A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Ázsiai közigazgatás

A JOG 119 b) hogyan és mikor nyer érvényesülést a megelőző kielégítési jog ? Nevezetesen : 2. hogyan történik az ingókból befolyt csődvagyon felosztása? — mi jut azon hitelezőknek, kiknek követelese a közadósnak a szövetkezet névjegyzékébe történt bevezetése előtt keletkezett, — mi a szövetkezetnek, — mi a többi hitelezőnek ? 3. mily viszonyban áll a szövetkezet a csődtörv. 57. ij-ában felsorolt hitelezőkkel ? 4. ha a szövetkezet megelőző kielégítési jogát per utján kénytelen érvényesíteni, esak a tömeggondnok szcrepel-e alperesként, vagy a megelőzött hitelezők is, — mire irányul a kereseti kérelem ? A magam nézete a következő í Ad. I. a) Bejelentés alá esik a csődtörv. 126. S-a értelmében, mert az ezen követelésnek az 1898: XXIII. t.-c. 23. ij-ában biztosított -megelőző kielégítési jog> nem szünteti meg ezen követelés tekintetében a szövetkezet csődhitelezői mivoltát. A bejelentés általában ugy szövegezendő, mint minden más bejelentés, — de a következő zárókérelemmel : «méltóztassék követelésemet azon hitelezőkkel szemben, kiknek követelése N. N. közadósnak a szövetkezet névjegyzékébe 1 . év . . . hó . . napján történt bevezetése Után keletkezett, az 1H98: XXIII, t.-c. 23. §-a alapján a csődleltárba felvett összes ingókra nézve, mint elsőbbséggel bírókat sorozni és ilyeneknek kimondani, más hitelezőkkel szemben a követelések II. osztályába sorozni.* A belépési nyilatkozat csatolandó. A külzeten tanácsos ezt irni -az 1898:XXÍI1. t.-c. 23. §-án alapuló csőd. illetve elsőbbségi bejelentése.^ Ad. 1. b) A bejelentés a felszámolási tárgyaláson nyer előzetes elintézést, — mely alkalommal megállapítandó minden egyes követelésre vonatkozólag, a belépésnél korábbi vagy későbbi eredetűnek lsmertetik-e el ? Ad. 2. Feltéve, hogy a felszámolási tárgyaláson a követelések eredetére nézve egyetértés jött létre, a felosztás olykép történik, hogy a törvényes zálogjoggal (bérbeadó stb.) vagy törvényes megtartási joggal biró hitelezők után, de a csődtörv. 55. §-a értelmében külön kielégítésre jogosított hitelezők előtt, a táblás kimutatásban, illetőleg a felosztási tervezetben, a csődhitelezőknek olyan a rendes alaktól eltérő csoportosítása is keresztül vittessék, a melyben a megkülönböztesési okot az képezi, hogy a kérdéses követelés a belépést megelőző, vagy az azt követő időből ered-e? Ad. 3. A 3. és 4. pontban felsoroltak megelőzik a szövetkezetet, a többiek csak akkor, ha az ingót visszatartották (1 -5 p.), — vagy ha az ingóság birtokukban van. (2. p.j Ad. 4. Az esetleges per a felszámolási tárgyalás fejleményeihez, vagyis ahhoz képest, hogy ki emelt kifogást a követelésnek a bejelentés szerinti speciális sorozása ellen: a csődtörv. 145. §. 1. bekezd, értelmében indítandó. A kereseti kérelem formulája összeesik a bejelentés zárókérelmével, — természetesen kat csolatban azzal, hogy alperes (esetleg alperesek) ezt elismerni kötelesek. Kurtái Ignác dr. Budapest. Sérelem. Ázsiai közigazgatás. A népoktatásról szóló 1868. évi XXXVIII. t.