A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 14. szám - A büntető perrendtartás és a katonák

56 A JOÜ iete ellen a vádló csak akkor használhat semmisségi panaszt, ha a törvényszék olyan büntetendő cselekményt, amely a törvény szerint bűntett, vétségnek vagy kihágásnak minősített. Ez az eset pedig fenn nem forog; igy tehát a kir. törvényszék főmagánvádlónak, a törvényben meg nem engedett, tehát kizárt perorvoslatát a Bp. 5ö7-ik §-a harmadik bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó 432-ik §-ának első bekezdése alapján helyesen utasította vissza. Ennélfogva a felfolyamodást, mint alaptalant a Bp. 379-ik S-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítani kellett. Fegyelmi ügyekben. Panaszlott ügyvéd ellenében az 1874: XXXIV. t.-c. 68 §-ának a) pontja ala vonható fegyelmi vétség tényálladéka fen nem forog, a vagyoni felelősség megállapítására pedig az 1874 : XXXIV. t.-c. 71. §. értelmében nem a fegyelmi bíróság van hivatva, hanem a kártérítési kereset a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint illetékes bírósághoz tartozik. A szatmárnémeti ügyvédi kamara (1903. évi dec. 30-án 2,640 sz. a.) Sz. Antal dr. kaposvári lakos panaszára — K. Samu dr. sz. németi ügyvéd elleni ügyben következőképp határozott: A fegyelmi bíróság a fegyelmi eljárást megszünteti. Indokok: Panaszos panaszának azon pontja, mely szerint panaszlott ügyvéd a K. Ágoston és neje elleni végrehajtási ügyben 1902. április 23-tól 1902. jul. 31-éig mit sem intézkedett s igy alkalmat adott más hitelezőnek, hogy a lefoglalt ingókat a maga részéi e lefoglaltassa és elárvereztesse,> —mi alappal sem bir, mert az a más hitelező t. i. a «Csenger és Vidéke tkptár r.-t.« már 1902. márc. 17-én lefoglaltatta a kérdéses ingatlanokat. A második panaszpontot illetőleg igaz ugyan az, hogy panaszlott ügyvéd az 1902. aug. 7-re tűzött árverésen nem jelent meg s ott a Sz. Ármin elsőbbségi jogát nem jelentette be, s igaz az is, hogy panaszlott ügyvéd a panaszosnak erre vonatkozólag azt irta, hogy «mi az árverésről értesitést nem kaptunk.<> Mindez mégis a panaszlott ügyvédnek fel nem róható, mert egyrészről a vhtási törv. III. §-a szerint az elsőbbségnek az árverés megkezdéséig való bejelentése csak akkor szükséges, ha az az árverési iratokból ki nem tűnik, — itt pedig kitűnik, miután magára az 1902. március 17-iki végrehajtási jegyzőkönyvekre van feljegyezve, hogy az abban felvett ingók Sz. Ármin javára már előzőleg lefoglaltattak, s mert másrészről a vétivből, panaszlott ügyvéd határidőnaplójából s a F. József vallomásából megállapítható, hogy az árverési hirdetményt nem panaszlott ügyvéd, hanem az egyik írnoka vette át, aki azt sem főnökével nem tudatta, sem a határidőnaplóba be nem jegyezte. Végre ami a harmadik panaszpontot illeti, igaz ugyan az, hogy az elsőbbségi kérdésben hozott 1902. V. 159/8. sz. sérelmes végzés ellen a kihirdetéskor Sz. Ármin érdekében felfolyamodás be nem jelentetett. Mivel azonban az elsőbbségi tárgyaláson nem maga a panaszlott ügyvéd, hanem jogtudori képesítéssel biró helyettese volt jelen, ennek netáni helytelen eljárásáért pedig főnöke — más mulasztása - miatt vagyoni felelősséggel nem tartozhatik, ezért erre nézve is az összes panaszpontokra nézve a fegyelmi eljárást meg kellett szüntetni. A m. kir. Kúria (190Ő. március hó 11-én 8/1905. sz. a.) következő határozatot hozott: Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata felhozott indokainál fogva helybenhagyatik; annyival inkább, mert a vizsgálat adataiból meg nem állapitható, hogy panaszlott a kérdéses végrehajtási ügyben követett eljárása által hivatása szerinti kötelességét vétkesen megszegte volna. A panaszlott ügyvéd ellenében az 1874. XXXIV. t.