A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 1. szám - A tanár és a hallgató lélektana és a jogi oktatás

4 A JOG jó munkás, ki a gyönge, de hajlékony akarnok. Ez után a csalhatatlanul igaz minősítés után kell indulnia az elnöki minősítésnek is, mert ha ezzel ellenkezőleg minősít, ha nem is rögtön — de egy-két év múlva minősítése megdől. Ismerek egy bírósági alkalmazottat, ki a legkevésbbé sem szorgalmas, tehetsége nagyon kevés, ambíciója csak annyi, hogy nagyobb fizetése legyen, mert a mostanival sehogyan sem tud kijönni. Különös szerencsétlensége, hogy valahányszor a helyén keresik, soha sincs ott. 0 maga is beismeri, hogy bizony nem sokat dolgozik, de azért megkívánná, hogy ő is ugy legyen minősítve, mint a többi jó és szorgalmas munkás, mert — úgymond — ezzel a főnök senkinek sem árt, s neki használ. Látná kartárs ur ezt a hivatalnokot, hogy mily düh fogja el, ha valamily előlépési kérvénye nem járt eredménynyel. Nem furcsa-e, hogy ebben az emberben az igazságérzet béna lett. És figyeljük jól meg, nincs-e ugy általánosságban másokkal is. Az ember, még ha biró is, önmagának a legelnézőbb birája. Abban a régi közmondásban, hogy mondj igazat, betörik a fejed, nagyon sok igazság van. Értsük meg egymást! Nem gyávaságból nem mondjuk meg a minősitettnek, hogy hogyan minősítettük, hanem azért, mert valakinek kellemetlent mondani izetlenségre vezetne. A jól minősített maga is tudja, hogy jól van minősítve, de tudnia kellene a kevésbbé minősitettnek is. Ez azonban sokszor kötekedésből is felelősségre akarná vonni az őt minősítőt. Hát mindez vájjon mire lenne jó? Hogy a minősítésnél hogyan kell eljárni, arra szabály nincs, de nem is lehet. Egy-két év alatt azonban a biró egyéniségének munkakörében ki kell domborodnia. Ha egy ügycsoportban egy-két évig dolgozik, a munkáját vizsgáló minden nehézség nélkül megadhatja neki az őt megillető minősítést. Nem minősíthet a tábla, mert hiszen alig megy a kezén keresztül valami a minősítendő munkájából, különösen ha ez jbiróságnál van. A kir. tszékek az uj Bpr. és a S. E. T. életbelépte óta gyakran vizsgálják felül a járásbirák és albirák munkáját s ha a tanácsok ugy lennének alakítva, mint ahogy a törvényhozó tervezte, egész bizalommal nézhetnénk a minősítés elé. Ámde ma hogy alakulnak ezek a tanácsok ? Tagjai fiatal birák, kevés gyakorlattal, de annál nagyobb előlépési vágygyal. Ilyenek minősítsenek egy idősebb birót, kiben riválist látnak. Hát nem megnyugtatóbb a tszéki elnök minősítése, ki legalább ezzel a rossz szemüveggel nincs felfegyverkezve? A tehetségre nézve gyengébb járásbiró könnyebben tudja legyőzni ellenszenvét a nálánál idősebb albiró iránt, mint az, aki egy fizetési osztályban van, s aki a minősitendőben riválist lát. A járásbirák és tszéki elnökök minősítése nem mindig állja meg helyét s azért a ministeriumtól kérdést is szoktak intézni a minősítés végett a minősítőhöz. Magam tudok esetet rá, hogy a ministerium kérdést intézett a bíróhoz, hogy ez minek adott szorgalomból II jegyet az albirónak, holott az számszerűleg nagyobb munkát végzett. Most a gyöngébb birót ilyennek csak társai ismerik. Ha a minősítés nyilvános lesz, tudja majd mindenki. Vájjon jó vért szülhet-e ez akár a gyöngén minősített bíróban, akár a jogkereső közönségben ? Hogy minősíteni a bírákat is kell, arról fölöslegesnek látom a vitatkozást. A gazda utolsó cselédjétől is megkívánja, hogy ez mutassa ki, milyen bizonyítványa van. Hogyne kívánná meg az állam az ő alkalmazottjától ezt, különösen attól, kire oly fontos ügykört bízott, mint a biróra. Maradjon a minősítés köriili eljárás továbbra is olyan, mint eddig, de figyeljék a felettes hatóságok azokat, kik rosszul vannak minősítve. Kívánják be külön is ezek jegyzett munkáját, esetleg kiküldött által győződjenek meg arról, hogy a minősítésnél a minősítő nem járt-e el helytelenül ? Meggyőződésem, hogy ha egy esetben megdől a minősítő minősítése, ez a jövőben másképp fog eljárni. Egy járásbiró. A nöi szabadvagyonról. Irta BUCHWALD LÁZÁR szabadkai ügyvéd. A feminismus tanai a magyar törvényhozásban hódítanak. Noha Berzevicy vallás és közoktatásügyi miniszter az orvosi pályára tóduló közepes tehetségű kisasszonyokat az egyetemről kitessékelte, mindazáltal a magyar polgári törvénykönyv tervezete kárpótlást ígér nekik arra az időre, mikor a kisasszonyokból feleségek lesznek. Ugyanis a magyar általános polg. törvénykönyv tervezete mindenképpen a női szabadvagyon rendszerén alapul. Nem igy áll a dolog a német bir. ptkönyv szerint, miután az a női vagyon férfi igazgatásának és haszonélvezetének a rendszerét fogadta el. A tervezet 107. i?