-c. 140. §-a értelmében a tanító elhunytával özvegye és árvái a halálozás napjától számítandó félévi fizetést és lakást élvezik. A néptanítók nyugdíjazásáról szóló 1875. évi törvény 16: §-ának 3. pontja pedig ekként rendelkezett: «Ozvegyi segélypénzre nem lehet joga azon özvegynek, aki férje halálakor maga is rendes fizetéssel ellátott tanítónői hivatalban van, vagy ily hivatala után nyugdijat élvez.» Budapest székesfőváros, 1885. évi 7H0 sz. közgyűlési határozatával megállapított nyugdíj szabályzatának 25. ij-a hasonlókép azt írja elő : <Ha az özvegy akár a főváros, akár pedig az állam vagy társhatóság szolgálatában rendszeresített állomáson működik, az özvegyi nyugdíjnak csak azon többlete jár, amely az özvegynek rendszeres fizetését felül haladja.« Ezen két szakasz következtében igen sok esetben oly özvegyek is kaptak nyugdijat, akiknek egyedüli érdemük az, hogy elhalt férjök nevét viselik s a mindennapi divat szeszélyeinek, vagy egyéb szenvedélyeiknek hódolnak; ellenben azon özvegy tanítónők, akik férjük életében is együtt fáradoztak és együtt izzadtak a népnevelés rögös mezejének megmunkálásán, arra voltak és vannak utalva, hogy a jól kiérdemelt, — sőt eleve megfizetett, tehát biztosítottnak vélt nyugdíj élvezete helyett öregségükben is izzadni kénytelenek a mindennapi kenyér és gyermekeik jövője érdekében Ezen égbekiáltó igazságtalansággal határos méltatlanságot kívánta megszüntetni az 1K91. évi XLIII. t.-G. Ki. tj-a, amely az 1875: XXXII. t.-c. W. £-ának fentebb idézett sérelmes 3. pontját hatályon kivül helyezte, minélfogva az elhalt tanitó özvegyét férjének halála után megilleti a nyugdíj, habár van is önálló fizetéssel járó állása. .Minthogy a törvényhatóságok szabályrendeletei csak addig és oly mértékben szolgálhalnak jogszabályul, amíg a fennálló törvénynyel nem ellenkeznek, kétségtelen tehát, hogy az 1891. évi XLIII. t.-c. ]<j. §-a folytán hatályát vesztette a fővárosi nyugdijszabályzat fentidézett 25. §-a is, annál is inkább, mert az 1891. évi XLIII. t.-c. 6. §-a értelmében azóta »a nőtanitók a férfitanitókkal, az ellátási igény elbírálásánál, ugy a jogok, mint a kötelezettségek tekintetében egyenlőknek tekintendők.* Az uj tanítói nyugdíj-törvény meghozatalakor jól tudta a közoktatásügyi kormány, hogy az egyes iskolafentartók, — igy a székes főváros nyugdij-szabályzata sem felel meg az uj törvény céljának és rendelkezésének. Az 1891: XLIII. t.-c. 13. §-ában foglalt intézkedésnek megfelelőleg, a törvény életbeléptetésével egyidejűleg kibocsátott 1892:12,219 sz. rendeletével arra kötelezte az egyes iskolafentartókat, igy Budapest székes-főváros közönségét is, hogy nyugdíj-szabályzatukat az 1891. évi XLIII. t.-c. 16. ij-ának megfelelőleg módosítsák és kormányhatósági jóváhagyás végett terjesszék fel, különben nem élvezhetik többé azon kedvezményt sem, hogy az országos nyugdijalaphoz való hozzájárulás kötelezettsége alól felmentessenek. Azóta immár tizennégy esztendő telt el anélkül, hogy a székes-főváros nyugdíj-szabályzatát az 1891: XLIII. t.-c.-nek megfelelőleg módosította volna és a közoktatásügyi miniszterhez jóváhagyás végett felterjesztette volna. Történt, hogy K. K. székes-fővárosi igazgató-tanitó, 1900. évi május hó 23-án, 41 évi szakadatlan és kifogástalan működés után meghalt. Özvegye, ki szintén a főváros fizetéses tanítónője, ugy a félévi ellátás, mint özvegyi nyugdijának folyósítását kérte, kérelmével azonban a tanács 1901. évi március 7-én 60,120/900 sz. katározatával elutasította. Ezen határozat ellen az özvegy fölebbezett. A közgyűlés a fölebbezést — horrendum dictu — csak egy év múlva 1902. évi május 28-án vette tárgyalás alá, 755/1902. sz. határozatával pedig