-c. 68. §-ának aj pontja alá vonható fegyelmi vétség tényálladéka fenn nem forog, a vagyoni felelősség megállapítására pedig az 1874. XXXIV. t.-c. 71. §. értelmében nem a fegyelmi bíróság va hivatva, hanem a kártérítési kereset a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint illetékes birósághoz tartozik. Az 1886. évi VII. t.-c. 42. íj. 2. aj pontja alá eső fegyelmi vétség miatt tétetett panasz. A közjegyzők elleni fegyelmi ügyekben való eljárásra és határozathozatalra pedig nem a kir. közjegyzői kamara, hanem az 1874 : XXXV. t.-c. 190. 8-a szerint alakult közjegyzői fegyelmi bíróság az illetékes. Az aradi kir. közjegyzői kamara (1903. évi május hó 3-án 78 1903. sz. a.) a nagybuttyini kir. jbiróságnak feljelentése Gy. Ernő dr. borosjenői kir. közjegyző elleni ügyben következőképp határozott: A kamara Gy. Ernő dr. borosjenői kir. közjegyzőt, a nagybuttyini kir. jbiróság 1900. Ö. 336'8 sz. végzése elleni felfolyamodásában használt azon kifejezés miatt, hogy a végzés sérelmezett részében határozott rossz indulatot lát, minthogy az általa eszközölt dijfelszámitás törvényszerű volt, •— az 1886: VII. t.-c. 44. §-a alapján meginti. Az 1886: VII. t.-c. 42. §-ának a) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást a kamara azért nem tartotta meginditandónak, mert nem fogadja el a feljelentő bíróságnak azt az álláspontját, hogy a panaszolt felfoiyamodásban használt az a kifejezés, hogy a végzés sérelmezett részében a felfolyamodó rossz indulatot lát — a bíróságnak nyilván esküszegéssel való vádolása volna, s igy a bíróság iránti köteles tiztelet megsértését és fegyelmi vétséget képezne. Tekintettel még arra a körülményre is, hogy a panaszlott kir. közjegyző nyilatkozata szerint a nagybuttyini kir. járásbíróságnak számos dijmegállapitó 1 I végzése ellen volt kénytelen felfolyamodással élni, a jelen esetet megelőzőleg is, s a másodbiróság, ugy mint a jelen esetben is bemutatott 410,1903. sz. táblai végzés szerint — a felfolyamodásoknak helyt adott s igy a felfolyamodó a számos felfolyamodás bélyegköltségeivel ok nélkül terheltetett. A megintést azonban a kamara mindezek dacára alkalmazandónak tartotta, mert a kir. közjegyző panaszolt felfolyamodásában a bíróság iránti köteles tárgyilagosság határát áthágta. A m. kir. Kúria (1905. évi február 10-én 6,260/1904. p. sz. a.) következő határozatot hozott: B. Zoltán albirónak 249/903. sz. a. beadott felfolyamodása, helyesen felebbezése visszautasittatik, — és az ügy a kir. ügyészség felebbezése folytán vétetvén vizsgálat alá, az aradi kir. közjegyzői kamarának 78/1903. számú határozata megsemmisíttetik s az ügyiratok további eljárás végett az illetékes közjegyzői fegyelmi birósághoz áttétetni rendeltetnek. B. Zoltán albirónak felfolyamodása vissza volt utasitandó, mert a járásbíróság részéről tett feljelentés tárgyában hozott határozat ellen felebbezési joga nincsen. A kir. ügyész felebbezése folytán a közjegyzői kamarának neheztelt határozata meg volt semmisítendő, mert a nagybuttyini kir. jbiróságnak 1903. évi január hó 21-én kelt 336/9/1900 O. számú feljelentésében az 1H86 évi VII. t.-c. 42. §. 2. a) pontja alá eső fegyelmi vétség miatt tétetett panasz. A közjegyzők elleni fegyelmi ügyekben való eljárásra és határozathozatalra pedig nem a kir. közjegyzői kamara hanem az 1874: XXXV. t.