-a szerint: «A feleség vagyona felett,a mennyiben az hozományul lekötve nincsen (női szabadvagyon), a férjneK nincsen semmiféle rendelkezési, kezelési, vagy egyéb nevezetű hatalma, a mely a nőt a szabad rendelkezésben korlátozza. Ily hatalmat szerződés által sem lehet neki megadni.» A tervezet szerinti rendszert megerősíti a 108. §. első bekezdésében kontemplált ama rendelkezés, mely szerint: «ha a nő vagyona kezelését a férjnek egészben vagy részben átengedte is, a kezelést bármikor visszaveheti. Ezzel ellenkező kikötés semmis». A német bir. ptkönyv. 1,363. f?-a ezzel ellenkezően a házasság folytán a férjre ruházza át a nőnek ugy a házasság előtti, mint a házasság tartama alatt szerzett vagyona fölötti kezelést és a haszonélvezeti jogot. Ha bírálatunk tárgyává akarjuk tenni, vájjon a gyakorlati életben a tervezet, vagy pedig a német ptkönyv intézkedése az, ami célszerűbb : akkor bizonyára az élettapasztalásból eredő következményre jutunk, hogy a német ptkönyvben szabályozott igazgatási közösségi rendszer a célszerűbb megoldás. A házasélet bensőségénél fogva a tényleges vagyon állapot a férj és feleség közt az, hogy a férj a legtöbb esetben minden szerződés nélkül kezeli nejének vagyonát és a vagyon jövedelméről számadást nem ad. Harmadik személyek a legritkább esetben tudják, hogy a házasélet tartama alatt mi képezi a nőnek különvagyonát. Maguk az egyetértő házasfelek sem keresik, hogy jogilag ki rendelkezhetnék a nőnek szabadvagyonával. Az élet követelménye tehát ebben a kérdésben is bölcsen rendelkezik. A törvény is arra hivatott, hogy a tényleges visszonyokat az élet szükségéhez képest szabályozza. A gyakorlati életnek összegabalyitása volna, ha szépen egymásból folyó deductiókkal a tényleges visszonyoknak meg nem felelő káros rendelkezést tartalmazna a törvény. Pedig a női szabadvagyon rendszerének törvényes megállapítása a házasfelek közt zűrzavart és békétlenséget okozna. Enyém, tied, mienk. Ilyen rendelkezés mellett szükséges lesz a törvényhozásnak arról is gondoskodnia, hogy minden házasfél háta mögött folyton ügyvéd legyen. Különösen áll ez, miután a tervezet szerint a férj még szerződéssel sem szerezheti meg a nőnek vagyona fölötti rendelkezési, kezelési, vagy egyéb nevezetű hatalmat. Bárki megszerezheti a női szabadvagyon fölött való rendelkezést, kezelést akáringyen is, — csak a férjre nézve lehetetlen. O a női szabadvagyonból számkivettetik. Pedig rendes körülmények közt a feleség a férjnél hűségesebb vagyonkezelőt nem találhat. Vagy tán azt provideálja a tervezet, hogy a férj nejének vagyonát el ne tékozolhassa? Hiszen a tékozlásnak elejét veheti oly intézkedéssel, hogy igazságos okból a feleség férjét vagyonának kezelésétől eltilthassa. Másrészt a tervezet nincsen tekintettel a nőnek igazi élethivatására. A férjes asszony élethivatásának legjobban akkor felel meg, ha szivének minden érzését és elméjének minden gondolatát családjának szenteli, és nem vagyonkezelésre, hanem a ház belkormányzatára fordítja minden figyelmét és gondoskodását. Nem a feleségnek, hanem a férjnek hivatása az, hogy becsületes szorgalmas munkájával a családnak megszerezze és biztosítsa a megélhetést. Ha a törvény a természet rendjét megfordítja: a családi intézmény nem fejlődhetik egészségesen. Az államnak, a nemzetnek nagysága az egyes családokösszességének boldogulásától függ. Az a család, hol nincs meg az egyetértés, nem boldogul. Nemzeti érdek tehát, hogy a törvényhozás a családban a harmóniát és békességet létesítse. Már pedig a női szabadvagyonrendszer a házastársakat egymástól érdekeikben elválasztja és a legtöbb esetben civakodásnak veti meg az alapját. Mikor a feleség — tegyünk fel, hogy a legjobb intentióval — tudatlanságból vagyonában ugy gazdálkodik, hogy nagy károkat okoz, sőt még a vagyon állagát is veszélyezteti, és a férjnek figyelmeztetésére nyakaskodással felel: a legnagyobb flegmával megáldott férj is elveszti nyugalmát, és az ilyen vagyonkezelésből sem családi béke, sem gazdasági előmenetel nem származhatik. Természetes] hogy ilyen esetben a férj hidegvérét elveszti; hiszen a feleségnek rossz gazdálkodásával nemcsak a férjnek terhei növekednek, hanem a gyermekek nevelésére és ellátására sem fordítható kellő összeg és elvégre a gyermekek anyai örökségükben megrövidülnek.