A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 13. szám - A bizonyitékok valószinűsitése. Az 1881. évi LX. t.-cikk 48. §-a

100 A JOG vetkeztétöl feltételezetten, hatályon kivül nem helyeztetett. És az adózó polgárok érdekében, helyes törvénymagyarázat mellett és a jog és méltányosság szempontjából, további illctékjogi sérelmek elkerülése végett csak az volna kívánatos, hogy az örökösödési illeték kiszabásánál a pénzügyi hatóságok csakis az 1887. évi XLV. törvénycikket, mint illetékügyi lex speciálist, alkalmaznák akkor is, ha becsű elő nem terjesztetik és ne vennék a felek sérelmére alapul ily esetben azt a becsárt, amely a leltárakban és tárgyalási jegyzökönyvekben az örökösödési eljárásról szóló törvény 42. szakasza értelmében, a végrehajtási törvény 148. szakasza szerint, a törvény imperativ rendelkezése folytán, a leltározó közeg vagy a tárgyaló kir. közjegyző által hivatalból megállapíttatik. Mert ez utóbbi módon hivatalból megállapított becsár illetékügyi ujabbi törvényes értékminimumot nem képezhet, mert két törvényes értékminimum egy időben még kincstári érdekből sem állhat meg egymás mellett jogilag, de tiltja ezt még a jogetika is. Már pedig nem szabad az utóbbit jogállamban éppenséggel semmibe sem venni. A bizonyítékok valószínűsítése. (Az 1881. évi LX. t.-cikk 48. §-a.) Irta NAGY ZOLTÁN hajdúszoboszlói kir. járásbirósági albiró. Mély, bővizű kútból szokott meríteni az emberfia. Egész természetes is, noha magának a címül felírt törvényszakasznak már egész irodalma van, a gyakorlati jogélet jelenségei által mégis ugy van azzal a casuisticus, mint az eclecticus, hogy ezt a 1-8. §-t, ennek értelmét, alkalmazási módját igyekszik alkalomadtán ismét ujabb és ujabb megbeszélés tárgyává tenni. Mint mondám, egész természetes is. Mert hiszen e íj-ban van az ütköző pontja annyi töméntelen előterjesztésnek, oly sok igénypernek s nem kevés kártérítési keresetnek. Ez a hozzászólás korántsem lép fel magasabb igényekkel s távol áll a megjegyzésektől az a látszat is, mintha korszakalkotó uj mesgyét szántana a kifejlődött joggyakorlatban avagy az eszmék eredetiségénél fogva azzal tetszelegne, mintha e rögzítések quintessenciái lennének befejezett, kialakult avagy talán már meg is állapodott jogelvnek. Korántsem. Alkalmi oka e hozzászólásnak a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 8. számú polgári döntvénye, mely bizonyos tekintetben az eredetiség jellegével bir. Hogy teljesen és világosan megérthessük az 1881 évi LX. t.-c. 48. §-ában lefektetett jogelveket, mellőzhetetlenül megkívánt, hogy e §-t megértsük. Súlypontja e §-nak a birtokos és birlaló jogi meghatározása. Nem kis dolog pedig. A kicsinylően mosolygóknak szolgáljon cáfolatul, mikor e nagyképüsködésnek tetsző kijelentést hallják, hogy a különböző nemzeti jogirodalom mindezideig nem tudott végleges megállapodásra jutni e fogalmak meghatározásában. Tételek, fogalmi ismérvek, törvényben körülirt jellegzetességek kimerítően, minden irányban megalkotva, eltűnnek az ujabb törvényalkotásokból s maga a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete is, a bajor és német polgári törvénykönyv példájára, a fogalmi meghatározás helyett csupán azoknak a ténykörülményeknek a meghatározására szorítkozik, amelyeknek - a birtokra vonatkozóan — ennek megszerzése pillanatában kell meglenniök. Vagyis azok a defmiciók, melyeket a közismert jogi puskák révén tejfölös arcú jogászgyermekek rendithetlenül bevágtak s a mely defi nicióknak igen sokszor értelmetlensége (a Pulszky-féle hires « szolgalom » meghatározása) mint valami abrakadabra rögzittetett meg agyukban s kisérte őket oly gyakran egész életfolyamatuk alatt a nélkül, hogy a rejtélyes szavakat megérteni, tartalmát felfogni, a meghatározást alkalmazni tudták volna: — eltűnik, formulázva nincs többé s a gondolkozó agynak kell megszerezni a képességet, már bizonyos alkotó ténykörülmények és jelenségek felismerése által állapítani meg magát a fogalmi meghatározást. Ez áll magára a dologra nézve is, mely tárgya a birtoklásnak és birlalásnak. Leltári requisitumot képez már a dolognak olynemü meghatározása, mely dolognak az észnélküli természetnek önállólag létező s az emberi uralom alá hajtható egyes tárgyait tekintette, változott légyen bár e meghatározás akként, hogy e tárgyak az ész nélkül való anyagi természetnek emberi hatalom alá hajtható egyes darabjai. E tárgyak tartalma s megszerzésével kapcsolatban az ember céljaira szolgáló rendeltetése alkotják ma már a dolog fogalmát. Két lényeges alkotó elem egyesül tehát e fogalomban. Az egyik a tárgyak testi természete, a másik pedig az a gazdasági jelleg, mellyel a tárgy az ember rendeltetésére, céljaira szolgál. Természeti és közgazdasági jelleg tehát az, mely a dolog fogalmát megalkotja. Bármi természetesnek és szükségszerűnek lássék bár ez