-c. 190. §-a szerint alakult közjegyzői fegyelmi biróság az illetékes. A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A bélyeg- és illetékszabályok 100. §-a szerint abban az esetben, ha a jogügylet bíróilag megsemmissittetik, a fél csakis a jogügylettől megszabott illeték törlését, — s ha befizettetett, ugyanannak visszatérítését igényelheti. Az illeték befizetése körüli késedelem miatt beszedett késedelmi kamatoknak visszafizetését, valamint a befizetéstől számított kamatok megtérítését tehát a kir. pénzügyigazgatóság törvényszerűen tagadta meg.*) A m. kir. közigazgatási biróság (1904. évi december hó 20-án 14,862/1904. P.-sz.) R. Lajos dr. budapesti lakosnak illetékügyét, melyben a budapesti m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatalnál terhére 1H98. évi Ask. 24,791. h. sz. alatt előirt 16,340 K. (8,170 írt) illetékre befizetett összegnek és kamatainak visszatérítése iránt beadott kérvényét a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság 1904. évi február hó 19. napján 10,1551. sz. alatt kelt végzésével elintézte, a nevezett fél által beadott panasz folytán 1904. évi december hó 20. napján tartott nyilvános ülésében tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A bélyeg- és illetékszabályok 100. §-a szerint abban az esetben, ha a jogügylet bíróilag megsemmissittetik, a fél csakis a jogügylettől megszabott illeték törlését, — s ha befizettetett, ugyanannak visszatérítését igényelheti, az illeték befizetése körüli késedelem miatt beszedett 363 K. 66 fill. késedelmi kamatoknakvisszafizetését, valamint a befizetéstől számított kamatok megtérítését tehát a kir. pénzügyigazgatóság törvényszerűen tagadta meg, annál inkább, mert a szerződés tartalma s az 1903. évi Sp. X. 416/3. sz. Ítélet szerint is, az érvénytelenített szerződés érvényessége felfüggesztő feltételhez kötve nem lévén, az illeték annak idején jogosan szedetett be, s igy a bélyeg- és illetékszabályoknak a tévedésből fizetett vagy jogellenesen beszedett összegek utáni kamatmegtérités felől rendelkező 143. §-a a fenforgó esetre nem alkalmazható. Kelt Budapesten a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1904. évi december hó 20. napján tartott üléséből. Kivonat a Budapesti Közlöny-böL Csődök : A pécsi tszéknél Mann Mária vörösmarti kereskedő ellen bej, máj. 13, fsz. máj. 22, csb. Gellér Ottó, tg. Gruber Lajos dr. — A debreceni tszéknél Better Ignác helybeli kereskedő ellen, bej. ápr. 18, fsz. máj. 15, csb. Üdényi Nándor dr., tg. Weinberger Sándor dr. — A kaposvári tszéknél Fürst Benő kéthelyi szabó ellen, bej. ápr. 29. fsz. máj. 18, csb. Galamb Zoltán, tg. Mayer Ignác dr. — A debreceni tszéknél Steiner Lipót balmazújvárosi kereskedő ellen, bej. máj. 2, fsz. máj. 18, csb. Üdényi Nándor dr„ tg. Kemény Viktor dr. Pályázatok : Az ipolysági kir. ügyészségnél alügyészi áll. ápr. 8 (68; — A nagyszebeni tszéknél birói áll. ápr. 11 (69) — A versed jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 12 i70l — A déési kir. ügyészségnél alügyészi áll. ábr. 12 (70) - A trencséni tszéknél aljegyzői áll. ápr. 17J72)Kúriai és táblai értesitések. Gyöngyös P. S. dr. A március 5-iki számban volt szerencsénk megüzenni, hogy a Kúria I. G. 865/904. sz. a. február 16-án helybenhagyó ítéletet hozott. — KolozsvárB .A. dr. Kraft - Tinner (8,708/90:-!. ea. Sárói—Szabói márc. 22, hh. — Mezőkövesd R. D. dr. Koos — Koos (323'OOi), Póka-Tóth (1810/904i. SomodiSomodi (5220/904) és Koos— Koos (6,377/904. n. e. — Lipcsey—Monoki érk. 5,980/90*. sz. a. ea. Zsembery, febr. 14, rvn. rhh. ... Kaló —Simon nem érk. -- Rési—Rési, érk. 2,226/905. sz. a ea. Istvánffy, n. e. — Fülő—Hajdú nem érk. — Somorja P. K. dr. Majer-Csaplár (9243/903, ea. Sárói —Szabó) márc. 29, hh. *) E határozat homlokegyenest ellentétben áll az Ausztriában 1 — 2 év óta követett gyakorlattal. PALLAÍ séSZvÍMYTÁIWAÍÁO NYOWVUA BUWíWTE*.