkor a tisztességtelen verseny egyéb módjai közt az ipari titok megsértésének utján boldogulást kereső illoyális versenyt is üldözte. Az egész javaslat, — mint tudvalevő — megbukott, vele megbukott az ipari titokról szóló rendelkezés is, ugy hogy a szellemi javakat minden figyelemreméltó irányban megvédő magyar jogrendszernek egy régen érzett hézaga továbbra is megmaradt. Kétségtelenül gyakorlati tanulságokkal járna azoknak az okoknak keresése, melyek miatt a javaslat megfeneklett. A kudarc hivatalosan bevallott oka az attól való félelem volt, hogy még csak gyermekkorában levő iparunk és kereskedelmünk nem birja ki a szigorú megrendszabályozást. Lehet, hogy ez nagyjában igaz volt a tervezetre, hogy azonban az ipari titokról szóló szakaszra nem állt, az a dolog természetében rejlő okokból folyik. Az ipari titok megsértésének tényálladéka mindig egy-egy önmagában álló telepre vonatkozik, reá nézve egy telep gazdája és a gazda hűtlen sáfárjai állanak egymással szemben. Az ipari titok rosszhiszemű megsértésének üldözése tehát nem érinthette volna az ipar és kereskedés általános fejlődéséhez fűződő érdekeket. Sőt épen a zavartalan fejlődés érdeke követeli a szóban forgó védelmet. Bármi volt azonban az oka annak, hogy az egész javaslat megfeneklett, annyi kétségtelen, hogy beható és a jelzett szakasz lényegét teljesen megvilágító birálat, az ipari titokról szóló paragrafust megmenthette volna Corpus Juris-wtís. számára. Nem kellett volna egyébre reámutatni, csak arra, hogy az ipari titok materiáia nem uj és nem idegen ami jogunkban, hogy benne van tételes törvényeinkben, erős gyökerei vannak a magyar jogban és hogy csak ilyen uj constellatióban lett volna uj a mi számunkra. Az idetartozó bizonyságoknak kifejtése kivül esik e czikk keretén. Azonban a nélkül is, hogy a kérdést erről az oldaláról teljes részletességgel tárgyalni kellene, kétségtelenül áll, hogy ha e megvilágítás megtörtént volna, ma nem kellene sok megkárosított iparosnak a Btk. hiányosságát megsiratnia, volna közvetlenül intézkedő törvényünk az ipari titok egyenes megvédésére. Hogy csak ez a megvilágítás kellett volna, az többek között abból is látszik, hogy a javaslat előkészítő tárgyalásának folyamán épen az ipari titokról szóló szakasz ellen semmiféle komolyabb észrevétel nem merült fel. A javaslat előkészítő munkálataival foglalkozó vizsgálódásnak nyomán is megállapíthatónak látszik, hogy a tudományos kritika hozzászólásán múlott az ipari titokról szóló szakasznak sorsa. És ha áll az, hogy a jogi közvélemény időnkint figyelmen kivül hagy egyes reformtörekvéseket, különösen azokat, a melyek csak közigazgatási érdeküeknek látszanak, amint ebben az esetben is történt, akkor minden lehető módon kell azon lenni, hogy jogi kritikánk termékenyebbé általánosabbá váljék. Nem először hangzik el az a panasz, hogy a magyar tudományos kritika nem eléggé intenzív. Különösen a tisztességtelen versenyről szóló törvénytervezet előkészítése körül nem volt oly termékeny és beható, amilyennek a tárgy érdeméhez képest lennie kellett volna. Egy két ismertetésen kivül a tekintélyesebb jogi időszaki irodalom nem is foglalkozott vele. Az egész mozgalmat inkább közigazgatási érdekű rendezésre való törekvésnek tekintették, és annak magánjogi, büntetőjogi vonatkozásait teljesen figyelmen kivül hagyták. így természetesnek látszik, hogy a tervezetnek az anyagi jog szempontjából legérdekesebb része is teljesen méltatás nélkül maradt, hogy az ipari titok védelméről szóló szakaszok sem részesültek olyan tárgyalásban, amilyet fontosságuknál és az anyag látszólagos újdonságánál fogva megérdemelték volna. Mégis csak figyelemreméltó körülmény az is, hogy a javaslat tárgyalásának során senki, de senki sem mutatott reá a 9. §. tételes jogi hátterének fontos momentumaira. Nem szolgálhat e részben mentségül az sem, hogy a tisztességtelen versenyről szóló német birodalmi javaslatnál is ugyanezt konstatálták. Pedig biztosra lehet venni, hogy ha éppen az ipari titok védelme minden oldaláról alapos megvitatás alá került volna, ha kimutatta volna a kritika, (hisz az indokolás sem érintette ezt a pontot!) hogy ez a matéria nálunk sem iein Sprung ins Finstere» ; hanem benne gyökerezik, bár csak átültetés révén modernebb tételes jogunkban, ezt a fontos és leggyakorlatibb részét a tervezetnek valami módon fedél alá lehetett volna hozni, és nem volna meg ma az az anomália, hogy ugy a polgári, mint a büntető biró tanácstalan a világos és hangosan szóló