helybenhagyta a tanács elutasító határozatát és erről is csak félév múlva, 1902. november 27-én értesítette az özvegyet. Ezen közgyűlési halározat ellen az özvegy a törvényes határidőn belül a közoktatásügyi miniszterhez fölebbezett. Fölebbezését a fővárosi tanács — nyilván a közigazgatási törvény egyszerűsítését célzó törvény szellemétől áthatva — csak tizenegy hónap múlva terjesztette fel és pedig nem a közoktatásügyi ministeriumhoz, hanem a közigazgatási bírósághoz, ahonnét' azután hatáskör hiánya miatt, 1903:947 sz. átirat kapcsán áttették az illetékes közoktatásügyi ministeriumhoz. Tehát egy álló esztendő telt el, mig ez a jogorvoslat illetékes fóruma elé került. Végre ott volt, ahol azt várhatta az özvegy, hogy célt fog érni. Sajnos azonban ebben is csalódnia kellett. Csakhamar a felterjesztés után 1903. évi 67,250 sz. a. sürgető kérvényt adtam be, ezen elvi tekintetben nemcsak az özvegyet, de a tanítói és tanítónői kar egyetemét is közelről érdeklő jogorvoslat elintézése céljából. Miután személyes sürgetéseim nem vezettek célhoz 1904. február 20-án 20,503 sz. a. a minister ur kezéhez cimzett ujabb sürgető kérvényt adtam be. Erre a ministerium véleményezés és jelentés tétele végett 1904. ápril. 1-én leküldte az összes iratokat a székesfőváros tanfelügyelőségének. Azóta ismét elmúlt egy álló esztendő annélkül, hogy a bekivánt jelentés és vélemény felterjesztetett: annélkül, hogy a ministerium szükségesnek látta volna a tanfelügyelőséget jelentés tétel végett megsürgetni; annélkül, hogy indíttatva érezte volna magát arra, hogy az 1891: XLIII. t.-c. 13. §-a alapján kibocsátott nagy horderejű 1892. évi 12,219 sz. ministeri rendelet végrehajtásáról, — illetve arról gondoskodnék, hogy a főváros elavult és hatályát vesztett sérelmes nyugdij-szabályzata a törvény követelményeinek megfelelőleg módosittassék. Itt fekszik előttünk az 1891. évi XLIII. törvény s ezzel szemben a székes-főváros még mindig az 1875. évben alkotott saját nyugdijszabályrendeletét alkalmazza, oly szabályrendeletet, melyhatályát vesztette, mert a később létrejött országos törvény ellenkező intézkedéseket tartalmaz. S mi történt ? Az, hogy a székes-főváros nemcsak azon tanítónőktől tagadja meg a félévi ellátási és nyugdijat, akiket a régi nyugdíjtörvény hatályának ideje alatt alkalmazott, hanem azon özvegyektől is. akik az uj nyugdíjtörvény érvénye óta állanak annak szolgálatában. Jogász embernek nem sokat keil magyarázgatnunk azt, hogy minő magánjogi bonyodalmaknak képezi kutforrását az oly állapöt, mint a minőnek képét fennebb vázoltuk. Felesleges rámutatnunk arra, hogy egyrészt a jogállam fogalmának minő arculcsapását képezi a törvények akként való végrehajtása, hogv a törvény és az életbeléptetési rendelet tizenöt esztendőn át csak irott malasztot képeznek : másrészt mikép rendül meg az igazságszolgáltatás és végrehajtói hatalomba vetett hit és bizalom akkor, amidőn egyes jogorvoslatok felterjesztése egy-egy esztendőt, a nagy kínnal kisürgetett határozat kézbesítése pedig fél esztendőt igényel. K. K. özvegyének fölebbezése még 1903. év november 1-én került a közoktatásügyi ministeriumhoz. Másfél év telt el azóta annélkül, hogy bármi érdemleges intézkedés történt volna benne s ha meggondoljuk, hogy végső fokban a közigazgatási bíróság van hivatva dönteni az esetben, ha a ministerium nem képes a székes-fővárost a törvény végre-