irányelvek mellett a fogalom jogi constructioja, felismerése nem kis nehézséggel jár. I talunk röviden azon büntetöbirósági gyakorlatra mely a villamos áramot ingó dolognak állapítja meg, jóllehet a dolog minősége ez esetben korántsem testi természetű. Mindezen nehézségtől eltekintve, a meghatározás nem könnyű volta csak akkor tűnik fel, ha a ntestin és «gazdasdgi» alkotó elemek által ekként megállapított dolgot a jogszabályok értelmében valamely személy uralmára vonatkoztatunk. Vagyis, ha a tárgyat, a dolgot azon szerepében figyelünk meg, amint ez valamely személy uralma, rendelkezése alá tartozik. A dolog fogalma még meg sem állapítva, máris a tényleges hatalom, uralom és magának a személynek erre irányzotakarata tolulnak előtérbe. Tényleges hatalomnak és birtoklási akaratnak hirdeti ez elveket a régi iskola Az a sokszor halt lott corpus és animus. Persze, hogy szó fér hozzá, de nagyon is. Mert mit jelent az az úgynevezett tényleges hatalom ? Azt-e, hogy a dologhoz oly ténybeli viszonyban kell lenni, mely szerint e dolog ( tárgy) teljesen, egyedül, megszakítás nélkül szolgálja a személyt s kizárjon, távol tartson attól minden idegen behatást ; avagy a gyakorlat, használat közvetlen, folytonos lehetősége nem kellék ? A másik, a birtok fogalmi körét megalkotó kellék megállapításánál pedig a birtokosi akaratnál a hatalomba tartás amint a magáé», a amaga nevében» «a maga részcre» teljesen kimerül-e a megszerzés tényével, avagy megkívánt ennek ismételt külső jelenségekből megállapítható ható ereje? Nem is zavarjuk e kérdést az ismeretes Ihering-iélc «gazdaságid jelleg prononcirozásával, hiszen e jelleg benfoglaltatik már a dolog ismérvében. Nem kisebb, — megengedem, hogy theoreticus — kérdés az is, hogy az úgynevezett corpus és animus elemének, mint alkotó elemnek a biztos fogalmi meghatározásánál esetenként és esetről-esetre mindenkor szorosan fedni kell-e egymást és egy zárt egészet képezni s már csak az egyik elkotó elemnek hiánya megszünteti-e magát a birtokot • Nem elmefuttatásnak vannak szánva e sorok. A jog intensiv művelése hatékonyabb, ha abból a gyakorlati életnek van haszna, mert mindig igaz marad Thering azon mondása, hogy a concrét tényekből alakult meg a jogelv s nem jogelvre szabtak jogvisszonyt. A mint jogkérdés marad mindig a tényleges hatalmat gyakorló személy és a tulajdonképeni birtokos közötti jogvisszony s hasonlóképen igaz marad mindenkor, hogy nem a kothurnusban járó, rideg szavak zárt gyűrűjébe szorított fogalmi meghatározás a kapta, a mérték, hanem az egyes szakaszoknak megfelelő értelmezése és helyes alkalmazása dönti el esetenként a fogalom kérdését s állapit meg tételeket. Az ujabb jogi irodalom arra az álláspontra helyezkedik h azt a tételt fogadja el a birtokosi jelleg megállapításánál, kogy a birtokos tényleg, teljesen, egészében és egyedül gyasorolja a tényleges hatalmat bizonyos tárgy felett, mig a birlaló nem szerezvén meg a dolog birtokát s bár bizonyos jogviszonyokban gyakorol tényleges hatalmat a dolog fölött, mindenkor a másik személy : a birtokosnak a dologra vonatkozó utasításait tartozik követni. Ez a jogi felfogás jut kifejezésre például a bajor és német polgári törvénykönyvekben. Mindazonáltal nem mint abstract tétel, nem mint fogalmi meghatározás, hanem a fogalmat megalkotó oly körülményeknek, példák, jogviszonyoknak felsorolásával, melyekből ezen jogi elv állapitható meg. Sőt a magyar áltatános polgári törvénykönyv tervezete két jogviszonylatot (háztartás, üzlet) kifejezetten fel is sorol, mintegy ad oculos demonstrálni akarván gyakorlatilag a birlaló fogalmi megállapítását az említett viszonylatok körében. * Ingóságokra a végrehajtás: foglalás és összeírás által történik. A lefoglalt tárgy az összeírás percétől kezdve, zálogtárgyul szolgál a hitelező javára. Az összeírás ott történik, ahol az ingóságok az összeírás idejében vannak. Ez a helyszín. Első sorban zálogtárgyul a végrehajtást szenvedett birtokában levő ingóságok szolgálnak; másodsorban pedig azon tárgyak, melyek a végrehajtást szenvedő birlalatában találtatnak. Mindkét nembeli, a végrehajtást szenvedettel külön külön jogi viszonyban levő tárgyak feltétlenül lefoglalhatok. Azon tárgyak azonban, melyekről a végrehajtást szenvedő vagy bárki más azt állítja, hogy másoknak a tulajdonai avagy a melyek a körülményekből mások tulajdonának vélelmezhetők, csak akkor vehetők foglalás alá, ha a végrehajtást szenvedőnek egyéb ingóságai a követelésre nézve teljes fedezetet nem nyújtanak. Másnak birlalásában levő ingóságok csak akkor foglalhatók le, ha a birlaló a foglalásba beleegyezik avagy nem ellenzi azt — vagy azért, mert nyilatkozni nem akar, vagy mert a foglaláskor nincs jelen. Ha azonban ez a harmadik személy, birlaló ellenzi a foglalást, ugy a foganatosításnak az az előfeltétele, miszerint a végrehajtató által elő-