jogsérelmekkel szemben. Hogy a kritika e meddőségének mi az oka. azt megvilágítani, egy kissé messze vezető vállalkozás volna. Bizonyára része van ebben annak is, hogy nálunK nincsen meg a kellő összeköttetés az anyag elméleti és gyakorlati művelése között. Az idetartozó hivatalos requisitumok leltára a vegyes ankétekben és az illető jogterület kiválóbb tudományos mivelőjével való feldolgoztatásban merül ki. Ezt pedig nem lehet elégnek mondani, az eredmények sem mutatják annak. Módot kellene találni arra, hogy az aktuális legislatorius törekvések mindig kellő méltatásban, feldolgozásban részesüljenek, az ifjabb generáció köreiben is. A semináriumok és pedig egyenkint, valamint a tárgy szerint csoportosítva, igen alkalmasaKnak látszanak arra, hogy egy-egy joganyag rendszeres és minutiosus feldolgozás alá kerüljön. Az egyetemi pályadijak rozsdásodó stimulativuma pedig éppen praedestináltnak látszik ebbői a szempontból. Márkus Dezső táblabíró ugyanilyen szempontokból kiindulva társadalmi uton létesítendő praktikumok érdekében emelt szót nemrégiben. Anélkül, hogy ezt a fontos kérdést részletesebben boncolnók, még csak azt jegyezzük meg, hogy a kritika terméketlenségének okát az ipari titok esetében valószínűleg még abban is kell keresni, hogy a tervezet sok anyagot ölelt fel, nagy 1 észben egészen uj kérdésekről szólt és — mert csoportosít isa újszerű volt, mert legerősebben a tisztességtelen gazdasági verseny ellen irányuló éle domborodott ki, — a bírálók figyelme is inkább az egész felé irányult és figyelmen kivül maradt az ipari titok speciális anyaga. A betétszerkesztésröl. / I. 1 Hamar Gyula szakolcai kir. járásbiró ur tollából a fenti cim alatt egy közlemény jelent meg a «Jog» f. é. 6. számában, melyben azon kérdés megvitatása iránti óhajtásának ad kifejezést, hogy «a szoros értelemben vett szerkesztés folya mán a bizottság az észrevett hibát saját hatáskörében jav tliatja-c vagy sem ?» Ha a hibát a betétszerkesztési eljárás során a betétszerkesztő közegek követték el, akkor a betétszerkesztő bizottságnak egyenesen kötelessége a hibát kijavitani. Ha pedig a tkvi hatóság, vagy ennek kezelőszemélyzete követett el hibát, a kiigazítás a tkvi hatóság hatásköréhez tartozik s annak kötelességét is képezi. Ugy vélem azonban, hogy a cikkíró járásbiró ur nem ilyen hibákra gondolt. Hogy milyen hibákra? — azt nem is tudom határozottan megállapítani, a felhozott konkrét esetre vonatkozó adatokból azonban valószínűnek tartom, hogy «hiba» alatt a bizottsági külön jegyzőkönyvekben foglalt tényállásbeli adatokra vonatkozóan felmerülő ellentétes jelenségekből következtetett helytelenségeket akarja érteni. Az általa felhozott eset ugyanis a következő. Az ingatlan egy elhalt személy nevén állott, ki után ő leszármazó örökös maradt. Az ingatlannak az egyik leszármazó örökös volt a tényleges birtokosa, ki annak megszerzésére nézve két jogcímet allegált, t. i. az ingatlan l/5 részére a tkvi tulajdonos utáni öröklést, 4/6 részére pedig örököstársaival — kik közül az egyik Amerikában van — szóbelileg kötött vételt. Ezen jogalapokat a tényleges birtokos a törvényben előirt módon, szabályszerűen igazolva, tulajdonjog bejegyzése iránti kérelméről a betétszerkesztő bizottsági helyszíni tárgyalás alkalmával jkv. vétetett fel, mely a tényleges szerkesztéskor figyelembe is vétetvén, tulajdonosul a szóban forgó ingatlanra a betétnek megszerkesztésekor be is jegyeztetett. Ezt megelőzőleg azonban a jegyzőkönyv ranghelyét követő ranghelyet nyert hagyatékbirósági megkeresés is érkezett, melynek alapián az ingatlan telekjegyzőkönyvi tulajdonosa hagyatékának rendezése során az Amerikában tartózkodó örökös ügygondnoka által lefolytatott perben hozott jogerős ítélet rendelkezéséhez képest a tulajdonjog 1/6 részben az Amerikában tartózkodó örökös javára volna bekebelezendő, mivel a tényleges birtokos a perben perrendszerüleg nem bizonyitotta, hogy ezen 1'6 részt is megszerezte. Ebben az esetben az illető betétszerkesztő bizottság véleménye az volt, hogy a megkeresés elutasítandó. A cikkíró járásbiró ur ellenben abban a véleményben van, hogy a betétszerkesztő bizottsági jegyzőkönyv alapján eszközölt tulajdonjogi bejegyzés hibás. A hibát abban látszik felismerni, hogy a jegyzőkönyvben foglalt, az amerikai örökös örökségi részére vonatkozó kérelem figyelembe vételének alapjául szolgált s a bekebelezésre alkalmas okirat hiányát pótló helyhatósági bizonyítvány tartalma ellenkezik a perbeli ítélet jogerős megálla"